Népdal-gyűjtemény Heves, Szabolcs-Szatmár és Fejér megyékből, az 1950-es évek gyűjtéseiből, falvankénti és adatközlőnkénti hovatartozással.

Jágër Jóska

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Jágër Jóska híres bëtyár,
Most is a piacon sétál.
Bemëgyën a szélső boltba,
Válogat a viganóba.

Kérdi tőle boltoslegény:

– Mi kell nekëd, bëtyárlegény?
Nékëm olyan szelyëmkendő,
Kibül ezër forint kettő.

Írja fël a boltajtóra:
Itt vásárolt Jágër Jóska.
Itt vásárolt Jágër Jóska,
Majd mëgadja még valaha.

Jágër Jóska nagy bëtyár volt,
Mégcsak koporsóra sëm volt.
Úgy tëtték a föld gyomrába
Fekete posztóruhába.

Esik az esső

Tornyospálca (Szabolcs-Szatmár) 1953. V. Bódi Károly (Kama) 57 é.

Esik az esső, nagy sár van a faluba,
Mëglátszik a lopott lónak a nyoma.
Gyere, pajtás, söpörd el a lopott ló nyomát,
Úgy is csak të rád költöttem el az árát.

Esik az esső, hull a villám rakásra,
Belecsap a tornyospálci csárdába.
Ég a csárda, nincsen, aki locsolja,
Árva a szívem, nincsen vigasztalója.

Ez a magas ég, ha beborul, kiderül.
Házunk előtt van ëgy lóca, rá në ülj!
Ha ráülsz is, jól vigyázz, hogy lë në ess,
Voltál szeretőm, de mar nekëm nëm këllesz!

Nëm idevaló születésű vagyok én,
Messze földről idevándoroltam én.
Így jár, aki messze földről ide vándorol,
Nincsen babája, ki vállára boruljon.

17 Nëm cserélek
Tornyospálca (Szabolcs-Szatmár) 1953. V. Bódi Károly (Kama) 57 é.

Nëm cserélek, nëm cserélek tajtékpipát az úrral,
Sëm paripát, sëm paripát a nagyságos urammal.
Mert az úré, mert az úré szépën mëgyën, lassan jár,
De az enyém, de az enyém elrepült, mint a madár.

Amott legel, amott legel három csikó magába,
Mind a három, mind a három béklyóba van a lába.
– Eriggy, csárdás kisangyalom, térítsd vissza a csikót,
Had vëgyëm lë, had vëgyëm lë a lábáról a béklyót!

Amoda jön, amoda jön három csendőr lóháton,
Mind a három, mind a három vágtatva jön a sáron.
Az elsőnek, az elsőnek piros bor a kezébe,
A másiknak, a másiknak barna jány az ölébe.

A dallam 2. felére:

A nëgyedik, a nëgyedik szüntelen azt kiáltja:
– Gyászbaborult, gyászbaborult a falunak sok jánya,
nëmsokára.

Mihálynap fele az idő

Györgytarló (Zemplén) 1954. III. Szilágyi György 70 é.

Mihálynap fele az idő,
Búsan tornyozik a felhő.
Sírnak-rínak a bárányok,
Panaszkodnak a juhásznak.

A dallam 2. felére:

Panaszkodnak a juhásznak:
(hogy) Adjon szénát a birkának!

De az a nagy kutya gazda,
Rongyos gazda csak azt mondja:
– Van még tippan a bokorban,
Kaparja ki az ëbadta!

– Nëm úgy van az, gazduram,
Adjunk szénát a birkának!
(mer) Ha a birkát nëm teleljük,
Nyáron bizony mëg sëm fejjük!

Katonadalok
19. Fülemüle, kis madárka
Gyöngyöspata (Heves) 1952. IV. Racskó Gergely 64 é.

Fülemüle, kis madárka,
Në járj ablakimba sírva,
Në járj ablakimba sírva:
Katonának vagyok írva.

Katona az én életem,
Baloldalon a fegyverëm.
Ha én aztat, csuhaj, mëgcsörgetëm,
Egész világ sirat engëm.

Sirat engëm a madár is,
Földre hajlik meg az ág is.

Az is azér hajlik lë a földre,
Szólna hozzám, ha lëhetne.

Gyertek, jó fiaim

Gyöngyöspata (Heves) 1952. IV. Racskó Gergely 64 é.

Gyertek, jó fiaim, hozzunk drótot, ha lëhet,
Közeledik mán a román hadsereg.
Szólnak az ágyúk, ropognak a kézi fegyverëk,
Most tudni mëg babám, mit ér ëgy magyar gyerëk!

Románia felé nëm tudjuk mi az utat,
Főhadnagy úr, vezessën minket oda!
Elvezetlek, jó fiaim, én is elmëgyëk,
A jó Isten tudja, ki jön vissza veletëk!

Barna kislány nyoszolyája

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Özv. Mucsi Istváné, Virág Julianna 83 é.

Barna kislány nyoszolyája magasra van vetve,
Magyar huszár a csákóját rajta felejtëtte.
– Hozd ki kislány a csákómat, hadd tëszëm fejemre,
Në kaccsintson mindën kislány csalfa szëmeimre!

Huszár gyerek, magyar gyerëk szereti a táncot,
Az oldalán, baloldalán zörgeti a kardot.
Hadd zörgesse, hadd zörgesse, most van módja
Őfelsége Ferenc Jóska maga mëgengedte.

Mëgálljatok, mëgálljatok, kisteleki lányok,
Nëm lësz néktek, mindig néktek ilyen jó világtok!
Nyitva lëssz a csárdaajtó, szol a cigány benne,
De elmënnek a huszárok, nëm táncolnak benne.

Falu végen van ëgy kis ház, sárgára van fëstve,
Abban lakik, abban lakik ëgy barna mënyöcske.
Csipkefüggöny az ablakán, kétfelé van hajtva,
Arra jár ëgy magyar huszár, be-bekacsint rajta.

Në kaccsingass, magyar huszár az én ablakomra,
Inkább gyere, inkább gyere, borulj a vállamra!
– Nëm borulok, vár a rózsám ölelő két karja,
Kiért fáj a gyönge szívem, mëghalok utána.

Jegënyefa kihajlott

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Özv. Mucsi Istváné, Virág Julianna 83 é.

Jegënyefa kihajlott az útszélre,
Magyar huszár csákó a tetejibe.
Még az ág is sajnálja, hogy katona,
Édësanyja s a babája siratja.

Ha bemëgyëk a bíró udvarára,
Lëülök az udvaron a lócára.
A sarkantyúm, jaj, de szépën pëngetëm,
Jaj, Istenëm, hol a szabad életëm?

Mëgizentem a szeretőm anyjának:
Más szeretőt keressën a lányának,
Mert engëmet katonának elvisznek,
Én a lánya szeretője nëm lëszek!

Kis falumban nëm sok időm van hátra,
Besoroztak, mëgyëk az állomásra.
Itthagyom az apámat, az anyámat,
Sűrű könnyel siratom a babámat.

Csongrád alatt hullámzik a fehér tó,
Magyar huszár beleesëtt lovastó’.
Magyar huszár lova lábát gyógyítja,
Odahaza a babája siratja.

Ha én aztat tudtam volna

Jósvafő (Abaúj) 1952. VII. Özv. Bucsek Istvanné, Fodor Zsuzsanna 86 é.

Ha én aztat tudtam vóna,
Hogy a jányból asszony vóna:
Fűzfakardot köttem vóna,
Katonának álltam vóna.

Katona mar az én nevem.
Annak nevelt anyám engëm.
Meg a bölcsőben ringatott,
Mikor katonának adott.

Ha én aztat mëgtudhatnám,
Mëlyik legény haragszik rám:
Mëgölelném, mëgcsokolnám,
Talán nëm haragudna rám!

Sárga csikóm

Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Sárga csikóm az út mellett
Szépen legeli a füvet.
Legelj, sárga, nëm vagy árva,
Rajtad mëgyëk a csatába.

Sárga csikóm, rúgd fël a port,
Në nézz árkot, në nézz bokrot!
Mire a nap nyugvóra száll,
Ott légy velem a csatánál!

Sárga csikóm a vályúnál,
Nincs is talán olyan huszár,
Aki aztat jól mëgülje,
Hogy a baka lë në lőjje.

Zöld búzából barázdába

Oroszlány (Komárom) 1952. VII. Balogh Vilmosné, Jankó Klára 37 é.

Zöld búzából barázdába száll a pacsirta,
Në szomorítsd a szívemet, Mariska!
Mert ha soká szomorítod az árva szívemet,
Majd mëglátod, nëmsokára halva találsz engëmet.

Komáromi susztër varrta az én cipőmet,
Fekete gőzös vitte el a szeretőmet,
Vidd el, gőzös, amerre a fényes nap së jár,
Amerre a negyvenkettes ágyúgolyó muzsikál.

Komáromi kikötőben van egy hajó kikötve,
Abba van az én kedvesëm betéve.
Aztat a hajót háromszázszor is körülsiratom,
Mégsëm jön ki mëgölelni az én kedves galambom.

Sárga szeme van a kukoricának

Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Sárga szeme van a kukoricának,
Mért nincs nekem olyan anyám, mint másnak?
Mert ha nékëm olyan volna mint másnak,
Nëm soroztak volna be katonának!

El köll katonának menni messzire,
Itt köll hagyni a babámat, nincs kire.
Tërád hagyom, legkedvesebb pajtásom,
Éljed véle világodat, nëm bánom.

Lëtöltöttem már a három esztendőt,
Kedves pajtás, add vissza a szeretőm!
Élted vele világodat sokáig,
Én mëg élëm koporsóm bezártáig.

Lë, lë, lëtörött

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Lë, lë, lëtörött a diófa teteje,
Sapkám mellé hullott a levele.
– Hallod-ë, babám, mit fütyöl a rigó?
Gyászos levelemet most írja a bíró.

Lë, lë, lëtörött a szőlőt a kosárba,
Árván marad a tőke magába.
Árván maradsz të is, kisangyalom,
Mëgjött a behívó, el këll masíroznom.

Szépën szólnak

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Szépën szólnak az imëlyi harangok,
Engem siratnak az imëlyi lányok,
– Në sírjatok, nëm én vagyok az első,
Majd lëtelik ëz a másfél esztendő!

Ha mëghalok, mëghagyom a babámnak,
Në sirasson hétköznap, csak vasárnap!
Akkor is a jobb szëmével sirasson,
Bal szëmével (a) babájára kacsintson.

Józanságba nagy bennem az akarat,
Néha-néha lë is iszom magamat.
Nézd el, babám, ezt a csekély hibámat,
Néha-néha a Garam is mëgárad.

Káposzta, káposzta

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Káposzta, káposzta, téli, nyári káposzta,
Édësanyám háza nálam nélkül, de árva!
Az van a káposzta csipkés levelére ráírva:
Érted lëttem, rózsám, másfél évre katona.

Lëcsuszott, lëcsuszott (a) szénaboglya teteje,
Gólyamadár, sej haj, fészket rakott belőle.
Gólyamadár, sej haj, fészket rakott belőle,
Nëm a világ, rózsám, az a másfél esztendő!

Lëhullott, lëhullott (a) cserësznyefa virága,
Boldogtalan, sej, haj, kinek nincsen babája.
Lám, az enyém, sej, haj, nótás, kökényszemű barna lány,
Rózsabokor szülte piros pünkösd hajnalán.

Kikötöm a lovamat

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklós 44 é.

Kikötöm a lovamat a csárda elejébe,
Lëhajtom a fejem a babám ölebe,
Lëhajtom a fejem a babám ölebe,
Hullasztom a könnyeim a rózsás kötényébe.

Ezt a csárdás kiskalapot édësanyám vëtte,
Mellé a virágot a szeretőm tűzte.
Sir az édësanyám, a szeretőm gyászol,
Ellenségës golyószóró választ el ëgymástól.

Ez a kislány, barna kislány kimënt az erdőbe,
Könnyeit lëtörli rózsás kötőjével.
Szëdi az ibolyát, föltekint az égre:
– Én Istenem, a szeretőm viszik a harctérre.

Áll ëgy hadihajó

Györgytarló (Zemplén) 1954. III. Tamók Juliska 18 é.

Áll ëgy hadihajó a Balaton vizébe,
Tengerész kapitány kiáll a tetejébe.
Tengerész kapitány hajóját a vízën jól mëgëröszti,
Minden kikötőnél a Bözsikéjét öleli .

– Kedves édësanyám, tudom mi faj magának,
Hogy a legszëbb fiat elvittek katonának.
Puskáján a szurony, hatan a szerelvény, viszi messzire,
Édësanyja látna megszakadna a szíve.

– Kedves édësanyám, jó dolga van magának,
De meg jobb dolga van a katonafiának:
Délelőtt a puskát, délután mëg magát jól kipucolja,
Este a babáját páros csokra tanítja.

Akkor szép a huszár

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Farkas Benedekné, Bugyi Mária 76 é.

Akkor szép a huszár, ha fëlül a lovára,
Lëhajtja csákóját a szöge homlokara.
Lëhajtja ja csákóját világoskék szemébe,
Hogy në lássa sënki, hogy hull szëgény könnye.

Hová hull a könnye: a lova sörényére,
Sír egy barna kislány, hogy el lësz már felejtve.
– Ne sírjál, barna kislány, nëm lëszël elfelejtve,
Tëarózsalevél a csákóm tetejébe.

Szerelmi Dalok

Monostori zöld erdőben

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Paragi Józsefné, Erzsébet 42 é.

Monostori zöld erdőben van ëgy fa,
Oda van a kis pejlovam pányvázva.
Pányvakötél hosszúra van eresztve,
Regi babám, nëm vagy meg elfelejtve.

Monostori zöld erdőben születtem,
Anyám sëm volt, mégis fölnevelködtem.
Nevelődtem, mint erdőben a rózsa,
Volt szeretőm már tízéves koromba.

Monostori zöld erdőben van ëgy fa,
Jaj, de sokat áztam–fáztam alatta.
Bárcsak most is áznék–fáznék alatta,
Nëm volnék a babám szívébe zárva.

Rózsa, rózsa, bazsarózsa

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Pigniczky Mária 48 é.
Paragi Józsefné, Magyar Erzsébet 42 é.

Rózsa, rózsa, bazsarózsa levele,
Mért nëm kacsint minden lánynak a szëme?
Lám az enyém nëm is kacsint, mégis csak tud szeretni,
Azt is tudja, hogy kell a lányt ölelni.

– Lányom, lányom, mért hiszël a legénynek,
Annak a szép világoskék szëmének?
– Mert a világoskékszëmű barna legény nëm csal mëg,
Babájának az igazat mondja mëg.

Barna kislány kisétál a töltésre,
Egyenësen (a) postáslegény elébe.
Mëgkérdezi attól a szép, csinos postáslegénytől:
– Jött-ë levél (a) katonaszeretőmtől?

A dallam 2. felére:

Nëm jött levél, (a) szeretőd is ellőtték a csatába,
Jaj, de árván maradtál a világba!

Végigmék a kisteleki nagy utcán

Kistelek (Csongrád) 1952. V. Szloboda Ferencné, Kovács Mária 48 é.
Paragi Józsefné, Magyar Erzsébet 42 é.

Végigmék a kisteleki nagy utcán,
Sárgalábú kismadár az akácfán,
Sárgalábú kismadár, madár is azt fütyüli:
Meg az éjjel vérben úszik valaki!

Ha bemëgyëk (a) kisteleki csárdába,
Görbe bicskám vágom a gërëndába.
Aki legény, tëheti, aki meri, vëgye ki,
Meg az éjjel vérben úszik valaki!

Ha mëgyëk a nagy utcán, a nagy utcán,
Szembejön ëgy barna lány, ëgy barna lány.
Aranygyűrű az ujján, vesszőkosár a karján,
Eszëmadta, jaj de csinos szép kislány!

Ha bemëgyëk a babám szobájába,
Ráülök a gyöngyvirágos díványra.
A gyöngyvirág jószágú, (a) babám szíve szomorú,
Fején van a mënyasszonyi koszorú.

Mikor még én kicsiny voltam

Jósvafű (Abaúj) 1952. VII. Ö. Bucsek Istvánné, Fodor Zsuzsanna 86 é.

Mikor még én kicsiny voltam,
A dióér’ majd mëgholtam,
De már mostan nagyobb vagyok,
A legényér’ majd mëghalok!

Nagy az én rózsám ereje,
Kilenc pandúr sëm bír vele,
De ha az én szavam hallja,
Sírva borul az asztalra.

37 Elmënnék nálatok
Szögliget (Abaúj) 1952. VII. Magyar Ferenc 75 é.

Elmënnék nálatok,
Ha sötét nëm vóna,
Mëg is csókolnálak,
Ha holdvilág vóna!

Holdvilág a naptól
Messze jár ëgymástól,
Én is messze járok
A kedves babámtól.

Este van, este van,
De nëm mindën lánynak,
Csak annak az ëgynek,
Kihëz sokan járnak.

Énhozzám nëm járnak,
Nincs is nékem este,
Még a csillagos ég is
Sötétre van fëstve.

Ha a Tiszán

Környe (Komárom) 1952. VII. Zelenai Béla 54 é.

Elmënnék nálatok át lëhetne evezni,
Át is mennék hű szeretőt keresni.
Tiszán innen fűzfaerdő, ihaja, tyuhaja,
Hajlik mindën ága, azért nincsen párja a szerelmes lánynak.

Ha a Tiszán nëm lëhetne evezni,
Nëm mënnék én hű szeretőt keresni.
Nëm mënnék én a babámhoz, ihaja, tyuhaja,
Maradna, magára, búsulna hiába, mëgtanulna szeretni.

Mëgérett a buza

Oroszlány (Komárom) 1952. VII. Balogh Vilmosné, Jankó Klára 37 é.

Mëgérett a buza, megcsillan a kasza,
A jó Isten adta, mi mëg hordjuk haza.
– Gyere, rózsám, mellettem van a të helyed,
Szüret után úgyis bekötöm a fejed.

Mëgfenëm a kaszám, sűrű rëndët vágjon,
A marokszëdésnél vigyázz mëg në vágjon!
Majd vigyázz rám a szeretőm erős karja,
Hogyha a babáját ölelni akarja.

Fehér az akácfa

Kisapáti (Veszprém) 1952. VIII. Horváth maira 18 é.

Fehér az akácfa, fehér az akácfa virágja,
Nëm këll nékëm sënkinek a mëgúnt babája.
Nëm këll nékëm sënkinek a mëgúnt babája,
Akármilyen szép is, száz aranyat ér is, hiába!

Szálldogál a fëcske, de visszatér este fészkére,
Én is este hajlok a babám ölebe.
Én is este hajlok a babám ölebe,
Mëgkérdëzëm tőle: szeret-ë vagy elhágy örökre.

Kiáradt a Tisza, kiáradt a Duna medréből,
Valamennyi szép kislány volt, elvitte.
Fogja ki hát mindën lány a magáét,
Në ölelje sënki, në csókolja sënki a másét!

41Esik az eső
Bodmér (Fejér) 1952. VII. Özv. Paksz Lajosné, Lengyel Ilona 61 é.

Esik az eső az árpa tarlóra,
Gyere, babám, ültess fël a lóra,
Gyere, kedves kisangyalom, ültess fël a lóra!

Gyënge vagyok, nëm birok fëlülni,
Gyënge karom nëm akar hajlani,
Gyënge karom, kisangyalom, nëm akar hajlani.

Mëg këll annak hajlani, hajlani,
Ha még ëgyszër mëg akar ölelni,
Ha még ëgyszër, kisangyalom, mëg akar ölelni.

Hej, kikërics, kikërics

Szentkirályszabadja (Veszprém) 1952. VIII. Máté Kálmán 59 é.

Hej, kikërics, kikërics,
Nékëm, rózsám, në keríts!
Keritëk én magamnak
Szőkét, barnát, csínosat.

Hej, iharfa, juharfa,
Patyolating kivarrva.
Tudod, pajtás, ki varrta?
Az a kislány, a barna!

Verje mëg a búbánat,
Ki elszólja babámat!
Jár a világ rossz szája,
Në hajts, rózsám, rëája!

Ennek a kislánynak

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklósné, Cseh Mária 35 é.

Ennek a kislánynak, ennek a kislánynak dombon van a háza,
Magas jegënyefa, magas jegënyefa van az udvarba.
Sűrű a levele, lëhajlik az ága,
Négyes honvédtüzér, négyes honvédtüzér jár az udvarára.

Fölmëntem a hëgyre, fölmëntem a hëgyre, lënéztem a völgybe,
Ott láttam a babám, ott láttam a babám ëgy kovácsműhelybe.
Lovat vasaltatott, útra akar mënni,
El sëm jöttél hozzám, kökényszëmű babám, búcsúcsókot vënni!

Csillagok, csillagok, csillagok, csillagok, szépën ragyogjatok,
Ennek a legénynek, ennek a legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat ebbe az erdőbe,
Vagy érsekujvári, vagy komáromi rózsás temetőbe!

Józsfafői sugártorony

Jozsvafő (Abaúj) 1952. VIII. Deli György 79 é.

Józsfafői sugártorony de magos,
A tetején van ëgy alma, de piros.
Azt az almát hétfele lëhet vágni,
Ha nëm szeretsz, nëm muszáj hozzam járni.
Ha nem szeretsz adj oda egy barnának,
Most van az idő: könyörög a legény a lánynak.

Hosszúszárú széna terem

Oroszlány (Komárom) 1952. X. Jankó Miklósné, Cseh Mária 35 é.

Hosszúszárú széna terëm a téren,
A babámmal nëm beszéltem a hétën.
Majd beszélek vasárnap, ha ráérëk
Hogy az égen sok ragyogó csillag lësz.

Lila kötöm simára van vasalva,
Nëm vagyok én a lányoknak az alja.
Sëm eleje, sëm utolja nëm vagyok,
Azért hogy ëgy barna legény elhagyott

Hej, halászok, halászok

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Donka Illésné, Lucze Franciska 53 é.

Hej, halászok, halászok,
mit fogott a hálótok?
• Nëm fogott az ëgyebet,
pirosszárnyú keszegët,
Sej, haj, pirosszárnyú keszegët.
Hát a keszeg mit ëszik,
ha a bárkába teszik?
Nëm ëszik az ëgyebet,
petrezselyëm-gyökeret,
Sej, haj, petrezselyëm-gyökeret.

Hej, halászok, halászok,
de piszkos a ruhatok!
Talán nincsen babatok,
aki mosna rëátok?
Sej, haj, aki mosna rëátok?

Halászlegény, hallod-ë,
mért nëm házasodol mëg?
Mért nëm vëszël el ëgy lányt,
Akar engëm, akar mást?
Sej, haj, engëm, akár mást?

Tisza szélin nëm jó aludni

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Donka Illésné, Lucze Franciska 53 é.

Tisza szélin nëm jó mélyen aludni,
Mert a Tisza sűrűn kiszok’ áradni,
Elviszi a pörgeszélű kalapom,
Mivel mondok jóéjszakát, galambom?

Két nyárfa közt fëlsütött a holdvilág,
Az én babám abban fésüli magát,
Nëm këll neki éjjeli lámpavilág,
Mégis göndörre fésüli a haját.

Kávét ittam, mëgégette a számat,
Más öleli, csókolja babámat,
Más öleli, másnak ül az ölébe,
Más kacsingat világoskék szemébe.

Este nyolcat ütött

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Szőke Elekné, Hacki Terézia 52 é.

Este nyolcat ütött már az óra,
Gyere rózsám ülj a ladikomba!
Szépcsëndesen vízmentësen csónakázunk,
Összebújunk szorosan, hogy meg ne fázzunk.

Ladik, ladik, ladik, ne félj benne,
Jól vigyázok én az evezőmre,
Dobbantását hallom én a te szívednek,
Lëtëszëm az evezőmet, mëgölellek.

Tejbe mosdik az én rózsám

Csongrád (Csongrád) 1952. XI. Olajos György 67 é.

Tejbe mosdik az én rózsám, ha fölkel,
Törülközik piros rozsa levéllel,
Fehérebb az orcája a fehér hónál,
Pirosabb is a hasadó hajnalnál.

Jaj, de félek, hogyha forgószél támad,
– Të forgószél, el në vidd a babámat!
Süss lë rá, të fényes nap, süss lë ragyogva,
Të mëg, madár, szállj föléje dalolva!

A tárkányi bíróudvar sarkába

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Bajzát Jánosné, Bajzát Maira 56 é.

A tárkányi bíróudvar sarkába
Mëgakadt a kötöm a málnafába.
– Málnafabokor eriszd el a kötőmet,
Hadd ölelëm a régi szeretőmet!

Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Szeretőm sincs mégis rólam van szó.
Hátha még én szép szeretőt tartanék,
Egész világ rólam tënné a törvényt.

Zöld búzában
Bugac-Felső (Bács-Kiskun) 1952. XII. Virág Sándor 32 é.

Zöld búzában, barazdában szépen szól a pacsirta,
Në szomoridd árva szívem, Mariska!
Úgysëm soká szomorítod árva szívemet,
Majd mëglátod, nëmsokára halva találsz engëmet.

A mi házunk tetejére rászállott egy vadgalamb.
Nëm nekëm szól a faluban a harang.
A vadgalamb csëngő hangja csak ezt énëkli:
– Aranyos kis Virág Rozi, csak ëgy szóra gyere ki!

Vëttem kendőt, selyëmkendőt, jaj, de hosszú a rojtja,
Lëhajlok, (a) lábam fejit takarja.
Eladom a százforintos sëlyemkendőmet,
Hacsak lëhet, kiváltom a kedves kis szeretőmet.

Sárgadinnye ráfolyik a görögre

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Özv. Bajzát Jánosné, Bajzát Maira 56 é.

Sárgadinnye ráfolyik a görögre,
Rá së nézek én a szőke legényre.
Még a csókom sem vesztëgetëm rája,
Az is jobban ráillik a barnára.

Mit legénykëdsz ha nëm jól fog a kaszád?
Feleségül úgysëm mëgyëk el hozzád!
Azért a të árva szíved në fájjon:
Nëm jól kaszálsz, nëm ölelsz mëg a nyáron.

A tárkányi kertëk alatt

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

A tárkányi kertëk alatt
Három legény zabot arat,
Zabot arat a fekete lovának,
Szeretőt keres magának.

A tárkányi kertëk alatt
Három veszëtt kutya ugat.
Ugatja a hírës legényëket:
Mért szeretnek menyecskéket.

Ezt a kislányt

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

Ezt a kislányt még akkor mëgszerettem,
Mikor legelőször véle beszéltem.
Mëgtetszëttek gyönyörű szép szavai.
Homlokara göndörödött hajai.

Bíró uram, tëgyën törvényt, ha lëhet,
Kit szerettem, az az enyém nëm lehet.
Száraz ágon azt fütyüli a sárgarigó:
Szerelemből nem parancsol a bíró.

A dallam második felére:

Sëm a bíró, sëm a jó édesanyám,
Ahhoz mëgyëk, kit szeretek igazán.

Jaj, de röges

Felsőtárkány (Heves) 1953. II. Szántósi Margit 13 é.

Jaj, de röges, jaj de sáros a tárkányi utca,
Utoljára végigmëgyëk rajta.
Végigmëgyëk, mëgállok ëgy háznál,
A szeretőm, régi babám rácsos kapujánál.

Jaj, de röges, jaj de hosszú a tárkányi utca,
Bizony, sokszor végigmëgyëk rajta.
Végigmëntem mindën szombat este,
Barna kislány a kedvesem, áldja meg az Isten!

Tegnap este szép jóestét mondtam az anyjának:
Vállaljon el engëmet fiának!
Vállaljon el, én mar hazajöttem,
Azt a harminchat hónapot szépën letöltöttem.

Zárd de, babám, zárd be, babám, rácsos kis kapudat,
Nëm taposom többé udvaridat.
Vethetsz bele szëkfűt, majoránnát,
Ëgy legénynek az örökös boldogtalanságát.

Csütörtökön kimëntem

Tornyospálca (Szabolcs) 1953 II. Gonda Aranka 12 é., Rusznák Katalin 12 é.

Csütörtökön kimëntem a kútra,
Odajött a szeretőm, a barna.
Ha odajött, bánom is, mëg nëm is,
Mëgélek a tornyospálci málészájú legények nélkül is.

Mëgélek én az alma szagával,
Szomszédasszony szép barna fiával.
(Ha) Eltörött a mi szerelmünk lánca,
Tornyospálcán nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.

Tornyospálca szép helyën van

Tornyospálca (Szabolcs) 1953 V. Özv. Budaházi Pálné, Gonda Maira 80 é.

Tornyospálca szép helyën van,
Mert a templom közepën van.
Ott laknak a legszebb jányok a világon,
Én is oda fogok menni házasodni a nyáron.

Van ott szőke, van ott barna,
A szeretőm neve Julcsa.
Hátha még ëgy Mari vóna, de ha vóna,
Akkor az én árva szívem ezërfelé hasadna.

Viszi a víz a záhonyi hidat

Tornyospálca (Szabolcs) 1953. III. Kiss Sára 15 é., Jónás Magda 15 é.

Viszi a víz a záhonyi hidat,
Rajta viszi az én galambomat.
– Mëgyëk, anyám, kifogom belőle,
Három évig voltam a szeretője.

Szánom–bánom, amit cselekëdtem,
Hogy tëvéled szerelëmre léptem.
Szerelëmre nëm léptem, csak szóba,
Sajnálom, de nëm tëhetëk róla.

Szánom–bánom, hogy mëgházasodtam,
Legénységëm gyászba borítottam.
De már nékëm nëm lëhet szeretni,
Nëm lëhet a lányokat mëgölelni.

Víg Tárkányba

Felsőtárkány (Heves) 1953. V. Szántosi Margit 13 é.

Víg Tárkányba két úton këll bemënni,
De szeretnek a rózsámmal beszelni.
Télën-nyáron virágos a babám ablaka,
Jaj, de sokat áztam-fáztam alatta.

Zöld a kökény, ha mëgérik, fekete,
Nëm lëszëk én még az ősszel mënyecske.
Kár volna még engemët férjhëzadni,
Rozsa helyët bimbót leszakítani.
Énbelőlem nëm jó csillag lett volna,
Mert az égën nëm jó’ ragyogtam volna.
Én, mikor az égën kéne ragyogni,
Akkor mëgyëk a babámmal mulatni.

Lënn a pusztán

Felsőtárkány (Heves) 1953. V. Szántósi Margit 13 é.

Lënn a pusztán, a pusztán, a pusztán
Alma terëm a mëggyfán, a mëggyfán.
Minden ágon kettő lëssz, sej, három lëssz,
Igazszívű szeretőm csak ëgy lëssz.

Három kislány a rétën, a rétën,
Virág van a kezében, kezében.
Nëm këll nékëm a virág, sej, a virág.
Csak az, aki csókot ád, csókot ád.

Ha fëlkötöm

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Kórós Katalin 26 é.

Ha fëlkötöm (a) rézsarkantyúm taréját,
Bëvágom a babámnak az ablakát:
Lojzi bácsi, në verje rám a vasat,
Gyënge a szeretőm szíve, mëghasad!

Kis kertëmben nyílik a rëzëda

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Vasicsek János 30 é.

Kis kertëmben nyílik a rëzëda, csokrot kötök belöle,
Tegnap estë üzent a szeretöm: küldjek neki belöle!
Küldök is neki kedves édësanyám, mert en szeretëm,
Hogy në mondjak (a) patai kislanyok, hogy en csak hitëgetëm.

Amblakomban, az en ablakomban kinyilott a nëfelejcs,
Sosëm hittem, édës kisangyalom, hogy të engëm elfelejts.
Latod, en tégëd el nëm felejtelek soha, de soha,
Mig a siromat, arva sírhalmomat be nëm lepi a moha.

Jaj, de szépën, jaj de nagyon szépën hirdetnek a templomba,
Csak engëmet (a) kedves szeretömmel nem hirdetnek ki soha.
– Látod-ë anyam, kedves édësanyám, të vagy az oka,
Hogy engëm a kedves szeretömmel nëm hirdetnek ki soha!

A patai zöld erdöben

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Balogh Ilona 16 é., Tábi Piroska 16 é.

A patai zöld erdöben nekëm csörög a falevél,
Në mënj arra barna legény, mert megöl a szerelëm.
Csipkeágra rászállott ëgy búsgerlice madar onnan intëget:
Szakitsátok, ha birjatok, rám a csillagos eget.

A patai biro lanya fekszik fekete gyaszba,
Kilenc orvos vizitalja, ëgy së tudja mi baja.
Tizedik az édesanyja: – Gyujtson gyertyát, anyam, mingyá’ meghalok,
Kit szeretem a faluba, maga miatt elhagyott.

A patai nagy kocsmaba mindig rólam beszélnek,
Jó hirëmet, rossz hirëmet eleresztik a szélnek.
Jó hirëmet, rossz hirëmet engedjétëk a szélnek az utjara,
Të mëg, babam, në hallgass már sënkinek a szavára.

Sej, a patai toronytetö

Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Vasicsek János 30 é.

Sej, a patai toronytetö de magos,
Tetejibe van ëgy kërëszt, aranyos.
Az a kërëszt azt jelenti, édësanyám,
Én is völegény lëszëk szüret utan.

Sej, a patai toronytetö de magos,
Tetejie két rozmaring, aranyos.
Az ëggyiket lëszakajtom magamnak,
A masikat mëg mëghagyom a babámnak.

Édësanyám, engedje mëg
Gyöngyöspata (Heves) 1953. VII. Balogh Ilona 16 é., Tábi Piroska 16 é.

Édësanyám, engedje mëg nékëm,
Szeretommel nëm besztem a hétën.
Ha estére nëm bëszélhetëk véle,
Fáj a szivem, majd meghalok érte.

Haragszik rám a szeretöm anyja,
Mert a fia eljár a mi házunkba.
– Në haragudj, szeretöm édësanyja,