Hála Budapesten élő tudós rokonomnak, végre bizonyítottan tudom, hogy madéfalvi székely lázadóktól származom. Azóta az úton is másképp járok. És erre az egyenes testtartásra nevelem nyiladozó székely-tudatú gyermekeimet "es".

Ekképpen megvédve őket az agymosó, hitvány, gyökértelen tanoktól, a rosszindulatú, idegenszívű nemzetgyalázásoktól és az okoskodó, ártalmas, hanyag kijelentésektől.

Magát műveltnek tartó, kellemes megjelenésű, nemzetileg elkötelezett erdélyi magyar honfitársam arra bíztat, hogy ne használjam a székely kifejezést. Mert az ellentéteket szít és zavart szül a fejekben. Megkockáztatom, hogy aki ezt a kijelentést tette, annak valóban zűrzavar van az agyfazekában. Különben nem mondana ekkora ökörséget.

Egy világhálós kereső 0,04 másodperc alatt 2.430.000 szövegkörnyezetben fedezte fel mellesleg ezt a falra hányt megnevezést. Ezt a megosztó magyar szót.

De vajon lehetne-e azt mondani valakinek, hogy ne használja többé a jász, a kun vagy a palóc kifejezéseket? Hisz ezáltal összezavarja a magyarokat. Ki venné magára azt az átkot, hogy ezentúl az esthajnalcsillagot egyszerűen csak csillagnak nevezgesse. Az amúgy is silányuló nyelvünket megfosztva egy ragyogástól.

Hála Magyarhonban élő tudós barátomnak végre bizonyítottan tudom, hogy az őseim Székelyföld lakói voltak valamennyien. Azóta az úton is másképp járok. S véreimnek is elmondom, hogy ez engem hallatlan büszkeséggel tölt el.

Ekképpen segítve őket abban, hogy gyökereikbe kapaszkodhassanak. Hogy ne fújja el őket egy hirtelen támadt idegen szél. Mint a kötődni képtelen sivataghomokot.

Magát jó fejnek tartó, magas posztban levő, nagyhatalmú erdélyi magyar honfitársam mondja, hogy ne használjuk a Székelyföld megnevezést. Szerinte sokkal jobb, hogyha csak régiót mondunk. Gondolom, ugyanezt tanácsolja azoknak is, akik a Mócföldet és a Szászföldet emlegetik. Netalán Lappföldet és Baszkföldet is gyakran mondogatnak.

Hősünk szolgalelke és szolgaszíve bizonyosan átírná a magyar történelmet. Nehogy régi magyar földrajzi megnevezéseink sértsék a pofátlanul nyomulókat, idegeneket.

Ha rajta múlna, kitöröltetné szókészletünkből Bodrogközt, a Dunántúlt és az Őrséget. De hatalma szerencsére tiszavirág életű s nem nyúlik át egy megye határain. Így aztán nem irthatja ki azt, amit századok véstek szívünkbe, lelkünkbe. Nem szüntetheti meg azt, amit Orbán Balázs vért izzadva könyvbe gyűjtött, agyunkba már jól belevésett.

Hála tudós elődeinknek bizton tudom, hogy létezett székely önkormányzat. Azóta az úton másképp járok. És próbálok autonómia-vágyat ébreszteni székelyeimben.

Mégis a magát nagyra tartó, és a nagyvilágot járó erdélyi magyar nemzettársunk azt mondja, hogy ne használjuk a székely autonómia kifejezést. Mert ez sért egyeseket. S az agyakban zűrzavart, a lelkekben feszültséget és gyűlöletet ébreszt.

Véreim! Székely-magyarok! Ne hányjátok falra a nemzetmegtartó székely-tudatot!

Csíki Sándor
Megjelenés elott az Európai Ido 2006/4. számában

Discussion/Fórum