QR: Donate via Zeffy Support this work →

Hungarian Online Resources

est. 1993 by UMCP Hungarian American Student Association

Support this work → · Támogassa a honlapot!

1956-os Forradalom — October 23 National Day

Egységpropaganda a pluralizmus ellen

Egységpropaganda a pluralizmus ellen

Lassan tíz éve, hogy a vajdasági magyarság formálisan is plurális
társadalommá vált. A VMSZ megalakulása kétpólusúvá vált a politikai elit
és azóta tart a kemény politikai küz­delem az autonómiakövetel? és a
hatalomhoz símuló áramlata között.

Igaz, a VMSZ létrejöttét kívülr?l is segítették – ezért torz a
többpártrendszer, amely most is m?ködik – de a politikai elit két
szárnya közötti különbség mégiscsak a kisebbségi létb?l fakadó adottság.
Az egyik számára a nemzeti célok, a másik számára saját részérdekei az
els?dlegesek. De, a demokrácia, a pluralizmus magában is érték.

Éppen azért érthetetlen, és elfogadhatatlan, hogy Magyarországról
követeljen bárki is egységet, különösen akkor, ha a nemzeti érdek és a
részérdek képvisel?inek küzdelmér?l van szó. Ez a helyzet akkor is, ha a
pluralizmus iránti igényt érint? különbségekr?l van szó.

Ki állíthatja felel?sséggel, hogy egy olyan kisebbségi közösség, mint az
erdélyi ma­gyar­ság, a 21. században, egypártrendszerben kell, hogy
éljen. Különösen akkor, ha az egy­pártrendszert a kisebbségi politikai
elitnek a helyi hatalom és a magyarországi politikai elit egy része által
támogatott szárnya saját részérdekeinek realizálása miatt szorgalmaza. A
plu­ralizmushoz való jog pedig olyan kollektív vívmánya a modern
társadalmaknak, ami értelem­szer?en jár a kisebbségi közössé­geknek is.

T?kés László, a Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke tehát elvszer?en cselekszik,
amikor visszautasítja Markó Béla javaslatát, hogy az EMNT helyet kapjon a
Szövetségi Képviselők Tanácsában (SZKT) m?köd? platformok között. Ilyen
pozíciót természetesen nem fogadhat el, a Szász Jen? vezette Magyar
Polgári Szövetség sem. 

Visszautasítandó továbbá minden olyan próbálkozás a magyarországi
politikai elit egyes képvisel?i részér?l, amely – a politikai
kedvenc által birtokolt pozíció védelmében – egységpropaganda révén
a status quo meg?rzésére irányul.

Meg lehet vonni a kétpólusú politikai elit autonómiakövetel? szárnyától
az anyagi tá­mogatást, meg lehet szervezni a helyben történ? kioktatást
is, csak egyet nem lehet: letörni a pluralizmust és az ennek megfelel?
politikai tevékenységet, ha erre az adott nemzeti közös­ségben van igény
és szerepvállalásra való készség is.

Leképez?dés?

Nem el?ször történik meg, hogy az RMDSZ, az MSZP és az SZDSZ képvisel?i
azzal vádolják meg az erdélyi politikai elit autonómiakövetel? szárnyát
és a Fidesz – MPSZ politi­kusait, hogy tevékenységükkel
„leképezik” a magyarországi viszonyokat a kisebbségi
közös­ségekben is. Legutóbb Újhelyi István országgy?lési képvisel?, a
Fiatal Baloldal-Ifjú Szocia­listák (Fibisz) mozgalom elnöke Kolozsváron
kifogásolta, hogy a magyarországi politikai er?k történelmi hibát
követnek el a romániai magyarság megosztásával és azzal, hogy Erdélyt a
magyarországi belpolitika csataterévé teszik.

Leképez?dnek-e magyarországi politikai elit bels? küzdelmei a kisebbségi
közössé­gekben? Semmiképpen! Csupán arról van szó, hogy a határmódosítás
nélküli nemzeti integrá­ció folyamata – miközben Magyarország
bekerül ugyan az EU-ba, de ott csak a második sor­ban foglalhat helyet
– elemi er?vel veti fel az alapvet? nemzeti érdek mibenlét­ének
kérdését. Most már valóban létkérdés a m?köd? nemzeti stratégia
kimunkálása. Magyar­ország csak egyenes derékkal, kisebbségeivel együtt,
a hátrányból el?nyt kovácsolva válhat otthonos tag­jává az Európai
Uniónak. Konkrétabban, ha Magyarország meg akarja teremteni a
fenntart­ható fejl?dés feltételeit, ami különben EU-szabta kötelezettsége
is, ehhez – a rossz demográ­fiai mutatókból kifolyólag –
olyan munkaer?foglalkoztatási stratégiára van szüksége, amely figyelembe
veszi kisebbségeinek bels? értékeit, lehet?ségeit is.

Ennek az új nemzeti konszenzusnak a körvonalazódásával szállnak szembe
Újhelyi és társai. Meg a kisebbségi közösségekben egyre konkrétabb
autonómiatörekvésekkel. Amelyek védelmére a nemzetközi politikai
színtéren nemcsak a Fidesz – MPSZ hanem a többi parla­menti párt is
hivatott. Persze nem úgy, ahogy azt Eörsi Mátyás az Európa Tanács
parlamenti közgy?lésében tette. Aki ott Németh Zsolt ellenében a Székely
Nemzeti Tanács megalakulá­sát nemes egyszer?­séggel a román hatóságok
elleni provokációnak min?sítette.

Tévedés ne essék, Eörsi Mátyásnak – mivel legális a jelenléte az
ET-ben – jogában áll véleményt nyilvánítani. Annál is in­kább,
mivel pártfeladatot hajt végre. Ismeretes, hogy az SZDSZ már a történelmi
VMDK autonómiakoncepciójával kapcsolat­ban kinyilvánította: nem érdekli
az autonómia.

Ez az állapot a magyar politikai eliten belül nem szolgálja az új nemzeti
konszenzus létrejöttét. Változásra azonban, csak akkor van esély, ha a
magyaror­szági szavazók legalább 60-65 százaléka nemzetben kezd
gondolkodni. Várható, hogy az EU-csatlakozással járó meg­próbáltatások
ebben is hasonlóvá teszik a magyarországiakat a többi tagország
szavazóihoz.

Annál is inkább szükség lesz a nemzeti érdek kitartó és kemény
képviseletére az EU-ban, mivel a német kancellár és a francia államf? a
mi­nap meger?sítették: nem állnak el az általuk szorgalmazott – a
nagyoknak kedvez? – szava­zási rendt?l, akkor sem, ha az EU
al­kotmány-szerz?dést egyel?re nem lehet véglegesíteni

Ágoston András
VMDP Hírlevél II. évf. 10. szám