A vallási ünnepekhez kapcsolódó népszokások

Érdekes, hogy minden falunak meg van a maga betlehemes játéka. Az 1920-as évekig az alábbi betlehemest járták: A hidvégardói (régi) betlehemes játék szövege:

Az ajtóban megcsörgeti az elso pásztor a botot és kérdezi:

– Szabad a kis Jézuskát dicsérni?

– Szabad!

Az angyalok bemennek, leteszik az asztalra a kápolnát és mondják:

Krisztus születését angyalok hirdetik

Kelj fel keresztény lélek,

A nagy Istenre kérlek.

Tekints a jászolba,

Jézus Krisztus fekszik abba. Glória!

Angyalok éneklik:

Siessetek pásztorok, repüljetek angyalok,

muzsikát indítsatok, ékesen, csöndese,

Jöjj el Jézus szent neve. Jöjj el Jézus szent Lelke! Glória!

Elso angyal:

Keljetek fel, jó pásztorok, újság néktek,

Ma született Betlehembe egész Élet!

Második angyal:

A kakukk madárkák énekelnek,

Jézus születésén örvendeznek! Glória!

A pásztorok kint éneklik:

Igy elmenjünk, csak siessünk mi Betlehembe,

Ott találjuk a kis Jézust a nagy víg örömbe!

Elso pásztor bemegy, körbe-körbejárva mondja:

Eja, huja, hol vettem itt magam?

Húztam, vontam fáradt lábaimat.

Meg sem talpalhattam rongyos bocskoromat!

Betlehem hegyén jártam, sétáltam.

Sétálás közben egy bakkecskét találtam.

Ettol a rút állattól úgy megijedtem,

Hogy pásztortársaimat mind széjjeleresztettem.

De ha egyet füttyentek juhászok módjára,

Megérkeznek íme szívem fájdalmára!

A második pásztor belép és körbejárva mondja:

Jó, hogy itt talállak, épp téged kereslek,

Mert magamban lenni, bevallom, hogy félek.

Amint nyájam után sétálgattam,

Nagy fényesség lon és kísértetet láttam.

Nagyon szép volt, szárnya is volt néki.

Egész öltözete csillaggal volt teli.

Én örömet mondok neked, meg ne ijedj!

Ma született Jézus, a ti üdvösségtek!

Igy hozzád sietem, hogy ezt az örömhírt

Neked is megvigyem.

Elso pásztor:

Hát a többi pásztortársadat hol hagytad?

Második pásztor:

Betlehem hegyén a nyájjal,

De ha óhajtod, ok is megérkeznek.

Harmadik pásztor:

Kedves pásztortársaim, lám és is itt vagyok,

Újdonsült szurömön sok lyukat mutatok.

Melybol kilátszik, hogy jó pásztor vagyok,

Még a farkasoktól se messze szaladok.

De most egyszer elhagytam a nyájat,

Mert egy csodálatos kísértetet láttam.

Elso pásztor:

Sutra való vagy te, nem is a nyáj mellé,

Ha te holmi kísértetekkel állsz itt nekem elé.

Hol a kisértet, verek végig rajta,hadd reszkessen subájának rojtja.

Harmadik pásztor:

Gyer be te Kecskés Peti.

Jól tartunk sörrel, borral meg egy kis pálinkával!

Kecskés (farral jön be):

Igy menjek be hozzátok?

Elso pásztor:

Nem igy kecskés, becsületes emberek módjára.

Kecskés(megfordul):

Igy – e?

Második pásztor:

Igy kecskés, hol tanultad ezt az emberséget?

Kecskés:

A döbrögi vásárban, amikor a sárban úsztam,

És az orrammal a földet túrtam.

Ti itt a melegben vígan dudorásztok,

Szegény kecskés úgy fázik, hogy a foga vacog.

Harmadik pásztor:

Hát az öreg számadónkat hol hagytad?

Kecskés:

Ottmaradt a kosáron, és alszik az ágyon.

Kezét fájatja, vén farát nem bírja,

De ha egyet csörrentek, beténfereg vakok módjára!

Csörget, és kiszól:

Berdó!

Öreg: Jó meleg a cipó!

Kecskés: Bújj be!

Öreg: Nem fagy, nem, csak csikorog.

Kecskés:

Ki vagy? Mi vagy? Gyere be!

Jó meleg van idebe.

Öreg:

Nem látjátok, hogy öregapátok vagyok,

Akit az akolba hagytatok?

Itt csak esztek, isztok,

Öregapátokra nem is gondoltok.

Húzzátok el a nótámat!

Pásztorok (éneklik):

Az öreg juhásznak jól megyen sora,

Mert megházasodni nem akar soha.

Ha meg tudánk tenni,

Megházasitani nagy bolondság volna.

Öreg: Nem bolondság, de boldogság!

Mind éneklik:

Az együgyu pásztorok Betlehembe jutnak,

Ott találják Urukat, ajándékokat nyújtanak.

Fejüket meghajtván, kezeit csókolván,

Muzsikálnak kedvére, szénán fekvo gyermeknek.

Eljött Isten Fia, alle, alleluja, ne sírj kis Jézuska!

Elso pásztor:

Kedves pásztortársaim!

Ettünk is, ittunk is , egy éneket is elmondtunk,

Oferára kéne menni!

Öreg:

Nem bánom!

Elso pásztor:

Oferálok neked, kis Jézuska, egy darab aranyat!

Második pásztor:

Oferálok neked, kis Jézuska, egy göndörfarkú báránykát.

Harmadik pásztor:

Oferálok neked, kis Jézuska, egy fatallért!

Elso pásztor:

Oferára kecskés!

Kecskés:

Oda, oda az ágyra!

Második pásztor:

Oferára te vén szamár!

Kecskés:

Talán csak nem törik le az ágy lába?

Harmadik pásztor:

Értsd már meg, hogy Oferára!

Kecskés:

Jó, hát majd bemegyek az Operába!

Elso pásztor:

Vess keresztet!

Kecskés:

Már régen ettem perecet!

Második pásztor:

Gyere, térdepelj le! Itt van a Jézuska!

Kecskés:

Jaj, de nagy fényesség!

Elso pásztor:

Ez a fényes napnyugta?

Második pásztor:

Ne félj kecskés, ez a Betlehembe Jézuska!

Oferálj már!

Kecskés:

Én, mint szegény Kecskés Peti, három hete se nem ettem,se nem ittam, még a mai napot is megböjtöltem,

de Oferálok neked, Jézuska, egy szúnyogoldalbordát!

Harmadik pásztor:

Öreg, gyere Oferára!

Öreg:

Látom, hogy a gazdának félre áll a szája!

Elso pásztor:

Jézuskához, öreg, Oferára!

Öreg:

Hát ha már igen muszáj, befekszem az ágyba!

Jaj de nagy fényesség!

Második pásztor:

Ne félj öreg, kis Jézuska Betlehembe!

Öreg:

Hogy van valaki a vak Betlehembe!

Harmadik pásztor:

Gyere öreg közelebb!

Vedd le a süveged!

Öreg:

Nálam nincs pálinkás üveg!

Elso pásztor:

Vess keresztet!

Öreg:

Egyem meg a perecet?

Második pásztor:

Értsd már meg, hogy Oferára te vén csacsi!

Öreg:

Ó, kis Jézuska!

Itt találtam neked egy tallért, de az elgurult,

hát se neked, se nekem!

Húzzuk el a nótánkat!

Mind éneklik körbejárva:

Betlehembe gyer pajtás, gyer pajtás,

Ott lesz neked jó lakás, jó lakás.

Nem kell szolot kapálni, kapálni,

Mégis fogunk bort inni, bort inni.

Rázd meg öreg a bundád, a bundád,

Hadd peregjen a bolhád, a bolhád!

Te meg kecskés azt a szurt, azt a szurt,

Hadd hulljon ki a tetud, a tetud!

Körbejárnak, de a botot maguk mellett húzzák:

Most láttuk, most láttuk, amit nem láthattunk,

Megszületett Jézusunk, Jézusunk, a mi drága Királyunk.

Egy szuznek méhébol, szuzen szült vérébol.

Eljött Isten Fia, alle, alleluja!

Ne sírj kis Jézuska!

Elérkezett ama boldog és szerencsés óra,melyben Mária megváltót szült nekünk e világra.

Nagy örömmel vitte a hírt a pásztortanyára!

Búcsúzóul mondják:

Isten áldja meg e háznak gazdáját!

Töltse meg az Isten pincéjét, kamaráját!

Esztendo legyen száz vagyon búzája!

Szalonnája pedig húsz-harminc oldalja!

Vedd fel öreg bundácskádat, vedd válladra juhocskádat,

Haj, haj, haj, úgy elmegyünk, mint a raj.

Oldalkolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna,

Ha még egyszer a gazdasszony ennünk-innunk adna!

Az 1960 -as évektol Hidvégardóban az alábbi betlehemest járják, még a mai napig is. A betlehemesjáték szövege: Angyal: – Szabad-e a Kisjézuskát köszönteni dicsérni? – Szabad-e a kistemplomkát valahová letenni? Kistemplomkánk Jézus születésének helyét mutatja, körötte a térség az Osbetlehem majorja. Karácsonyi drága szent éj leborul a pusztára, itt születik a Kisjézus a világ váltságára. Pásztorok: Mennybol az angyal… ( ének ) Angyal: Glória… ( ének ) I. Pásztor: – Dicsérem a Jézust! Engedelmet kérek, hogy e tisztes házba szó nélkül belépek. Én vagyok a nyájnak számadó gazdája, különb juhász nálam nincs is a határba. Gyere be pajtás! II. Pásztor: – Dicsérem a Jézust! Itt a juhászbojtár, itt szolgálok én is a betlehemi nyájnál. S ha erre járok nyájamra vigyázok, farkasok, zsiványok fejére koppantok. Gyere be pajtás! III. Pásztor: – Dicsérem a Jézust! Farkast emlegettél. Itt a farkasbojtár. Itt a furkósbotom agyonütöm mindjárt. Mint nézd, a bundámon a lyukak jó nagyok, széjjelrágták rajtam mindet a farkasok. Agyon is ütöttem közülük vagy hármat, mely a gyenge nyájra véres szájjal támadt. I. Pásztor: – No, már erre pajtás, ha akarsz, ihatsz pár hosszú, jó kortyot, itt van a csutorám. Fehér öreg: – Höho! Egyem a lelketek ti csak esztek-isztok? Öregapátok hegyes bajúszára, rongyos szakállára nem is gondoltok? III. Pásztor: – Ki az? Ki? Fehér Öreg: – Nem ki, hanem be. Én vagyok a juhászoknak százesztendos örege. Fekete öreg: – Én még annak is az öregapja vagyok. II. Pásztor: – Akkor, édes szolgám, juhászok örege, legvénebb bojtárom, kicsi betlehembe! I. Pásztor: – Megfagyott már a föld keményre, simára, el ne csússzék, öreg, vigyázzon magára! Fekete öreg: – Betlehembol jöttem, nagyon elfáradtam, ledolök egy kicsit. Helyet a subámnak! Fehér öreg: – Én is melléd fekszem, melegítlek téged, hogy meg ne fagyj szent karácsony éjjel. II. Pásztor: – Hadd aludjanak, szépet is álmodjanak, altassuk el oket régi szép nótával! Mind: – Bojtár volt a nagyapám… ( ének ) I. Pásztor: – No, most már elég volt! Ki ere, ki arra! Széledjünk szét, vigyázzunk a nyájra! II. Pásztor: – Hej, de arra föl is nézzen csak gazduram, hol istálló tüzének lángja van! III. Pásztor: – Menjünk oda! Menjünk, nézzük meg, mi van ott! Mért látsz a barlang- ban nappali világot? Angyal: – Ne féljetek, pásztorok… ( ének ) II. Pásztor: – Égi magasságból angyal – ének áradt, hagyjuk itt, pásztorok, hagyjuk itt a nyájat! III. Pásztor: – Menjünk oda, menjünk! Siessünk, testvérek! I. Pásztor: – Hallgass, bojtár, hallgass! Megint szól az ének. Angyal: – Dicsoség mennyben az Istennek… ( ének ) I. Pásztor: – Itt vagyunk, megjöttünk mi szegény juhászok, de a két öreget elore hozzátok! Öregek: – Nagy itt a fényesség nem bírja a szemem, arcra kell borulnom, térdelnem kell nekem. I. Pásztor: – Öregapó mellé porbahullok én is, édes kicsi Jézus, rád tekintek mégis. Fölnyitom az ajkam bús könyörgo szóra, mintha én lennék az ország számadója. Tele búval, bajjal megcsonkított hazám. Idegen lett úrrá hegyén, völgyén, halmán. Régi szép dicsoségünk múlt ködébe süllyed, keseru rabságban sínylodik a nemzet. Ha neked úgy tetszik, könyörülj meg rajtunk. Add vissza kis Jézus dicsoséges kardunk! II. Pásztor: – Földreszállot fia áldott nagy Istennek, szép kicsi Jézusa, imádlak, szeretlek. Egyszeru szívemet idehoztam Néked, mert hiszek Te- benned, hiszem Istenséged. III. Pásztor: – Nézd, kicsi Jézus, büszke harcos voltam, íme most elotted térdelek a porban. Szép drága hazánkért imát mond most ajkam, védj meg kicsi Jézus, te védj meg a bajban! Te, ki születtél a világ váltságára, Te légy megváltója letiport, leigázott szenvedo hazánknak! I. Pásztor: – Emelkedjetek fel ti is, öreg szolgák, nézzétek a megváltót, ott fekszik a szalmán! Öregek: – Szuzanyánk szent fia, nagy Isten gyermeke én állok elotted, juhászok örege. Együgyu vén szolga csak állok szótlanul, némán imádkozom, szívbol, hangtalanul. II. Pásztor: – De azért, jó öreg, imádkozz egy szépet. Fejet hajtsak, vagy ha tetszik térdet? I. Pásztor: – Keresztet vessen hát! III. Pásztor: – Csak egyet legalább! Fekete öreg: – Most azt sem tudok a nagy öröm miatt, szívembol, lelkembol inkább nóta fakad II. Pásztor: – Akkor, édes szolgám énekeld el menten. Drága kis Jézusa meg- hallgatja hidd el. Mind: – Föl nagy örömre… ( ének ) Angyal: – Pásztorok, bojtárok, Jézuskát láttátok, most már a Szentlelket örökké áldjátok! Világ megváltóját dicsérje a szátok, fölvidul még a ti csonka hazátok. Pásztorok: – Úgy legyen, úgy is lesz, megsegít az Isten, ki a bunösökért, ki a szen- vedokért földre szállott itten. Angyal: – Isten áldja meg e háznak a gazdáját, nemcsak a gazdáját, minden lakóját. Töltse meg sok jóval pincéjét, kamráját. Áldja meg, áldja meg a magyarok hazáját! Mind: – Vedd fel, öreg, bundácskádat… ( ének )

#include file="footer.shtml"