PETRY BÉLA RAJZOS ÍRÁSA

Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok,
áldva kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok,
szent csodáitokkal mentsétek hazánkot,
szétszéledt népünköt, szép Magyarországot.
Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne!
Mivé lett "Király Úr" ezeréves műve?
Hol Imre erénye? László bátorsága?
Erzsébet jósága – Margit mártírsága,
Piroska példája? – Árpád drága vére.
Áldva néz fel Rátok fel a magas Égbe
mai Magyaroknak szétszórt árva népe.

Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok áldott ősök sora!
áldva nézhet Rátok védelemben felnőtt népes Európa.

Ha történetesen nem Magyar Királyok s bátor harcinépe védte vón portátok… mi lett volna ha ti álltatok vóna ki melletek tartani töröknek-tatárnak s elöttök sok másnak? Nem maradt volna meg semmi gyermeketek – bűnös-európa – életfolytatásnak! Mohipuszta-Mohács-Budavár-Segesvár… Vészek-dicsőségek. S hol a Szentek életek: legendák regélnek…

– Előttünk a Jelen:

Nagy-hatalmi tervek: "divide et imera!" Csak nem sikerültek: "Szétosztva" – de még él Árpádnépe s remél, Szentektől csodát kér. Őröl Isten malma:

Jogos a félelmed: megszűnt a védelmed nagy bölcs Európa. -Minékünk maradott amit Isten adott: a hitünk hatalma: Szentjeink csodái – s néma – szent – szimbólum: mit

Szent István hagyott:

– Apostol kereszt, töviskoronával ezeréve vérző, némán is beszélő, – Ország aranyalma.