Még meg se születtél, megsem is ébredtél Áldozati Fehér Galamb már Istené lettél. Tatárdúlta Hazánk szabadulásáért, menekülő Király, Királynő sorsáért…

Királyi szülői védően szerették, majd kolostor zárda papnői nevelték. Kiáradt szívéből ártatlanság, jóság, Jézus lett éltében vezérlő valóság… Világi kincs öröm sohase zavarta, népünk megváltását vágyódva akarta. Hite lobogott mint világító fáklya – … életáldozatát ország-világ látta. Maga szenvedését Krisztuséval mérte, égő gyötrő lázban égett el szent élte. Duna szigetének hófehér Galambja felszállott az Égbe, Jézusnak ígérve. Magyar ÖregIsten védő Tenyerébe. –