A Turul királyok kihalása után a H a b s b u r g i uralkodók és a holdudvarukba tartozó (nemcsak magyar) nemesség egyre korlátozatlanabbul fordult az akkori kor z s i d ó bankházaihoz kölcsönökért.
(Előzmény: az A n j o u -ház két kimagasló királya éppen a merkantilista politikájuk eredményeképpen nemcsak hogy nem folyamodtak a már akkor is erősödő zsidó pénzemberek kölcsöneihez, de még kezelni is tudtak egy akkori gazdasági v á l s á g o t is, amely egész Európán végigsöpört.)

A F u g g e r (amely névből a "fukar" szó is ereztethető) z s i d ó bankárcsalád egyre hatalmasabbá vált, főleg Nyugat-Magyarországon, és a kiskirályok és oligarchiák sűrűn nyitották rá a kaput a nyilván udvarias bankárokra, akik mily' meglepő fordulat – mindig adtak is kölcsönöket – többnyire birtokra terhelve.
Ennek az igen lassú folyamatnak okozataként juthatott el Magyarország oda, hogy jelenleg a világ egyik, zsidók által legsűrűbben lakott államává vált.
Éltek persze már a 900-as években, tehát Á r p á d Nagyfejedelmünk regnálása alatt is, de ekkor csak kisebb szórványokban. Ám – minő érdekesség: a már akkor is "fasiszta" magyar nép és nemesség igen nehezen viselte el az élősködőket. A gazdanép azaz a magyar ember kitűnően dolgozott és nem tűrte el, hogy egy rátelepedett, jöttment csoport elharácsolja nehezen szerzett jószágát. (A német egyháztudós, L u t h e r Márton terjedelmes dolgozatban számol be a zsidók mindent széjjelzüllesztő nyomulásáról.)
A középkor végén a t ö r ö k viszont kiválóan megértette a zsidókat, mert a "harács"-ot a zsidó szívesen átváltotta aranypénzre.
Amikor aztán az 16oo-as évek végén a török kiszorult az országból, akkor nyugati irányból, elsősorban az osztrák tartományokból nyomulni kezdtek a munkát alaposan kerülő zsidók.
Igen ám, de miért onnan jöttek: Azért, mert H a b s b u r g i (III.) Károly császár igen jól látva, hogy ez a népség csak kárt és bajt hoz országára, komoly szigorításokat vezetett be ellenük (és persze saját népe javára), ilyen volt pl. az, hogy minden zsidó családból csak az elsőszülött házasodhat az országban, a többieknek el kellett hagyniuk Ausztriát.
(Nem neheztelhetünk ezért a Habsburgi királyra, ő csak átsöpörte az élősködőket ide, a szomszédba!)

Nem lehet ezért a császárra neheztelni, ő nyilván úgy látta, az a jó a népének, ha nem engedi sűrűsödni a zsidó diaszpórát. (Akkor még nem találták fel a "kirekesztés" fogalmát).

Később az 1800-as években a zsidók – elsősorban Halics – ismertebb nevén G a l i c i a területéről ellepték főleg az ország keleti területeit a sáska módjára beözönlő, ún. keleti zsidók. Ekkor irja K o s s u t h Lajos, aki maga is kiválóan ismerte a zempléni megyei viszonyokat:

"……..Egész helységeket tudok, hol a szegény, földmívelő nép nem magának, de a kortsmáros 'sidónak szánt, vet, arat. Ezen néptipusnak, kit vallásának különössége századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel, kiknek közepette, mint a növény tápláló nedvét elvonó gomba él, egybeolvadott vagy a nationalizmushoz csak egy gondolattal is közeledett volna……."

Az 1919-es "patkánylázadás" aktív előkészítője a z s i d ó sajtó volt. A "dicsőséges" Tanácsköztársaság kikiáltásában előkelő szerepet kapott "Az Est" című lap, kétségtelen tehetséges szerzőivel meg tudta hódítani a magyar közönség (főleg a kávéházakban lebzselő, ingyenélő zsidóság) jórészét.
Azt mindenki tudja, hogy a Tanácskormány tagjai e g y kivétellel valamennyien ebből a nációból kerültek ki. (Közismert a keserű tréfa, miszerint annak a kormánynak azért volt egy nemzsidó tagja is, hogy legyen, aki SÁBESZ alatt is aláírja a halálos ítéleteket.).

Tulajdonképpen a gyászos végű T r i a n o n döbbentette rá a magyarokat, hogy szinte már késő!
az 1945-ös és 56-os erőfeszítéseink is sorra elbuktak.
Ezért tartom fontosnak állandóan beszélni erről az igen fontos problémáról.

Kiemelten hangsúlyozom: nincs semmi baj azokkal a zsidó honfitársainkkal, akik integrálódtak, nekem is van jó néhány ilyen ismerősöm, sőt barátom is. Ezeket a derék, dolgos embereket igenis: becsüljük meg. Mint ahogy a haláltáborokban szenvedett magyar és valamennyi nemzetiségi honfitársainknak is tisztelet jár ki.

Igen! Egyformán valamennyi magyar testvérünknek, mégpedig nemzetiségi hovatartozás nélkül.
Ezért arra biztatom valamennyi magyar honfitársamat, testvéremet: amikor a h o l o k a u s z t szót hallják, bátran kérdezzenek rá: "melyik nép szörnyű holokausztjára tetszik gondolni?"
2005.11.18.
(Czékus Jób)

Discussion/Fórum