…néhány éven belül a budapesti országgyulés padjaiban már ott fognak
ülni a határon túli Magyar állampolgárok képviseloi…”
Nyílt levél Patrubány Miklóshoz, a MVSZ Elnökéhez!
Csak abban az Európában hiszek, melyben mindenki fájdalom nélkül,
vállalhatja azt az identitást, mit Isten adott neki, és ott, ahova Isten
állította ot.
Világunkat a kimondott igék, igenek viszik elore. Te kimondtad az igét,
mely történelmet ír! Kimondtad a választ kisebbségi létünk dilemmájára.
Szeretjük a szüloföldünket, nem akarjuk elhagyni azt, de szeretnénk
felelos Magyar állampolgárok is lenni, szeretnénk népünk-nemzetünk
sorsában felelosséget vállalni. Szeretnénk otthon lenni a határokon
kívülre sodródott szüloföldön, de Magyarországon is.
Bölcs dolog volt-e kimondani ezt a végtelenül egyszeru megoldást, választ
álmatlan éjszakáink vívódására? Most kellett-e kimondani az évtizedek óta
keresett igéket? Nem tudom, de nem ez a fontos. Mert az igazán fontos az,
hogy kimondtad: Mi, határon túli magyarok, a szüloföldünkön élve, felelos
Magyar állampolgárok akarunk lenni.
Nem akarjuk a határokat rángatni, nem akarunk vért, könnyet, bánatot.
Hisszük, hogy igenis lehet jó magyar állampolgárnak lenni, Erdélyben,
Kárpátalján, Felvidéken, Vajdaságban és mindenütt, ahova a történelem
sodort bennünket, úgy hogy az ne fájjon senkinek.
Csodálatos az, hogy a kimondott ige, a határon belül és a határokon kívül
milliók szívében visszhangot váltott ki. Trianon óta nem volt még egy
ilyen egyszeru megoldás fájdalmunkra, melyet ilyen egységesen magáénak
érzett volna a különféle országokba szétsodort magyarság.
Kimondtad, hogy nem pénzalapokról van szó, hanem legbensobb igényünkrol,
arról hogy tartozni akarunk Népünkhöz, nemzetünkhöz, élo nagycsaládunkhoz,
a szüloföld megtagadása nélkül. Istenhez való tartozásunk utáni legbelso
identitásunkat találhatjuk meg ezen az úton.
Szívbol remélem, hogy népünk azon gyermekei, kik nem kellett hordják a
kisebbségi sors igáját, elobb-utóbb mind megértik oszinte szívbol jövo
kérésünket, és teljesítik azt. Hiszem, hogy egy ilyen elemi erovel
feltöro, senki ellen nem irányuló vágy elmossa a falakat, és néhány éven
belül a budapesti országgyulés padjaiban már ott fognak ülni a határon
túli Magyar állampolgárok képviseloi, hogy alázattal, és felelosen a
népünket érinto döntésekhez, ha nem is szavazati joggal, de mind
tanácsadók hozzászóljanak.
Ez egy olyan szent cél, melynek valóra válásáért alázatos, kitartó
munkával összefognak a magyarországi és a határon túli magyar szervezetek,
és egy indulatoktól mentes, nyugodt, nagy menetelésben meg fogják találni
a kettos állampolgársághoz vezeto utat.
Az út elején fontosnak látom, hogy kimondjuk, nincs kompromisszum, nem
pénzt, nyugdíjat, támogatást akarunk, hanem teljes jogú magyar
állampolgárságot, jogokat és felelosséget, hogy otthon lehessünk
Magyarországon, szüloföldünk elhagyása nélkül. Meg vagyok gyozodve, hogy
ez a senki ellen nem irányuló oszinte tiszta vágy, ha bölcsen okosan
érvelünk, meghallgatásra talál azok szívében is, akik most a népszavazáson
másképp döntöttek.
Levelem legvégén, nagy szavak nélkül, köszönöm a kimondott igét, mely
legbenso kérdéseinkre választ adott. Sokan bántanak!? Néped iránti
szeretettel, nemes lelkeddel fogadd el, és viseld a keresztedet, melybol
élet fakad.
Szeretettel ölellek:
Csaba t.
Déva, 2004-12-10

