Cseh Sándor országgyűlési képviselő alkotmánybírósági beadványának angol nyelvű szövege a Duna Dunacsúnynál történt 1992-es elterelése és a Szigetköz környezeti károsodása ügyében — Lipták Béla közreadásában, hogy a nyugati sajtó tájékoztatását megkönnyítse. Részlet a Magyar Lobbi 2004. május 21-i akció köréből.

Lipták Béla: Mivel múlt hétfőn a Duna TV-n és a Kossuth rádión is beszámoltam a Magyar Lobbi munkájáról, s azon belül a második hágai kört követelő alkotmánybírósági perünkről, többen kérték, hogy a per szövegét angolul is adjuk közre, hogy könnyebb legyen a nyugati újságírók tájékoztatása.

Cseh Sándor beadványa a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához (2000. december 8.)

A beadvány szerint az Országgyűlés és a Kormány elmulasztotta törvényalkotási kötelezettségét azzal kapcsolatban, hogy 1992 októberében Dunacsúnynál jogellenesen elterelték a Duna medrét, veszélyeztetve és károsítva ezzel a Szigetköz élővilágát — az Alkotmány 18. §-a és 70/D. §-a, valamint az idézett nemzetközi egyezmények alapján.

A beadvány hivatkozott többek között az Alkotmány egészséges környezethez és a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való jogot rögzítő szakaszaira; a Rio-i biodiverzitási egyezményre; a Ramsari egyezményre a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről; az Espooi (1991) és Helsinki (1992) egyezményekre; valamint a Hágai Nemzetközi Bíróság 1997-es ítéletére, amely kimondta, hogy Szlovákiának nem volt joga elterelni a folyó medrét Dunacsúny és Dunakiliti között, és hogy a környezetvédelem elsődleges fontosságú szempont az ügyben.

A beadvány szerint a magyar kormányok 1997 óta halogatták az érdemi döntéseket, és a Duna Kormánybiztos 1999. december 9-i hivatalos álláspontja lényegében tudomásul vette ezt a jogellenes állapotot. Cseh Sándor kérte annak megállapítását, hogy mindez alkotmányellenes helyzetet és a hivatkozott nemzetközi egyezmények figyelmen kívül hagyását eredményezte.

Cseh Sándor, országgyűlési képviselő

Megjegyzés (Lipták Béla): a bíróság 988/j-2000 sorszámmal elfogadta a beadványt, de a mai napig nem tűzte ki tárgyalásra.

Frissítés: levélváltás a miniszterelnöki hivatallal és a környezetvédelmi miniszterrel

Lipták Béla a New York Times érdeklődésére hivatkozva levélben kérdezte meg Persányi Miklós környezetvédelmi minisztert: tudatában van-e annak, hogy az Alkotmánybíróság elfogadta tárgyalásra a második hágai kört követelő beadványt, de négy éve nem tűzte napirendre — és van-e ennek politikai oka? Megkérdezte azt is, mi a véleménye a Magyar Környezetvédelmi Alap által kidolgozott, a Parshall-csatornára alapozott Kiegyezési Tervről, amely nem akadályozná a bősi oldalcsatorna üzemeltetését, de megmentené a Duna-delta élővilágát. A miniszterelnöki hivatal titkára, Teiszler Zoltán a megkeresést Persányi miniszter munkatársához, Novák Gergelyhez irányította.

Frissítés: levél az Alkotmánybíróság elnökéhez

Lipták Béla december 17-én levelet írt Dr. Németh Jánosnak, az Alkotmánybíróság elnökének: elmondása szerint a New York Times a volt szovjet szatellitállamok jogrendjéről, s azon belül a kormányoknak a bíróságok működésére gyakorolt befolyásáról kíván tájékoztatást adni, konkrét példaként a Duna-pert ismertetve. Ezért érdeklődött a 988e/2000 sorszámmal elfogadott per állásáról, s arról, miért késik annak napirendre tűzése. Idézte Persányi Miklós korábbi válaszát is, mely szerint “a Magyar Köztársaságban az Alkotmánybíróság működésére, munkájának ütemezésére a Kormánynak nincs befolyása” — Lipták megjegyezte, nem tudja, a miniszter milyen intézkedésekre célzott ezzel, de tisztelettel kérte az elnököt, tájékoztassa, mikor kerül tárgyalásra a már négy éve benyújtott beadvány. A levél másolatát megküldte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Persányi Miklós miniszternek is.

Frissítés: elakadt szlovák-magyar egyeztetés

A Népszabadság 2005. január 27-i interjújában Dominik Kočinger szlovák dunai kormánybiztos nem tartotta elfogadhatónak Erdey György magyar kormánymegbízott februárra javasolt tárgyalási időpontját, és a magyar felet hibáztatta a tárgyalások eddigi vontatott meneteért — elmondása szerint a budapesti kormányváltások miatt folyamatosan cserélődött a tárgyalópartnere, 2002 májusától 2004 áprilisáig pedig egyáltalán nem volt kivel egyeztetnie. A magyar fél január 17-én küldte meg az új tárgyalási stratégia dokumentumait, amelyek szerint Budapest az eredeti alsó vízlépcső megépítését elvetettnek tekinti, a dunacsúnyi létesítmény fennmaradását azonban nem ellenzi — Kočinger jelezte, hogy ezeket az anyagokat előbb le kell fordíttatni, mivel a szlovák kormány tagjai nem tudnak magyarul, s hogy kormánymegbízottként csak szakmai, politikai döntésekre nincs felhatalmazása.

Frissítés: akciólevél Gyurcsány Ferenchez — kezdeményezzék a második hágai kört

Lipták Béla arra kérte a Lobbi tagjait, hogy írjanak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek: a bősi erőmű költségeinek 30%-át Magyarország fedezte, mégis a mai napig semmi kárpótlást nem kapott — miközben a határfolyó vízhozamának fele Magyarországot illetné meg, Szlovákia a bősi áramtermelést teljes egészében megtartja, s a természetes mederbe csak a víz 20%-át engedi át. Emlékeztetett rá, hogy a Hágai Bíróság 1997-es döntése előírta: ha a felek pár év alatt nem egyeznek meg, térjenek vissza a bírósághoz egy második körre, ez azonban a mai napig nem történt meg — 2003-ban Dr. Holló András alkotmánybíró (988/E/2000. sz. ügy) is csak annyit közölt, hogy az eljárás folyamatban van, “más eljárási cselekményről nem határozott”. A levél arra kérte a miniszterelnököt, a környezetvédők Kiegyezési Terve alapján kezdeményezze a Hágai Bíróságon a Duna-per második körét.

Frissítés: megegyezés készül az év végéig — a költségmegosztás számai

A Magyar Nemzet 2005. június 13-i cikke szerint a kétoldalú szakértői tárgyalások az év végéig lezárulhatnak: Bartus Gábor, a bősi tárgyalódelegáció tagja elmondta, hogy jövő év első felében elkészülhet a vitát lezáró megállapodás tervezete, amelyet azonban mindkét ország kormányának jóvá kell hagynia — ez az aktus a 2006-os magyar és szlovák parlamenti választások miatt elhúzódhat. A magyar fél a gazdasági munkabizottságban bemutatta a vízlépcsőrendszer eddigi építési költségeinek elszámolását: eszerint Szlovákia mintegy 70%-ban, Magyarország 30%-ban járult hozzá a költségekhez — szemben az 1977-es eredeti, ötven-ötven százalékos szerződéssel —, ami alapja lehet a bősi áramtermelésből Magyarországot megillető hányad, illetve a vízmegosztási megállapodás kiszámításának. Droppa György (Duna Kör) elégedetlenségét fejezte ki a tárgyalások lassú menetével, Székely László volt dunai kormánybiztos pedig kritizálta, hogy közel három évig gyakorlatilag semmi nem történt, mire sikerült visszatérni az Orbán-kormány idején kidolgozott tárgyalási alaphoz.

Frissítés: remény Sólyom László elnöksége nyomán

Lipták Béla üdvözölte Sólyom László köztársasági elnökké választását, kiemelve, hogy egy, a környezettel és a Duna jövőjével törődő ember került a pozícióba — reményét fejezte ki, hogy ezzel közelebb kerülhet a Hágai Bíróság elé terjesztendő Kiegyezési Terv elfogadása, amely nemcsak a Szigetköz élővilágát menthetné meg, hanem elindíthatná a megbékélés folyamatát is az ezer éve békés szomszédságban élő szlovák és magyar nép között.

Frissítés: Jeszenszky Géza és Lipták Béla vitája a felelősségről

Jeszenszky Géza (az Antall-kormány külügyminisztere 1992-ben) és Lipták Béla hosszabb levélváltásban vitatta meg, ki felelős az 1992. október 23-i dunacsúnyi elterelés megakadályozásának elmaradásáért. Jeszenszky szerint az első nagy hibát a Duna Köröst “papírtigrisnek” nevező, a “D” változatot elutasító aktivisták követték el, s bár katonai fellépéssel talán megakadályozható lett volna az elterelés, ehhez az akkori kormánynak vállalnia kellett volna egy konfliktust a still létező csehszlovák hadsereggel — ezt a hadügyminisztérium és a kormány nem támogatta, csak a nemzetközi intézményekhez fordulást. Hozzátette: amikor 1993-ban Szlovákia európa tanácsi felvétele napirendre került, az Antall-kormány a Beneš-dekrétumok eltörlését próbálta feltételül szabni, de mivel senki sem állt melléjük, végül tartózkodást választottak.

Lipták válaszában rámutatott: az Alkotmány kötelezte volna a kormányt az ország területi integritásának — így a határfolyónak — a megvédésére, s a Riói egyezmény is kötelezte Magyarországot a Szigetköz élővilágának védelmére; a magyar tulajdonú betontömböket, amelyek nélkül nem lehetett volna elzárni a medret, a kormány bármikor hazahozathatta volna. Felidézte a Hágai Bíróság 1997-es döntését (amely a felek háromévi egyeztetését írta elő, ennek sikertelensége esetén egy második körrel), majd a 2000-ben benyújtott, de az Alkotmánybíróság által öt évig napirendre sem tűzött, végül idén elutasított pert (988e/2000. sz.) — mindezt szerinte a magyar sajtó és média végig elhallgatta.

Jeszenszky válaszában elismerte, hogy a betontömbök hazai gyártásáról “akkoriban nem is hallottak”, és hogy a csehszlovák fél katonai visszavágással fenyegetőzött, amit ő maga vállalt volna, de Für Lajos honvédelmi miniszter és a hadsereg nem. Zárásként megosztott egy friss fejleményt: egy horgony kilyukasztotta a bősi betoncsatornát, ezért sürgősen le kellett engedni a vizet, s a Duna — átmenetileg — visszatért régi medrébe.

Frissítés: Sólyom László is kilátásba helyezi a második hágai pert (2005. december)

Az MNO 2005. december 26-i összeállítása szerint a márciusi magyar-szlovák megállapodás értelmében a felállított munkacsoportoknak az év végére le kellett volna zárniuk a vitatott kérdések egyeztetését — a határidő tartása azonban kétségesnek látszott. Kovács György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője szerint magyar érdek a mihamarabbi megegyezés, és véleménye szerint az ügyben évek óta nem a politikai érdek dominált; a szlovák nagykövetség titkára, Michaela Ležáková viszont attól tartott, hogy a munkacsoportok nem végeznek december 31-ig, és a magyar félnek tulajdonította a kormánydelegációs tárgyalások 2006 elejére halasztását.

A cikk legfontosabb fejleménye: Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi pozsonyi látogatásán a mielőbbi megegyezést sürgette, ugyanakkor kifejtette, hogy “egy harmadik fél újbóli bevonását is lehetségesnek tartja”. Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna-körének szakértője szerint ez akár az unió bevonását és egy újabb hágai pert is jelenthet — hiszen ha a két fél álláspontja nem közeledik, értelmetlenség tovább tárgyalni. Rámutatott, hogy Szlovákia továbbra is a nagymarosi duzzasztó mellett érvel, míg a magyar fél ezt egyértelműen elutasítja; a második vízlépcső nélkül pedig a bősi erőmű nem járatható csúcsüzemben.

A magyar tárgyalási álláspont Kovács György összefoglalásában: Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy ne épüljön meg a második vízlépcső, hajlandó legalizálni a dunacsúnyi létesítményt, cserébe azonban elvárja, hogy a Szigetközbe elegendő víz jusson — “a természeti táj megőrzése a magyar kormány legfőbb célja, ezért Magyarország hajlandó lemondani az őt megillető energiáról is”. A szlovák fél ezzel szemben az 1977-es szerződés más célkitűzéseire (hajózás, árvíz- és jégvédelem, energiatermelés) hivatkozott, hangsúlyozva, hogy a hágai ítélet szerint egyik célkitűzésnek sincs elsőbbsége a másik felett.

Frissítés: újraszerveződik a Magyar Környezetvédelmi Alap

A fejlemények nyomán Lipták Béla — a Magyar Környezetvédelmi Alap (MKA) elnöke — levélben fordult a szervezet egykori munkatársaihoz: “ha elindul a második hágai per, akkor megint szükség lesz a Magyar Környezetvédelmi Alapba tömörült kis csapatunkra”. Kérte a megszakadt kapcsolatok helyreállítását, és jelentkezőket keresett a főtitkári, pénztárosi, sajtótitkári (magyar, szlovák és angol nyelvű tájékoztatókra) és szlovák fordítói feladatokra, valamint a lejárt amerikai adómentesség újbóli bejegyzésére — mert “ha meg kell ismételnünk, amit 1992-97 között tettünk, akkor sok utunk lesz Hágába, Brüsszelbe, Washingtonba, Pestre és Pozsonyba”. A Sólyom László számára készített 25 oldalas dokumentumból (amely az alkotmánybírósági per és a Kiegyezési Terv anyagát is tartalmazta) másolatokat ajánlott fel az érdeklődőknek.

Az MKA igazgatótestülete ekkor tizennyolc országból — az Egyesült Államokból, Kanadából, Angliából, Ausztriából, Argentínából, Brazíliából, Németországból, Svájcból, Franciaországból, Izraelből, Venezuelából és Magyarországról — verbuválódott.

Frissítés: felkészülés a második hágai körre (2006. január)

2006 első akciólevelében a Lobbi már úgy fogalmazott, hogy az évben remélhetőleg elindul a bős-nagymarosi vízlépcső perének második köre Hágában. Ezért arra kérte tagjait, hogy tájékozódjanak a per és a Kiegyezési Terv részleteiről, és tájékoztassák a környezetüket is — három forrást ajánlva: a Kiegyezési Terv műszaki megoldását ismertető, “Controlling the Danube” címmel amerikai szakfolyóiratban megjelent cikket, valamint a bősi vita magyar és angol nyelvű összefoglalóit. A perre vonatkozó levelezést a Magyar Környezetvédelmi Alap külön e-mail címen várta.

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. május 21., 2004. december 3., 2004. december 24., 2005. január 28. (Népszabadság nyomán), 2005. június 17. (Magyar Nemzet nyomán), 2005. szeptember 30., 2005. december 30. (MNO nyomán) és 2006. január 6.