Aranyláz az Erdélyi-érchegységben
Sok millió dolláros érdek a civilek és a környezet ellenében
Verespatakon ? Három falu és kilenc templom eshet áldozatul
2003. augusztus 11. /(5. oldal)/

Lukács Csaba

Leginkább egy drámai szappanoperára hasonlít a Verespatakra tervezett
legújabb aranybánya körüli hercehurca: a sok millió dolláros üzlet miatt
a politika, a civil szervezetek és az ott lakók vívnak bonyolult harcot.
Július végén az erdélyi magyar püspököknek ismételten ajánlatot tett a
kanadai társaság annak érdekében, hogy a történelmi magyar egyházak
adják el verespataki templomaikat és temetõiket. A csata még nem dõlt el.

A legfrissebb hír: jóváhagyta Verespatak új városrendezési tervét a
Fehér megyei tanács. Az egyetlen ellenszavazattal (harmincnégy igen voks
ellenében) meghozott döntés szerint tizenöt év alatt kell felépülnie a
vadonatúj településnek közel hatvan hektáron. Amennyiben a Gold
Corporation elkezdi az aranykitermelést, a régi Verespatak lakói vagy
átköltöznek új városukba, vagy más településre mennek, miután a
bányavállalat megvásárolja tõlük régi otthonaikat. Eggyel korábbi hír:
július végén az erdélyi magyar püspököknek ismételten ajánlatot tett a
kanadai társaság annak érdekében, hogy a történelmi magyar egyházak
adják el verespataki templomaikat és temetõiket. A vállalkozás korábban
hasonló ajánlatot tett az ortodox egyháznak, és sikerrel járt. A magyar
egyházak vezetõi elutasították az ajánlatot.
A történet 1997-ben indult, amikor az illetékes román minisztérium
jóváhagyta a terveket, így a nyolcvan százalékban kanadai érdekeltségû
Rosia Montana Gold Corporation négymillió dollár ellenében huszonöt
esztendõre megkapta a nyolcvan négyzetkilométeres arany- és
ezüstlelõhely kitermelési jogait. A hegy háromszáz tonna aranyat és
ezernégyszáz tonna ezüstöt rejt, ám Európa legnagyobb felszíni
bányájának megnyitása kétezer ember kitelepítésével, három falu és benne
négy egyház kilenc templomának lerombolásával járna. Áldozatul esnének a
római kori régészeti leletek, az alkalmazott ciános technológiával pedig
veszélybe kerülne a Maros és a Tisza völgye, hiszen a hatszáz hektáros
derítõ tartalmát egy száznyolcvan méter magas gát próbálná megtartani. A
tervek szerint Verespatakból csak a szûken vett központi rész maradna
meg (így a római katolikus, a református és az unitárius templom is), ám
az elköltözött hívek nélkül ez csak skanzenként üzemelne – arra pedig
végképp nincs garancia, hogy a több száz éves épületek kibírják a
közvetlen környezetükben végrehajtott robbantásokat.
A bányavállalat tizenöt év alatt négyszázmillió dollárt fektetne be az
üzletbe, és háromezer új munkahelyet ígért a hatvanszázalékos
munkanélküliséggel sújtott térségnek. Csillagászati összegeket vagy
vadonatúj lakást ajánlott azoknak, akik hajlandók kiköltözni a bánya és
derítõ területérõl. Állításuk szerint eddig a lakosság fele kötött
szerzõdést velük, és sikerült megegyezniük az ortodox érsekkel is. Három
román temetõ már költözik, a régiekbe ezentúl csak azokat temetik el,
akik írásban veszik tudomásul, hogy testük felett ciános víz fog
lebegni. Szabó Árpád unitárius, Pap Géza református püspökök és
Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek is megvitatta a
cég ajánlatát, ám úgy döntöttek: a verespataki bányaprojekt súlyos
veszélyt jelent az Aranyos völgyének környezetére, a település
történelmi-kulturális hagyatékára, valamint a régió lakosságára, ezért
nem mondanak le temetõikrõl, templomaikról és egyházi ingatlanaikról.
Az elképzelés máris felbecsülhetetlen kárt okozott egyházainknak azáltal
– fejtették ki közleményükben -, hogy a házak felvásárlásával
megbontotta a helyi közösségek életét. Idén márciusban a román akadémia
tagjai felkérték a kormányt, és a parlamentet, hogy akadályozza meg a
verespataki színesfém-kitermelést. Vizsgálatuk szerint ugyanis a
vállalkozás katasztrofális környezeti, kulturális, gazdasági és
szociális következményekkel járna, több kárt okozva az országnak, mint
amennyi hasznot. Hogy az ügy a cégen belül sem halad a
legtökéletesebben, bizonyítja az a tény: április közepén lemondott
tisztségérõl a romániai vállalkozás és a kanadai anyavállalat több
vezetõje, sõt a vállalkozás atyja, a kanadai-román állampolgárságú Frank
Timis is kiszállt az üzletbõl, hogy "több idõt szentelhessen a többi
érdekeltségeire".
A Greenpeace szerint a verespataki aranybánya hátráltatja Románia
csatlakozását a unióhoz is, hiszen Európa a tiszai ciánszennyezés után
óvakodik a hasonló veszéllyel járó projektektõl. A Román Hírszerzõ
Szolgálat (SRI) nemrég arra figyelmeztette a parlamenti képviselõket,
hogy a bánya megnyitása elleni tiltakozások mögött Magyarország áll, a
protestálók tevékenységét Budapesten hangolják össze, és nálunk
található az a szerver is, amelyen a beruházást ellenzõ
www.rosiamontana.org honlap üzemel. A román parlamenti pártok – köztük
az RMDSZ is – nem akadályozták meg a kitermelés elkezdését. A kormányfõi
kérésre létrehozott parlamenti vizsgálóbizottságban helyet kapott az a
honatya, aki miniszterként engedélyezte az elképzelést, és az is, aki
tagja a cég igazgatótanácsának. A májusi helyszíni vizsgálat elõtti
napokban villámgyorsan megalakult a beruházást támogató civil szervezet,
"spontán" tüntetéssel fogadva a honatyákat, akik nem voltak kíváncsiak
az akadémia tagjainak (ellen)véleményére.
A múlt hónapban Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi
miniszter a verespataki aranybánya ügyének rendezése érdekében sürgette
a magyar- román környezetvédelmi vegyes bizottság összehívását. Ez
minden bizonnyal a zöldek és a civilek nyomásának köszönhetõ, akik nyílt
levélben kérték a minisztert a beavatkozásra. A többek közt a
Greenpeace, a Levegõ Munkacsoport, a Magyar Természetvédõk Szövetsége és
a WWF Magyarország által is aláírt levélben kifejtik: a nátrium-cianid
alkalmazásával tervezett beruházás a Maros vízgyûjtõjéhez tartozó
területen valósulna meg, így egy, a nagybányaihoz hasonló baleset
hatásai Magyarországot is érintenék. A cég nem rendelkezik
katasztrófakezelési tervvel, de átfogó biztosítás sincs a beruházásra.
Román sajtóhírek szerint a beruházásnak hitelezõ kanadai pénzintézet, az
RBC pár napja meggondolta magát, és visszalépett a kanadai anyavállalat
ingatlanainak megvásárlásától. Júliusban a román miniszterelnök, Adrian
Nastase kijelentette: kész nem támogatni a bányavállalat elképzeléseit
amiatt, hogy komoly a környezetszennyezés veszélye. Így állnak a dolgok
jelenleg. A bányavállalat tervei szerint a kitermelésnek két év múlva,
2006 tavaszán kell megindulnia.

Discussion/Fórum