Magyar Nemzet „…a dolgot őt magát nézzük…”
2003. július 26. 7:00

Lukács Csaba
A bálványosi tábor olyan, mint a világ általában: aki fontosnak tartja,
részt vesz rajta hívatlanul is, ám olyan is akad, akit ha hívnak, akkor
sem megy el. Amikor 1990-ben, egy füstös kézdivásárhelyi házibuliban
megszületett a közös együttlét gondolata, senki sem gondolt arra, hogy
a nem hivatalos román–magyar párbeszéd egyik legfontosabb fórumát
teremtik meg a székelyföldi fenyőfák alatt. Mint ahogy az sem volt
betervezve, hogy a fiatal résztvevők és előadók később
miniszterelnökké, miniszterré, államtitkárrá, egyszóval a két ország
vezetésében fontos pozíciókat betöltő döntéshozókká válnak.

A bálványosinak elnevezett folyamat spontán módon indult egy olyan
korban, amikor még voltak illúziók, amikor még mindkét ország lakói a
szabadság friss zamatától megittasodva hittek a gyors és
mellékhatásmentes változásokban. Bár a tábor gyorsan kinőtte
Bálványost, és a tágasabb Tusnádfürdőre költözött, a párbeszédre való
igény nem változott az időközben megtízszereződött hallgatóság
köreiben. S bár a tizennégy esztendő alatt a román–magyar hivatalos
politikai kapcsolatok legalább olyan szeszélyesek voltak, mint az idei
tusnádfürdői időjárás, a tábor – a kormányok és koalíciók színezetétől,
valamint a diplomáciai jegyzékváltások hangnemétől függetlenül – stabil
fórumként tudott megmaradni.

A „szervuszgeneráció” a rövidnadrágos politizálás szellemi közösségévé
alakult, amelyet immár nem lehet megkerülni. A kezdeti őszinteség ma
már minőséggel párosul a kormányzati tapasztalat birtokában, a szakma
és a politika egyidejű jelenlétével telik el a hét. Délelőtt
együttgondolkodással, este pedig szórakozással, irodalommal vagy
színházi előadásokkal múlnak a napok. Románok, magyarok, csángók,
nyugat-európaiak és a Balkánról érkezettek vitatják meg – sör és
kürtőskalács mellett – a világ dolgait.

Idén agresszív konkurenciával is számolnia kellett a kezdeményezésnek.
A marosvásárhelyi ellenrendezvény szórakoztató tábornak indult, aztán
egy finom árukapcsolás eredményeképpen megjelentek a szocialista
politikusok is, román államtitkárok társaságában vokálozva a Republic
és a Zanzibár nevű zenekaroknak. A személyi igazolványra érett,
tizennégy esztendős tábor azonban felvette a kesztyűt: a bukaresti és
budapesti hatalom minden igyekezete ellenére a résztvevőket nem tudták
máshova csalogatni, és a költségvetési forintok hiánya sem ment a
minőség rovására.

A XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor mindkét funkciója
működött – soha ennyi egyetemi tanár és neves előadó nem volt még
együtt, mint idén, és soha anynyi anyaországi résztvevő nem volt
kíváncsi a rendezvényre, mint az elmúlt napokban. A párbeszéd
folytatódik: tegnap sokezres hallgatóság előtt Orbán Viktor, a Fidesz
elnöke, Emil Constantinescu volt román elnök, Adrian Severin, az
EBESZ-parlament elnöke és Schöpflin György londoni politológus
mondhatták el, miként gondolkodnak a nemzeti érdek érvényesítéséről az
integrációban.

Bálványos töretlen sikere azt mutatja: bármilyen szelek is fújjanak
Budapesten és Bukarestben, egy értékelvű párbeszédre minden külső
körülmény és akadály ellenére szükség van. És egy közös nyelvre,
amelyen az Olt mellett, a fenyőfák árnyékában, a kürtőskalács illata
mellett jól elbeszélgethetünk egymással.
Világmegváltás helyett egyszerű cél is elég: folytatni kell.

Discussion/Fórum