A Magyar Lobbi 2006. december 8-i akciólevelének „Japán közgazdász a magyar kapitalizmusról” című rovata Pogonyi Lajos Népszabadság-beli interjúját vette át (2006. november 30., „Kincstári kapitalizmus — Hol van itt vadkapitalizmus?”). Az alábbiakban az interjú gondolatmenetét foglaljuk össze, a kulcsfordulatokat idézve. Morita Tsuneo japán közgazdász, aki magyarul beszél, és akinek az Élet és Irodalomban ekkoriban jelent meg a Kincstári szocializmusból a kincstári kapitalizmusba című írása.

A fogalom

Az interjú tétje egyetlen fogalom. Morita szerint az ígérgetés politikája az állami intézményrendszer reformja nélkül nem valósítható meg — és ugyanez a populista alap működött a Kádár-rendszerben is, naiv „kincstári optimizmus” formájában. Ha azt kincstári szocializmusnak nevezzük — „mások a legvidámabb barakknak hívták” —, akkor a 2006-os rendszer neve kincstári kapitalizmus.

A közös elem a két, egymásnak látszólag ellentmondó rendszerben a kincstári gondolkodásmód: az a beidegződés, hogy a nép jólétét az állami költségvetés garantálja. Ebből következik, hogy az adó és a társadalombiztosítás aránya meghaladja a GDP 40 százalékát — magas szint az európai országokhoz mérve, tovább emelni már aligha lehet, miközben rövid távon a hiány pótlásához mégis kellene.

Miért nem valódi piac

Morita legélesebb megfigyelése a magáncégekről szól: a legkönnyebb üzleti tevékenységük nem a piacon folyik, hanem abban, hogy mekkora állami megrendeléseket tudnak „szakítani” maguknak.

„Az állam adja a legnagyobb piacot, de ez nem valóságos piac. Úgy nem lehet fejleszteni a piacgazdaságot, hogy maga az állam a fő megrendelő, nem beszélve arról, az efféle »piacgazdaság« szinte tálcán kínálja a korrupciót.”

Ehhez járul a Kornai Jánostól kölcsönzött diagnózis: Magyarországon gyenge piacgazdaságon alapuló jóléti állam működik — Kornai a Kádár-rendszerre mondta, hogy koraszülött jóléti állam —, és ez lényegében nem változott. A nemzeti jövedelem a fejlett jóléti államokénak negyede-ötöde.

Az ideológia mint díszlet

A pártokról Morita azt mondja, nem az eszméikért, hanem a hatalomért és az állami pénzek kezeléséért harcolnak — és ebben az ideológiának nincs jelentősége:

„…ezért van az, hogy az úgynevezett szocialista párt a nagytőkés politika után fut, az erősen antikommunista retorikát használó Fidesz pedig szocialista elvek után szalad. Ma senkit nem zavarnak az efféle ellentmondások, az ideológia és a politika összehangolása a kutyát sem érdekli.”

Arra a kérdésre, hogy jogos-e elvárni a régi rendszer elitjétől, hogy tartsa magát távol a hatalomtól, Morita különbséget tett: politikailag nincs igazuk a követelőknek, hiszen törvényes választásokról van szó — erkölcsileg viszont jogosnak tartja a követelést, különösen a régi rendszer összeomlásából meggazdagodott újgazdagok esetében.

A legitimitás és Őszöd

A 2006-os válság okát nem a balatonőszödi beszédben látja. Az szerinte „csak olaj volt a tűzre”. Az ok korábbi: a megszorító programot a győztes pártok nem hirdették meg a kampányban. Ezért fogalmaz úgy, hogy a Gyurcsány-kormányt törvényes úton választották meg, de nem legitim — hozzátéve, hogy ez történetesen a Fidesz álláspontja is, de ettől függetlenül igaz. Egy fejlett demokráciában szerinte a két kormánypárt új kormányfővel vágott volna bele a megszorításokba, és legalább a pénzügyminisztert, valamint a statisztikai adatokért felelős vezetőt menesztették volna.

A miniszterelnökről szóló megjegyzése a mai olvasónak is szokatlanul konkrét:

„Ha a miniszterelnök elveszti őszinte és kritikus tanácsadóit, akkor Orbán Viktor sorsára jut: ő lesz az MSZP Orbánja. Márpedig a kontroll nélküli karizmatikus vezető, aki mindent egy személyben akar megvalósítani, veszélyes.”

„Nincs vadkapitalizmus”

A címadó kérdésre — a Fidesz szerint vadkapitalizmus van Magyarországon — Morita nemmel felel. Szerinte ez „még gyerekcipőben járó kapitalizmus”, ráadásul kincstári formájában. Az érve a munka oldaláról jön: amíg a magyarok a világcégeknél „vendégként” dolgoznak — akár munkásként, akár menedzserként —, addig a cégek munkavégzési fogásaiból nem sokat tudnak kamatoztatni. Ha a külföldi tulajdonosok egyszer csak a felszámolás mellett döntenének, „lényegében teljesen megszűnne az adott ipari ágazat”.

Morita Tsuneo (1947, Toyama tartomány, Japán). A tokiói International Christian University társadalomtudományi karán végzett 1970-ben, PhD-fokozatát elméleti közgazdaságtanból szerezte 1975-ben a tokiói Hitotsubashi Egyetemen. 1975 és 1991 között a tokiói Hosei Egyetemen oktatott, eközben 1988–1990-ben a budapesti japán nagykövetség gazdasági szaktanácsadója volt. A Nomura Kutatóintézet kutatási tanácsadója, majd 1991-től tíz éven át a Nomura budapesti beruházási bankjának munkatársa. 2001 áprilisától a japán Tateyama-csoport magyarországi szoftverfejlesztő cégének ügyvezető igazgatója. Magyar vonatkozású könyvei: A magyar reform története (1991, japánul) és A rendszerváltás közgazdaságtana (1994). Az 1980-as években több Kornai-munkát fordított japánra, és Kornai önéletrajzi könyvét is ő adta ki japánul; rajta kívül Csikós-Nagy Béla, Mátyás Antal és Marx György könyveit ültette át.

Frissítés: „Zimbabwé szintjén” — Bokros Lajos, 2007. január

A Magyar Lobbi 2007. január 6-i akciólevelének külön tétele, mindössze néhány mondat, de a Morita-interjú diagnózisának éles továbbírása.

A Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, Bokros Lajos úgy nyilatkozott, hogy az államháztartás hiánya szempontjából Magyarország azonos szintre került Zimbabwéval. Véleménye szerint a szükséges reformok végrehajtásához hitelesebb, nagyobb szakértelemmel rendelkező, és a helyzetet, illetve a szükséges teendőket világosan elmagyarázó kormányra lenne szükség.

A két értékelés ugyanoda fut ki: Morita szerint a bajt nem a megszorítás okozta, hanem az, hogy nem magyarázták meg és nem vállalták érte a politikai felelősséget.