A Magyar Lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alábbi cimen történik:

Ezen a cimen lobbink korábbi akcióit is megismerhetik, illetve bármelyik akcióval kapcsolatban kifejthetik véleményüket, vagy elolvashatják másoknak már korábban beküldött véleményeit. Megjegyzem, hogy irásomban az í,ő és ű betüket azért nem használom, mert a lobbi több résztvevöjének gondot okoztak.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

a HunorNet csapat nevében is kivánok a Magyar Lobbi minden résztvevöjének egy eredményekben gazdag, optimista, és nemzetünk kibontakozását tettekkel szolgáló újesztendöt.

Az alábbi két irásommal most nem új akcióra kérem Önöket, csak arra, hogy elgondolkozzanak azokon, s terjesszék, ha jónal látják. Kérem azt is, hogy NE MOST (!) OLVASSÁK EL EZEKET AZ IRÁSOKAT, hanem akkor amikor van egy nyugodt és szabad órájuk.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

ELJÖTT AZ ÚJ KEREKASZTAL TÁRGYALÁSOK IDEJE !

Egy válság alkalom is lehet arra, hogy felrázza és tettekve, változtatásra sarkalja a társadalmat.. Úgy ahogy közel 2OO éve Széchenyi könyvei (“Hitel”, “Világ” és “Stádium”), a Tudományos Akadémia, a dunai hajózás és a Nemzeti Kaszinó felállitásának terveivel új irányt szabtak és fórumot adtak a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petöfi Kör, majd 1989 után az Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozásnak, a szebb jövö eltervezésének, úgy ma is szükség lenne arra, hogy a magyar értelmiség egy pártok feletti fórumon megbeszélje, átgondolja a jövö teendöit.

Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna biróság elé állitani azt a pár száz embert kiknek tényleg véres volt a keze, lehet hogy ha ez megtörtént volna, akkor lelkileg felszabadult volna és megbékélt volna az ország. Lehet az is hogy ennyi nem lett volna elég ahhoz, hogy megszünjön az acsarkodás légköre, hogy az emberek lelkéböl eltünjön a bosszú vágya. Lehetséges az is, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövö gazdaság politikájának 1989-ben kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehetséges, de mi ma csak a jövön változtathatunk, a multon már nem!

Szerintem fontos lenne hogy a magyar értelmiség, mint tette a Petöfi Körben, létrehozzon egy fórumot, melyen együtt gondolkodhasson, tervezhessen és igy elültesse azokat a gondolcsirákat, melyekböl kikelhet egy összemzeti megegyezés. Fontos az is, hogy ez a megbeszélés, ez a közvélemény formálás most, tehát a 2O1O-es választások elött történjen meg, mert csak igy lesz ideje a társadalomnak azokat megemészteni és annak alapján szavazni.

Pár ilyen gondolatfoszlányt fogok, -természetesen a teljesség igénye nélkül -, az alábbiakban felvázolni..

Demokrácia és Törvényhozás

A mai „hadi demokráciában” kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet a korábbiakra, de megneheziti a törvényhozást és az ország vezetését is! Ma nem értékrendek, elvek, vagy jövöképek ütköznek a politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek is, szinte gondolkozás nélkül ellenzik a másikat, szabotálják egymás terveit. Túl sokan vannak az olyanok, kik oda se figyelnek, hogy ki mit mond, csak azt nézik, hogy ki beszél. Márpedig a demokrácia egészséges müködéséhez szükséges, hogy nyitottak legyünk a tervekre, hogy a javaslatokra odafigyeljünk, megértsük azokat. Persze talán még ennél is fontosabb, hogy a pártok ne érdekcsoporoknak, hanem a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmüvesek, munkásság, értelmiség, tulajdonos retag, kisebbségek, stb..) érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók egy-egy szavazó körzetet képviseljenek és ne pártlistákon kerüljenek a Parlamentbe. Azért fontos ez a körzet lakói által való megmérettetés, mert különben a képviselök nem a szavazóik hanem a pártjuk érdekeit fogják képviselni. Ezért elgondolkoztató, s talán sajnálatos is, hogy példáúl (tudtommal) a rendszer változást követö miniszterelnökök közül egyet sem az ország lakói, hanem a pártjaik választották meg. Tudtommal a miniszterelnökök közül egyedül csak Horn Gyula indult választáson (199O-ben Somogyban) ö is csak képviselö választáson és ott is veszitett.

Fontos az is, hogy létezzen egy valódi alkotmány (nem egy, a 1949-es alkotmánynak toldozott-foltozott változata), hanem egy a 21. századnak és az össznemzeti érdekeknek meglelelö olyan új alkotmány, melyet pártoktól függetlenül az egész társadalom elfogad. Fontos az is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Biróság, mely párt és üzleti érdekektöl függetlenül, önállón mérlegeli a törvények alkotmányosságát. A független biróságok mellett persze elengedhetetlen egy olyan szabad sajtó létezése is, mely minden demagógia nélkül tájékoztatja a közvéleményt a tényekröl és biztositja, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mi és miért történik hazájában.

Közgazdasági Teendöink

A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme és annak támogatása nélkül (Széchenyi: “Hitel”). Ezt tudatositani kell a magyar társadalomban, mert ma gyakran még az olyan áru mint példáúl az ásványviz is külföldröl érkezik és a vásárlóknak eszükbe se jut, hogy megnézzék, hol is készült a termék melyet vásárolnak, eszükbe se jut, hogy támogassák a honi ipart, mezögazdaságot. Eszükbe se jut, hogy ne csak az árcédulát nézzék, de azt is, hogy a külföldi áru vásárlásával külföldön teremtenek munkaalkalmakat. Nem csak azt kell elfogadnunk, hogy a szabad verseny szükséges, de azt is, hogy a nyúl az oroszlánnal nem tud "szabadon" versenyezni!

Ugyanigy, már Széchenyi is figyelmeztetett a bankok szerepére a nemzeti érdekeink védelmében. Ö tudta, hogy szükség van az erös nemzeti bankra, mert az idegen kézben lévö bankok tetteit nem a magyarság érdekei, hanem csak és kizárólag a profitszerzés vezetik. Ha a nemzeti bankot felelösséggel irányitják (ami azt is jelenti, hogy csak annyi kölcsönt adhat ki, mint amennyi a bankbetétek összege), akkor az ilyen keményen szabályozott bankok nem sérthetik a nemzet érdekeit, hanem védik a gazdasági élet stabilitást.

Igen, itt az ideje, hogy lenyessük a globalizált „kapitalizmus” vadhajtásait, hogy megszabályozzuk a kapzsiságot. Itt az ideje, hogy megszabályozzuk a piacot dicsöitö kificamodott elméleteket, és a mohó nyereségvágynak szabadjára engedett tetteit. Helyes ez azért, mert a szabad verseny csak az egyenlöek között pezsditö hatású, de tragédiákra vezethet, ha olyan globalizált dzsungelt teremt a világ, hol a nyuszi “szabadon” versenyezhet a tigsissel. Más szóval szükség van a gazdasági élet állami ellenörzésére is és a hazai termelés támogatására is.

Persze a gazdasági élet fellenditéséhez szükséges egy közösségi erkölcs is, tehát annak belátására, hogy az államnak nincs önálló pénzforrása, hogy a közteherviselés elengedhetetlen egy civilizált társadalomban és ezért az állam megröviditése nem más, mint a közösböl való lopás? Tudnunk kell, hogy ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót, mert a magyar össztermelés felét(!) a fekete gazdaság termeli. Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó azt kérdezi tölünk, hogy “adjak elismervényt?” akkor ö azt kérdezi, hogy “akar Ön lopni?”. Ugyanez áll a “kenöpénzek” használatának balkáni gyakorlatára is. A kommunista nomenklatúra müködési módszerei, a kis kapuk, “összeköttetések”, “boritékozások” nem tüntek el, hanem beszivárogtak a közéletbe, s már már a Balkánra sodorták az országot. Azért is ideje felszámolni ezt, mert az orvos vagy a köztisztviselö nem egy pincer, neki nem borravaló jár, hanem tisztességes fizetés és ezért az ilyen „boritékos borravalóknak”, "kenöpénznek" az elfogadása megalázza öt. Továbbá azért is fel kell számolni a korrupció minden formáját, mert ezzel a tisztességes, az ilyen lefizetést el nem fogadó, tehát tisztességes emberek hátrányba kerülnek és még az is elképzelhetö, hogy anyagi gondjaik külföldre kényszeritik öket. El kell érni, hogy mindenki otthon kapjon olyan tisztességes fizetést melyböl meg tud élni és azt is, hogy adót fizessen, hogy hozzájáruljon a közteherviseléshez.

A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszernek egyéb reformjaira is szükség van. Ilyen a szociális juttatások reformja is. A szociális juttatások csökkentését persze nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan eszközöket kell erre választani, mint példáúl a nyugdij korhatár felemelése vagy a felesleges orvoshoz járás megszabályozása. Az is fontos, hogy miközben az állam kiadásait csökkentjük, közben az állami bevétele növekedjen. A többlet bevételnek forrása kell legyen nem csak a már emlitett védövámok bevezetése, de a tulajdon adó is. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdijas még adót is fizessen a lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és sok tulajdonnal rendelkezök (különös tekintettel a külföldi érdekeltségekre) kivegyék részüket a közteherviselésböl.

Az egészséges társadalomban az iskolák, rendörség, tüzoltóság költségeit az ingatlan adó, mig a közlekedési költségeket a gépkocsikra kivetett adó biztositja. Igy aztán a kereseti és forgalmi adó elegendö a szociális juttatások biztositására, az össznemteti tartozások csökkentésére, iskolák, hadsereg és az állami adminisztráció fenntartására.

Persze az adórendszer reformja mellett egyéb reformok is szükségesek, mert példáúl helytelen a képviselök fizetését a képviselök döntésére bizni és ugyanigy az önkormányzatok hatalmas és gyakran szükségtelen bürokráciának fenntartására sincs szükség. Ugyanakkor szükség van arra, hogy a progressziv tulajdon adó bevételéböl részesüljön nem csak az egészségügy, a közoktatás, a kulturális intézmények, a politikától és lobbi érdekektöl független igazságszolgáltatás és hirközlés intézményei, de az ország hosszútávú felemelkedését leginkább szolgáló tudományos kutatás is, mert csak igy fognak a magyar találmányok otthon maradni, Magyarországon munkaalkalmakat teremteni. Igen, ezen is múlik, hogy ne ismétlödjön meg a 2O. század szomorú gyakorlata, melynek eredményeként (Szentgyörgyi Albert kivételével) minden magyar Nóbel dijasunk külföldön kutatott és alkotott.

Szétszakitott Nemzet, Megosztott Társadalom

Az általános ingerültségnek, pesszimizmusnak egyik oka, hogy a magyar társadalom nem bizik senkiben, még önmagában sem. Ennek egyik oka a megosztottság, tehát az, hogy a volt kommunistákat, zsidókat, cigányokat, illetve a kisebbségben és a világban szétszórva élö magyarokat sokan nem tartják "valódi" magyaroknak, valódi honfitársaknak. Persze tudom, hogy 54 év után, a betört ablakú kirakatok és az örizetlen irószövetségi gyüjtöládák által fémjelzett nemzeti egységet nem lehet visszaállitani, de a jelen acsarkodó és önromboló lelkiállapán azért lehet és kell változtatni. Ezért alább felsorolok néhány, a fent emlitett megosztottságainkat csökkentö lépést, lehetöséget.

A volt kommunistákat illetöen észben kell tartanunk, hogy ök és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. Tudjuk azt is, hogy túlnyomó többségük vagy idealizmusból vagy állásaik megtartása vagy az elörejutás érdekében léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy az igazán bünösök már többségükben nem is élnek és tudjuk azt is, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ö követett el! Az egyén csak a saját tetteiért felelös, de szülei vagy nagyszülei tetteiért nem.

Továbblépve, a zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének helyreállitása is elengedhetetlen. Szükséges, hogy úgy a többségi társadalom, mint a zsidóság belássa, hogy mindkettöjüknek “lépni kell”, itt az ideje az öszinte kéznyujtásnak és megbékélésnek. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy a Holokausztot megszenvedett zsidó származású honfitársaink joggal félnek a fajgyülölet újraébredésétöl, joggal emlékeztetnek a numerus claususra, a náci kollaboránsokra, meg arra, hogy a vészidökben bizony sokan tétlenül eltürték zsidó honfitársaik megalázását, legyilkolását. Ezért a többségi társadalomnak el kell fogadnia, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei emlékeznek szüleik kálváriájára és joggal éreznek bizalmatlanságot vagy félelmet amikor egyenruhákban masirozó félrevezetett fiatalok vonulnak a pesti utcákon. A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy nem ok nélkül bizalmatlanok az olyan magyarok, mint Eli Wiesel, Kertész Imre, George Soros vagy Andy Grove és ami ugyanilyen fontos, tudnia kell azt is, hogy ha ök ezek a zsidó származású magyarok tényleg úgy érezhetnék, hogy megbecsült honfitársainknak tartjuk öket, akkor sokat segithetnének népünk felemelkedésében, jóhirének helyreállitásában.

Persze a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Bizony jó lenne ha ök pedig jobban emlékeznének arra, hogy nagyapáik egy befogadó hazában éltek, többször idéznék Kossuth zsidó ezredének emlékét, vagy a tényt, hogy a magyar Felsö Háznak és a néhai tábornoki karnak nálunk akkor voltak zsidó tagjai, amikor Amerika sok városában még letelepedési engedélyt sem kapott a zsidó ember. Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergnek kijáró jogos hála mellett, többet beszélnének Reviczky Ádám, Thassy Jenö, Görgey Guidó, Sztehlo Gábor, Koszorús Ferenc, Koren Emil és Keken András és a többiek tetteiröl.

A többségi társadalomnak arra is gyakrabban kellene gondolnia, hogy Szentgyörgyi Albert óta majdnem minden magyar Nóbel dijat zsidó honfitársaink szerezték, hogy ök adták nekünk Radnóti Miklóst is, Szerb Altalt is és hogy a 3O1-es parcellában a zsidóság számarányát messze meghaladják a zsidó hazafiak sirhantjai. Bizony hasznosabb lenne a Kun Bélák és Rákosiak emlegetése mellett ezeket a honfitársainkat is emlegetni és emlékeztetni arra, hogy példáúl Jézus anyja is zsidó volt. Bizony sokat javitana a jelen helyzeten, ha többen megértenék, hogy amikor a zsidó ember ragaszkodik templomához, tradicióihoz, az természetes emberi viselkedés és nem ártalmas a többségi társadalomra. Bizony jó lenne, ha többen megértenék Teller Edét, aki, miközben 1OO%-os magyarnak tartotta magát, közben 1OO%-ban vállalta zsidó örökségét is és amerikaiságát is! Teller ettöl nem kevesebb, de több lett, olyan ember lett aki nem cserélgeti, hanem gyüjti a lojalitásait, Teller ettöl 3OO%-os ember lett.

A “cigánykérdés” megoldása sem várathat tovább magára. Egy 8%-t kitevö kisebbség gondjainak elhanyagolása nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése (és általában a magyar tradiciókkal ellenkezö idegen-gyülölet felszámolása), az ország egészséges jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég elérzékenyülni, mikor a mulató urak által megalázott “vén cigányról” vagy a “rongyos régi babájához” hüséges cigánylányról szól a nóta, ha az után, amikor hazafelé tartunk és cigányok jönnek szembe az utcán, akkor “a biztonság kedvéért” átmegyünk a másik oldalra. Szembe kell nézni a jelen valóságával, azzal, hogy úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó büntett sorozat nem csak közbiztonsági kérdés! A bünözés kórtünet, egy kirekesztett, munkanélkül nyomorgó, példakép, szakma és remény nélküli társadalmi réteg kórtünete. Tudni kell azt is, hogy nem elérhetetlen cél a cigányság integrációja még akkor sem, ha ma erre az állitásomra sokan csak reménytelenül legyintenek, mert bizony Amerikában is igy legyintettek volna, ha 5O éve azt mondom, hogy az Egyesült Államoknak olyan szinesbörü elnöke lesz akinek édesapja muzulmán volt. Egy szó, mint száz, az ellentéteket nem szitani, hanem orvosolni kell és mindenkit be kell fogadni, azt is aki magyar és azt is aki teljes értékü magyar szeretne lenni.

Hasonló feladattal néz szembe a magyar társadalom, mint India amikor elhatározta az “érinthetetlenek” társadalmi integrációját. Indiában több mint egy generációba tartott ez és Amerikában sem kevesebbe. Nem könnyü elérni, hogy egy “érinthetetlen” család gyermeke elhiggye, hogy ugyanolyan jogai és lehetöségei vannak, mint a másik embernek, hogy ö is elérhet valamit az életben, neki is van joga az önbecsüléshez és hogy rajta is, vagy csak rajta múlik a sorsa, jövöje. Ezért, nem csak arra van szükség, hogy cigány rendört és cigány postást lássanak az utcáikon a felövöben lévö cigány gyerekek, de olyan iskolarendszerre is szükség van, mely lelkileg is és tudásban is képes kiegyensúlyozni a cigány gyerekek otthonról hozott hátrányait.

Végül pedig itt lenne az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk és hogy ez ne csak egy érzelmi összetartozást jelentsen, de megteremtsük az összetartozás intézményrendszerét is. Itt most nem fogok a kisebbségben élö honfitársaink fentmaradásáról vagy a szomszédainkkal való megbékélésröl irni, mert azzal az alább csatolt, angol nyelvü irásom foglalkozik. Itt most csak a világban szétszórt két milliónyi magyarra és azok leszármazottaira gondolok. Hasznos lenne elgondolkozni példáúl azon, hogy az új magyar találmányoknak, a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nano-technológia, az intelligens számitógép vagy az én napenergiát raktározó RFC-mnek, a nemzet is hasznát láthatná. Nem lenne szabad megismételnünk azt ami a multban az atomenergiával vagy a számitógéppel, Szilárd és Neumann találmányaival történt! El kellene érnünk, hogy ne Kaliforniában, hanem Magyarországon teremtsenek az új találmányok munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és a nemzet jövöbe vetett hitének visszatérését.

A fentiek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy a világban szétszórt magyar szervezetek miként müködhetnének együtt és miként koordinálhatnák munkájukat a mindenkori magyar kormányokkal, miként szolgálhatnák egységben az össznemzeti érdekeket? Szükség lenne vagy egy demokratikusan megválasztott vezetöséggel rendelkezö Magyarok Világszövetségére, vagy legalább is egy koordináló bizottságra, mely irányitaná a media tájékoztatását és a magyar érdekeket szolgáló lobbizást a világ minden pontján.

Végkövetkeztetés

Eljött az ideje, hogy a magyar értelmiség újra felvállalja történelmi szerepét. Eljött a társadalomban végbemenö folyamatok jobb megértetésének, a megosztottság felszámolásának és egy olyan közmegegyezésen alapuló jövökép formálásának ideje, melyben mindannyian egyetértünk. Egyszóval eljött az ideje, hogy a pártoktól átvegye a magyar értelmiség az ország erkölcsi és szellemi irányitását és irányt szabjon az össznemzeti felemelkedésnek.

Eljött az ideje egy olyan iránytü létrehozásának, mely nem csak a nemzet jövöjébe mutat de ötvözete a nemzeti és az általános emberi kibontakozás útjának. Az ilyen úton haladva, nem azért védjük nemzeti kultúránkat, mert hatalmat akarunk mások felett, hanem azért, mert szellemi gyökér nélkül kidöl a fa, s a mi gyökereink, a madáchok és bartókok adta gyökerek hatalmasak, képesek azok nem csak kisebbségeink védelmére, nem csak önbecsülésünk és optimizmusunk visszaszerzésére, megalapozására, de képesek arra is hogy megvédjük erdöinket és folyóinkat, találmányainkkal megállitsuk nem csak az atomfegyverek terjedését vagy a jéghegyek olvadását, de a közösségeinket összetartó kötelékeinek szétesését is, és igy újra megtaláljuk az életnek nem csak az anyagi, de morális értelmét is.

Ennek a folyamatnak elsö lépcsöfoka kellene legyen a 21-ik század Petöfi Körének, a magyar értelmiség Össznemzeti Kerekasztal fórumának a megteremtése, egy olyan össznemzeti fóruménak, melyen a tökés lászlók és csoori sándorok mellett helyet kapnak a lukács jánosok is és mely nem csak hozzájárulna egy olyan magyar társadalom formálódásához, mely tájékozott, vezetöiben bizik és a szavazó urnáknál képes és hajlandó egy kulturnemzethez méltó döntéseket hozni.

Én hiszem, hogy a mai „hadi demokrácia” korát most már követheti a valódi demokráciáé, hogy 2O1O-ben már konkrét és világosan megfogalmazott programok és nem demagóg frázisok közül választhatnak majd az állam polgárai. Hiszem azt is, hogy ez esetben a szavazó polgárok is felelösséggel és tájékozottan járulnak majd az urnákhoz és annak tudatában adják le szavazataikat, hogy a magyar jövő, tehát az unokáik jövője az ő kezükben van, az ö szavazataikon múlik! Ennek elérését szolgálná, ha a társadalom érezné nem csak azt, hogy szükség van egy erkölcsi iránytüre, de minden egyes magyar egyben azt is érezné, hogy életének hártalévö része most kezdödik és optimista jövöképet formálna a maga számára is.

Lipták Béla
(1956-ban a 16 Pont egyik megfogalmazója)

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

Is There a Central Europe? Should There Be One?

For a thousand years, Europe consisted of a western, a central and an eastern part. Central Europe included two powerful kingdoms, Poland and Hungary. In the north, the border between Central and Eastern Europe was where the Eastern Orthodox churches started to outnumber the Catholic ones (The Ukraine) and in the south where the Muslim world started (Turkey and Albania). Thanks to the protection of Central Europe the West could grow and prosper. The presence of powerful states in Central Europe also guaranteed the balance and stability for the continent.

Fulfilling this role required a lot of sacrifice. Catholic Poland fought against Russian expansion for centuries and as a consequence was occupied and dismembered several times, from as early as in 1793, to as recently as in 1939, when Molotov made his pact with Ribbentrop. In short, Western Europe would not be what it is today were it not for the sacrifices of Poland and Hungary.

For a millennium, Hungary was not only the “eastern bastion” of European civilization, but also one of its leaders. For example, Hungary’s constitution, the Golden Bull, is junior only to the Magna Carta and only by seven years. Another example of her role was her victory over Turkey in 1456 at Nándorfehérvár (today Belgrade). In gratitude, the Pope ordered the noon time ringing of all of the bells in all Catholic churches. During the reign of the renaissance king Mathias Corvinus in the 15th century, Hungary's population matched that of England and Buda became a cultural center of Europe, with the Corvina Library being Europe's finest. Hungary was also the first in the world to declare the freedom of religion in 1557.at her Diet of Torda.

In the 19th century, Louis Kossuth led a struggle against the Austrian and Russian empires and was defeated only when they joined forces. As a consequence, Hungary was forced to accept the formation of an Austro-Hungarian duality in 1867. Because of his struggle, Kossuth became a global ideal. He was the second foreigner (after Lafayette) to be invited to address the United States Congress in January 1852. A decade later, Kossuth proposed to unify Central Europe into a Danubian Confederation.

In the 20th century Central Europe was erased from the map by the Triple Entente; Russia on the east and by France and England on the west. This process started with Russia’s Pan-Slavic expansion policy, which probably influenced the Bosnians who carried out the murder of the Austro-Hungarian Archduke Francis Ferdinand on June 28, 1914 that triggered the First World War.

In that war, the goal of the Triple Entente was to split the continent into only two spheres of influence. At the end of the war, the first steps towards achieving this division of economic domination were formulated by the treaties of Versailles and Trianon. The first treaty created a humiliated Germany, the second a dismembered Hungary. As a consequence, the balancing power of Central Europe disappeared and a number of small and insecure client states were created out of the carcass of the Austro-Hungarian Empire. This French engineered arrangement also succeeded in turning the nations of the region against each other because the large national minorities it created caused the insecurity of the successor states.

Woodrow Wilson, Winston Churchill and others tried unsuccessfully to prevent the execution of the Trianon Treaty. Here are some quotations from what they said:

“The proposal to dismember Hungary is absurd” – President Wilson

“Ancient poets and theologians could not imagine such suffering, which Trianon bought to the innocent. In their eyes, that was for the damned in Hell.” – Sir Winston Churchill.

"Every nation's homeland is sacred. If you destroy one, you mutilate the entire human race." – Father R. P. Gratry

The seeds of World War Two were planted in the Versailles and Trianon palaces. After this Second World War, the splitting of Europe into two and the enslavement of what used to be Central Europe was sealed at Yalta, where the Western leaders signed it over to Stalin. At that point, Central Europe ceased to exist and Europe was split into East and West. In 1956 the Hungarians, in 1968 the Czechs and in 1970s the Poles attempted to regain their independence but received no help from the West. In fact, in 1956 the Soviets tolerated the temporary occupation of the Suez Canal by the French and English in exchange for their acceptance of the continued Soviet occupation of Hungary.

Even after the fall of Communism in 1989, the spirit of the Triple Entente survived. This spirit is exemplified by the message of Margaret Thatcher to Mikhail Gorbachev stating that the “destabilization” of Eastern Europe and the breakdown of the Warsaw Pact were not in the interest of the West. Why not? Because the power represented by a reemerging Central Europe would stop Europe’s economic domination by the West.

This was shown by the cold reception of Poland, Hungary, the Czech Republic and Slovakia forming the “Visegrád four”, attempting to protect their common economic interests. This was unwelcome to the French and English governments’ colonial mentality. They preferred a European “free market” where the western lions are free to compete with the eastern rabbits.

It takes time for historic events to reveal their consequences. It took three generations for the unnatural creations of Trianon, Yugoslavia and Czechoslovakia, to self-destruct. It seems to take even longer to realize that the legacy of Trianon, the destabilizing and “balkanizing” of Central Europe, was a mistake. History teaches us that colonial economic arrangements are not stable. It also teaches us that the Balkans became unstable whenever a power vacuum evolved in the Carpathian Basin.

The wise learn from their mistakes. The lesson here is that Europe needs a strong center. Therefore, the Visegrád Four should be expanded into a Danubean Federation, which can finally break the stranglehold of the Triple Entente mentality that split Europe in two.

History does not solve problems accidentally. Those who want a better future must first have a plan, a concept of that future. For the stability and prosperity of the whole of Europe, that process should start not with the revision of the Trianon borders, but with the granting autonomy to all minorities in Europe and it should end with the formation of the Federation of Central Europe within the European Union.

Béla Lipták,
Former adjunct professor of Yale University

Discussion/Fórum