2OO9, Augusztus 19 van, nézem a nemzetközi TV állomások közvetitését a sopronpusztai ünnepségröl, aannak a napnak 2O. évfordulójáról, amikor egy bátor határőr ezredes szembeszállt a barbár diktatúra parancsával és katonáiak parancsot adott, hogy ne löjjenek, amikor Pozsgay Imre, Habsburg Ottó és a Máltai Szeretetszolgálat összefogtak, hogy megvalósitsák egy debreceni fiatalember, Mészáros Ferenc tervét, amikor egy rab nemzet nagyot tett egy másik rab nemzet fiaiért: felszakította a vasfüggönyét.
Az ünnepélyen jelen vannak a nemzet hiteles vezetői, ott van Sólyom László Budapestről, Tőkés László Temesvárról és ott van a sötétségből börtönéből a fényre lépő, a szabadság napfényétöl még hunyorgó embert ábrázoló emlékmű alkotója, Meloccó Miklós is. Ki is ez a Meloccó Miklós?
1948-ban a kommunisták letartóztatták Mindszenthy bíborost, és rá egy évre felakasztották Melocco Jánost, családunknak régi jó barátját. Ő volt az a nyomozó riporter, aki felderítette, hogy milyen kábítószerekkel kezelték a bíborost, miként érték el, hogy beismerje az ellene hozott hamis vádakat. János bácsi letartóztatása után felesége, Dóra néni semmi tájékoztatást nem kapott. Aztán az egyik nap egy csomagban megérkezett János bácsi ruhája… Apám lutheránus volt. Addig nem járt velünk a kerepesi katolikus templomba, de miután János bácsit felakasztották, nemcsak hogy eljött, de minden vasárnap a nagymise alatt ott ült a jobb oldalon a második
Lelkemet felkavarták ezek a képek. Feltünő az ellentét a limuzinokon érkező, sötét ruhás diplomaták és a ma is oly jellegzetesen és elgondolkodva ballagó, senkivel nem bájolgó, kopott ruhás Cocó között. Igen, ma, onnan fentről büszkén néz le János bácsi, mert tudja, hogy fia nagyot tett, Sopronpusztán valami elindult!

Eljött az Új Kerekasztal Tárgyaalások Ideje !

Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekve sarkalja a társadalmat.. Úgy ahogy közel 2OO éve Széchenyi könyveivel (“Hitel”, “Világ” és “Stádium”) és álmaival (Tudományos Akadémia, a dunai hajózás, Nemzeti Kaszinó..) irányt szabott a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petöfi Kör, majd 1989 után az Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozás megtisztításának, úgy Sopronpuszta is azt üzeni, hogy itt az ideje egy pártok feletti fórumon megbeszélni a magyar jövő terveit, teendöit.
Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna biróság elé állitani azt az alig száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet, hogy akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna az ország. Lehet, hogy ennyi elég lett volna ahhoz, hogy megszünjön az acsarkodás légköre, hogy az emberek lelkéböl eltünjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövő gazdaságpolitikáját akkor kellett volna átgondolni, annak akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet, de mi csak a jövőn változtathatunk, a multon már nem!
Fontos, hogy létrejöjjön egy ilyen fórum melyen a magyar értelmiség tagjai (mint tették 56-ban a Petöfi Körben), kifejthetik gondolataikat, elültethetik azokat a szellemi magokat, melyekböl kikelhet, kicsírázhat egy összemzeti megegyezés. Fontos lenne az is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formáló találkozás most, tehát a 2O1O-es választások elött jöjjön létre, mert csak igy lesz ideje a társadalomnak azokat a gondolatokat megemészteni és így azokat figyelembe véve választani új vezetőket.
Arról, hogy mi mindent kellene megbeszélni, mi mindenről kellene egyezségre jutni, szeretnék pár gondolatfoszlányt fogok itt, természetesen a teljesség igénye nélkül, papirra vetni..

Demokrácia és Törvényhozás

A mai „hadi demokráciában” kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megneheziti a törvényhozást is és az ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövöképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek szinte gondolkozás nélkül szabotálják egymás terveit. A demokrácia egészséges müködéséhez szükséges az, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmüvesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség..) érdekeit képviseljék.
Az is fontos, hogy a törvényhozók ne pártlistákon jussanak a Parlamentbe, hanem egy-egy szavazó körzetet képviseljenek. Azért fontos a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják ők képviselni. Ezért elgondolkoztató példáúl az hogy (tudtommal) a rendszer változást követő négy miniszterelnök közül egyet sem az ország lakói választották meg. Tudtommal még cask képviselöi választáson is csak Horn Gyula mérettetett meg (199O-ben Somogyban) és ő is veszitett ezen a választáson).
Fontos lenne az is, hogy végre megszülessen egy olyan alkotmány, mely nem az 1949-es alkotmánynak egy toldozott-foltozott formája. Egy olyan alkotmány, mely egy ránk erőszakoltnak itt-ott megreformált változata, hanem egy olyan melyet sajátjának érez a nemzet.
Fontos az is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Biróság, mely önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független biróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely nem párt propagandával, hanem tényekkel tájékoztatja a társadalmat, hogy így a nép tudja, mi is történik a hazájában.

Közgazdasági Teendöink

A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és támogatása nélkül (Széchenyi: “Hitel”). Ezt tudatositani kell a mai magyar társadalomban is, mert ma gyakran még az ásványviz meg a tejtermék is külföldröl érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy mibe kerül az országnak az a pár filler amit ök megtakaritanak (ha megtakaritanak?) ezzel, eszükbe se jut, hogy külföldön teremtenek munkaalkalmakat, mig a saját hazájukban tönkreteszik példáúl a gazdákat.
Széchenyi értette a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében! Ő tudta, hogy erős nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévö bankok tetteit nem a Magyar nemzeti érdek hanem a profitszerzés vezeti. Ha a nemzeti bankot felelösséggel irányitják, ha az csak annyi kölcsönt ad, mint amennyi a bankban elhelyezett betétek összege, akkor nem lehet hitel válság! Ezért van az, hogy ma, a nemzeteit érdekét szolgáló és ezért keményen szabályozott pénzintézetek, nem állanak a csöd szélén. Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is védeni kell.
Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „vadkapitalizmus” parazita hajtásait, hogy megszabályozzuk az elszabadult és felelőtlen kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a mohó nyereségvágynak globálisan elszabadult tetteit. Helyes ez, mert a szabad verseny csak az egyenlőek között pezsditő hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan dzsungelt teremt ahol a nyul a tigrissal “szabadon” versenyezhet. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenörzésére is és a hazai termelés támogatására is.
Persze a gazdasági élet fellenditéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is, tehát annak belátására, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megröviditése nem más, mint a nemzet megröviditése, közösböl való lopás! Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét a fekete gazdaság termeli.
Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó meg kérdezi, hogy “adjak elismervényt?” akkor azt kérdezi, hogy “akar Ön lopni a népétől?”. Ugyanez áll a “kenőpénzek” használatának balkáni gyakorlatára is. Azért is kell ezt a gyakorlatot felszámolni, mert az orvos vagy a köztisztviselö nem egy pincer, mert az ilyen „borravalóknak” az elfogadása megalázza öt. De talán még fontosabb az, hogy ez a köztehetviselés alól kibújó fekete gazdaság okozza, hogy nincs elég pénz arra, hogy tisztességes fizetést kapjon a közalkalmazott, ezért menekülnek külföldre az ilyen pénzeket elutasitó legjobb közalkalmazottaink, orvosnaink. El kell érni, hogy iotthon maradjanak, hogy tisztességes fizetést kapjanak, s ehhez az kell, hogy adót fizessen a fekete gazdaság, s azon belül a kenöpénz is.
A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Meg kell értenünk, hogy Szlovákia példáúl azért elözött meg bennünket, mert Szlovákiában jóval alacsonyabbak a szociális juttatások. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint példáúl a nyugdij korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járások csökkentése. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már emlitett védővámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdijas még adót is fizessen a kis lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezök kivegyék részüket a közteherviselésböl.
Az igazságos és egészséges társadalomban a rendörség, a tüzoltóság költségeit a házadó, a közlekedési költségeket az auto és út adó biztositja. Amikor megtörtént az adóterhek ilyentén való szétválasztása, akkor a kereseti és forgalmi adó már elegendő a szociális juttatások, állami tartozások, iskolák, hadsereg és az adminisztráció fenntartására. Persze egyéb reformok is szükségesek, mert példáúl a képviselők díjazását nem a képviselőknek, a bürokráciának a választások utáni végkielégitését nem a távozóban lévő koránynak kellene megszabnia és az önkormányzatok hatalmas – és gyakran szükségtelen – bürokráciának a fenntartására sem érdeke az országnak.
Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progresszív tulajdon adó bevételéböl részesüljön az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektöl független igazságszolgáltatás és hiteles hirközlés intézményei is.

Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom

Az általános pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bizik vezetőiben és nem bízik önmagában sem. Ennek egyik oka, hogy a volt kommunistákat, a zsidókat, cigányokat, a kisebbségben és a világban szétszórva élö magyarokat a társadalom többsége nem tartja teljes értékü magyaroknak, valódi honfitársnak. Nem is gondolja át, hogy ezzel elutasítja a nemzetnek közel felét. Tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az örizetlen irószövetségi gyüjtöládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállitani, de a jelennek acsarkodó és önromboló lelkiállapotán azért lehet javitani. Ezért alább felsorolok néhány, a fent emlitett megosztottságainkat csökkentö lépést, lehetőséget.

Meg kell értenünk, hogy a volt kommunista part tagok és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. El kell fogadnunk, meg kell értenünk, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása és az elörejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy többségük nem ártott honfitársának, ma már nem is él és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ő, hanem apja vagy nagyapja követtek el. Én, ugyan helytelenitem a mai Magyar miniszterelnök sok tettét, de azért ki kell mondanom, hogy senkit sem lehet elődje felesége nagyapjának tetteiért elítélni! Az egyén csak a saját tetteiért felelös!

A volt kommunisták leszármazottaival való megbékélés mellett a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállitása is elengedhetetlen. El kell érnünk, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettőjüknek “lépni kell”. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal itélik el azokat, akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy akik tétlenül tűrték el zsidó honfitársaik megaláztatását, legyilkolását. Be kell látniuk, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei már csak emlékeik miatt is joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet és be kell látniuk azt is, hogy ez a félelem csak erösödik, amikor katonai egyenruhákban masirozó, fenyegető és félrevezetett fiatalok tünnek fel az utcákon. A többségi társadalomnak ezért be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, vagy Andy Grove és tudnia kell azt is, hogy ők sokat segithetnének népünk felemelkedésében, jóhirének helyreállitásában, ha úgy éreznék, hogy ők tényleg teljes értékű és megbecsült honfitársaink.
Az is növelné a magyar zsidóságnak joggal kijáró megbecsülést, ha köztudomású lenne, hogy ök adták a magyarságnak Nóbel dijaink többségét, ök adták Radnóti Miklóst vagy Szerb Altalt is és hogy a 3O1-es parcellában a zsidó hazafiak sirhantjainak száma messze meghaladja a magyar zsidóság számarányát.
Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ők jobban hangsúlyoznák, hogy a Magyar befogadó nép és ezt a múlt bizonyítja. Bizony többször beszélhetnének arról, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, hogy a magyar Felsö Ház tagjai vagy a magyar hadsereg tábornokai között ott voltak zsidó honfitársaink. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergeknek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Sztehlo Gábor, Koren Emil Keken András, Koszorús Ferenc és a többi hétszáz honfitársukról is, akiket Izrael embermentő tevékenységükért a Világ Igaza kitüntetésben részesített.
Bizony sokat javitana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 1OO%-os magyarnak tartotta magát, közben 1OO%-ban vállalta zsidó örökségét is és ettöl nem kevesebb lett, de több, ettöl 2OO%-os ember lett.

A “cigánykérdés” megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott “vén cigányról” és a “rongyos régi babájához” hű cigánylányról nótázni, de szembe kell nézni a jelen valóságával is. Veszprém és Tatárszentgyörgy példája, tehát úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozat nem csak közbisztonsági kérdés! A bünözés csak kórtünet, egy kirekesztett, munkanélkül nyomorgó, példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Minden kiszolgáltatottat, minden ártatlant kötelességünk megvédeni, az emberi életkörülményekhez alkalmat adni, őket megérteni, befogadni és nem szítani, hanem orvosolni az ellentéteket.
Többröl van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom, mint India nézett szembe, amikor a kasztonkivüli “érinthetetlenek” társadalmi integrációjának útjára lépett, amikor nem csak az együttélés közös terheinek, az ország jogi és erkölcsi normáinak elfogadását, de jogokat és megértést is kezdett biztositani számukra. Indiában több mint egy generációba tartott és sok igyekezetet, megértést, törödést igényelt ez. Nem volt könnyű elérni, hogy egy “érinthetetlen” család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetőségei vannak, mint a másik embernek, hogy ő is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és hogy rajta is múlik a saját sorsa, jövöje.
Ugyanígy persze idézhetném Barack Obáma elnök úr példáját is, elvégre Amerikában is hosszú volt az út, mely a Fehér Házig vezetett. Ezért nem kell türelmetlennek lennönk, nálunk is soká fog tartani a faji és egyéb előitéletek felszámolása, de meg fog történni. Ezért, többek között a magyar iskolarendszert is meg kell reformálni, hogy lelkileg is és tudásban is kiegyensúlyozni a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait. Igen, az összmagyarság érdeke, hogy a tejes értékű “magyarrá válás” útján vérge elindulhassanak cigány származású honfitársaink is.

Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és ennek a tudatnak megteremtsük az intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élö honfitársainkról irni, mert az egy külön tanulmányt érdemelne. Most csak a világban szétszórt magyarságra gondolok, beleértve az emigrációkat követő második és harmadik generációkat is. E téren is sok mindenen változtatni kellene:
Hasznos lenne elgondolkozni példáúl azon, hogy az új magyar találmányoknak (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nano-technológia, az intelligens számitógép vagy a napenergiát raktározó RFC) a nemzet is hasznát lássa. Nem szabad megismételnünk azt ami a multban az atomenergiával vagy a számitógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kell érnünk, hogy ezek a találmányok ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövöbe vetett hitének visszatérését is.
Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy példáúl az amerikai magyar szervezetek miként müködhetnének együtt a magyar kormánnyal, miként kellene munkájukat koordinálni?. Fontos lenne, ha ezt a koordinációt a nyitottság, a pártok felettiség és a folyamatosság jellemeznék. A nyitottság dolgában fontosak az anyagiak is (tehát annak a nyilvánosságra hozatala, hogy ki, miért és kitöl kap anyagi támogatást?). Fontos annak köztudomásra hozása is, hogy mikor és milyen döntések születnek egy ilyen koordináló bizottságban. A közérdek azt is megkivánná, hogy ez az együttműködés “pártok feletti” legyen, tehát a bizottságban példáúl egyenlő arányban legyenek képviselve a demokrata és a republikánus párttal szimpatizáló amerikai magyarok. Végül a folyamatosság érdekében el kellene azt is érnünk, hogy a célok, . mint példáúl a Magyar kisebbségek autonómia követelése -, melyek eléréséhez Amerika segitségét kérjük ne változzanak azzal, hogy párt van éppen hatalmon.

Végkövetkeztetés

Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét és erkölcsi iránytüt, optimista jövöképet adjon a magyar társadalomnak. Ezért meg kell magyaráznia, a társadalomban végbemenö folyamatokat. A Magyar értelmiségnek azzal kell szolgálnia a megbékélést, hogy tudatositja a társadalom egészében azt, hogy a pártok csak eszközök közös nemzeti céljaink elérésére és azt is, hogy e célokat csak akkor érhetjük el, ha megfogalmaztuk azt a magyar jövöképet, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség hozzájáruljon népünk szebb jövöjének formálásához is és a nemzet lelki gyógyuláshoz is. Ez sajnos ma még várat magára, ma még a magyar értelmiség többsége sajnos néma.
Ennek az össznemzeti felemelkedésnek lehet első lépcsőfoka a 21. század Petöfi Körének, az új Nemzeti Kerekasztalnak, tehát egy olyan fórumnak a létrehozása, mely megfogalmazza és szolgálja a nemzet történelmi létérdekeit. Egy ilyen, a hiteles Magyar gondolkodók kerekasztala hozzájárulhat egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, megbízik vezetöiben és igy a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy ezer éves kulturnemzethez méltó döntéseket hozni. Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia” korát lezárta Sopronpuszta, hogy most elkezdődhet a valódi magyar demokrácia kora, hogy 2O1O-ben annak tudatában szavazhatunk, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője biztos és felelős kezekbe kerül!

Lipták Béla
(1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)

Discussion/Fórum