Nefelejcs — magyar népdalgyűjtemény az 1950-es évek gyűjtéseiből (Heves, Szabolcs-Szatmár, Csongrád, Bács-Kiskun, Komárom, Abaúj, Zemplén, Veszprém, Fejér és Hajdú megyékből), falvankénti és adatközlőnkénti hovatartozással. A gyűjtemény balladái külön oldalon olvashatók.

Betyár- és Csikósdalok

Már ezután Szent Mihály-nap

Nagyhortobágy (Hajdú) 1939. VIII. Rimóczi Mihály 73 é.

Mar ezután Szent Mihály-nap közeledik,
A juhászok a juhokat számbavëszik.
Ëggyiknek ëggy ürüje, másiknak ëgy csëngöse,
Hajtja, hajtja hazafele.

Hajtja, hajtja, terelgeti hazafele,
Hortobágyi nevezetës csárda fele.
Behajtja a csárdába, csaplárosnak eladja,
Felesége úgy siratja.

– Gyere haza, késő van mar, drága kincsem,
Bánatos szép, cifraszűrös hitős férjem,
Mert ha soká itt leszünk, sokat elköltögettünk,
Ingünk sëm lësz, mit ránkvëgyünk!

A juhász most nagy kalapját félrevágja,
A bundáját csárda közepére vágja:
– Táncolj, asszony, fizetëk, úgyis terád keresők,
Në mondjak, hogy nëm szeretlek!

Rózsa Sándor bujdosik

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Sinka István 43 é.

Rozsa Sándor bujdosik az erőbe,
Azt së tudja, lë van-ë, vagy föl benne.
Nyárfalevél dërëkalja, párnája,
Gyöngyharmat a takaródzó párnája.

Tiszaparti kis gunyhóba

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Tiszaparti kis gunyhóba lakom én,
Harminchárom csikóra vigyázok e.
– Gyere, babám, térítsd mëg a csikóm elejét,
Lë në legelje a rozsa levelet!

Tisza partján nevelkëdtem a nád közt,
Milyen dërék legény lëttem a lány közt.
Illik rëám a sarkantyú, sej, taréjostul,
Mint a lánynak a pántlika bokrostul.

Vëszëk majd én hat szép lovat magamnak,
Fölszántom a kertëm aljat ugarnak,
Rózsamagot vetët bele, csuhaj, virágnak,
Esztendőre lëszakasztom magamnak.

Sej, haj, lëmëgyëk az Alföldre

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Balogh András 31 é.

Sej, haj, lëmëgyëk az Alföldre csíkosnak,
Szilaj csikót választok magamnak.
Szilaj csikóm, réz a zabolaja,
Sej, haj, tied lëszëk, babám, nëmsokára.

Sej, haj, lëmëgyëk az Alföldre kaszálni,
Ott fogok én sűrű rendet vágni.
Sűrű a rend, gyöngyharmat az alja,
Sej, haj, nëm bírja a babám gyönge karja.

Lóra, csikós, lóra

Bugac-Alsómonostor (Bács-Kiskun) 1952. XII. Szénási Mihály 39 é.

Lóra, csikós, lóra, elszakadt a ménës.
Elszakadt a ménës,
Csak ëgyedül maradt
a pányván a nyerges.

Nyergeljétëk föl hat ezt a pici barnát,
Ezt a pici barnát,
Had ugratom által
a zavaros Tiszát!

A zavaros Marost magam átalvetëm,
Magam átalvetëm,
A bánati gulyást
jó vacsorán érem.

– Igyál, ëgyél, pajtás, az ám az áldomás,
Ez ám az áldomás!
Úgy sëm hajtasz nekëm
többé lopott marhat!

Hajtottam ëlëget, harminchat tehenet,
Harminchat tehenet,
Kiért a vármëgye
éjjel-nappal keres.

– Hallottad-ë hírét hírës Tokërónak,
Híres Tokërónak?
Hát a bennelévő
ëggyes áristomnak?

– Hallottam, hallottam, szenvedtem is benne,
Szenvedtem is benne,
Verje mëg az Isten,
Aki építette!

Csongorádi gulyáslegény

Bugac-Alsómonostor (Bács-Kiskun) 1952. XII. Szénási Mihály 39 é.

Csongorádi gulyáslegény, ica, të,
Belefúlt a kútba, szëgény, ica, të
Szomjan legel a gulyája,
itassa mëg a babája, ica, të!

Megitatnám de nëm merëm, ica të,
Nagy a vödör, nëm emelëm, ica të.
Mert ha én azt mëgölelëm,
mëgöl engëm a szerelëm, ica, të.

Csongorádi gulyáslegény, ica, të,
Elmënt kukoricát lopni, ica, të.
Késsel vágta le a csövit,
hogy në halljak a zörgésit, ica të.

Mëghallottak a zörgésit, ica, të,
Mëgfogták a gulyáslegényt, ica, të.
Elvették a kis bicskáját,
ráncosszárú kis csizmáját, ica, të.

Lëégett a Csiribiri csárda

Bugac-Alsómonostor (Bács-Kiskun) 1952. XII. Fehér Józsefné, Kerekes Julianna 57 é.

Lëégett a Csiribiri csárda,
Beleégëtt három híres dáma.
Beleégëtt három híres dáma,
Számadónak kivarrott subája.

Annak nëm lëtt semmi, semmi kárja,
Mert mëvötte Gyulán a vásárba.
De a szëgény Jancsi gulyáslegény
Ömaga is bennégett szëgény.

Barna kislány kerüli a csárdát,
Keresi a szëgény mëgholt párját.
– Barna kislány, hiába keresëd,
Bennegëtt, aki úgy szeretëtt.

– Mutassatok nékëm mëg a sírját,
Hadd öntözzem könnyel a fejfáját,
Hadd terëmjën rozsát, në tovisëst,
Mert ő engem holtig így szeretëtt.

Betyárgyerëk az erdőbe

Bugac-Alsómonostor (Bács-Kiskun) 1952. XII. Fehér Józsefné, Kerekes Julianna 57 é.

Betyárgyerëk az erdőbe
Bujdosik a sűrűségbe,
Elgondolta ő magában:
Hová legyen éjtszakára?

Mëgy babája ablakara,
Bekopogtat duhaj módra,
Bekopogtat duhaj módra:
– Itthon-ë az öreg gazda,

– Nincs itthon az öreg gazda,
Kerülj, babám, az ajtóra,
Az agyam is mëg van vetve,
Hogyha tetszik, feküdj bele!

– Nem fekszëk én az ágyadra,
Nëm keltesz föl éjféltájba!
– Fölkeltelek, babám, jókor,
Éjfél után ëggy órakor.

– Éjfél után ëggy az óra,
Kelj föl, babám, ülj a lóra!
Még a kutyák sëm ugatnak,
Irigyeid mind alszanak.

– Nyerëg, kantár, de sallangos,
Kis pejlovam térdig sáros.
Hortobágynak keskëny vize,
Kis pejlovam, në félj tőle!

– Akármilyen ködös idő,
Akárhogy esik az eső,
Én rozsám fölkeresëm,
Mert én igazán szeretëm.

Katonadalok

Fülemüle, kis madárka

Gyöngyöspata (Heves) 1952. IV. Racskó Gergely 64 é.

Fülemüle, kis madárka,
Në járj ablakimba sírva,
Në járj ablakimba sírva:
Katonának vagyok írva.

Katona az én életem,
Baloldalon a fegyverëm.
Ha én aztat, csuhaj, mëgcsörgetëm,
Egész világ sirat engëm.

Sirat engëm a madár is,
Földre hajlik meg az ág is.

Az is azér hajlik lë a földre,
Szólna hozzám, ha lëhetne.

Gyertek, jó fiaim

Gyöngyöspata (Heves) 1952. IV. Racskó Gergely 64 é.

Gyertek, jó fiaim, hozzunk drótot, ha lëhet,
Közeledik mán a román hadsereg.
Szólnak az ágyúk, ropognak a kézi fegyverëk,
Most tudni mëg babám, mit ér ëgy magyar gyerëk!

Románia felé nëm tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr, vezessën minket oda!
Elvezetlek, jó fiaim, én is elmëgyëk,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletëk!

Barna kislány nyoszolyája

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Özv. Mucsi Istváné, Virág Julianna 83 é.

Barna kislány nyoszolyája magasra van vetve,
Magyar huszár a csákóját rajta felejtëtte.
– Hozd ki kislány a csákómat, hadd tëszëm fejemre,
Në kaccsintson mindën kislány csalfa szëmeimre!

Huszár gyerek, magyar gyerëk szereti a táncot,
Az oldalán, baloldalán zörgeti a kardot.
Hadd zörgesse, hadd zörgesse, most van módja
Őfelsége Ferenc Jóska maga mëgengedte.

Mëgálljatok, mëgálljatok, kisteleki lányok,
Nëm lësz néktek, mindig néktek ilyen jó világtok!
Nyitva lëssz a csárdaajtó, szol a cigány benne,
De elmënnek a huszárok, nëm táncolnak benne.

Falu végen van ëgy kis ház, sárgára van fëstve,
Abban lakik, abban lakik ëgy barna mënyöcske.
Csipkefüggöny az ablakán, kétfelé van hajtva,
Arra jár ëgy magyar huszár, be-bekacsint rajta.

Në kaccsingass, magyar huszár az én ablakomra,
Inkább gyere, inkább gyere, borulj a vállamra!
– Nëm borulok, vár a rózsám ölelő két karja,
Kiért fáj a gyönge szívem, mëghalok utána.

Jegënyefa kihajlott

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Özv. Mucsi Istváné, Virág Julianna 83 é.

Jegënyefa kihajlott az útszélre,
Magyar huszár csákó a tetejibe.
Még az ág is sajnálja, hogy katona,
Édësanyja s a babája siratja.

Ha bemëgyëk a bíró udvarára,
Lëülök az udvaron a lócára.
A sarkantyúm, jaj, de szépën pëngetëm,
Jaj, Istenëm, hol a szabad életëm?

Mëgizentem a szeretőm anyjának:
Más szeretőt keressën a lányának,
Mert engëmet katonának elvisznek,
Én a lánya szeretője nëm lëszek!

Kis falumban nëm sok időm van hátra,
Besoroztak, mëgyëk az állomásra.
Itthagyom az apámat, az anyámat,
Sűrű könnyel siratom a babámat.

Csongrád alatt hullámzik a fehér tó,
Magyar huszár beleesëtt lovastó’.
Magyar huszár lova lábát gyógyítja,
Odahaza a babája siratja.

Ha én aztat tudtam volna

Jósvafő (Abaúj) 1952. VII. Özv. Bucsek Istvánné, Fodor Zsuzsanna 86 é.

Ha én aztat tudtam vóna,
Hogy a jányból asszony vóna:
Fűzfakardot köttem vóna,
Katonának álltam vóna.

Katona mar az én nevem.
Annak nevelt anyám engëm.
Meg a bölcsőben ringatott,
Mikor katonának adott.

Ha én aztat mëgtudhatnám,
Mëlyik legény haragszik rám:
Mëgölelném, mëgcsokolnám,
Talán nëm haragudna rám!

Sárga csikóm

Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Sárga csikóm az út mellett
Szépen legeli a füvet.
Legelj, sárga, nëm vagy árva,
Rajtad mëgyëk a csatába.

Sárga csikóm, rúgd fël a port,
Në nézz árkot, në nézz bokrot!
Mire a nap nyugvóra száll,
Ott légy velem a csatánál!

Sárga csikóm a vályúnál,
Nincs is talán olyan huszár,
Aki aztat jól mëgülje,
Hogy a baka lë në lőjje.

Zöld búzából barázdába

Oroszlány (Komárom) 1952. VII. Balogh Vilmosné, Jankó Klára 37 é.

Zöld búzából barázdába száll a pacsirta,
Në szomorítsd a szívemet, Mariska!
Mert ha soká szomorítod az árva szívemet,
Majd mëglátod, nëmsokára halva találsz engëmet.

Komáromi susztër varrta az én cipőmet,
Fekete gőzös vitte el a szeretőmet,
Vidd el, gőzös, amerre a fényes nap së jár,
Amerre a negyvenkettes ágyúgolyó muzsikál.

Komáromi kikötőben van egy hajó kikötve,
Abba van az én kedvesëm betéve.
Aztat a hajót háromszázszor is körülsiratom,
Mégsëm jön ki mëgölelni az én kedves galambom.

Sárga szeme van a kukoricának

Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Sárga szeme van a kukoricának,
Mért nincs nekem olyan anyám, mint másnak?
Mert ha nékëm olyan volna mint másnak,
Nëm soroztak volna be katonának!

El köll katonának menni messzire,
Itt köll hagyni a babámat, nincs kire.
Tërád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed véle világodat, nëm bánom.

Lëtöltöttem már a három esztendőt,
Kedves pajtás, add vissza a szeretőm!
Élted vele világodat sokáig,
Én mëg élëm koporsóm bezártáig.

Lë, lë, lëtörött

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Lë, lë, lëtörött a diófa teteje,
Sapkám mellé hullott a levele.
– Hallod-ë, babám, mit fütyöl a rigó?
Gyászos levelemet most írja a bíró.

Lë, lë, lëtörött a szőlőt a kosárba,
Árván marad a tőke magába.
Árván maradsz të is, kisangyalom,
Mëgjött a behívó, el këll masíroznom.

Szépën szólnak

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Szépën szólnak az imëlyi harangok,
Engem siratnak az imëlyi lányok,
– Në sírjatok, nëm én vagyok az első,
Majd lëtelik ëz a másfél esztendő!

Ha mëghalok, mëghagyom a babámnak,
Në sirasson hétköznap, csak vasárnap!
Akkor is a jobb szëmével sirasson,
Bal szëmével (a) babájára kacsintson.

Józanságba nagy bennem az akarat,
Néha-néha lë is iszom magamat.
Nézd el, babám, ezt a csekély hibámat,
Néha-néha a Garam is mëgárad.

Káposzta, káposzta

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Káposzta, káposzta, téli, nyári káposzta,
Édësanyám háza nálam nélkül, de árva!
Az van a káposzta csipkés levelére ráírva:
Érted lëttem, rózsám, másfél évre katona.

Lëcsuszott, lëcsuszott (a) szénaboglya teteje,
Gólyamadár, sej haj, fészket rakott belőle.
Gólyamadár, sej haj, fészket rakott belőle,
Nëm a világ, rózsám, az a másfél esztendő!

Lëhullott, lëhullott (a) cserësznyefa virága,
Boldogtalan, sej, haj, kinek nincsen babája.
Lám, az enyém, sej, haj, nótás, kökényszemű barna lány,
Rózsabokor szülte piros pünkösd hajnalán.

Kikötöm a lovamat

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Kikötöm a lovamat a csárda elejébe,
Lëhajtom a fejem a babám ölebe,
Lëhajtom a fejem a babám ölebe,
Hullasztom a könnyeim a rózsás kötényébe.

Ezt a csárdás kiskalapot édësanyám vëtte,
Mellé a virágot a szeretőm tűzte.
Sir az édësanyám, a szeretőm gyászol,
Ellenségës golyószóró választ el ëgymástól.

Ez a kislány, barna kislány kimënt az erdőbe,
Könnyeit lëtörli rózsás kötőjével.
Szëdi az ibolyát, föltekint az égre:
– Én Istenem, a szeretőm viszik a harctérre.

Áll ëgy hadihajó

Györgytarló (Zemplén) 1954. III. Tamók Juliska 18 é.

Áll ëgy hadihajó a Balaton vizébe,
Tengerész kapitány kiáll a tetejébe.
Tengerész kapitány hajóját a vízën jól mëgëröszti,
Minden kikötőnél a Bözsikéjét öleli.

– Kedves édësanyám, tudom mi faj magának,
Hogy a legszëbb fiat elvittek katonának.
Puskáján a szurony, hatan a szerelvény, viszi messzire,
Édësanyja látna megszakadna a szíve.

– Kedves édësanyám, jó dolga van magának,
De meg jobb dolga van a katonafiának:
Délelőtt a puskát, délután mëg magát jól kipucolja,
Este a babáját páros csokra tanítja.

Akkor szép a huszár

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Akkor szép a huszár, ha fëlül a lovára,
Lëhajtja csákóját a szöge homlokara.
Lëhajtja ja csákóját világoskék szemébe,
Hogy në lássa sënki, hogy hull szëgény könnye.

Hová hull a könnye: a lova sörényére,
Sír egy barna kislány, hogy el lësz már felejtve.
– Ne sírjál, barna kislány, nëm lëszël elfelejtve,
Tëarózsalevél a csákóm tetejébe.

Szerelmi Dalok

Monostori zöld erdőben

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Paragi Józsefné, Erzsébet 42 é.

Monostori zöld erdőben van ëgy fa,
Oda van a kis pejlovam pányvázva.
Pányvakötél hosszúra van eresztve,
Regi babám, nëm vagy meg elfelejtve.

Monostori zöld erdőben születtem,
Anyám sëm volt, mégis fölnevelködtem.
Nevelődtem, mint erdőben a rózsa,
Volt szeretőm már tízéves koromba.

Monostori zöld erdőben van ëgy fa,
Jaj, de sokat áztam–fáztam alatta.
Bárcsak most is áznék–fáznék alatta,
Nëm volnék a babám szívébe zárva.

Rózsa, rózsa, bazsarózsa

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Pigniczky Mária 48 é. és Paragi Józsefné, Magyar Erzsébet 42 é.

Rózsa, rózsa, bazsarózsa levele,
Mért nëm kacsint minden lánynak a szëme?
Lám az enyém nëm is kacsint, mégis csak tud szeretni,
Azt is tudja, hogy kell a lányt ölelni.

– Lányom, lányom, mért hiszël a legénynek,
Annak a szép világoskék szëmének?
– Mert a világoskékszëmű barna legény nëm csal mëg,
Babájának az igazat mondja mëg.

Barna kislány kisétál a töltésre,
Egyenësen (a) postáslegény elébe.
Mëgkérdezi attól a szép, csinos postáslegénytől:
– Jött-ë levél (a) katonaszeretőmtől?

A dallam 2. felére:

Nëm jött levél, (a) szeretőd is ellőtték a csatába,
Jaj, de árván maradtál a világba!

Végigmék a kisteleki nagy utcán

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Szloboda Ferencné, Kovács Mária 48 é. és Paragi Józsefné, Magyar Erzsébet 42 é.

Végigmék a kisteleki nagy utcán,
Sárgalábú kismadár az akácfán,
Sárgalábú kismadár, madár is azt fütyüli:
Meg az éjjel vérben úszik valaki!

Ha bemëgyëk (a) kisteleki csárdába,
Görbe bicskám vágom a gërëndába.
Aki legény, tëheti, aki meri, vëgye ki,
Meg az éjjel vérben úszik valaki!

Ha mëgyëk a nagy utcán, a nagy utcán,
Szembejön ëgy barna lány, ëgy barna lány.
Aranygyűrű az ujján, vesszőkosár a karján,
Eszëmadta, jaj de csinos szép kislány!

Ha bemëgyëk a babám szobájába,
Ráülök a gyöngyvirágos díványra.
A gyöngyvirág jószágú, (a) babám szíve szomorú,
Fején van a mënyasszonyi koszorú.

Mikor még én kicsiny voltam

Jósvafő (Abaúj) 1952. VII. Ö. Bucsek Istvánné, Fodor Zsuzsanna 86 é.

Mikor még én kicsiny voltam,
A dióér’ majd mëgholtam,
De már mostan nagyobb vagyok,
A legényér’ majd mëghalok!

Nagy az én rózsám ereje,
Kilenc pandúr sëm bír vele,
De ha az én szavam hallja,
Sírva borul az asztalra.

Elmënnék nálatok

Szögliget (Abaúj) 1952. VII. Magyar Ferenc 75 é.

Elmënnék nálatok,
Ha sötét nëm vóna,
Mëg is csókolnálak,
Ha holdvilág vóna!

Holdvilág a naptól
Messze jár ëgymástól,
Én is messze járok
A kedves babámtól.

Este van, este van,
De nëm mindën lánynak,
Csak annak az ëgynek,
Kihëz sokan járnak.

Énhozzám nëm járnak,
Nincs is nékem este,
Még a csillagos ég is
Sötétre van fëstve.

Ha a Tiszán

Környe (Komárom) 1952. VII. Zelenai Béla 54 é.

Elmënnék nálatok át lëhetne evezni,
Át is mennék hű szeretőt keresni.
Tiszán innen fűzfaerdő, ihaja, tyuhaja,
Hajlik mindën ága, azért nincsen párja a szerelmes lánynak.

Ha a Tiszán nëm lëhetne evezni,
Nëm mënnék én hű szeretőt keresni.
Nëm mënnék én a babámhoz, ihaja, tyuhaja,
Maradna, magára, búsulna hiába, mëgtanulna szeretni.

Mëgérett a buza

Oroszlány (Komárom) 1952. VII. Balogh Vilmosné, Jankó Klára 37 é.

Mëgérett a buza, megcsillan a kasza,
A jó Isten adta, mi mëg hordjuk haza.
– Gyere, rózsám, mellettem van a të helyed,
Szüret után úgyis bekötöm a fejed.

Mëgfenëm a kaszám, sűrű rëndët vágjon,
A marokszëdésnél vigyázz mëg në vágjon!
Majd vigyázz rám a szeretőm erős karja,
Hogyha a babáját ölelni akarja.

Fehér az akácfa

Kisapáti (Veszprém) 1952. VIII. Horváth Mária 18 é.

Fehér az akácfa, fehér az akácfa virágja,
Nëm këll nékëm sënkinek a mëgúnt babája.
Nëm këll nékëm sënkinek a mëgúnt babája,
Akármilyen szép is, száz aranyat ér is, hiába!

Szálldogál a fëcske, de visszatér este fészkére,
Én is este hajlok a babám ölebe.
Én is este hajlok a babám ölebe,
Mëgkérdëzëm tőle: szeret-ë vagy elhágy örökre.

Kiáradt a Tisza, kiáradt a Duna medréből,
Valamennyi szép kislány volt, elvitte.
Fogja ki hát mindën lány a magáét,
Në ölelje sënki, në csókolja sënki a másét!

Esik az eső

Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Esik az eső az árpa tarlóra,
Gyere, babám, ültess fël a lóra,
Gyere, kedves kisangyalom, ültess fël a lóra!

Gyënge vagyok, nëm birok fëlülni,
Gyënge karom nëm akar hajlani,
Gyënge karom, kisangyalom, nëm akar hajlani.

Mëg këll annak hajlani, hajlani,
Ha még ëgyszër mëg akar ölelni,
Ha még ëgyszër, kisangyalom, mëg akar ölelni.

Hej, kikërics, kikërics

Szentkirályszabadja (Veszprém) 1952. VIII. Máté Kálmán 59 é.

Hej, kikërics, kikërics,
Nékëm, rózsám, në keríts!
Keritëk én magamnak
Szőkét, barnát, csínosat.

Hej, iharfa, juharfa,
Patyolating kivarrva.
Tudod, pajtás, ki varrta?
Az a kislány, a barna!

Verje mëg a búbánat,
Ki elszólja babámat!
Jár a világ rossz szája,
Në hajts, rózsám, rëája!

Ennek a kislánynak

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklósné, Cseh Mária 35 é.

Ennek a kislánynak, ennek a kislánynak dombon van a háza,
Magas jegënyefa, magas jegënyefa van az udvarba.
Sűrű a levele, lëhajlik az ága,
Négyes honvédtüzér, négyes honvédtüzér jár az udvarára.

Fölmëntem a hëgyre, fölmëntem a hëgyre, lënéztem a völgybe,
Ott láttam a babám, ott láttam a babám ëgy kovácsműhelybe.
Lovat vasaltatott, útra akar mënni,
El sëm jöttél hozzám, kökényszëmű babám, búcsúcsókot vënni!

Csillagok, csillagok, csillagok, csillagok, szépën ragyogjatok,
Ennek a legénynek, ennek a legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat ebbe az erdőbe,
Vagy érsekujvári, vagy komáromi rózsás temetőbe!

Jósvafői sugártorony

Jósvafő (Abaúj) 1952. VIII. Deli György 79 é.

Józsfafői sugártorony de magos,
A tetején van ëgy alma, de piros.
Azt az almát hétfele lëhet vágni,
Ha nëm szeretsz, nëm muszáj hozzam járni.
Ha nem szeretsz adj oda egy barnának,
Most van az idő: könyörög a legény a lánynak.

Hosszúszárú széna terem

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklósné, Cseh Mária 35 é.

Hosszúszárú széna terëm a téren,
A babámmal nëm beszéltem a hétën.
Majd beszélek vasárnap, ha ráérëk
Hogy az égen sok ragyogó csillag lësz.

Lila kötöm simára van vasalva,
Nëm vagyok én a lányoknak az alja.
Sëm eleje, sëm utolja nëm vagyok,
Azért hogy ëgy barna legény elhagyott.

Hej, halászok, halászok

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Donka Illésné, Lucze Franciska 53 é.

Hej, halászok, halászok,
mit fogott a hálótok?
Nëm fogott az ëgyebet,
pirosszárnyú keszegët,
Sej, haj, pirosszárnyú keszegët.
Hát a keszeg mit ëszik,
ha a bárkába teszik?
Nëm ëszik az ëgyebet,
petrezselyëm-gyökeret,
Sej, haj, petrezselyëm-gyökeret.

Hej, halászok, halászok,
de piszkos a ruhatok!
Talán nincsen babatok,
aki mosna rëátok?
Sej, haj, aki mosna rëátok?

Halászlegény, hallod-ë,
mért nëm házasodol mëg?
Mért nëm vëszël el ëgy lányt,
Akar engëm, akar mást?
Sej, haj, engëm, akár mást?

Tisza szélin nëm jó aludni

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Donka Illésné, Lucze Franciska 53 é.

Tisza szélin nëm jó mélyen aludni,
Mert a Tisza sűrűn kiszok’ áradni,
Elviszi a pörgeszélű kalapom,
Mivel mondok jóéjszakát, galambom?

Két nyárfa közt fëlsütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát,
Nëm këll neki éjjeli lámpavilág,
Mégis göndörre fésüli a haját.

Kávét ittam, mëgégette a számat,
Más öleli, csókolja babámat,
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat világoskék szemébe.

Este nyolcat ütött

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Szőke Elekné, Hacki Terézia 52 é.

Este nyolcat ütött már az óra,
Gyere rózsám ülj a ladikomba!
Szépcsëndesen vízmentësen csónakázunk,
Összebújunk szorosan, hogy meg ne fázzunk.

Ladik, ladik, ladik, ne félj benne,
Jól vigyázok én az evezőmre,
Dobbantását hallom én a te szívednek,
Lëtëszëm az evezőmet, mëgölellek.

Tejbe mosdik az én rózsám

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Olajos György 67 é.

Tejbe mosdik az én rózsám, ha fölkel,
Törülközik piros rozsa levéllel,
Fehérebb az orcája a fehér hónál,
Pirosabb is a hasadó hajnalnál.

Jaj, de félek, hogyha forgószél támad,
– Të forgószél, el në vidd a babámat!
Süss lë rá, të fényes nap, süss lë ragyogva,
Të mëg, madár, szállj föléje dalolva!

A tárkányi bíróudvar sarkába

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Bajzát Jánosné, Bajzát Mária 56 é.

A tárkányi bíróudvar sarkába
Mëgakadt a kötöm a málnafába.
– Málnafabokor eriszd el a kötőmet,
Hadd ölelëm a régi szeretőmet!

Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Szeretőm sincs mégis rólam van szó.
Hátha még én szép szeretőt tartanék,
Egész világ rólam tënné a törvényt.

Zöld búzában

Bugac-Felső (Bács-Kiskun) 1952. XII. Virág Sándor 32 é.

Zöld búzában, barazdában szépen szól a pacsirta,
Në szomoridd árva szívem, Mariska!
Úgysëm soká szomorítod árva szívemet,
Majd mëglátod, nëmsokára halva találsz engëmet.

A mi házunk tetejére rászállott egy vadgalamb.
Nëm nekëm szól a faluban a harang.
A vadgalamb csëngő hangja csak ezt énëkli:
– Aranyos kis Virág Rozi, csak ëgy szóra gyere ki!

Vëttem kendőt, selyëmkendőt, jaj, de hosszú a rojtja,
Lëhajlok, (a) lábam fejit takarja.
Eladom a százforintos sëlyemkendőmet,
Hacsak lëhet, kiváltom a kedves kis szeretőmet.

Sárgadinnye ráfolyik a görögre

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Bajzát Jánosné, Bajzát Mária 56 é.

Sárgadinnye ráfolyik a görögre,
Rá së nézek én a szőke legényre.
Még a csókom sem vesztëgetëm rája,
Az is jobban ráillik a barnára.

Mit legénykëdsz ha nëm jól fog a kaszád?
Feleségül úgysëm mëgyëk el hozzád!
Azért a të árva szíved në fájjon:
Nëm jól kaszálsz, nëm ölelsz mëg a nyáron.

A tárkányi kertëk alatt

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

A tárkányi kertëk alatt
Három legény zabot arat,
Zabot arat a fekete lovának,
Szeretőt keres magának.

A tárkányi kertëk alatt
Három veszëtt kutya ugat.
Ugatja a hírës legényëket:
Mért szeretnek menyecskéket.

Ezt a kislányt

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem,
Mikor legelőször véle beszéltem.
Mëgtetszëttek gyönyörű szép szavai.
Homlokara göndörödött hajai.

Bíró uram, tëgyën törvényt, ha lëhet,
Kit szerettem, az az enyém nëm lehet.
Száraz ágon azt fütyüli a sárgarigó:
Szerelemből nem parancsol a bíró.

A dallam második felére:

Sëm a bíró, sëm a jó édesanyám,
Ahhoz mëgyëk, kit szeretek igazán.

Jaj, de röges

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

Jaj, de röges, jaj de sáros a tárkányi utca,
Utoljára végigmëgyëk rajta.
Végigmëgyëk, mëgállok ëgy háznál,
A szeretőm, régi babám rácsos kapujánál.

Jaj, de röges, jaj de hosszú a tárkányi utca,
Bizony, sokszor végigmëgyëk rajta.
Végigmëntem mindën szombat este,
Barna kislány a kedvesem, áldja meg az Isten!

Tegnap este szép jóestét mondtam az anyjának:
Vállaljon el engëmet fiának!
Vállaljon el, én mar hazajöttem,
Azt a harminchat hónapot szépën letöltöttem.

Zárd de, babám, zárd be, babám, rácsos kis kapudat,
Nëm taposom többé udvaridat.
Vethetsz bele szëkfűt, majoránnát,
Ëgy legénynek az örökös boldogtalanságát.

Csütörtökön kimëntem

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. II. Gonda Aranka 12 é., Rusznák Katalin 12 é.

Csütörtökön kimëntem a kútra,
Odajött a szeretőm, a barna.
Ha odajött, bánom is, mëg nëm is,
Mëgélek a tornyospálci málészájú legények nélkül is.

Mëgélek én az alma szagával,
Szomszédasszony szép barna fiával.
(Ha) Eltörött a mi szerelmünk lánca,
Tornyospálcán nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.

Tornyospálca szép helyën van

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. V. Özv. Budaházi Pálné, Gonda Mária 80 é.

Tornyospálca szép helyën van,
Mert a templom közepën van.
Ott laknak a legszebb jányok a világon,
Én is oda fogok menni házasodni a nyáron.

Van ott szőke, van ott barna,
A szeretőm neve Julcsa.
Hátha még ëgy Mari vóna, de ha vóna,
Akkor az én árva szívem ezërfelé hasadna.

Viszi a víz a záhonyi hidat

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. III. Kiss Sára 15 é., Jónás Magda 15 é.

Viszi a víz a záhonyi hidat,
Rajta viszi az én galambomat.
– Mëgyëk, anyám, kifogom belőle,
Három évig voltam a szeretője.

Szánom–bánom, amit cselekëdtem,
Hogy tëvéled szerelëmre léptem.
Szerelëmre nëm léptem, csak szóba,
Sajnálom, de nëm tëhetëk róla.

Szánom–bánom, hogy mëgházasodtam,
Legénységëm gyászba borítottam.
De már nékëm nëm lëhet szeretni,
Nëm lëhet a lányokat mëgölelni.

Víg Tárkányba

Felsőtárkány (Heves) 1953. V. Szántósi Margit 13 é.

Víg Tárkányba két úton këll bemënni,
De szeretnek a rózsámmal beszelni.
Télën-nyáron virágos a babám ablaka,
Jaj, de sokat áztam-fáztam alatta.

Zöld a kökény, ha mëgérik, fekete,
Nëm lëszëk én még az ősszel mënyecske.
Kár volna még engemët férjhëzadni,
Rozsa helyët bimbót leszakítani.
Énbelőlem nëm jó csillag lett volna,
Mert az égën nëm jó’ ragyogtam volna.
Én, mikor az égën kéne ragyogni,
Akkor mëgyëk a babámmal mulatni.

Lënn a pusztán

Felsőtárkány (Heves) 1953. V. Szántósi Margit 13 é.

Lënn a pusztán, a pusztán, a pusztán
Alma terëm a mëggyfán, a mëggyfán.
Minden ágon kettő lëssz, sej, három lëssz,
Igazszívű szeretőm csak ëgy lëssz.

Három kislány a rétën, a rétën,
Virág van a kezében, kezében.
Nëm këll nékëm a virág, sej, a virág.
Csak az, aki csókot ád, csókot ád.

Ha fëlkötöm

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Kórós Katalin 26 é.

Ha fëlkötöm (a) rézsarkantyúm taréját,
Bëvágom a babámnak az ablakát:
Lojzi bácsi, në verje rám a vasat,
Gyënge a szeretőm szíve, mëghasad!

Kis kertëmben nyílik a rëzëda

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Vasicsek János 30 é.

Kis kertëmben nyílik a rëzëda, csokrot kötök belöle,
Tegnap estë üzent a szeretöm: küldjek neki belöle!
Küldök is neki kedves édësanyám, mert en szeretëm,
Hogy në mondjak (a) patai kislanyok, hogy en csak hitëgetëm.

Amblakomban, az en ablakomban kinyilott a nëfelejcs,
Sosëm hittem, édës kisangyalom, hogy të engëm elfelejts.
Latod, en tégëd el nëm felejtelek soha, de soha,
Mig a siromat, arva sírhalmomat be nëm lepi a moha.

Jaj, de szépën, jaj de nagyon szépën hirdetnek a templomba,
Csak engëmet (a) kedves szeretömmel nem hirdetnek ki soha.
– Látod-ë anyam, kedves édësanyám, të vagy az oka,
Hogy engëm a kedves szeretömmel nëm hirdetnek ki soha!

A patai zöld erdöben

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Balogh Ilona 16 é., Tábi Piroska 16 é.

A patai zöld erdöben nekëm csörög a falevél,
Në mënj arra barna legény, mert megöl a szerelëm.
Csipkeágra rászállott ëgy búsgerlice madar onnan intëget:
Szakitsátok, ha birjatok, rám a csillagos eget.

A patai biro lanya fekszik fekete gyaszba,
Kilenc orvos vizitalja, ëgy së tudja mi baja.
Tizedik az édesanyja: – Gyujtson gyertyát, anyam, mingyá’ meghalok,
Kit szeretem a faluba, maga miatt elhagyott.

A patai nagy kocsmaba mindig rólam beszélnek,
Jó hirëmet, rossz hirëmet eleresztik a szélnek.
Jó hirëmet, rossz hirëmet engedjétëk a szélnek az utjara,
Të mëg, babam, në hallgass már sënkinek a szavára.

Sej, a patai toronytetö

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Vasicsek János 30 é.

Sej, a patai toronytetö de magos,
Tetejibe van ëgy kërëszt, aranyos.
Az a kërëszt azt jelenti, édësanyám,
Én is völegény lëszëk szüret utan.

Sej, a patai toronytetö de magos,
Tetejie két rozmaring, aranyos.
Az ëggyiket lëszakajtom magamnak,
A masikat mëg mëghagyom a babámnak.

Édësanyám, engedje mëg

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Balogh Ilona 16 é., Tábi Piroska 16 é.

Édësanyám, engedje mëg nékëm,
Szeretommel nëm besztem a hétën.
Ha estére nëm bëszélhetëk véle,
Fáj a szivem, majd meghalok érte.

Haragszik rám a szeretõm anyja,
Mert a fia eljár a mi házunkba.
– Në haragudj, szeretõm édësanyja,
Szép a fiad, nëm hagyom el soha.

Mikor még én tizenhét éves voltam

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Holló Istvánné, Csorba Mária 58 é.

Mikor mëg én tizenhét éves voltam,
Elindultam, házasodni akartam.
Megkértem tizenkét jányt, nem jött el,
Mind a tizenkettő hibát lelt bennem.

Az elsőnek kicsiny voltam, az volt a baj,
Másodiknak csalfa voltam, az volt a baj.
Harmadiknak, hogy a szemem kékellett,
Negyediknek kacsintásom nem tetszett.

Az ötödik: – Mert nem jöttél hamarabb?
A hatodik: – Mert nem jöttél paripán?
A hetedik: – Csak oly csalfa ne volnál!
A nyolcadik: – Csak csapodár ne volnál!

Kilencedik pipafüstöt nem szível,
Tizediknek nagybajuszos legény kell,
Tizenegyediket anyja nem adja,
Tizenkettedik nem megy férjhez soha.

Így hát nekem sose lesz feleségem,
Gyalázattal töltöm egész életem,
Gyalázattal töltöm egész világom,
Októberben katonának beállok.

Tiszának a másik oldalán

Mezőladány (Szabolcs) 1953. XI. Csuka István 65 é.

Tiszának a másik oldalán
Búzát arat egy szép barna kisjány.
De szeretném átalmenni, megölelni, megcsókolni,
Karjaimmal kebelemre zárni.

Révész uram, vigyen át a Tiszán,
Majd megfizet a jó Isten talán.
Piros pejparipát veszek, rajta ezüst patkót teszek,
Csak még a babámmal beszélhessek.

Jaj, de szépen muzsikálnak

Mezőladány (Szabolcs) 1953. XI. Csuka István 65 é.

Jaj, de szépen muzsikálnak
Az én kedves galambomnak.
Fekete fa, gyűrűsátor,
Az én babám benne táncol.

Jaj, de szépen harangoznak
Az én kedves galambomnak.
Most viszik az esküvőre,
El se búcsúzhattam tőle.

Ablakimba, ablakimba

Györgytarló (Zemplén) 1954. III. Tamók Juliska 18 é.

Ablakimba, ablakimba, kinyílott a rózsa,
Leszakajtott, elhervasztott anyám kívánsága:
Azt akarta, egy legénynek legyek menyasszonya,
Akit én az életembe nem szerettem soha.

Jól van, anyám, legyen meg a földi kívánságod!
Leánykori pajtásimat öltöztesd gyászba,
Vőlegényem kezem helyett vigye a keresztemet,
Te meg, anyám, holtom után tartsd meg mennyegződet!

Ha meghalok, ki fog engemet majd megsiratni,
Ki fog az én koporsómra szemfedelet venni?
Vadrózsa levele lesz a szemfödelem nekem,
Egy szép, csinos, barna legény majd megsirat engem.

Búza közé szállt

Mezőladány (Szabolcs) 1953. XI. Gonda Ferenc 65 é.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Ha már magát a magasban kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyába
Rátalált a régi siratott párjára.

Én is szállok, a lelkem száll dalolva,
De leszállni nem szállhatok sehova.
Nem fogad be, hova szállnom kellene:
Kökényszemű barna kislány kebele.

Megérett a búzakalász

Mád (Zemplén) 1953. XI. Bolda Ferenc 62 é.

Megérett a búzakalász, le lehet kaszálni,
Szegény egy barna kislánynak a legény után járni.
Nem jártam én életemben, nem is fogok soha,
Van már nekem szép szeretőm, kökényszemű barna.

Sej, haj, leszedik a szőlőt

Mád (Zemplén) 1953. XI. Bolda Ferenc 62 é.

Sej, haj, leszedik a szőlőt nemsokára,
Árván marad a tőke magára.
Te is árván maradsz kisangyalom,
Sej, haj, mert nekem el kell masíroznom.

Sej, haj, addig a lány mindig bazsarózsa,
Míg a legény maga jár utána.
De mikor a lány a legény után,
Sej, haj, olyan, mint a hervadt rozmaringszál.

Párosító és Lakodalmas Dalok

Nézz ki, anyám

Szögliget (Abaúj) 1952. VII. Özv. Taskó Mihályné, Tátrai Apollónia 67 é.

Nézz ki, anyám, ablakodon,
Most visznek ki a kapudon.
Nezz utanam keservsen,
Latsz-e tobbet, bagy sem!

Edesanyam rozsafaja,
Engem nyitott utoljara,
Barcak ne is nyitott volna,
Maradtam volna bimboba!

Edesanyam rozsafaja,
En voltam a legszebb aga,
De egy legeny leszakasztott,
Karjai kozt elhervasztott.

Piros kendõm

Szin (Abaúj) 1952. VII. Jóna Erzsébet 17 é.

Piros kendõm, de elvettel midentol,
Elvettel a szep leanyeletemtol,
Mar ez utan nem mehetek a balba,
Nem allhatok (a) lanyok koze a sorba.

Két út van előttem

Szin (Abaúj) 1952. VII. Jóna Erzsébet 17 é.

Két út van előttem,
Mëlyikën induljak?
Kettő a szeretõm,
Mëlyiktõl búcsúzzak?

Szõkétõl búcsúzok
Piros pünkösd napján,
Barnától mëg nem valok, csak
Halálom óráján.

Magas a kútágas,
Nehéz meríteni,
Durcás a galambom,
Nehéz mëgölelni.

Ölelni akarom
Nëm hajlik a karom,
Hajlik már a karom,
De nëm a galambom.

Jaj annak a fának,
Kit fejszével vágnak,
Jaj annak a lánynak,
Kit mindig gyaláznak.

Engëm is gyalázott
ëgy sëmmirevaló,
Ássa ki a szëmét
Két fekete holló.

Dombon van a kisangyalom lakása

Jósvafő (Abaúj) 1952. VIII. Parajdi István 61 é.

Dombon van a kisangyalom lakása,
Földre hajlik néki a rózsafája.
Fülemüle szokott rajta tanyázni,
Szép a babám, nehéz tõle elválni.

Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem,
Mikor véle legelöször beszeltem.
Mëgetszëtt a gyönyörûszép szaváról,
Homlokára göndörödött hajáról.

Faluvégi csárda az én lakásom,
Kisangyalom, véled abban tanyázom.
Mindën este muzsikaszó, cimbalom,
Úgy élëm majd tëvéled a világom.

Túr a disznó

Jósvafő (Abaúj) 1952. VIII. Parajdi István 61 é.

Túr a disznó, ha a gyöpre hajtják,
Tartotam szeretõt, szõkét, barnát.
Most is tartok (a) bús szívemre ëggyet,
Akivel a kitre el is mëgyëk.

Egyenesën nõtt a rétën a nád,
De a kedvemre nevelt éldësanyád!
Olyan éldësanyát këll keresni,
Aki ilyen szép lányt tud nevelni.

Éldësanyám, minek adott férjhëz,
Minek adott idegën legényhëz?
Jaj, de bajos ölelni szëgénynek
Idegen lányt idegën legénynek!

Nyitva van a barna kislány kapuja

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Tóth Kálmán 52 é.

Nyitva van a barna kislány kapuja,
Azon sétál be a kedves galambja.
Így szólítja mëg a gazdát:
Adja nekëm, kend, a lányát, tyuhajja!

Piros kendõ van a legény zsebébe,
A kend lánya adta neki cserébe.
Addig a kendõt nëm viseli,
Mit a lányát el nem vëszi tyuhajja!

Én ezután két szeretőt tartok

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Én ezután két szeretõt tartok,
Az ëgyiktül a másikhoz járok.
Ëggyik olyan csalfa, mint a másik,
Engëmet ëgy barna legény soha ki nëm játszik.

Víg Tárkányban kettõ a kisbíró,
Ëggyik dobos, másik levélhordó.
Ollyan lánynak hordja a levelet,
Ki a legény szëme közé nevet.

A dallam második felére:

Ëggyik hordja nékëm az újságot,
Másik pedig a szomorúságot.

Édësanyám, ezt a szál rozmaringot

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Bajzát Mária 56 é.

Édësanyám, ezt a szál rozmaringot,
Amit a szeretõm anyja id’adott:
Kösse össze, tëgye vízbe, pohárba,
A szeretõm esküvõje napjánra!

Beteg a szeretõm, az ágyba fekszik,
Singoltvégû dunnával takaródzik.
– Kelj fël, kedves kisangyalom, ha lëhet,
Gyënge két karommal általölellek.

– Nëm kelhetëk, mert nagyon beteg vagyok,
A szívemën a bánat súlyos nagyon,
A szívemën azért súlyos a bánat,
Mert nëm hagyták szeretni a babámat.

Erre, erre, most mënt erre

Ajak (Szabolcs) 1953. III. Hajdu Ilona 14 é., Lekovics Ilona 13 é., Rozinka Erzsébet 13 é.

Erre, erre, most mënt erre,
Haragosan nézëtt erre, csihajja.
Ha haragszik, mért jár erre,
Mért jár az én ellenëmre, csihajja?

Búzában él a vadgalamb,
De szépën szól a nagyharang, csihjja,
Szomorú az, amint hallom,
Halva fekszik a galambom, csihajja.

Bárcsak addig ki në vinnék,
Míg én innen odamënnék, csihajja,
Koporsójára borulnék,
Jaj, de keservesen sírnék, csihajja.

Kilenc kovács, mëg ëgy bognár
Vasalja a kocsim rúdját, csihajja.
A kocsimba ëgy rúd kéne,
Nékëm szép szeretõ kéne, csihajja.

Hajnallik már

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Hajnallik már, hajnallik már,
Majd mëg is virrad már,
Fordulj hozzám, kedves kis angylom,
Mjad magad maradsz már!

Ëggy icce bor, két icce cor
Mëgitatja magát,
Magyar huszár a szép lánnyal
Kimulatja magát.

Mulass, huszár, mulass, huszár,
Estétõl reggõlig,
Nëm hagyja el a muzsikás
Kedvedért rëggelig.

Zúg az erdõ, zúg a mezõ,
Ugyan ki zúgatja?
Talán bizony Rózsa Sándor
A lovát itatja!

Kivicses, kavicsos

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Kivicses, kavicsos, a mi házunk eleje,
Vártalak, szép babám, az este.
Vártalak, szép babám, de nëm jöttél,
Nálamnál gazdagabb, szëbb szeretõt kerestél.

Kivicses, kavicsos a mi házunk udvara,
Në gyere, të legény, be rajta!
Mëgmondtam háromszázszor, nem ëgyszër:
Az én édësanyám nëm tënékëd nevelt fël!

Nëm vagyok én ollyan kényës

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Nëm vagyok én ollyan kényës, azt tudja kend,
Csak a szëmëm fényes, azt is tudja kend,
Holnap délután fényes gyûrût vëgyën kend,
Esküvõ után kellemetës lëgyën kend!

Bótára kéretnek engem

Felsőtárkány (Heves) 1953. VII.

Bótára kéretnek engëm,
Elmënjëk-ë, édës lelekëm?
Hej, tëdd rá, most tëdd rá,
Ica, tëdd rá! tëdd rá, tëdd rá,
Rézsarkantyúm most pëndült rá,
Hej tëdd rá, most tëdd rá!

Ha elmënëk, nëm jó’járok,
Részëgës embër mellett hálok.
Hej tëdd rá…

Feleségëm ollyan tiszta,
Kétszër mosdik ëgy hónapba.
Hej, tëdd rá…

Kënyeret së jól tud sütni,
Ötször-hatszor befût neki.
Hej, tëdd rá…

Ha benyúlok a zsebëmbe,
Tallér akad a kezembee.
Hej tëdd rá…

Irigylik a bajuszomat,
Ezt a kedves jószágomat.
Hej tëdd rá…

Bíró János udvara

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Holló Istvánné, Csorba Mária 58 é.

Bíró János udvara, udvara, udvara,
Márványkõbül rakva, rakva, de kirakva.
Az is azért van rakva, rakva, de kirakva:
Varga Julcsa cipõje kopogjon be rajta!

Búra, búra, búbánatra

Bekölce (Heves) 1953. VIII. Holló Istvánné, Csorba Mária 58 é.

Búra, búra, búbánatra születtem,
Anyám së volt mégis fëlnövekëdtem.
Mostoha volt hozzám még az anyám is,
Száraz ágon elhërvad a virág is.

El këll mënni, már el këllëtt volna,
Ha a szerelëm elbocsátott volna.
A szerelëm bús szívemre rászállott,
Engëm igaz utamra nëm bocsájtott.

Hej, most indulok

Végardó (Zemplén) 1954. III. Petruska János 73 é.

Hej, most indulok ányam udvarából,
Most búcsúzok apámtól, anyámtól.
A jó Isten maradjon véletëk,
Hej, már én többet (a) jányotok nem lëszëk!

Hej, liba, liba, de szép sereg liba,
Tëgnap este hívtak a lakziba.
Mit ér nkëm ez a lakadalom,
Ha a régi babám benne a mënyasszony?

Ha mënyasszonyá lëttél

Végardó (Zemplén) 1954. III. Petruska János 73 é.

Ha mënyasszonyá lëttél,
Bujj a sutba, ott lëgyél!
Fonjál ötven darabot,
Úgy lësz pendely madzagod!

Hej, kis késëm, kis késëm,
Csárdás kis feleségëm,
Benne van a mindënëm,
Minden gyönyörûségem.

Ne, patyuskám

Mád (Zemplén) 1954. III. Horváth Pál 66 é. és Keresztény Emma 35 é.

Ne, patyuskám, ne patyuskám, ne, ne, ne,
Sárgarépa, sárgarépa, ne, ne, ne,
– Fordulj, kislány, bokázni, táncosodat ölelni!
Ne, patyuskám, ne patyuskám, ne, ne, ne!

Tréfás és Bordalok

Bort iszunk mi

Szentkirályszabadja (Veszprém) 1952. VIII. Máté Kálmán 59 é.

Bort iszunk mi, ugyë, pajtás?
Nëm is vízzel elünk, mint más!
Majd ha eljön az utolsó,
Isten veled, jó éjszakát, boroskancsó!

Ha mëghalok, majd elásnak,
Mi gondja lëssz arra másnak?
Csak të, édës, el në felejts,
A síromra, sírhalmomra szõlõt ültess!

Ne vigyetëk temetõbe,
Temessetëk szõlõhëgybe,
Hogy tudják meg az embërek:
Itt nyugszik ëgy jó borivó magyar gyerëk!

Tele asztal, tele pohár

Szentkirályszabadja (Veszprém) 1952. VIII. Máté Kálmán 59 é.

Tele asztal, tele pohár, tele tál,
Kinek tetszik, ëgyék, igyék, de mingyár!
Aszonta az öreg Kis: ne csak együnk, igyunk is,
Igyunk is!

Házigazda, bort ide a kupába,
Hadd igyék itt mindën vendég bújába!
Aszonta az öreg Nagy: ha nëm iszol, bolond vagy,
Bolond vagy!

Kimentem én a szõlõbe

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Kimëntem én a szõlõbe, sej, haj, haj,
Ráléptem a vinyigére, sej, haj, haj,
Vinyigérõl, vinyigére, faj a szivem egy szokere,
Mëgõszül a fejemën a göndör haj.

Lementem én a pincébe, sej, haj, haj,
Ráléptem ëggy ászokfára, sej, haj, haj,
Ászokfáról ászofára, fáj a szivem ëgy barnára,
Mëgõszül a fejemën a göndör haj.

Kimëntem én az utcára, sej, haj, haj,
Ráléptem ëgy szalmaszálra, sej, haj, haj,
Szalmaszólról szalmaszálra, fáj a szivem ëgy csalfára,
Mëgõszül a fejemën a göndör haj.

Kavarom a rántást

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Kavarom a rántást, sütöm a pogácsát,
Csuhajla,
Minek ez a hurka, ëgye mëg a Gyurka,
Csuhajla.

Ha elvëttél, tartsál, itt a szoknya, varrjál,
Csuhajla,
Minek ez a hurka, ëgye mëg a Gyurka,
Csuhajla!

Szabólegény voltam én

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. V. Özv. Budaházi Pálné, Gonda Mária 80 é.

Szabólegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Nëm jól fogtam az ollót, elfucsoltam a posztót,
Hanëm az a cingëdbongëd rá, rá, recece, sidridom.

Juhászlegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Kihajtottam a nyájat, szidták a Máriámat,
Hanëm az a…

Kovácslegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Nëm jól fogtam a verõt, elfucsoltam az üllõt,
Hanëm az a…

Molnárlegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Elõvëttem a kupát, mind elmértem a búzát,
Hanëm az a…

Timárlegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Ráfeküdtem a bõrre, mégsëm mënt lë a szõre,
Hanëm az a…

Csizmadia voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Elõvettem az árat, kiluggattam a szárat,
Hanëm az a…

Kocsmáros voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Elõvëttem a korsót, mind megittam jó bort,
Hanëm az a…

Diáklegény voltam én, recece, sidridom,
Annak së jó voltam én, recece, sidridom.
Elõvëttem a tëntát, belévertem a penat,
Hanëm az a…

Mindënnek van szeretõje

Jósvafő (Abaúj) 1953. VII. Özv. Bucsek Istvánné, Fodor Zsuzsanna 86 é.

Mindënnek van szeretõje, csak énnékëm nincsen,
Kinek kettõ, kinek három, nékëm ëgy szëm sincsen.
Ha az Isten ëggyet adna, jaj, de mëgbecsülném,
Kezét-lábát összekötném, a füstre úgy tënném!

Kiállitották a karot, be is állitották,
A jányoknak a javát is mind kiválogatták,
Maradt nekëm ëgy nagy boglyas, mi’ csinájjak vele?
Bondort dugok az oráabam had ballagjon véle!

Piros kancsó, piros bor

Mezőladány (Szabolcs) 1953. XI. Tóth Mihályné, Gerő Ida 31 é.

Piros kancsó, piros bor,
Mingyár rám kerül a sor.
Eladom a feleségëm dunnáját,
Viradóra mind eliszom az árát.

Részëg vagyok, mint a csap,
Teleittam magamat,
Hazamënnék, édes rózsám, nëm tudok,
Rëggelig, hát, rózsám, nálad maradok.

Bor, bor, bor

Mád (Zemplén) 1954. III. Bolda Ferenc 62 é.

Bor, bor, bor, de jó ez a mádi bor!
Bor, bor, bor, de jó ez a mádi bor!
Ha az asszony szí belõle,
Félre áll a kontya tõle,
Bor, bor, bor, de jó ez a mádi bor!

Víz, víz, víz, de jó ez a mádi víz,
Víz, víz, víz, de jó ez a mádi víz!
Aranyhalak úsznak benne,
Barna kislány az olembe,
Víz, víz, víz, de jó ez a mádi víz!