A Magyar Lobbi 2007. március 2-i levelében Schmidt Mária neve alatt közölt részlet. A szöveg a hatvanadik évfordulóról beszél; az eredeti megjelenés dátumát a hírlevél nem adja meg.

Hatvan éve történt. Éppen hatvan éve, hogy a megszállt Magyarország közel egymillió zsidónak minősített polgárának osztoznia kellett európai sorstársai tragédiájában. Többszázezer magyar zsidót űztek el otthonából, zsúfoltak gettókba, préseltek marhavagonokba, szállítottak el munka- illetve megsemmisítő táborokba. Szinte mind odavesztek.

Hatvan évvel ezelőtt Magyarország területe hadszíntérre vált. A fronton, az ostromban, a kegyetlen bombázásokban ugyancsak sokszázezer ember vesztette életét. Megszámlálhatatlanul sok érték ment veszendőbe a megszállók kegyetlenkedései, fosztogatásai következtében. Háború volt. Világháború. Ha reménykedett is Magyarország abban, hogy kimaradhat a világégésből, és sikerül a „béke szigeteként” megőriznie magát Európa közepén, nem érhette váratlanul, amikor elsöpörte az ár.

A háború iszonyata, és a vele járó rettenetes veszteségek felett az ember lassan-lassan úrrá lesz. A halottakat elsiratja és eltemeti, a gyász sebeit a múló idő lassan begyógyítja. Az a seb azonban, melyet a holokausztban elpusztult magyar zsidók sorsa ejtett nemzetünkön, még hat évtized múltán sem hegedt be teljesen. Miért? Semmiképpen sem azért, mert halni kényszerültek. Hatvan év telt el. A ma emberének volt alkalma hozzászoknia az emberi kegyetlenség, barbárság időről-időre felszínre törő, újabb- és újabb megnyilvánulásaihoz. Évezredek óta beletörődtünk abba, hogy a háborúknak ártatlanok ezrei, százezrei esnek áldozatul. Minden nemzet, minden közösség szenvedett már el súlyos csapásokat.

A magyar zsidóság tragédiájában az a feldolgozhatatlan, hogy kitagadtattak a magyar nemzet közösségéből, és megfosztattak magyar identitásuktól. Megtagadtuk tőlük, hogy a nemzet közösségére rámért, közös sorsban osztozzanak. Azt állítottuk, hogy ők zsidók, és ezért nem tartozhatnak a magyar nemzethez, nem tagjai nemzeti közösségünknek, nem részei közös jelenünknek. Olyan jövőt képzeltünk el, melyben nem volt számukra hely.

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. március 2., 2e.