Ikonból politikus — az RMDSZ és a 2009-es európai parlamenti választás

Ikonból politikus A csonka összefogás listája nem hozta tûzbe a romániai magyar szavazókat n LUKÁCS CSABA

Bár a múlt heti voksolás után sokan mantraszerûen emlegetik, hogy „kiemelkedõ, elõzmények nélküli nagy siker” született, és hogy rdélyben – de némely orgánumok Magyarországon is – ha- a nemzeti összefogás növelte a részvételt, ez egyáltalán nem igaz. Ha talmas sikerként könyvelték el, hogy a Romániai Magyar az eredményt nézzük, ugyanaz történt, mint két évvel ezelõtt: a romáDemokrata Szövetség (RMDSZ) úgynevezett Magyar össze- niai magyarok három képviselõt küldhetnek Brüsszelbe. A számok fogás listája három európai parlamenti (EP) képviselõi he- még ennél is rosszabb képet mutatnak: „csont nélkül” a lista elsõ két lyet hozott a romániai magyaroknak. Ha a számok mögé nézünk, szereplõje jutott be, a harmadik mandátumot visszaosztásból kapták. már egyáltalán nem látszik annyira nagy sikernek az eredmény, és le- A Magyar összefogás listája, vagyis az RMDSZ most 8,92 százalékot vonhatunk több, az anyaországra is érvényes tanulságot. és 431 ezer szavazatot kapott, ez négyszázad százalékkal és közel harElõször nézzük a tényeket, idõrendi sorrendben! Két évvel ezelõtt mincezer vokssal kevesebb, mint a két évvel ezelõtti két eredmény (az Európai Unióhoz legutoljára csatlakozott országokban, így Ro- összege. Az összefogás tehát nem mozgósított, a tûz és a víz koalíciómániában is 2007 novemberében tartottak EP-választást) Tõkés ja inkább otthon marasztalta a választópolgárt, mintsem urna elé vitLászló független jelöltként indult az RMDSZ ellenében. A kampány te volna õket (az idén a magyarlakta megyékben három százalékkal során kapott hideget-meleget az egyre inkább balra tolódó tulipános volt alacsonyabb a részvétel, mint két éve). Tavaly tavasszal, valós politikusoktól, akik meglehetõsen éles hangon kritizálták a reformá- versenyhelyzetben (tegyük hozzá, hogy önkormányzati választásotus püspök kampányába besegítõ Orbán Viktort is, mondván, hogy kon, melyeken mindig nagyobb a részvétel) az RMDSZ és az MPP beavatkozik a romániai magyar belsõ ügyekbe. Tõkés szavazótábora együttesen közel százezerrel több szavazót vitt az urnákhoz, egész különösen a tömbmagyar megyékben volt erõs, pontosan 513 949-et. de kapott voksokat egyes színromán Kárpáto- Ha az eredményt nézzük, A kampányra nem lehet panasz, beleadtak kon túli megyékben is. Az RMDSZ azt mondta, apait-anyait. Kolozsváron turnéztak például – a Tõkés indulása megosztja a magyarokat, és így ugyanaz történt, mint két nemzeti összefogást erõsítendõ – a Fásy mulató veszélybe kerül a brüsszeli magyar képviselet. A évvel ezelõtt: a romániai állócsillagai, Csocsesz, Bunyós Pityu, Teknõ Jenõ magyarázat logikusnak tûnt: egyéni jelöltnek magyarok három képviselõt és mások. Orbán is újra elment Tõkésnek segítebejutni nagyon nehéz, de indulásával elvihet ni, de míg két évvel ezelõtt például a sepsiszentannyi szavazatot az RMDSZ-tõl, amivel a párt a küldhetnek Brüsszelbe. györgyi fõtéren hat-nyolcezer ember volt kívánbûvös ötszázalékos küszöb alá kerül. Tõkés A számok még ennél is rosz- csi a két politikus beszédére, most alig ezerkampánystábja – és Orbán Viktor is – azt hanvalahányan mentek el. Sokan gondolják a helygoztatta, hogy a választás lehetõsége mozgósító szabb képet mutatnak: zetet abszurdnak – miközben az RMDSZ már erejû lehet, így olyanok is elmennek szavazni, „csont nélkül” a lista elsõ sokadszorra az autonómiával kampányolt, akik évek óta kiábrándultak az RMDSZ-bõl Nyárádszeredán a párt helyi emberei ötödször (tény, hogy választásról választásra egyre keve- két szereplõje jutott be, (!) akadályozták meg az autonómiáról szóló sebb magyar szavaz a tulipánra: míg az 1990-es a harmadik mandátumot népszavazás helyi kiírását. Nem csoda, ha a parlamenti választásokon az alsóház esetében visszaosztásból kapták nyárádszeredaiak hatalmas plakáttal mentek el 991 ezer ember szavazott rájuk, 2008 novembeegy marosvásárhelyi RMDSZ-rendezvényre, és rében szintén ebben a kategóriában már csak ezen a következõ szöveg állt: „Szavazzátok meg 425 ezer voksot kapott a párt – ez még akkor is drámai csökkenés, ha az autonómiát, ne csak kampányoljatok vele!” tudjuk, hogy idõközben legalább 150 ezer fõvel csökkent a magyarok Érdemes azon is elgondolkodni, miért történt mindez. Tõkés száma Romániában). A két évvel ezelõtti voksoláson tehát – szokat- László brüsszeli jelenléte fontos, de a kijutás módjában nem lehet lanul éles hangú kampány után – váratlan eredmény született: mind- nem észrevenni a személyes indokokat. A politikai üzenet is egyértelkét fél simán vette az akadályt. Tõkés László független jelöltként is mû: nyíltan szembement a Magyar Polgári Párt elnökével, Szász Jebejutott, 176 533 voksot kapva, és ezzel 3,44 százalékos eredményt el- nõvel, és az RMDSZ-szel kötött különalku másnapján már azt nyilatérve; az RMDSZ pedig 282 929 szavazattal, 5,52 százalékot kapott, és kozta, hogy az MPP megbukott. A volt székelyudvarhelyi polgármeskét embert juttatott be az Európai Parlamentbe. tert Erdélyben a balliberális oldal pontosan úgy próbálja meg Az idei választáson már változott a helyzet: Tõkés László és az ál- démonizálni, mint Orbánt Magyarországon, de Tõkés nem tartozik tala vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megegyezett ahhoz az oldalhoz. Az õ esetében valószínûleg az áll a legközelebb az az RMDSZ-szel, és utóbbi listájára feltette az embereit úgy, hogy igazsághoz, hogy az erdélyi nemzeti oldal csárdájában nem fér meg Tõkés volt a listavezetõ, utána következett két RMDSZ-es, majd Tõ- két dudás, és a cél érdekében még az RMDSZ-szel is meg lehetett kés brüsszeli munkatársa, majd megint két tulipános, és így tovább. egyezni. Szász Jenõt persze le lehet gyõzni, de attól még a probléma A Magyar összefogás listájának nevezett névsorról azonban kihagy- nem oldódik meg: a székelyek jelentõs részének elege van az RMDSZták a Szász Jenõ vezette Magyar Polgári Párt (MPP) prominenseit. bõl, és ebbõl még Tõkés kedvéért sem engednek. A konfliktus egy Tõkés László az együttmûködés megszületése után érdekesen nyi- másik törésvonalat is felszínre hozott: a partiumi és szórványlatkozott: „nem változott meg a véleményem az RMDSZ-rõl, de eb- magyarok, valamint a tömbmagyar régiókban élõk közötti lényeges bõl nem lehet megélni”. különbséget. Elõbbiek inkább hajlamosak a kompromisszumokra, a A döntést sokan úgy élték meg Erdélyben, hogy megürült egy kevesebbel is beérik, míg a székelyeknek elegük van a kis lépések popiedesztál, Tõkés 1989 hõsébõl visszalépett egyszerû politikussá. litikájából, és a rendszerváltás után húsz évvel már látványos eredMás dolog is összeomlott: a nyolc éve építgetett, az RMDSZ lehetsé- ményeket akarnak. A megállapodás után sokaknak lett keserû a szájges alternatívájaként porondra lépõ erdélyi nemzeti oldal. A húsz- íze, mások apátiába süllyedtek – az ébredõ nemzeti oldal pedig viszfõs – és alapszabályában deklaráltan választáson indulni nem aka- szaesett egy évekkel ezelõtti tetszhalott állapotba. ró – EMNT a megállapodással rehabilitálta az RMDSZ-t, és elodázAz anyaországi választási eredmények tükrében érdekes (és gyota annak a lehetõségét, hogy a párt belsõ tisztulással és megújulás- morforgató) lesz végignézni az RMDSZ visszasündörgését a Fidesz sal erõsödjön meg, kivetve magából az egykori szekusokat és újko- mögé. Míg korábban többen nyíltan konfrontálódtak velük (Tamás ri milliárdosokat. Azt üzente ezzel a választóknak, hogy az elmúlt Sándor háromszéki képviselõ például a tavalyi önkormányzati kamévtized hibás, sokszor a nemzetárulást súroló RMDSZ politikáját pányban azzal érvelt a polgári jelölt ellen, hogy ha õ gyõz, fideszes nem követi semmiféle számonkérés, még erkölcsi sem. Tõkés Lász- magyarországi cégek fogják megszerezni és megdrágítani az erdélyi ló, a Securitate egykori áldozata mosolyogva kampányolt a talán ivóvizet), most már közös autonómiakonferenciát szerveznek, és még ma is aktív besúgókkal. örömmel paroláznak a fideszes politikusokkal.

S Z A B A D

E U R Ó P A utalhat? Ha nem, akkor itt van a Furcsány címû remeklés (a csúnya

n CSONTOS JÁNOS

egy idõben azzal, hogy a szépirodalmi Politikai Nagyjából kánonácsolók kijelentették: „lehetetlenné vált a történetmesélés” (mi tagadás, a rablóprivatizáció fölöttébbmód síkosak voltak, s nemköltészet történései igen vágtak egybe az ösztöndíjosztó alapítványok

kényes ízlésével); egyoldalúan kitagadták a szalonképes literatúrából a politikai költészetet is. A poéta foglalkozzék csak a finom lelkével meg veszélytelen nyelvi rébuszokkal! Így aztán a fennkölt toronytudoroknak nem kellett hivatalból tárgyalniuk az ilyesfajta kínos opusokat. Amikor például a Kortárs folyóirat az õszödi beszéd és a szemkilövések után közreadta Illyés-parafrázisomat Egy mondat a hazugságról címmel, a közlést súlyos, süket csend fogadta. Pedig voltak más irányú kísérletek is a mûfaj rehabilitálására: például a harcos balliberális Orbán Viktor-ellenes költemények. Írt ilyet dühbõl és divatból Orbán Ottó és Faludy György is – fájdalom, egyik mû sem igen kerülhetne be válogatott költeményeik közé. Mennyivel üdítõbb ezeknél Péntek Imre markáns közéleti költészete! A jeles költõrõl – hála Zsávolya Zoltán fanatikus szervezésének – egész napos konferenciát tartottunk minap a veszprémi várban abból az alkalomból, hogy 67 éves (kétharmad évszázados) lett. A bevallottan kánonegyengetõ alkalom arra is jó volt, hogy kézhez kapjam poétánk Félrebeszéd címû könyvheti verseskötetét. Péntek a jelek szerint ugyancsak túltette magát a politikai költészet tabuján. Elõérzetek címû versében így ír: „a hallgatás felhõiben / hazugságok olimposza / nem csökkent semmit nimbusza / dübörg’ a médiaüzem / bõszödnél megáll a sors”… Kitalálják vajon, kire és mire

szavaktól meg a panelprolizástól elõre is elhatárolódom): „furcsány a mágus tök a lap / amivel ütni is lehet / nagy dolog ez már emberek / pitiz a valutaalap / baloldali és elvszilárd / néhány rohamra meg nem ing / leszarja rózsás elveink / zsebében néhány milliárd / idefigyelj panelproli / tûzön-vízen csak benne bízz / az orbán gyerek jégre visz / és leszakad a fregoli / kinézel ajtón ablakon / mindenütt ígéretek / amit tesz csakis értetek / s rövidül a fûtésszezon / nincs meszsze már a gyõzelem / s minden rózsaszínben úsz’ / szárazon jár a vízibusz / bár ez kissé elõnytelen” – és így tovább. Azért a végét még idemásolnám: „nem tetszik húzz el kisapám / mordul egy-két verõlegény / biztos helyen a nyeremény / furcsány a mágus asztalán”. Ha valaki felfedezte, hogy ezek klapanciák, az nem téved: klapanciapolitikához ez a megformálás illik. De citálhatnék az Alkalmi vers a posztszocializmus állásáról címû kegyetlen szabadvers-töredékbõl is, amely így kezdõdik: „évek szállanak a nyári fák alatt / oly vidám az élet (ük) / legalábbis az övék / ezt hirdetik szuggerálják / harsogják lépten-nyomon a közbizalom felkentjei / médiaapostolai (nem az apostolok lován, állami mercedesben) / 16 évvel a nagy bigbang után”. Nagyon tanulságos a folytatás is – fõként esztétikailag. Aligha véletlen, hogy rögtön ezután következik a Kádár-szonett: „Támadj föl, János, néped visszavár, / tudósok írják életrajzaid, / kocsmában idéznek vén szakik, / jellemed patyolattiszta már – / amit fizettünk, csórók – nem nagy ár, / szarból kihúzni csöppet sem segít, / s zabálják – nincs más – két pofár- / ra kozmált krumplistészta-elveid. / Legalább látnád, mint változtak át, / elvtársaid, az úri társaság – / a gyûlölt villák most már az övék. / Megeresztheti ki-ki az övét, / a kandallóban lobban új hasáb… / Lopott koponyád bólintva visszanéz.” Versbarátok: olvasgassatok Péntek Imrét!

Nézõpont · Magyar Nemzet 7

Magyar Nemzet

„…a dolgot õt magát nézzük…”

Megvádolt igazságszolgáltatás n KULCSÁR ANNA

jabb politikai támadás indult az igazságszolgáltatás ellen. Sólyom László köztársasági elnöknek a Legfõbb Ügyészségen tett keddi kijelentései erre figyelmeztetnek. Az államfõ azt mondta: a bíróságot és az ügyészséget ki kell hagyni a politikai csatározásokból. Az Országgyûlés a jövõ héten szavaz a Legfelsõbb Bíróság elnöki posztjának betöltésérõl, a legfõbb ügyész mandátuma pedig jövõ decemberben lejár. Ez a jelenlegi felbolydulás egyik oka. A másik pedig az, hogy a balliberális pártok gazdasági és politikai holdudvarához tartozó személyek egész sora ellen indult az utóbbi két évben büntetõeljárás. Nem mindegy tehát, kik lesznek az igazságszolgáltatás vezetõi. A pártelit továbbra is gátlástalanul tör a harmadik hatalmi ág befolyásolására, vezetõ pozícióinak megkaparintására. A két fontos tisztségrõl 1990-ben még bizonyos kompromiszszum alapján döntött az Országgyûlés. Györgyi Kálmán és Solt Pál távozása után már nem csak személyi kérdésekrõl volt szó. Arról is természetesen, hiszen Polt Pétert a balliberálisok a Fidesz emberének tartották. Emiatt alkotmányellenes akciókat indítottak részben Polt leváltásáért, részben pedig a vádhatóság jogkörének megnyirbálásáért. Az SZDSZ parlamenti képviselõi sorozatosan tették fel kérdéseiket Polt Péternek, fõként arról, miért nem folytatódnak a Keller László által kezdeményezett büntetõeljárások. Az ügyek nagy részében ugyanis az ügyészség nem emelt vádat, illetve a bíróság felmentõ ítéletet hozott. A közpénzügyi-feljelentésügyi államtitkár – mint emlékezetes – a Medgyessy-kormány idején kapta azt a megbízatást, hogy tárja fel az állami szférához kapcsolódó visszaéléseket. A politikai államtitkár az elsõ menetben több mint 30 büntetõeljárással próbálta a vádlottak padjára ültetni az elõzõ, vagyis az Orbán-kormány állami és gazdasági tisztségviselõit. Igyekezete teljes kudarccal zárult. Mielõtt az ügyek lefutottak volna, az MSZP és az SZDSZ képviselõi rendszeresen és folyamatosan interpellálták Poltot. Az interpellációkra adott válaszait leszavazták. Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter a nyilvánvaló politikai akció támogatásaképpen kijelentette, hogy a legfõbb ügyésznek távoznia kell, hiszen leszavazták a válaszait. Még azt is hangoztatta, ha Polt önként nem áll fel a székébõl, jogszabály-módosítással fogják rávenni erre. Ehhez persze nem volt meg az alkotmányozó többségük. A dühöngõ politikai kampánynak jóval késõbb, 2004. február 16-án az Alkotmánybíróság (AB) vetett véget. Az AB Polt Péter kérésére értelmezte az alkotmányt. Úgy döntött: a vádhatóság vezetõjét ugyan az Országgyûlés választja meg, ám a tisztségviselõ nincs alárendelve a törvényhozó hatalomnak. A parlament nem szólhat bele az ügyészség szakmai munkájába. A legfõbb ügyész az interpellációkra adott válaszában nem köteles ismertetni a konkrét eljárások menetét. A legfõbb ügyész az interpellációk elutasítása miatt nem váltható le. „Az ügyésznek csak a felettes ügyész és a legfõbb ügyész adhat utasítást, a legfõbb ügyész nem utasítható” – hangsúlyozta az AB. A vádhatóság jogkörét korlátozta volna Polt Péter idején az a jogegységi határozat is, amelyet a Legfelsõbb Bíróság öttagú büntetõtanácsa fogadott el 2004. szeptember 27-én. A bírák – ugyancsak Keller László munkájával összefüggésben – úgy döntöttek: amennyiben az ügyészség megtagadja a vádemelést az állam sérelmére elkövetett cselekmények ügyében, az állam másik hatósága pótmagánvádlóként léphet fel a bíróságon. Tehát például adó-, tb- vagy vámcsalás gyanúja esetén az adó- és a vámhivatal kérheti a feltételezett tettes megbüntetését. A Legfelsõbb Bíróság azzal indokolta a jogegységi határozatot, hogy gátat kell vetni a szerinte ellenõrizhetetlen hatalom, vagyis az ügyészség hibás törekvéseinek. Módot kell adni rá, hogy ha a vádhatóság nem hajlandó az ügyet bíróság elé vinni, más állami fórumok tehessék ezt meg. A jogegységi döntést 2005. november 12-én alkotmánysértõnek nyilvánította és megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Nincs két ügyészség – derült ki a döntésbõl. Az állam nevében és érdekében az alkotmány szerinti egyetlen közvádló: az ügyészség léphet fel. Az AB indokai szerint a kormány és az ügyészség közötti vita nem zárható le az alaptörvény megsértésével. A kormányzó erõk az utóbbi hónapokban is a régi gyakorlatot követték: interpellációkat nyújtottak be, a legfõbb ügyész válaszát pedig több alkalommal leszavazták. Majd elhíresztelték, hogy a vádhatóság vezetõje emiatt nemsokára lemond. Minderre az indította õket, hogy büntetõeljárás indult például Zuschlag János, Szilvásy György, valamint a hatodik és a hetedik kerület több szocialista–szabad demokrata vezetõje, képviselõje ellen. Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök márciusban valóságos politikai kirohanást intézett, mert úgy vélte, a bíróság és az ügyészség a Fidesz sugalmazására folytatja eljárásait. Az államfõ áprilisban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ülésén tiltakozott a miniszterelnök felszólalása miatt, e hét keddjén pedig a Markó utcai igazságügyi palotában, az ügyészség napján mondott beszédet, elutasítva a befolyásolási kísérleteket. A folyamat nem zárult le. A Legfelsõbb Bíróság vezetõjének posztja – a szocialisták elutasító magatartása miatt – egy esztendeje betöltetlen. A Solt Pál helyébe lépõ Lomnici Zoltán hatéves mandátumának lejártát követõen Sólyom László ugyanis hiába állított jelölteket, a titkos szavazáson három alkalommal sem jött össze a kétharmados többség. Ez nem vált a jogállam dicsõségére. Jövõ hétfõn újabb voksolás lesz: az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi bírájáról, Baka Andrásról másodszor mond véleményt a képviselõház.

Forrás: Magyar Nemzet.