A csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói pünkösdi búcsú a székelyek legnagyobb ünnepe. Óriási tömegben jönnek ide a székely, csángó és távolabbi zarándokok, Máriát dicsérni és Szent Fiánál közbenjárását kérni. Csíksomlyói Segítő Máriának nagy faszobra a kegytemplom főoltárának díszeként áll magasan Szent István és Szent László király szobra között.

A mai nagy barokk templom 1838-ban épült fel az omladozó régi helyén. Csíksomlyó virágkorát az 1661. évi dúlás utáni újjáépítésekor kezdte élni, amikor a székelyek egyik kultúrközpontjává fejlődött; ekkor elemi iskolát, tanítóképzőt, gimnáziumot, papneveldét, posztógyárat alapítottak itt a ferencesek. Gábor Áron is ebben a gimnáziumban tanult. A búcsújárás 1567 pünkösdjén kezdődött, amikor István gyergyóújfalui pap hálaadó körmenetet vezetett ide azért, mert akkor a székelyek a Hargita Tolvajos hágójában legyőzték János Zsigmond fejedelem seregét, aki a székelyeket jobbágysorba taszította. 1995-ben a nagymisén résztvevők számát 560-600 ezerre becsülték.

A búcsú fő ünnepe pünkösd szombatján van. A közeli falvakból reggel indulnak körmenettel, messzebbről vonattal utaznak Csíkszeredára. Énekeik között fel-felhangzik a “Boldogasszony anyánk… ne feledkezzél el szegény magyarokról” és a székely himnusz “ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk” zárósorral. Amikor a menet a kegytemplomot elhagyja, kettéválik: az egyik ág Jézus hegyét megkerülve megy fel a nagymise helyére, a másik ág fölmegy a hegyre, ahol a hegytetőn a Salvator kápolna áll.

A mise kezdetére legtöbben már a helyükön vannak az egyes tájegységeket jelző táblák alatt: Gyergyó, Felcsík, Alcsík, Udvarhelyszék, Kászon, Háromszék, a Maros- és Nyárád-mente székelyei. Sok nő piros-fekete csíkos székely szoknyát, lajbit, több férfi “harisnyát” visel. Gyimes táblája alatt gyimesi csángók ülnek a gyepen, ők szinte mind népviseletben jönnek, és 8-10 órát gyalogolnak, hogy megérkezzenek a misére.

A misén többen kis nyírfaágat tartanak, “Mária jelét”, amely feltehetően valamilyen keletről hozott ősi rítus maradványa. A templomban román nyelven is tartanak misét a magyarul már nem tudó moldvai csángóknak. Sokan az éjszakát is a templomban töltik, mások a szabadban, és lesik a felkelő napot.

Forrás: Dr. Gábriel András, Természetbarát Híradó, 1996. június