A csángók állítólag II. Endre (1205-1235) idejében telepedtek le mai
lakóhelyükön. De mások véleménye szerint ők az Etelköz-i ősmagyarok.
Lakóhelyük Moldva. (Románul Moldova, lengyelül Multany, törökül Bogdan).
Nagy Lajos magyar király 1345-ben fennhatósága alá vonta a moldvai
kenézséget (községi elöljáróságot). A hűbéri viszonyt 1359-ben Bogdán
(román) fejedelem számolta fel, és így létrejött az önálló moldvai
fejedelemség. A 16-ik század elején Moldva török uralom alá került.
1791-ben az orosz–török háború után Oroszország Moldvát és Besszarábiát
bekebelezte. 1859 óta Moldva a román királysághoz tartozott. 1947-ben a
Szovjetunióhoz csatolták. A Prut folyótól nyugatra eső terület Romániához
tartozik, ettől keletre fekvő terület jelenleg önálló Moldávia, de az
Orosz Federáció tagja.

A középkorban a virágzó moldvai magyar életet a 14-ik század végén a
törökök szolgálatában álló krími tatár seregek tették tönkre. Számos
dokumentum menekülésről, pusztításról, szenvedésekről tanuskodik. A
vatikáni levéltárak beszámolnak a 16-ik századi moldvai katolikus
magyarság nyomorúságáról, a türelmetlen ortodox egyháztól való
üldöztetésükről és a kegyetlen román fejedelem rosszindulatáról.

A három részre szakadt Magyarország nem volt képes védelmet nyújtani az
agyonkínzott csángóknak. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc
(1703–1711) leverése után a katonáskodó székelyeket, mint Ausztria
számára megbízhatatlan elemeket, lefegyverezték. 1764-ben Mária Terézia
királynő parancsára az osztrák katonák megtámadták Mádéfalvát, mert
ellenálltak a királynő intézkedéseinek. A katonaság minden oldalról
behatolt a faluba reggel 5-kor. A menekülőket lelőtték. A szemtanúk
szerint valóságos vérfürdő volt a védtelen lakosság ellen. A közel fekvő
falvakban a halottakért szóló harangzúgás minden felől hallatszott. Ennek
a tragikus eseménynek a hatására megindult az elvándorlás, a kivándorlás.
Abban az évben több ezren mentek Moldvába, ahol magyar helységnevek, falu
és városnevek fogadták őket. Ezeket a bújdosókat kezdték a csíkiak és
háromszékiek csángóknak nevezni. Az anyaországhoz visszatelepülésük
érdekében már 1800-tól kezdve több akció indult, részben sikerrel, de a
politikai helyzet változása miatt abbamaradt. A magyar nyelv elleni
kíméletlen román politikának az lett a sajnálatos következménye, hogy sok
moldvai csángó fokozatosan feladta nemzeti jellegét, elrománosodott, de
számosan azért kitartottak őseik mellett és megtartották magyar
öntudatukat.

A moldvai csángók a mai napig is óriási tömegben járnak át  a Kárpátokon
a Csíksomlyó-i pünkösdi búcsúra, aminek 2001-ben szerencsém volt
szemtanúja lenni. Ez is tanúsítja, hogy milyen nevetséges a román
állítás, hogy a csángók elmagyarosodott románok. Ennek az ostobaságnak
Ceausescu volt a kezdeményezője. Ezt az elvet még a román  történészek
sem fogadják el.

Írásom azzal kezdtem el, hogy meg kellene menteni a boldogtalan és
hazátlan csángókat. Fejtegetésem talán túl merész és talán
végrehajthatatlan is, de valakinek valamikor ezt a sűrgős problémát meg
kell oldani az összmagyarság érdekében. Tekintettel arra hogy
Magyarország lakossága egyre csökken és nincs rá remény hogy megváltozzon
az ellenkezőjére, azt javasolnám, hogy áttelepülhessenek azok a csángók
akik hajlandóak lennének Magyarországon élni – akkor is ha már nem igen
tudnak magyarul, de be tudják bizonyítani magyar származásukat. Ez nem
változtatna azon felfogáson, hogy a határontúliak maradjanak
szülőföldjükön, mert a csángók földje soha nem volt igazán magyar föld.

Horthy Miklós kormányzó úr alatt volt hasonló művelet, de a háború
elvesztése véget vetett minden további tervnek. Pedig országunk akkor
súlyos terheket cipelt a háború miatt, és mégis a magyar összetartás és
honfitársaink iránti gondviselés győzött. Magyarországon számos kihalóban
lévő falu van, ahol az elhagyott üres tanyák és házak között néhány idős
lakos unatkozik magában. Ezek a falvak életre kapnának ilyen
áttelepüléstől.

Ha továbbra is ilyen gyors iramban fogy Magyarország lakossága, akkor a
– szakemberek szerint – még annyi lakos sem maradna, hogy eltartsa az
öregedő nyugdíjasokat! Mi lenne más megoldás? Kaput lehetne nyitni
azoknak a bevándorlóknak, akik hajlandók lennének Magyarországon
letelepedni? Vajjon milyen személyek lennének ők? Vagy a Balkánról,
Közép-Keletről, Ázsiából vagy Afrikából? Ilyen emberekkel akarná
Magyarország feltölteni vagy felfrissíteni a lakosságát? Biztosra veszem
hogy a többség ellenezné. Miért hívnánk meg idegen vérűeket, amikor nem
messze tőlünk megtalálhatók a csángó testvéreink.

A kutatók már csak 75 000-re becsülik a még magyarul beszélő, értő
csángóknak a számát. Ez a könyörtelen román asszimiláció eredménye. Talán
nem minden áttelepülni akaró csángó lenne alkalmas azonnal hozzájárulni a
magyar gazdasághoz. De gyermekeik vagyis a második generáció túl lenne a
nehézségeken. Ez nem fantázia vagy álmodozás. Mert éppen ez történt az
utóbbi 20 évben például Svédországban, USA-ban, Kanadában, és főleg
Ausztráliában, pedig ezek nem magyarul beszélő országok. Tudom hogy ez
mind költséggel jár, de a magyar vér értékesebb mint a földi javak. Ezt
meg kell szervezni amíg nem késő! Mentsük meg az ott élő magyarokat. Ne
hagyjuk őket elrománosodni! Itt az idő, most vagy soha!
Debreczeny Ádám