MAGYAR LOBBI AKCIÓ LEVELE

A Magyar Lobbiba mindenki CSAK ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alább megadott cimen történik. E cimen megismerhetöek lobbinknak korábbi akciói is:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

TARTALOM
1) VIZKERESZT
2) JANKÓ BÉLA
3) BITÓ LÁSZLÓ

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Vizkereszt (Kiskarácsony) Connecticutban…

Már arra sem emlékszem hol kellett kilépni a 95-ös útról. Régen nem jártam erre… Végül a 23-as kilépőt választom, de valahogy nem ismerős a környék, nincsenek házak, lakatlan, fűvel benőtt területen vagyok. Ráadásúl még rossz irányba is fordulok. Így aztán egy ideig össze-vissza bolyongok, s közben visszatérnek a régi emlékek:

Hát persze! Itt álltak a magyar negyed kis házacskái, itt ezen a környéken sorakoztak a Baross meg a Deák utcák, itt akkor még magyarúl beszéltek az emberek. Olyan emberek voltak, akik nem értettek az amerikai politikához. Sajnos tudták ezt az ületemberek is: tudták a Connecticut Turnpike épitői is, hogy politikai ellenállás nélkül képesek lesznek a magyar negyed szivén vezetni keresztül ezt a 6 sávos gyorsított utat melyről most kiléptem a kis Priuszommal.

Igen, itt van valahol a norwalki Szent László templom, mely körül ugyan az utcák nevei még a magyar történelem nagyjait idézik, de a Kossuth vagy Széchenyi utcákon magyar embert már nem látni és – a “kitántorgott másfél milliónkból” ide vetődöttek filléreiből épült – Szent László templomban ma már spanyol nyelven hirdetik az igét, éneklik az énekeket….

Aztán visszafordulok a másik irányba és egy dombocska csúcsán, az utca felé emelkedve, feltűnik a Szent Imre nevét, – Amerika névadójának nevét – viselő, méltóságos, szép tégla templom. Igen, jó helyen járok, elhagyom az út jobb oldalán a magyar református templomot, majd a bal oldalon, a templom melletti kis utcában leparkolok.

Az itt parkoló kocsikon Kossuth vagy koronás címerek, másokon a Nagy Magyaroraszág térképe nemzeti szineink sávjaival. A 3OO-4OO személyes templom padsoraiban talán ha 5O-en ülnek. Ők is inkább a hátsó sorokban. A falakon, a mennyezeten a magyar történelmet és az egyház történetét idéző freskók, a szines üveg ablakok a stáció állomásait idézik. Az oltár környéke virágtengerrel beboritva, jobb oldalán a betlehemi jászol, benne valódi széna, körülötte a napkelet bölcsei, a pásztorok és a három királyok…

Automatikusan oda ülnék le ahol a kerepesi templomban valamikor a "mi helyünk” volt, a második sor jobb szélén. Bizony már közel 6O éve, hogy én utoljára ott ültem, s hallgattam a himnuszt, – amit akkor a templom falain kívül nem volt szabad énekelni-, s előre tudtam, hogy amikor elérünk a “balsors akit régen tép”sorához, akkor Apám hangjától remegni fognak az ablakok.

Ebben a fairfieldi magyar templomban az ősz hajú hívők többsége a jobb, a sötét hajúak többsége a bal oldalon keresett helyet magának. Feltűnik az is, hogy a szertartás elött, főleg a bal oldalon, hangosan üdvözlik egymást és beszélgetnek a hívők. A karzaton egy közel 2O főből álló kórust, a mikrofonnál egy őszhajú, szép magyarsággal olvasó asszony. Aztán rázendít a kórus a régen nem hallott ismerős énekekre, s megkezdödik a mise. Úgy, olyan elengedetten, olyan hangerővel énekelnek a hívők amilyent Amerikában csak egy harlemi babtista templomban hallottam, – akkor, amikor diák koromban, az esti kurzus után a vonatra várva behúzódtam oda melegedni. Van aki tájszólással énekel, van aki kerepesi módra elhúzza az ének szavait és a levegőben érzem, hogy ez az elengedett, gátlástalan, közös emlékeket ébresztő éneklés egyben családias melegséget is teremt ebben az öreg templomban..

A szentbeszédet egy New Jerseyből feljött, fiatal ferences atya tartja. Szépen beszél magyarúl. Csak pár éve él itt Amerikában. Nézegetem a csuháját, a kolduló szerzetéhez méltóan nyűtt tornacipőjét, tudom milyen áldozat lehet neki ugyanazon a délelöttön, az egymástól vagy 2OO kilóméterre lévő magyar gyülekezetekben egyaránt misézni. A templom állandó, magyarúl nem tudó papja megtanulta a Miatyánkot és most büszkén mosolyogva mondja azt velünk együtt.

A fiatal vendégpap emlékeztet, hogy a keleti kereszténység ezen a napon ünnepli a karácsonyt, ezért hivjuk e napot “kis karácsonynak”. Már nem emlékszem minek kapcsán, de megemlíti Szent Pál nevét is. Ekkor egy kicsit elkalandozik az agyam, mert nekem sokat mond ennek a farizeusi irányzatot követő családba született sátorkészítőnek az életútja. Szerintem példát ad ma is, az út, mely a keresztényeket fegyverrel üldöző önkéntesből, a damaszkuszi úton, Jézus születése után 34 évvel a 13. apostol lett, olyan apostol akinek leginkább köszönhetjük a kereszténység elterjedését.

A kopott tornacipős pap most, a nyugati magyarság püspökének, Cserháti Ferencnek a levelét olvassa fel. A püspök egyszerre szól a világban szétszóródott politikai emigránsokhoz és a frissen érkezett gazdasági “migránsokhoz”, a nyomor elöl (reméljük csak átmenetileg) elmenekültekhez is. Ahogy hallgatom a szavait, megelevenedik elöttem a kép, mely a templomba beléptemkor fogadott: az egymástól kicsit különhúzódott, ősz hajúak és sötét hajúak látványa. Igen megérkezett, (sajnos) itt van köztünk a kitántorgottaknak egy újabb hulláma. Elgondolkozom: Vajjon ők többet tesznek majd mint mi (a pártoskodó és bálakat rendező emigránsok) tettünk, vajjon belőlük több haszna lesz a kárpátmedencei nemzetünknek, vajjon ők méltóbbak lesznek – a gyakran irástudatlan és éhbérért görcölő -, de közben magyar templomokat építő elődeinkhez, a zsellérekhez akik ezt a templomot is és Amerika sokszáz más magyar templomát is felépitették?

Aztán megkezdődik az áldozás. Ahogy elhaladnak mellettem az áldozni menők, feltűnik, hogy kevés kivétellel milyen alacsonyak, egyik másikuk alig magasabb unokáimnál. Feltűnik az is, hogy az áldozók között alig akad sötét hajú, s az is, hogy egyrészt mély hit és megnyugvás, másrészt szomorúság és beletörődés van az arcokon. Nézem őket és úgy érzem, hogy ugyanúgy szeretem Őket, mint a valódi unokáimat és annak örülnék, ha olyan boldogan, olyan vidám optimiznussal nézzének ők is a jövőbe, mint az én unokáim. Azt szeretném, hogy vérge megértsék, hogy a jövő rajtuk múlik, hogy aki tud templomot építeni az jövőt is tud formálni, hogy ha összefogunk akkor erősek vagyunk, akkor megakadályozhatjuk azt is, hogy a magyar negyedeket lerombolják a "Connecticut Turnpike"-ok, megakadályozhatjuk azt is hogy hétfelé szaggatva éljen a magyar a Kárpátok alatt és azt is, hogy idegen földön hömpölyögjön a Duna vize.

Ahogy indulok kifelé a templomból, egy markáns, mongolos arcú férfi ragadja meg a kezem: “Köszönöm, hogy eljött közénk doktor Lipták!” mondja. (Nem vagyok doctor!) Aztán sugárzó arccal a fiának is bemutat, én meg elmerengek ezen a “közénk”-en, mert ez a szó valahogy azt is mondta, hogy a tanult vagy jobb módúbb ember nem jár ide a magyar templomba, hogy ők “már” amerikai templomba járnak, ők “már“ amerikaiak, csak amerikaiak. Nem mondom, csak gondolom, hogy bizony beteg lelkű az olyan ember aki cserélgeti a lojalitásait és nem gyüjti azokat. Felötlik bennem – az egyik könyvemhez előszót írt – Teller Ede bácsi szava: “Tudod én 1OO százalékos magyar, ugyanannyi zsidó meg ugyanannyi amerikai is vagyok! Nem vesz el az egyik a másiktól, mint Édesanyád szeretetéből sem von le, hogy feleségedet és leányodat is 1OO százalékosan szereted, (itt megáll, hümmög egy kicsit, aztán folytatja), de azért anyja csak egy van az embernek!” Igen, itt ebben a templomban több a 3OO százalékos ember van, mint az amerikai klubbokba járók között.

Aztán megszólal Szent Imre templomának tornyában a harang, száll a déli harangszó a kis magyar negyed felett, visszahozza a régi emlékeket is, de emlékeztet arra is, hogy ez, a világ minden templomában felhangzó déli harangszó a kereszténység köszönete. Köszönet ez azért, hogy félezer éve Nádorfehérvárnál megállitottuk a törököket, megvédtük Európát. Nekünk viszont arra is emlékeznünk kell, hogy ebben az elmult félezer évben ez volt a mi utolsó győzelmünk, hogy itt lenne az ideje megint győzni, mert ez kell ahhoz, hogy újra felemelt fejjel és reményteli arccal áldozzanak a magyarok templomaikban. És emlékeztetnie kell e haragszónak arra is, hogy mit kaptunk mi magyarok ezer év áldozatának ellenében? Mit kaptunk? Déli harangszót, aztán Trianont és Jaltát!

Itt az ideje, hogy megtanuljuk egyrészt azt, hogy: CSAK MAGUNKRA SZÁMÍTHATUNK! De meg kell újra tanulnunk 56 jelszavát is, fel kell hagynunk az önromboló széthúzással és őszintén el kell újra ismételnünk, hogy “aki magyar velünk tart”, hogy szeretett honfitársként elfogadunk minden magyart aki ennek a népnek szebb jövőjén kiván munkálkodni. Igen, akkor leszünk erősek, akkor válik majd távoli emlékké Jalta is és Trianon is, ha erre képesek leszünk. Akkor megvalósul majd Kossuth álma is, helyrebillen Európa egyensúlya, s azután már Trianon, Jalta és a harangszó hármasából csak a deli harangszó marad!

Lipták Béla

A 16 Pont egyik megfogalmazója

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) JANKÓ BÉLA

(Jankó Béla volt alapitó elnöke a nyugatra menekült magyar diákok világszervezetének az UFHS-nek. Alábbi levele a Műegyetem első halottjának, Danner Jánosnak nevét viselő és Béla által alapitott ösztöndíjáról szól. Kérem, hogy aki tudja, segitse Béla mostani fáradozását.)

Kedves Bela:

Halasan koszonom a " Szep Kis Magyarorszag" gyonyoru kepeit! Mind a harom gyerekemnek tovabbitottam igy lassan de szepen "terjed"…Nektek is Boldog -Bekes Ujevet kinok.
olnap reggel megyunk fel a Mount Angel Abbey-ba ahol egy Havass Geza osztondijas Magyar kispapot latogatunk meg.Atnezve az iratokat meglepodve latom (Vigilia 1992.03.p221-230) a 224 oldalon Geza bacsi leirja " volt diakom Danner Janost temettem el" .Nem ez a fiu akirol Te is irtal a konyvedben? Havass Geza bacsi volt lelkiatyam- 1992 lattam megint '56 ota es mondtam Neki Szegeden, hogy Neveben egy osztondijat alapitok a Mount Angel Abbey-ben .Az ota 5 kis pap tanult ott , mindegyik ket evet tolt el es Master of Divinity Degreevel mennek haza felszentelesukre.A feltetel az , hogy videki plebaniara kell hogy menjenek es a Havass Geza szellemet kepviseljek. 2001 feltoltottem az alapot $300.000 aminek a kamatja fedezte a koltsegeket.Mult evben jeleztek , hogy a befektetett alapitvany mar nem fedezi a koltsegeket es kerik ha van lehetoseg legyen meg adakozas.Miutan mar nyugdijban vagyok egyeni lehetosegeim lezarottak.Nem is gondoltam arra hogy Geza bacsinak Muegyetemi"fiai" is voltak, miutan mi a Cistereknel voltunk Vele egyutt. Ha tudsz valakit (Varallyay Gyuszi, Nemti Ede…es tobbiek) akik erre tudnanak segiteni gondolom ez Magyarorszak Lelki megujulasaban jelentos szerepet fognak jatszani.(seminary.mtangel.edu)
Mount Angel Abbey egy Kozponti Egyetem a nyugati allamokban es mar 125 eve mukodik.Az alapito irasban megegyeszkedtunk ,hogy egy Magyar diaknak fenntartanak egy helyet mindeg annak ellenere , hogy tuljelentkezes van mindeg…gondolom Geza bacsi segitett ebben…Elore is koszonom barmi segitsegedet es termeszetesen minden segitseg "tax deductable".

Szeretettl olel , Bela
(Dr. Jankó Béla, jankoabj@comcast.net)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedves Béla,

Danner Jancsi tényleg Szeged-i volt, de most Pesten a Farkasréti temetöben fekszik. Valahányszor otthon járunk, meglátogatjuk. Ma is hű menyasszonyával, Somkuti Gabriellával, Danner Klárával és Danner Zsuzsával (csozsuzsi@t-online.hu) ma is tartom a kapcsolatot.

Leveled felteszem a Magyar Lobbira. Remélem akad az 1,6OO résztvevő között aki segit.

Ne haragudj levelem "tömörségéért", de holnap indulunk Tuniszba és ezért kapkodok. A napenergiát raktározó találmányomat is ismertetö könyvem végre megjelent (Amazon)

Szeretettel ölel, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) BITÓ LÁSZLÓ

(1956-ban Bitó Laci a Bard Főiskolán egyike volt az amerikai MEFESZ-nek, a magyar diákszövetség megalapitóinak. A Columbia egyetem élettan professzoraként tanitott 1994-ig, s ö az alapitója a Bard Főiskolán a magyar ösztöndijnak. Kérem támogassuk alább ismertetett munkáját is.)

A 2006 tavaszán rendezett ötrészes Az élet méltó befejezése beszélgetés sorozaton készült videó felvételekből sikerült olyan kb. ötven perces epizódokat szerkeszteni, amelyek végre bemutatásra kerülnek a Duna TV- ben. Az első, sok szereplős* részt ma, január 5.-én 22:3O órakor láthatjuk. A négy kerekasztal beszélgetésre a következő négy hétfőn hasonló időben kerül sor. Ennek az ismertetése elérhető a

linkkel.

Nagyon jó lenne, ha felhívnátok erre az euteliával-eutanáziával éppúgy mint a hospice-szel; valamint etikával, filozófiával és fiziológiával éppúgy mint egészségüggyel és joggal foglalkozó sorozatra barátaitok, ismerőseitek és a média figyelmét is, hogy mielőbb kialakulhasson egy össztársadalmi diskurzus erről az előbb utóbb mindannyiunkat érintő kérdéskörről.

További B.U.É.K.

B. Laci

209 0160

30 951 5662

www.laszlobito.com

Discussion/Fórum