Aláírták az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt újabb protokollumát. A
dokumentumot február 25-én szétküldte az RMDSZ tájékoztató, s teljes
egészében lehozta a február 26-i Romániai Magyar Szó. Nincs semmi meglepő
sem a dokumentum aláírásának tényében, sem formájában, sem tartalmában.

Folytatódik az a politika, amit 1996 óta folytat az RMDSZ. Fő a
stabilitás, fő a partnerek "jóindulatának" megtartása, fő a dialógus.
Hogy ennek mi az ára, mellékes. Az RMDSZ vezetői eleget tettek a 2002-es
protokollumból valahogy kimaradt kormányfői óhajnak: eltávolították a
Szövetség éléről Tőkés Lászlót, így teljes az egyetértés.

Az aláírt dokumentum az engedménypolitika mércéjével mérve is
meglehetősen soványka. Jó része a magyarság szempontjából inkább káros,
mint hasznos szoros pártközi kapcsolatokkal foglalkozik, majd minden
érdemi konkrétumot mellőző szándéknyilatkozatot olvashatunk a
decentralizációról, szó van benne a költségvetésről és különböző országos
gazdasági problémákról, különös tekintettel a szociális kérdéseke. Ami
valójában az RMDSZ programmal és a Szövetség létértelmével kapcsolatos
konkrét kérdés, az a Babes-Bolyai egyetemen indítandó két magyar nyelvu
kar (mely aligha fogja az intézményen belüli számunkra kedvezőtlen
egyensúlyt helyrebillenteni, hogy most ne is szóljak olyan eretnek
követelésről, mint az önálló Bolyai egyetem; a kulturális autonómiára
gondolni sem merek a protokollum kapcsán). A csíki magánjavak
visszaszolgáltatásának "lehetőségét megvizsgálják", továbbá sor kerülhet
több, a lényeget nem érintő oktatási engedmény megvalósítására. (A
"lényeg": miként biztosítható, hogy oktatási intézményeinkben gyermekeink
a magyar értékek és érdekek mentén megfogalmazott tananyagot sajátítsanak
el, s ne a román államsovinizmust magyar nyelven.)

A tartalom tehát tökéletesen illeszkedik az 1996 óta tapasztalható
trendbe: az RMDSZ mint etnikai szavazóbázissal rendelkező román
versenypárt folytatja kommunikációs akrobatamutatványait, fő tevékenysége
ezentúl is arra fog irányulni, hogy meggyőzze saját szavazóit arról, hogy
a Bukarest által diktált feltételek között mozgó politikája hasznos,
hatékony, s mi több, alternatíva nélküli.

Ami a formát illeti, most már meg sem lepődünk, hogy a csúcsvezetés nem
kért előre mandátumot az SZKT-tól, hogy az erdélyi magyarság
"parlamentjét" ismét kész tények elé állítják. Az illegitim eljárás
lassan szokásjoggá érik. S egyébként is: a Szatmárnémetiben elfogadott
alapszabályzat-módosítások fényében egy ilyen apróság, mint a protokollum
megerősítésének kérdése, igazán bagatell dolog. Ami a legszomorúbb ebben
a vonatkozásban, az az, hogy a belső parlamentarizmus, a belső demokrácia
immáron perspektivikusan sem jelent az RMDSZ számára alternatívát. Hiszen
mire is készülnek most Markóék? Arra, hogy belső választás helyett
legjobb esetben is, néhány megyében megszavaztassák a tagságot.

Másutt meg a jól ismert elektori technikákkal újraválasztathatja magát a
helyi elit. Szó sincs tehát általános, egyenlő, közvetlen és titkos
választásról, saját magyar törvényhozásról. Pusztán annyi történik, hogy
majd beemelik a belső választások kérdését is az általános kommunikációs
szemfényvesztésbe. Ezután nemcsak azt fogjuk hallani, hogy az RMDSZ
program hány százaléka teljesült, hogy nincs a jelenlegi politikának
alternatívája, hogy az ellenzéket csak a hatalom érdekli, hanem azt is,
hogy az RMDSZ megtartotta a belső választásokat. Azután, hogy a
jogkorlátozó tanügyi törvényt az RMDSZ megszavazta és sikerpropaganda
keretében tálalta 1999-ben választói felé, ez még nem is lesz olyan nehéz
feladat. A jelenlegi önfeladó kurzus mellett az erdélyi magyar parlament
víziója tragikomikusan hat.

Annak idején, tíz esztendeje az volt a cél, hogy hozzuk létre autonóm
intézményrendszerünket azért, hogy ha sikerül külpolitikai
nyomásgyakorlás útján kikényszeríteni bizonyos állami jogkörök leadását
számunkra, akkor legyen ki átvegye azokat. S miről döntene egy most
létrehozott "törvényhozó" testület? Az újabb protokollum megerősítéséről?
Az autonómia célkituzésének elsüllyesztése és a belső struktúrák
pártszeruvé alakítása egyazon folyamatnak két arca. Hiszen a hajdani
kommunista "érdekvédelmi" szervezeteknek a hajtószíjszerepére szakosodott
RMDSZ-elit, mely a magyar érdek bukaresti képviselet helyett Bukarest
akaratát képviseli a bázis felé, sokkal jobban el tudja látni funkcióját
az ellenőrizhető pártmodellben.

Mi is történt tehát a protokollum aláírásával?

Semmi.
Bukarestben a helyzet változatlan.

írta Borbély Zsolt Attila

Discussion/Fórum