TARTALOM

1) MI IS A MAGYAR LOBBI?
2) A MAGYAR KIBONTAKOZÁS TEENDŐI
Demokrácia és Törvényhozás
Közgazdasági Teendőink
Közösségi Erkölcs
Az Államháztartás Egyensúlyának a Helyreállítása
Szétszakitott Nemzet
Megosztott Társadalom
Megbékélés a Volt Kommunistákkal
Megbékélés a Zsidósággal
Megbékélés a Cigánysággal
Megbékélés a Szétszórtságban Élőkkel
3) TRIANON 9O. ÉVFORDULÓJA ALKALOM IS!
A Mult
A Felvilágosultság Ismérvei a Kisebbségi Jogok!
A Kibontakozás Útján

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) MI IS A MAGYAR LOBBI?

A Magyar Lobby (Hungarian Lobby = HL) Széchenyi István elveit vallja:

• Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.
• Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.
• Tőlünk függ minden, csak akarnunk kell!
• Az ember annyit ér, amennyit másoknak használ.
• Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk!
• Nemzetünknek a multban egyik legnagyobb hibája volt, hogy vagy nem bízott önmagában, vagy elbízta magát. Mi hisszük, hogy higgadt fővel, törhetetlen hazaszeretettel és vasakarattal bizonyithatjuk Széchenyi igazát, tehát azt hogy “Magyarország nem volt, hanem lesz!”

A Magyar Lobbinak nincs vezetősége és nincs tagsága. Az HL az ez egy olyan akció közösség, melynek csak önkéntes résztvevői vannak. Az HL fóruma nem vita fórum, az HL körlevele nem ujság! Az HL kizárólag csak akciók szervezésével foglalkozik. A lobbit 2003 márciusában e célból hoztam létre. Azóta 268 akciót hajtottunk végre több-kevesebb sikerrel. Akció leveleinket vagy azokból idézeteket bárki készithet, terjeszthet vagy kinyomtathat. Jelenleg a lobbi cimlistáján 2,OOO körül van a résztvevök száma. A lobbiba mindenki csak ÖNMAGA iratkozhat fel (vagy le). A feliratkozás (vagy leiratkozás) az alábbi cimen történik. Ezen a cimen egyben lobbink korábbi akcióit is megismerhetik:

Munkamódszerünk lényege az hogy egyrészt a magyar és a világ vezetőihez, másrészt a világ-médián keresztül a közvéleményhez fordulunk (gyakran angol nyelvü) olyan akció leveleinkkel, melyek az összmagyar érdekeket szolgálják. Az angol nyelvű leveleinket a nem-angol nyelvterületen élők is elküldhetik, mert a már megcímzett és megfogalmazott forma levelek esetében csak az aláirásra és a feladásra van szükség. Akcióink sikere gyakran a levelek számán múlik: A Fehér Házban például minden olyan kérdést jelentenek az elnöknek mellyel kapcsolatban 1000-nél több levél érkezett az előző 24 órában (sajnos ezt elérni az elmúlt 7 év alatt csak egyszer sikerült).

Az HL résztvevőinek többsége fiatal és elfoglalt ember. Olyanok akik gyakran a magyar állam határain kívül élnek és csak arra van idejük, hogy a már megírt és megcímzett akció-leveleket aláírjak és feladják. Természetesen annak akinek több ideje vagy energiája van, illetve aki beszéli az akció levélben használt nyelvet, annak megköszönjük, ha nem a formalevelet adja fel, hanem egyéni hangvételű levelet ir.

Az HL munkájának számitógépes szükségleteit, – így a cimlistával, postázással és a honlapunkkal kapcsolatos teendőket is -, a HunorNet csapata látja el, míg az akciókat magam választom ki és az akció leveleket általában magam fogalmazom meg, természetesen felhasználva a lobbi résztvevőinek tanácsait.

Az HL nem egy vitafórum és nem eszköze a hirszolgáltatásnak sem! Az HL résztvevői CSAK egy önkéntes akció-közösség résztvevői! Célunk összesen annyi, hogy közös fellépésünkkel, akció-leveleinkkel felhivjuk az illetékesek és a szélesebb közvélemény figyelmét népünk gondjaira. Úgy gondoljuk, hogy ha közös gondjainkra tudjuk irányítani a figyelmet, azzal a magyar kibontakozást is szolgáljuk. Az HL tehát nem más, mint egy “hangerősitő! Hangunk ereje Önön is múlik, mert minden egyes akció levél elküldése növeli a valószinűségét annak, hogy az illetékesek felfigyelnek kérésünkre. Ezért Ön azzal segithet a legtöbbet, ha az résztvesz munkánkban és tanácsolja rokonainak és ismerőseinek a lobbiba való belépést.

Az HL résztvevőinek nincs sok közös vonása, illetve csak annyi, hogy tettekkel kivánjuk szolgálni népünk érdekeit, semi több! Nem vagyunk jobb vagy baloldaliak, nincsenek párt, vallás, faj vagy osztály előitéleteink, egyszerüen csak magyarok vagyunk, olyan magyarok akik tudják, hogy az egységben erő van! Olyan magyarok akik értik és ismerik a világ működését és akik tapasztalatukkal, tudásukkal a magyar kibontakozást kivánják szolgálni. Másszóval olyan magyarok vagyunk akik ma is követni szeretnénk 1956 patinás jelszavát: "Aki magyar velünk tart!"

Tudjuk, hogy ma nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Azt is tudjuk, hogy csak az olyan ember hajlandó tettekre aki optimista, aki hisz abban, hogy nem időpocséklás az amit tesz. A tettekhez tehát hit kell, hit a magyarság, a magyar kultúra erejében, hit abban, hogy lesz megbékélés, lesz összefogás és hit abban is, hogy a kibontakozás, a lelki gyógyulás folyamata már meg is indult, mint azt az alábbi címen látható anyag is igazolja:

Aki további információt kiván szerezni a Magyar Lobbi munkájáról, az alább talál tájékoztató anyagot:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Mint azt a lobbi résztvevői már megszokhatták, augusztus 2O.-án nem konkrét akció levelet szoktam közreadni, hanem egy áttekintést adok arról, hogy hol is állunk és hová is kellene eljutnunk?. Ezért arra szeretném kérni az HL résztvevőit, hogy olvassák el és (ha egyetértenek gondolataimmal), úgy elektrónikusan vagy kinyomtatott formában terjesszék a kibontakozással kapcsolatos teendőinket részletező alábbi gondolataimat:

2) A MAGYAR KIBONTAKOZÁS TEENDŐI

István királyunknak Imre fiához írott intelmeiböl:

” …. az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”

Nem biztos, hogy 54 évnyi távollét után is jól látom az otthoni helyzetet, vagy a kibontakozás helyes útját, de valószínű, hogy az otthon élőknél talán jobban ismerem a képet melyet nemzetközi media rólunk fest, meg tudom itélni annak pozitív és negative vonásait. Ezért az alábbi irásomban igyekszem felvázolni aktuális gondjainkat és azok megoldásai lehetőségeit amerikai perspektívából.

Véleményem szerint, egyik nagy gondunk a közösségi tudat hiánya. Ebből fakad nem csak a korrupció, de annak a meggyőződésnek a gyengülése (vagy hiánya?) is, hogy a magyar jövő a magunk kezében van, rajtunk múlik. Ebből fakad a bizalmatlanság, multbanézés és pesszimizmus légköre, tehát az a lelki állapot mely egyrészt szembeállítja a magyart a magyarral, másrészt pedig rombolja népünk önbizalmát és önbecsülését.

Konkrét lépések szükségesek ahhoz, hogy hazánk népébe visszatérjen az optimizmus, hogy ne a problémákra, hanem a megoldásokra, ne a multra, de a jövőre koncentráljunk. Ennek az igyekezetnek első lépése a belső és külső megbékélés kell legyen: megbékélés nem csak szomszédainkkal, de önmagunkkal is, tehát a vörös diktatúrát támogatók ivadékaival is és belső kisebbségeinkkel is, beleértve a magyar zsidóságot, cigányságot, stb!

A magyar nemzet ma lelki válságban él és egy ilyen válság alkalom is lehet! Alkalom arra, hogy felrázza és tettekre sarkalja a társadalmat.. Úgy ahogy közel 2OO éve Széchenyi könyvei (“Hitel”, “Világ” és “Stádium”), a Tudományos Akadémi, a dunai hajózás és a Nemzeti Kaszinó felállitásának terveivel irányt szabtak és fórumot adtak a nemzeti kibontakozásnak, vagy úgy ahogy 1956-ban a Petöfi Kör, majd 1989 után az Ellenzéki Kerekasztal fórumot teremtettek a közgondolkozásnak, úgy ma is szükség lenne arra, hogy a magyar értelmiség egy pártok feletti fórumon megbeszélje, átgondolja és a közvélménnyel megértesse teendöinket, elültesse azokat a gondolcsirákat, melyekböl kikelhet egy összemzeti megegyezés.

Igen, lehet, hogy 1989-ben elpazaroltunk egy ilyen alkalmat, lehet, hogy akkor kellett volna biróság elé állitani a “magyar Eichmann-okat”, a biszku bélákat és a többieket akiknek véres volt a keze és akkor talán lelkileg felszabadult és megbékélt volna egymással az ország népe. Lehet, hogy ennyi elég lett volna ahhoz, hogy megszünjön az acsarkodás légköre, hogy az emberek lelkéböl eltünjön a bosszú vágya. Az is lehet, hogy a nemzeti tulajdon és általában a jövő gazdaságpolitikájának akkor kellett volna új irányt szabni. Igen, ez mind lehet. De “ez a vonat már elment”, mi csak a jövön változtathatunk, a multon nem! Ezért itt most a jövővel kapcsolatban fogok felvázolni pár gondolatfoszlányt, természetesen a teljesség igénye nélkül..

Demokrácia és Törvényhozás

A mai „hadi demokráciában” kialakult pártfegyelem nem csak emlékeztet egy korábbira, de megneheziti a tárgyilagos hirközlést, igazság szolgáltatást, törvényhozást és így az ország vezetését is! A baj az, hogy nem értékrendek, elvek, vagy jövőképek ütköznek a mai Magyar politikában, hanem csak érdekcsoportok és ezek az érdekcsoportok szinte reflexszerüen szabotálják egymás terveit.

A demokrácia egészséges müködéséhez szükséges az, hogy a pártok a társadalom egyes rétegeinek, osztályainak (földmüvesek, munkásság, üzletemberek, értelmiség..), tehát a választóik érdekeit képviseljék. Az is fontos, hogy a törvényhozók egy-egy szavazó körzetet képviseljenek és ne pártlistákon juthassanak a Parlamentbe. Azért fontos ez, mert csak így van “megmérettetés”! Ha ez nincs, akkor a képviselők nem a szavazóik, hanem a pártjuk érdekeit fogják szolgálni.

Elgondolkoztató az is, hogy (tudtommal) a rendszerváltást követö miniszterelnökök közül, – titkos válaszáson elinduló egyéni jelöltként – egy sem győzött. Tudtommal képviselöi választáson is egyedül csak Horn Gyula indult el (199O-ben Somogyban) és ő is veszített ezen a választáson. A fenti okokból úgy gondolom, hogy a magyarországi politikai élet minősége javulna, ha csökkenne a párt apparátusok hatalma és nagyobb szerep jutna a népakaratnak.

Az Amerikában leélt 54 évem egyik fontos tapasztalata, hogy egy erős demokráciának szüksége van egy olyan dokumantumra, melyet mindenki ismer és az abban lefektetett alapelveket a társadalom túlnyomó többsége (pártállástól függetlenül) elfogadja. Nekünk magyaroknak ilyen alkotmányunk nincs!

Persze létezik egy, az 1949-es alkotmánynak valami toldozott-foltozott változata, de “amerikai értelemben” vett alkotmányunk nincs és ideje lenne, hogy legyen! Fontos lenne az is, hogy létezzen egy olyan Alkotmány Biróság, mely önállón mérlegelheti, hogy a végrehajtó hatalom (a kormány) átlépte-e hatalmának az alkotmány által biztositott határait, vagy hogy a Képviselőház által hozott új törvények összhangban vannak-e az alkotmánnyal? Végül, a demokrácia egészséges műköséséhez elengedhetetlen a szabad sajtó is, mert az biztositja a teljes nyitottságot, tehát azt hogy a nép tudja és értse, hogy mi és miért történik a hazájában?

Közgazdasági Teendőink

A gazdasági fellendülés nem következhet be a honi ipar védelme nélkül (Széchenyi: “Hitel”). Ezt a védelmet nem csak védővámokkal lehet biztositani, de felvilágosító munkával is! A felvilágosító munka arra szükséges, hogy az átlagember jól értse az összefüggést a közérdek és az ő egyéni érdeke között! Fontos, hogy az emberek értsék ezt az összefüggést, mert ma még vannak akik ezt nem gondolták át. Ezért fontos az állam polgárait olyasmikről felvilágositani mint az, hogy ha nem a Magyar Nemzeti Bankban tartják a pénzüket hanem külföldi bankokban és ha a boltokban nem nézik meg, hogy hol gyártották a megvett árut, akkor a bank profitjának adójából máshol javulnak majd az iskolák és az idegen áru vásárlásával külföldön teremt munka alkalmak at a magyar vásárló, nem otthon.

Már Széchenyi is hangsúlyozta a bankok szerepét a nemzet érdekeinek a védelmében. Tudta, hogy erős nemzeti bankra van szükség, mert az idegen kézben lévő bankok tetteit nem a agyar nemzeti érdek hanem a bank profit érdekei irányitják. Ugyanakkor, ha a Magyar Nemzeti Bankot felelösséggel irányitják, (példáúl, ha az csak annyi kölcsönt ad ki, amennyi a bentlévő bankbetétek összege), akkor az se tönkre nem mehet, se profitja után fizetett adója nem kerülhet idegen zsebbe. Ezért van az, hogy a nemzet érdekében keményen szabályozott bankok (mint példáúl a kanadaiak), soha nem álltak a csőd szélén!

Egy szó mint száz, a nemzet érdekeit a közgazdaság területén is meg kell védeni! Ezért le kell vágni a globalizált „dzsungel-kapitalizmus” vadhajtásait, meg kell védeni a magyarság érdekeit a globálisan szabadjára engedett kapzsiságtól. Teljesen jogos ez a védekezés, mert a szabad verseny csak akkor pezsdítő hatású, ha a nyitottság légkörében és ha egyenlőek között folyik! Ezért nem engedhetjük meg, hogy a globalizált korporációk olyan “szabad versenyt” teremtsenek, mint amikor a dzsungelben nyuszi “szabadon” versenyezhet a tigrissel. Más szóval szükség van a magyar nemzeti érdekek védelmére a gazdasági szférában is!

Közösségi Erkölcs

Persze a gazdasági élet egészséges működésének előfeltétele a közösségi erkölcs. Elengedhetetlen ezért annak belátása, hogy az államnak csak annyi pénze van, amennyit annak polgárai adó formájában a “közösbe” befizetnek. Így, a közteherviselés előfeltétele a civilizált társadalmak egészséges működésének, míg a közteherviselés kijátszása (az állam megröviditése) nem más, mint a közösböl való lopás!

Magyarországon ma azért olyan magas az adóteher, mert a társadalom fele nem fizet adót! A GDP felét a fekete gazdaság termeli! Meg kell érteni, hogy a fekete gazdaságban termelők UGYANÚGY lopnak a közösből, mint ahogy tőlünk lopnak amikor lakásunkba betörnek a rablók. A különbség csak annyi, hogy a feketén dolgozók a közösből lopnak!

Itt az ideje megérteni, hogy elmúlt az a kor, amikor még ellenség volt az állam! Elmúlt a kor amikor még jogosan mondhattuk, hogy “amig ők csak fizetgetnek, addig mi csak dolgozgatunk!”. Ez ma már nem jogos, mert ma már az állam nem “ők”, hanem “mi”, ma már az adócsalóknak ugyanolyan megitélés és elbánás jár, mint a betörőknek! Fontos, nagyon fontos megérteni, hogy amikor az eladó azt kérdezi tölünk, hogy “adjak elismervényt?” akkor ez a kérdés annyit jelent, hogy “akar Ön lopni a közösből?” Vagy hogy még világosabban fogalmazzak, azt jelenti, hogy: “akar Ön lopni a magyar iskolák és kórházak költségvetéséből, akar Ön lopni a magyar tanítók és orvosok fizetéséből?”

Ugyanez áll a “kenőpénzek” használatának balkáni gyakorlatára is. Meg kell értenünk, hogy a közösből való lopás az összes olyan díjazás, mely után nem fizetnek adót! E mellett azért is fel kell számolni ezt a kommunizmus idejéből fentmaradt gyakorlatot, mert az orvosnak vagy a köztisztviselőnek adott „borravaló” elfogadása egyszerüen megalázó. Persze azért is fel kell számolni a korrupciónak ezt a formáját, mert ezzel a tisztességes, az kenőpénzeket elutasitó közalkalmazottak vagy orvosok szenvednek anyagi hátrányt és ez eredményezi, hogy éppen a legbecsületesebb, legprofesszionálisabb szakembereinknek növeljük az anyagi gondjait, vagy kényszeritjük őket arra, hogy külföldre meneküljenek ebből a balkáni légkörből.

Közérdek tehát a kenőpénzek használatának és általában a fekete gazdaságnak a felszámolása, mert amikor ez megtörtént, akkor megkétszereződik az adóalap, s így európai szintre lehet majd emelni az orvosok, tanítók és egyéb közalkalmazottak fizetését.

Az Államháztartás Egyensúlyának a Helyreállítása

A fekete gazdaság felszámolása mellett az adórendszer megreformálása és az államháztartás egyensúlyának a helyreállítása is elengedhetetlen. Az egyensúly helyreállításához három összetevőt kell a mindenkori kormányoknak helyesen kezelniük: 1) A nemzeti tartozást, 2) Az állami költségvetést és 3) Az állami bevételeket.

A nemzeti tartozás kezelését illetően én élesen megkülönböztetném az 1989 elött felvett kölcsönöket a 89 utániakétól. 1989 után – egy a gazdasági kérdésekben talán még tapasztalatlan -, de már szabad és önrendelkező ország által felvett kölcsönökről van szó. Ezért azokat meg kell adni! Az 1989 elött felvett kölcsönöket viszont egy idegenektől megszállott ország bábkormányai vették fel! Ezek a bábkormányok idegen parancsra és idegen érdekből vették fel ezeket a kölcsönöket (a Szovjet Birodalom fentmaradása érdekében), s ezért ezt a tartozást nem nekünk kell kifizetni! Ezt a tartozást azok fizessék ki akik a mi nemzeti függetlenségünk fél évszázados elvesztését okozták! Ez a tartozás nem a miénk hanem azoké akik Yaltában fejet bólintottak Sztálin követeléseire.

A költségvetés kiadási oldalának csökkentését nem a szegények támogatásának csökkentésével kell elérni! Olyan reformok is szükségesek, mint az önkormányzatok hatalmas és gyakran szükségtelen bürokráciájának a visszavágása vagy az eltörlése annak a gyakorlatnak, hogy a képviselök maguk szabják meg a saját fizetésüket, juttatásaikat. A kiadások csökkentésének legfontosabb két eszköze a nyugdij korhatár felemelése és az egészségügyi kiadások (a felesleges orvoshoz járás) csökkentése.

Az egészségügyi reform célja a szolgáltatások mennyiségének csökkentése és minőségének javitása kell legyen. Ez a cél akkor lesz elérhető, ha a következőkben megváltozik a jelenlegi gyakorlat: 1) Büntetendő cselekménnyé válik a protekciózás, boritélozás, tehát az ha egy orvos lefizetést fogad el azért, hogy egy beteget valamilyen előnyben részesit, 2) Az orvosnak, kórháznak és betegnek egyaránt céljává és anyagi érdekévé kell váljon, hogy a kórházból gyorsan kikerüljön. Ezért a betegnek csak akkor kelljen a költségekhez hozzájárulnia, ha kórházi tartózkodásának időtartama meghaladja az időtartamot, mely a betegsége kezeléshez szükséges. Ugyanígy az orvosnak és kórháznak a díjazása pedig emelkedjen a gyorsaság függvényében. 3) Ha a beteg nem rendelkezik orvosi beutalóval, akkor a költségekért ő maga legyen felelős.

Az is fontos persze, hogy miközben az állami kiadás csökken, közben az állami bevétel emelkedjen. A többlet bevételnek forrásai között helyet kell kapniuk a védövámoknak, a profit és a tulajdon adónak is. Ez utóbbi persze nem azt jelenti, hogy egy nyugdijas még tulajdon adót is fizessen a kis lakásáért, hanem azt, hogy a magas bevétellel és mondjuk 1OO millió forint feletti össztulajdonnal rendelkezők kivegyék részüket a közteherviselésből és így lehetséges legyen az egészségügy, a közoktatás és a kulturális intézmények állami támogatásának a növelése.

Végül fontos az is, hogy az önkormányzatok olyan állandó bevételi forrásokkal rendelkezzenek, melyek nem függenek a választások kimenetelétől. A közteherviselésnek egy viszonylag jól mőködő megosztási rendje lehetne, ha a kereseti és forgalmi adóból az állam fizetné a szociális juttatásokat, kamatokat, illetve a hadsereg, állami vállalatok és az adminisztráció költségeit. Ez esetben a helyi közigazgatás, az ingatlan és gépkocsi adóból az iskolák, rendörség és tüzoltóság költségeit biztosithatnák. Persze az ilyen megosztottság esetén szükséges, hogy a szegényebb környékeken az állam is hozzájáruljon az iskolák költségeihez.

Szétszakitott Nemzet

Meggyőződésem, hogy egész Közép Európa érdeke, hogy helyreálljon Európa hatalmi és gazdasági egyensúlya, megszünjön Közép Európóban a hatalmi vákum, visszatérjen az az egyensúlyi állapot amikor a keleti Oroszország és Nyugat Európa közötti térség nem az egyik vagy a másik kizsákmányoltja, hanem egy a Monarhia és Lengyeloszág vezette erős és önálló hatalommal rendelkező térség volt. Ezért szükség van arra, hogy a volt szatellita államok ne csak piacot jelentsenek nyugat vagy az oroszok számára, ne csak alamizsnát várjanak a nyugattól, de – mint tették sok évszázadon keresztül-, újra egyenlő erejü tárgyaló felekké váljanak. Ehhez szükséges a szomszéd népekkel való megbékélésünk és annak megértetése, hogy a térség közös érdeke az összefogás, az egységes fellépés. A jelenlegi hatalmi vákum felszámolására szükséges létrehozni a Dunai Konfederáció 21. századi megfelelőjét, amiröl majd később, Trianon 9O. évfordulója kapcsán irok.

Megosztott Társadalom

Ma Magyarországon gyakran pesszimisták és bizalmatlanok az emberek. A bizalmatlanság nem csak a volt kommunistákat iránt érezhető, de érinti az a zsidókat, cigányokat, a kisebbségben vagy a szétszórtságban élő magyarokat is és érinti a “másik” párt támogatóit is. Óriási energiákat emészt fel ez az acsarkodás, egymásra mutogatás! Persze tudom, hogy a betört ablakú kirakatok és az őrizetlen irószövetségi gyüjtőládák légkörét, a teljes nemzeti egységet visszahozni már nem lehet, de a jelenleg eluralkodott önromboló lelkiállapoton azért lehet javitani. Ezért az alábbiakban felsorolok néhány olyan teendőt, lehetőséget, melyek csökkenthetik megosztottságainkat.

Megbékélés a Volt Kommunistákkal

A volt kommunistákkal való megbékélést illetöen arra kell mindig gondoljunk, hogy ők és családjaik az ország lakóinak egynegyedét tették ki. Tudnunk kell azt is, hogy túlnyomó többségük nem akart senkinek se ártani, (hanem vagy idealizmusból vagy állásaikat féltve, illetve a személyes előrejutás reményében) léptek be a pártba. Azt is tudjuk, hogy a volt párttagok többsége ma már nem él vagy ha még él, akkor is a túlnyomó többségük (egy-két biszku béla szerü “magyar Eichmann” kivételével), már régen megbánta bűneit. Akárhogyan is vagyunk ezzel a generációval, annyi biztos, hogy a leszármazottaikat nem hibáztathatjuk apáik tetteiért. Fontos ezen eltünődni és belátni, hogy senkit sem szabad olyan tettekért hibáztatni, melyeket nem ő követett el! Az egyén csak a saját tetteiért felelős, szülei tetteiért nem!

Megbékélés a Zsidósággal

A zsidósággal való megbékélés és a kölcsönös bizalom légkörének visszaállitása is elengedhetetlen a kibontakozáshoz. Ahhoz, hogy ez meg is történjen, ahhoz a többségi társadalomnak is és a magyar zsidóságnak is be kell látniuk, hogy mindketten felelősek a jelen helyzetért, hogy mindkettöjüknek “lépniük kell”. Mit is kell tenniük? Egyrészt mindkettőjüknek tudomásul kell venniük a múlt szörnyű eseményeit Szálasi és Rákosi idején egyaránt, úgy ahogyan azok történtek, minden szépítgetése nélkül. Másrészt be kell látniuk, hogy mindkét oldalnak vannak teendői. Nézzük elöbb a többségi társadalom teendőit:

A többségi társadalomnak be kell látnia, hogy azokat akik a második világháború idején szimpatizáltak a nácikkal vagy azokat akik tétlenül eltűrték zsidó honfitársaik megaláztatását, legyilkolását, azokat joggal itélik el nem csak a Holokausztot megszenvedett honfitársaink és leszármazottaik, de a világ közvéleménye is. A többségi társadalomnak azt is be kell látnia, hogy a meghurcoltak vagy legyilkoltak gyermekei joggal éreznek félelmet, amikor félkatonai egyenruhákban masíroznak az utcákon a Magyar Gárda tagjai.

A többségi társadalomnak be kell látnia, azt is, hogy Nóbel dijasaink többsége zsidó származású, hogy a magyar szellemi élet és kultúra területén rengeteget köszönhetünk a Szerb Antaloknak vagyRadnóti Miklósoknak és be kell látnia azt is, hogy úgy 1956-ban, mint 1989-ben a zsidóság hatalmas áldozatot hozott szabadságunk és nemzeti függetlenségünk kivívásáért. Ezért példáúl minden iskolás gyereknek tudnia kellene, hogy a 3O1-es parcellában a zsidó hazafiak sirhantjainak arányszáma messze meghaladja a magyar zsidóság számarányát. A többségi társadalom kötelessége az ilyen tényeket köztudomásúvá tenni és arra minden esetben figyelmeztetni amikor egy antiszemita Kun Béláról vagy Rákosiról beszél.

Természetesen a megbékélés érdekében a magyar zsidóságnak is vannak feladatai. Elősegítené a megbékélést, ha a zsidóság a többségi társadalom, a befogadó nemzet multbéli jó tetteit jobban és többet hangsúlyozná otthon is és a nagyvilágban is. Szép lenne, ha a zsidóság gyakrabban idézné István Királynak Imre fiához írott intelmeit, többször emlékeztetne arra, hogy Kossuth honvédseregekben szolgálatot teljesítő zsidók száma meghaladta a 20 ezret, hogy július 28-án a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását, vagy azt hogy a magyar felső háznak és tábornoki karnak zsidó tagjai is voltak, míg példáúl Amerikában, 1957-ben, azon a környéken ahol én most lakom, még csak háztulajdonos se lehetett zsidó ember.

Az is szolgálná a megbékélést, ha a Wallenbergnek joggal kijáró hála mellett, többet hallanánk a zsidó médiában arról a 7OO magyar emberről, akiket Izrael a “Világ Igazai” közé sorol, ha a zsidó fiataloknak többet mesélnének szüleik a Sztehlo Gáborok, Koren Emilek, Keken Andrások, Koszorús Ferencek tetteiről és kevesebbet hallanának olyan hamis általánosításokat, mint hogy “bűnös nemzet” az övék..

Bizony sokat javitana a jelen helyzeten, ha többen követnék Teller Ede példáját, aki, miközben 1OO%-os magyarnak tartotta magát, közben 1OO%-ban vállalta zsidó örökségét is és ettöl nem kevesebb, de több, ettöl 2OO%-os ember lett! Bizony jó lenne, ha úgy a zsidóság, mint a többségi társadatom felhagynának az egymásra mutogatással, jó lenne ha a “másik” oldal nemes tetteire is emlékeznének és mindketten úgy emlékeznénerk a multra ahogy az megtörtént, nem szeklektíven, önigazoló módra!

Mindkét oldalnak szembe kellene néznie azzal, hogy ma nem lenne számítógép (nemes margittai Neumann János találmánya) és nem lenne atomerőmű (Szilárd Leó szabadalma), ha nem létezett volna az a szimbiotikus együttélés, amihez a zsidó kultúra adta a tudást tisztelő diákot és a befogadó magyarság adta az évszázados iskola padokat és az azokhoz méltó tanárokat. Ezért a szimbiózisért mindannyian csak hálásak lehetünk!

Ennek a szimbiózisnak, ennek a kölcsönös bizalom légkörének a visszaállitása érdeke úgy a többségi társadalomnak, mint a magyar zsidóságnak. Érdeke azért is, mert Soros György, Eli Wiesel, Andy Grove és a többi befolyásos zsidó származású magyaron is múlik, hogy milyen a mi “hírünk a világban”! Ha ők úgy éreznék, hogy tényleg szeretett honfitársaknak tartja öket a többségi társadalom, akkor ők sokban segithetnének népünk felemelkedésében, jóhirének helyreállitásában az élet sok területén!

Többre gondolok itt, mint anyagiakra! Annál is többre gondolok mint hírünkre a nagyvilágban. A történelemre gondolok és az igazságra! Arra gondolok, hogy amikor majd száz év múlva a világ valamelyik iskolájában egy tanár megkérdezi, hogy “Ki hozta a legnagyobb áldozatot 1989-ben Közép Európa felszbaditásáért?” akkor mi lesz a válasz, Vaclav Havel vagy Nagy Imre?

Meggyőződésem, hogy azon is múlik ez a válasz, – azon is múlik az igazság! -, hogy helyre áll-e a szimbiózis, a kölcsönös bizalom légköre a magyar zsidóság és a többségi társadatom között, hogy együtt és szimbiózisban szolgáljuk a népünket és az igazságot?

Megbékélés a Cigánysággal

A “cigány kérdés” megoldása sem várathat tovább magára, mert az nemzeti tragédiához vezethet. A cigányság beilleszkedése az ország jövőjének egyik legfontosabb követelménye. Nem elég a megalázott “vén cigányról” és a hűséges cigánylányról nótázni, hanem szembe kell nézni a jelen valóságával úgy hogy az van és tenni kell, nem panaszkodni és kifogásokat keresni. Veszprém és Tatárszentgyörgy bűntettei nem csak közbisztonsági gondokat jelentenek! Úgy a többségi társadalmat, mint a cigányságot sújtó bűntettsorozatok ma már kórtünetek! Az egy kirekesztett, munkanélkül nyomorgó, példakép, szakma és remény nélkül élő, a többségi társadalmétól eltérő kultúrájú társadalmi réteg helyzetének tragikus kórtünetei.

Többröl van itt szó, mint anyagiakról! Hasonló feladattal néz szembe a többségi társadalom Magyarországon, mint India nézett szembe akkor amikor az “érinthetetlenek” társadalmi integrációját elhatározta. Úgy, mint a zsidóság esetében is, itt is arra van szükség, hogy a többségi társadalom képes legyen megérteni a cigányságot, a cigányság pedig elfogadja a többségi társadalom elvárásait.

Igen, a cigányságnak el kell fogadnia az ország jogi és erkölcsi normáit, de a többségi társadalomnak viszont mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy – a ma talán még az iskolát is elkerülő – cigány fiatal elhiggye, hogy az életben ugyanolyan jogai és lehetöségei vannak, mint a másik diáknak, hogy ő is lehet sikeres (mint sikeres egy általam ismert, több nyelvet beszélő cigány ENSZ delegátus), ő is elérhet valamit az életben, hogy neki is van joga az önbecsüléshez és hogy csak őrajta múlik sorsa és jövője.

Ennek eléréséhez bizony több kell mint az amit a mai iskolarendszer adni képes. Ehhez ismerni kell a magyar és a cigány kultúrák közötti különbségeket: Így példáúl tudni kell azt is, hogy a cigány kultúrában felnövő fiatalt nem szóval, hanem viselkedési példával neveli a közösség. Ezért az elvégzendő feladathoz kell formalin a tradicionális iskolai környezeteket és tanítási módszereket.

A cigány gyerekek esetében nem a szóval való tanításra kell helyezni a hangsúlyt, hanem arra, hogy a tanító bácsi (vagy néni) cigány legyen, hogy a faluban legyen sok cigány példakép, legyen cigány rendőr, legyen cigány postás. Meg kell érteni, hogy a cigány gyerek nem magolással tanul hanem példaképeket követ, viselkedési példákból tanul és ezért a többségi társadalomnak az a feladata, hogy ilyen pozitiv példaképeket biztositson számukra.

Csak így, csak ilyen törődéssel és megértéssel lehet felszámolni a cigány gyerekek hátrányait az iskolákban és felnevelni a társadalomba már beilleszkedő új generációt. Nagy ez a feladat, hosszú, több generációs az út, de az összmagyarság érdeke, hogy ezen a hosszú és nehéz úton végre elindulhassanak cigány származású honfitársaink.

Megbékélés a Szétszórtságban Élőkkel

A kisebbségben élö magyarság mellett létezik még a nemzetnek egy harmadik része is, a gazdasági és politikai emigrációk leszármazottainak szétszórtságban élő milliói. Elérkezett az ideje, hogy teljes nemzetben gondolkozzunk, hogy törődjünk az összes magyar értékkel és ennek tudatában tervezzük a jövőt.

A multból sajnos csak azt tanulhatjuk, hogy mit ne tegyünk. Hasznos lenne elgondolkozni példáúl azon, hogy az új magyar találmányoknak (a számitógéptől az atomenergiáig, és folytathatnám Gáror Dénes holográfjával, mely leolvassa a kis vonalakat, melyek alapján ma a világ vásárol, vagy Kármán Tódor vortex elméletével, mely nélkül ma nem lenne ürhajózás, stb…) a nemzet a multban miért nem látta hasznát? Az új magyar találmányokkal (a három dimenziós TV, az üvegbeton, az új Rubik-gömb, a nano-technológia, az intelligens számitógép vagy az én napenergiát raktározó RFC-m esetében) nem szabad megismételnünk azt ami a multban az atomenergiával vagy a számitógéppel történt! El kell érnünk, hogy ne Kaliforniában, hanem Magyarországon szülessen meg a 21.-ik század “Szilikon Völgye” és otthon teremtsenek ezek az új találmányok munkaalkalmakat, szolgálják a magyar önbecsülés és optimizmus visszatérését is.

Ezek mellett helyes lenne elgondolkozni azon is, hogy példáúl az amerikai magyar egyházak és szervezetek miként javithatnák együttműködésüket egymással és a magyar kormánnyal? Azt hiszem jobban kellene koordinálni ezeket a ma még szétforgácsolt és “ad hoc” alapon működő igyekezeteket? Talán helyes lenne létrehozni egy koordinációs irodát, melynek feladata a szétszórtságban élő magyarság munkájának eredményesebbé tétele lenne? Talán hasznos lenne, ha a magyar kormány e feladat elvégzésére létrehozna egy államtitkárságot? Ez az iroda nem csak a lobbizás koordinálásában segithetne, de olyasmikben is, mint a kiöregedő magyar közösségek értékeinek átmentése és az utánunk jövö új generációk szakértelmének, kapcsolat rendszerének felhasználása.

3) TRIANON 9O. ÉVFORDULÓJA EGY ALKALOM IS!

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csínyt tesz,
Összeül és – helybenhagyja.

(Arany János: Civilisatio)

Trianonnak a korábbi 89 évfordulója az önsajnálat napjai voltak melyeken újra és újra elmondtuk , hogy mit tettek velünk. Ám lehet egy évforduló más is! A 9O-ik évforduló lehet alkalom is! Elindulhat ezen a napon valami más is! Jelentheti ez a nap Közép Európa gyógyulásának kezdetét is, tekinthetünk e napon a jövőbe, elkezdhetjük tervezni a kárpát medencei megbékéléshez és kibontakozáshoz vezető utat is.

Igen, be kell végre gyógyítanunk a Trianon ejtette rákos sebet, de úgy kell ezt tennünk, hogy közben a multat se felejtsük el hanem tanuljunk abból. Ezért ez az írásom egy kis visszatekintéssel keződik mielött rátérnék a szebb jövőbe vezető út ismertetésére.

A Mult

"Szent minden nemzet földje, otthona! Ha elpusztitasz egyet is, megcsonkítod az egész emberiséget". Ezek a szavak 192O-ban a Notre Dame Katedrális szószékjéről, Gratry atya szájából hangzottak el. Ő akkor, 192O június 4.-én a Trianoni Szerződésről beszélt, arról hogy a nagyhatalmak nyolc darabra szakították, tépték az 1000 éves Magyar Királyságot, Közép Európa vezető hatalmát.

Úgy ahogy a Nácizmus sem Németországban született, hanem Versailles-ben, úgy a Balkán és Közép Európa tragédiája, az ott élő népek egységének, összetartásának és ezzel erejének lerombolása sem a Duna partján, hanem Trianonban kezdődött el akkor amikor a győztes hatalmak darabjaira szabdalták az Osztrák-Magyar Monarhiát. Ezzel egy olyan hatalmi vákumot teremtettek a térségben mely felszámolta Közép Európa erejét és ezzel nyugatra billentette Európa egyensúlyát.

A történelmem lassan érleli gyümölcsei, a történelmi tettek következményeit csak később látjuk tisztán. Nehéz elhinni, hogy a Trianonban megalkotott torz-szülötteknek, Csehszlovákiának és Jugoszláviának 80 év kellett a szétesésükhöz és hogy Trianon tévedését a mai napig nem értették meg, nem hozták helyre Európa vezetői.

A trianoni békediktátumnak és a rá épülő Párizsi Békeszerződésnek (1947) öröksége, hogy a magyar államhatárok etnikai-történelmi-gazdaságföldrajzi-kulturális szempontokat figyelmen kívül hagyó, erőszakos megváltoztatásával Magyarországtól elvették területének 72 százalékát, 21 millió lakosából pedig elszakítottak 13.400.000 embert – az eredeti népesség 64 százalékát.

Trianon a saját szülőföldjükön tett idegenekké olyan embereket, akik soha el nem hagyták az apáik épitette városokat, falvakat, akik csak azért váltak hontalanokká, idegenekké, mert Trianonban átrajzolták körülöttük a határokat. Városokat szakítottak el külvárosaiktól, falvakat vágtak ketté, elszakítva az ott élőket vasutállomásaiktól, templomaiktól és temetőiktől. Trianon tehetetlen roncsot hozott létre egy ezer éves, erős és fejlett europai nemzetböl, Közép Európa vezető államából és ezzel a magyarságot tette Europa egyik legnagyobb kisebbségévé.

Sir Winston Churchill így fogalmazott: “Ancient poets and theologians could not imagine such suffering, which Trianon bought to the innocent. In their eyes, that was for the damned in Hell.” (“Az ártatlanok olyan szenvedését eredményezte Trianon, mely szenvedésekről költőink és papjaink is csak akkor szóltak, ha a Pokolba jutottak szenvedéseiről beszéltek.”

Field Marshall Jan Smuts pedig így irt: “A plebiscite refused is a plebiscite taken.” (Egy népszavazás betiltása bizonyitja annak várható kimenetelét.”)

A 48 millios Osztrák-Magyar Birodalom feldarabolásával 14 millió ember került kissebbségbe anélkül, hogy elhagyta volna szülőföldjét. Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke javasolta, hogy az új határokat népszavazással hozzák létre, de bölcs tanácsát elutasították a bosszuálló és Európa vezetésére vágyó franciák. Ők hegemóniát akartak a kontinensen, ezért kellett feldatabolniuk azt a közép európai államot, mely addig biztositotta Európa hatalmi egyensúlyát! Nem csak Wilson elnök, de az Egyesült Államok Kongresszusa is mellettünk állt! Ők nem voltak hajlandóak legálisnak elfogadni a trianoni szerződést. Mégis, – igaz, hogy fegyveres erőszakkal – de sikerült újrarajzolni a határokat és ezzel elültetni az utódállamok népeiben a restaurációtól való félelmet, bizlmatlanságot, feszültséget.

Amikor a muraközi Wendek és a Szlovének tiltakoztak Magyarországtól való elszakíttatásuk ellen, amikor a Rutének kifejezték, hogy Magyarországhoz kivánnak tartozni, amikor a bánáti Svábok ugyanezt követelték és tiltakoztak a Román bekebelezés ellen, akkor kéréeikra a katonai megszállás volt a válasz. Összesen egy város vállata az ellenállást, összesen egy város akadt az országban, mely nem tűrte el az erőszakot: Sopron, a „hűséges város” kiharcolta a népszavazást, azt a jogot, hogy a választók dönthessenek saját és gyermekeik jövőjéröl!

A Felvilágosultság Ismérvei A Kisebbségi Jogok!

Tacitus így fogalmazott: "Van olyan aki még gyűlöli is azokat, akiket megkinoz!" Az „utódállamok” kitelepitéssel, kifosztással és erőszakos betelepítésekkel igyekeztek „megoldani a kisebbségi problémáikat”. Csak Romániában a magyarság elveszitette 1665 oktatási intézményét, beleértve a Bolyai János Egyetemet, melyet a mai napig nem kaptunk vissza! A megfélelmités és megaláztatás 350.000 magyart kényszeritett, hogy minden vagyonát hátrahagyva átmeneküljön csonka Magyarországra.

A második világháború után folytatódott az elszkítottak szenvedése. Csehszlovákia külügyminisztere, Benes Eduárd „kollektív bűnösség” címén, megfosztotta tulajdonától és marhavagonok kényszerítette a magyarok ezreit. Szinte hihetetlen, hogy „benes doktrinát” a mai napig nem vonták vissza, annak áldozatai a mai napig nem kaptak kártérítést. A fenti tettek igazságtalanságát csak növeli az a tény, hogy amikor 1942-ben a Szlovák Parlament megszavazta a zsidók deportálását, akkor egyetlen képviselő akadt aki ki mert a kiállani zsidó származású honfitársai védelmére és a határozat ellen szavazott! Ez az ember Eszterházy János, a „kollektíve bűvös” felvidéki magyarság képviselője volt.

Az 56-os Szabadságharc után Romániában is és a Délvidéken is felszámolták a magyar lakta területek autonómiáját. Ezt annak ellenére tették, hogy a nagyhatalmak 1920-ban is, 1947-ben is, majd az Europai Parlament 1993-ban is (a 11-ik Határozat 1201. pontjában) garantálták az egy tömbben élő nemzeti kisebbségek autonomiáját. Így Románia is megtagadta a Székelyföld autonómiájának visszaállítását, pedig ott egy tömbben él közel egy millió székely-magyar. Ugyanígy, Ukrajna és Szlovákia is megtagadják az egy tömbben élő magyarság autonómiához való jogait. E téren egyenlőre csak déli határainkon van előrelépés.

Szlovákiában a magyarság szenvedése ma is tart. A közelmultban bevezetett nyelvtörvény példáúl egy olyan „nyelv rendörséget” hozott létre, mely 4,38O Euróra büntethet bárkit aki „visszél vagy helytelenül alkalmazza a szlovák nyelvet”. Szlovákia jelenlegi kormányzata, sajnos, visszaél az európai állampolgársági egyezménnyel is, amelyet pedig csatlakozása idején aláírt. Az EU-s Egyezmény a nemzeti állampolgársági törvényhozást csupán abban korlátozza, hogy ne legyen kettős adózás, kettős katonai szolgálat, stb. Mégis szlovákia a szlovák állampolgárság elvételével, s egyéb büntetésekkel fenyegeti a kettős állampolgárait.

A többi utódállamban sem sokkal jobb a helyzet. Szomszédeink többsége megtagadja a nemzeti kisebbségek jogát a helyi autonómiához, kettős állampolgárságnoz, sőt még az elvett tulajdonok, iskolák és ingatlanok visszaadását is akadályozzák.

Ezért is szavazta meg 2OO5-ben az Egyesült Államok Kongresszusa azt a határozatot , mely követelte, hogy Románia adja vissza az egyházi tulajdonokat (HR191). E határozatot a mai napig nem hajtották végre. Ugyan talán egy kicsit jobb a helyzet déli határainkon, de azért azt se felejtsük, hogy ott is vannak magyar-verések vagy azt, hogy Szerbia a mai napig még csak bocsánatot sem kért a második világháborút követő vérengzésekért.

Azért irtam ilyen részletesen a mult tragédiájáról, mert csak annak megismerése és elfogadása után tanulhatunk abból. Márpedig a szomszédainkkal való megbékéléshez, az egészségesés viszony helyreállításához, tehát az összefogáshoz szükséges, hogy szomszédaink is és mi magunk is elfogadjuk saját mulnunkat, mert ez a szembenézés a kibontakozás, a szebb jövő záloga.

A Kibontakozás Útja

Nos mi is a kibontakozás útja? Miként tudjuk Trianon következményeit felszámolni? Hogyan tudjuk a „balkanizált” Közép Európa erejét, stabilitását helyreállitani? Mi is az az út melyen el kell indulnunk?

Lincoln modta, s ma is igaz, hogy „Semmi sincs végleg elintézve és lezárva addig amig a döntés nem igazságos!” Ez is igaz és az is, hogy a multtal való szembenézésnek egyik legjobb indítéka az önérdek. Ezért az alábbiakban először arról fogok írni, hogy miért is érdeke a dunai népeknek az összefogás, az egységes fellépés.

Tudjuk, hogy az életben sohasem a véletlen hozza létre a megoldásokat. Tudjuk, hogy azoknak akik egy szebb jövőn fáradoznak azoknak a célról koncepciója, az oda vezető útról terve kell legyen. A mi tervünk célja nem lehet más mint Európa egészének stabilitása és prosperitása. Azt is tudjuk, hogy a civilizáció „savpróbája” a kisebbségi jogok tisztelete. Ezért a kibontakozási terv része kell legyen az etnikumok és népcsoportok közötti béke helyreállitása.

Azt is tudjuk, hogy ez csak egy egységes, összeurópai standard létrehozásával lehetséges. Tehát szükség van arra, hogy az EU megfogalmazza azokat az elvárásokat, felrajzolja azokat a modelleket, melyek biztositják, hogy egész Európában, minden egy tömbben élő nemzeti kisebbség azonos jogokkal rendelkezzen, hogy minden kisebbségnek joga legyen a helyi autonómiához, a kettős állampolgársághoz és az önrendelkezéshez. A kibontakozáshoz vezető úton ez az első lépés!

Amikor ez megtörtént, akkor ezzel egyben megszünik majd a határok jelentősége is és így megszünik a bizalmatlanság légköre is, mely ma az uszító és a revizióval fenyegető demagógoknak, nacionalista politikusoknak legjobb fegyvere. Amikor így helyreállt a bizalom légköre és a szomszédos népek megértették, tudomásúlvették egymásrautaltságukat, akkor jön majd el a második lépésnek, a BENELUX államokéra hasonló Közép-Európai Federáció létrehozásának az ideje. Ez a második lépés, tehát a federáció nem csak a térség népeinek, de Európa egészének is érdeke.

A térség népeinek azért érdeke, mert csak egységben védhetik eredménnyel közös érdekeiket. Ezért olyan fontos, hogy elfogadják az egymásrautaltságot, az összefogás szükségességét. Az Európai Uniónak pedig azért érdeke a federáció létrejötte, mert ezzel megszünne a Közép-Európában uralkodó hatalmi vákum és így gazdaságilag is, politikailag is helyreállna Európa egyensúlya. Ennek a dunai federációnak magját már Antall József elültette amikor kezdeményezte a Visegrádi Négyek együttműködését. Tehát a kibontakozás útjának ez lenne a második lépése.

A harmadik és sok szempontból legfontosabb lépés a kibontakozás útján az, hogy érintett nagyhatalmak, az EU és az Egyesült Államok támogassák a federáció tervét. Ezért tudatosítani kell, hogy a nagyhatalmaknak nem csak az az érdeke, hogy megszünjenek a térségünkben uralkodó feszültségek és helyreálljon Európa nyugati és keleti részeinek egyensúlya, de az is, hogy egy erős Közép-Európai Federáció megakadályozza Oroszország gazdasági terjeszkedését, befolyásának növekedést a térségben.

Ezért lenne időszerü, ha az EU vezetői és Obáma elnök úr is kihasználnák Trianon 9O-ik évfordulójának alkalmát arra, hogy támogassák Európa hatalmi egyensúlyának helyreállítását. Nagy lépés lenne a kibontakozáshoz vezető úton, ha kimondanák, hogy a kibontakozásnak akadálya Közép Európa feldarabolt állapota és figyelmeztessenek arra, hogy a megoldás a térség szorosabb együttműködése, a federáció.

Egy ilyen nyilatkozat nem csak az Egyesült Államok és a néhai rabnemzetek közti barátságot hangsúlyozná, de Yalta szomorú emlékét is elhalványítaná a Kelet-Közép Európai népek tudatából. Az pedig, hogy egy ilyen nyilatkozat tartalmat is kapjon, hogy az EU és az USA bizonyitsák, hogy nem csak szavakkal, de tettekkel is támogatják a közép-európai kibontakozást, ahhoz szép gesztus lenne ha bejelntenék a tervet, hogy a NÁTÓ parancsnokságát Budapestre fogják áthelyezni.

Lipták Béla

PS: Az itt közreadott anyagot vagy annak részeit bárki idézheti, terjesztheti vagy megjelentetheti nyomtatásban.

Discussion/Fórum