NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!
NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN!

FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel kivánnak iratkozni az HL cimlistájára. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévő ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓK (TENNIVALÓK):

ROMÁNIA ÚTJA AZ EU-BA ERDÉLYEN ÁT VEZET!

1) TÁMOGASSUK AZ ERDÉLYI PROTESTÁNS ÁLLÁSFOGLALÁST
2) LEVÉL A NEW YORK TIMES-BEN
3) FELVILÁGOSITÓ MUNKA A KETTÖS ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT ILLETÖEN
4) A MAGYAR LOBBIRÓL A MAGYAR NEMZETBEN

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) TÁMOGASSUK AZ ERDÉLYI PROTESTÁNS EGYHÁZAK ÁLLÁSFOGLALÁSÁT

(Tisztelettel kérem az HL tagjait, hogy segitsenek a világ közvéleményéhez eljuttatni az erdélyi protestáns egyházak alábbi állásfoglalását. A következö módokon tudnak segiteni:

a) Szükségünk lenne az alábbi nyilatkozat minőségi forditásaira a nagyobb világnyelveken és románul.

b) Szeretnénk elérni, hogy az erdélyi katholiklus és zsidó egyházi vezetök is irják alá a nyilatkozatot.

c) Szeretnénk elérni, hogy a szólásszabadságot és emberi jogokat támogató nemzetközi szervek képviselöi is támogassák a nyilatkozat aláiróit.

d) A leforditott és szélesebben támogatott nyilatkozatot el kivánjuk köldeni a világsajtónak, remélve, hogy ez is hozzájárul majd a trianoni békediktátum elfogadhatatlan következményei általánosabb megismertetéséhez és felszámolásához.

Kérem az HL minden tagját, hogy segitsenek a fentiekben.)

Trianon-film: az erdélyi protestáns egyházak állásfoglalása
[ 2005-01-20 ]
Fotóval:

A Protestáns Teológiai Intézet egyházi magánegyetem, fenntartását nem állami költségvetés, hanem a Református, az Unitárius és az Evangélikus-Lutheránus Egyház biztosítja, a hívők önkéntes adományaiból. Ennek alapján, de ősi hagyomány szerint is a Protestáns Teológiai Intézetben történő oktatás és a leendő lelkipásztorok vallási, erkölcsi, társadalmi és kulturális nevelése, e három egyház négy püspökének felügyeleti körébe tartozik.

A Protestáns Teológiai Intézetben zajló oktatói-nevelői munkát a januári vizsgaszesszió derekán súlyosan megzavarták a Trianon filmmel kapcsolatos, az intézet vezetőit ért zaklatások. A gazdasági rendőrség, az ügyészség által küldött bűnügyi nyomozóhatóság jár az intézetben – az ügyet figyelemmel kísérő újságírók és tévések seregével együtt -, ami a diákság körében olyan bizonytalanságot, feszültséget és félelmet keltett, amely felháborító módon a kommunista diktatúra éveiben tapasztaltakhoz hasonlít, amikor a Securitate terrorizált minket. Úgy gondoljuk, hogy ez a helyzet senkinek sem használ, legkevésbé az Európai Unióba készülő országunknak, amelynek vezetői oly sokat hangoztatják a demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartását: a nemzetiségek és felekezetek közötti egyenlőséget és az egyházak autonómiáját.

Január 7-én Koltay Gábor rendező és Raffay Ernő történész kulturális estjét, amelynek keretében a Trianon című, 14 részes dokumentumfilm rövidített változatát is vetítették, örömmel üdvözöltük, és a körútjukat szervező Erdélyi Magyar Ifjak kérésére szívesen átengedtük a dísztermet. Ezt a termet és más termeket 1990 óta rendszeresen átengedjük kulturális rendezvények szervezőinek, mert ezzel is elősegítjük hallgatóink kötelező tanulmányok melletti, önkéntes képzését. Ugyanakkor politikai pártoknak nem bocsátjuk rendelkezésére termeinket.

A Trianon-filmnek, rendezőjének, történész-szerzőjének megismerése teljesen beleillett az általunk támogatott rendezvények sorába. Lehetőséget láttunk arra, hogy hallgatóink a közelmúlt történelmének egy elhallgatott időszakáról végre tárgyilagos, tudományos értékű tájékoztatást kapjanak és arról nyíltan, őszintén beszélhessenek.

Az óriási érdeklődés miatt a rendezvény kezdetekor intézetünk rektora ígéretet tett a szervezőknek, hogy egy héttel azután a díszterem újra rendelkezésükre áll az est megismétlésére. Annak ellenére, hogy ezt az ígéretet senki sem vonta vissza, az előadók és az Erdélyi Magyar Ifjak a második vetítéses találkozó elmaradásáról döntöttek.

Azt a körülményt, hogy az állami hatóságok, a film tartalmát és a rendezvény szervezési körülményeit nem ismerve, a január 7.-i kulturális est szervezőit és házigazdáját utólag különböző törvények és kormányrendeletek paragrafusaira hivatkozva, hatóságilag nyomozzák, kifaggatják, törvénysértés gyanújába hozzák, egyházaink életébe való beleszólásnak tekintjük, s e beleszólás ellen a leghatározottabban tiltakozunk.

Kolozsvár, 2005. január 19-én

D. Tőkés László püspök, Királyhágómelléki Református Egyházkerület
Dr. Szabó Árpád püspök, Erdélyi Unitárius Egyház
Dr. Pap Géza püspök, Erdélyi Református Egyházkerület
Adorjáni Dezső püspök, Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház
Dr. Juhász Tamás rektor
Dr. Rezi Elek dékán

Protestáns Teológiai Intézet

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) LEVÉL A NEW YORK TIMES-BEN

(Még nem is ért véget január és aA New York Times már a második olyan levelet közölte, melyet a Magyar Lobbi tagjaitól kapott. Több millió olvasót világositanak fel és állitanak mellénk e levelek. Gratulálunk Kutsera Pálnak, s kérjük az HL minden tagját a jó példa követésére, mert a "néma gyereknek anyja sem érti szavát".)

Béla:

Thanks again for your suggestions re: The NY Times. Please note that my letter was published in today's (Sunday) NY Times in the City Section on the next to last page.

Thanks again for your help.

Paul Kutscera

BelIn a message dated 1/1/2005 7:21:08 PM Eastern Standard Time, PKutscera writes:
Subj: Re: Letter to Times Re: Hungarians
Date: 1/1/2005 8:47:19 AM Eastern Standard Time
From: Liptakbela
To: PKutscera

Dear Paul,

The letters editor is Feher Tamas (Tom Feyer – tfeyer@nytimes.com), if you copy him, it might help. BUÉK, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) FELVILÁGOSITÓ MUNKA A KETTÖS ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT ILLETÖEN

Kedves HL Társaim,

Úgy tapasztalom, hogy otthon óriási az ismerethiány (magamat is beleértve), arról hogy milyen fajta állampolgárságok is léteznek, létezhetnek a világban. Úgy hallottam, hogy nagy- Britanniában például 3 szintű állampolgárság létezik, de nem tudom, hogy igy van-e valóban? Az otthon élők közül sokan úgy gondolják, hogy mindenki ugyanolyan jogokkal fog rendelkezni, szavazás, szociális lehetőségek, stb,tekintetében mint saját maguk, és ezért félnek, húzódoznak…

Szerintem nagy segítség volna politikusainknak is, a közembereknek is, ha a Magyar Lobbi jövő heti körlevelében mintákat, modelleket ismertethetnék, hogy ne abból a végtelenül szegényes információból, amivel most és a szavazáskor rendelkeztek az otthoniak, kelljen informálódniuk arról, hogy mit is követeljen a nép a képviselőitöl?

Nagyon hálás lennék, hogyha precedensekkel, adatokkal segitenétek ebben a felvilágositó munkában. Segitségeteket előre is megköszünve,
Béla

xxxxxxxxxxxxxxxx

megyesy wanted you to see an article on the
www.britainusa.com website
Message from megyesy

Béla Ugy tunik, hogy angliaban tobb allampolgarsag van, de kellen reszeltesebb kutatast vegezni. Jeno

Click below to see the article

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) A MAGYAR LOBBIRÓL A MAGYAR NEMZETBEN

Kedves Béla!

Olvastam írásodat a Magyar Nemzetben, gratulálok. Remek gondolatok, az abban közölt tényeknek én sem örülhetek.

Nem tudom mennyire vagy tisztában az itthoni sajtó dolgokkal, felhívnám a figyelmedet viszonylag újabb dolgokra.

Jelentős minőségi javuláson, átalakuláson megy keresztül a Heti Válasz, ami mindig is jobb oldali heti lap volt, s talán ott is érdemes publikációkkal próbálkozni.

Nem igazán deklarált, de érzékelhető tény, hogy a hozzánk nem közel álló Népszabadság jobbra nyit, nyílván nem ideológiai, hanem piaci, üzleti megfontolások alapján. Egy ilyen kiváló írás, mint amit a Magyar Nemzetben megjelentették még nagyobb hatású lehetne, ha ott jelenne meg. Mint azt Te is tudod, azon keresztül azokhoz is eljutna akik, nem pont úgy gondolkodnak, mint Te.

Érzékelve a jelzett változást, s neved ismert itthon, feltételezem, hogy esetleg közölnék írásodat, mivel nem a legszorosabban vett belpolitikai pártcsatározásokhoz kötődik. Egy szónak is száz a vége, az ilyen írások még nagyobb nyilvánosságot érdemelnének, és a lehetőséget, hogy olyanokhoz is eljusson, akik nem olvasnak Magyar Nemzetet.

Üdvözlettel,

Vattay Antal

xxxxxxxxxx

Lipták Béla: Amerikai-magyar akadályverseny
2005. január 20. 10:36

MNO
Lipták Béla: Itt az ideje annak is, hogy a magyar külképviseletek ne szabotálják, hanem elősegítsék a külföldön élő magyar állampolgárok részvételét a választásokon, népszavazásokon. Bizony szégyenletes, hogy nekem például tizenkét órát kellett utaznom és el kellett költenem a nyugdíjam tíz százalékát ahhoz, hogy „nyíltan” szavazhassak (rá kellett írni a nevemet a borítékra, amelybe szavazatomat tettem). Nem gazdagabbá, hanem szegényebbé tették a magyarságot azzal, hogy az Amerikában élő tízezrek közül csak hetven volt képes leküzdeni a szavazás akadályversenyét.

(Magyar Nemzet, 2005. január 20.)

Simonyi nagykövet visszahívásáról

Lipták Béla

Néhány hete ezeken a hasábokon az amerikai magyarság egyik megbecsült vezetője Simonyi András nagykövet visszahívását javasolta (Magyar Kálmán: A washingtoni nagykövetség fura ura, Magyar Nemzet 2004. december 6.). Az írásban szóba került a New York-i Magyar Kulturális Intézet ellehetetlenítése, a nagykövetnek az amerikai magyarsággal való egyoldalú kapcsolata és a magyar lobbi munkája. Ezekkel kapcsolatban lenne pár megjegyzésem.

A Magyar Érdekszövetség (a magyar lobbi, vagy angolul Hungarian Lobby – HL) létrejöttét az elektronikus világháló, az internet tette lehetővé. Így vált lehetővé, hogy az HL egységbe volt képes tömöríteni azt a kisebbségben, nyugaton és az anyaországban élő, ma 1,643 ezer személyből álló csoportot, akik képesek percek alatt közös akcióba lépni. Ez a szerep azért hatásos, mert ha mondjuk a Fehér Ház egy bizonyos témakörben egyetlen levelet kap, arra kevés figyelmet fordítanak, de ha ugyanazt a kérést ezer levél tartalmazza, akkor 24 órán belül jelentik az elnöknek.

A Magyar Lobbiban igyekszünk hetente egy tennivalót, akciót úgy meghirdetni, hogy az elfoglalt tagoknak a már megfogalmazott és megcímzett formaleveleket csupán aláírniuk, illetve egy gombnyomással feladniuk kelljen. Ezt a lehetőséget fiaink és unokáink használják ki, mert ők ugyan nem eléggé tájékozottak ahhoz, hogy önálló leveleket írjanak, de van lelki igényük arra, hogy segítsék származásuk népét. Hasonló a helyzet a kisebbségben vagy a Magyarországon élő fiatalokkal is, akik gyakran az idegennyelv ismeretének vagy a címek ismeretének hiánya miatt nem tudnak leveleket írni.

A Magyar Lobbi tehát nem beszélgető- vagy vitafórum, hanem egy a tettekre koncentráló munkacsoport. A legutóbbi amerikai választáson mindkét elnökjelölt kérte az HL támogatását, de mivel a jelöltek magyar vonatkozású nyilatkozatai között nem volt lényeges különbség, és mivel programtervébe egyikük sem vette bele az európai nagy nemzeti kisebbségek helyi önrendelkezésének, autonómiájának támogatását, ezért az HL nem állt mögéje egyiknek sem.

A képviselők közül az HL pártállásra való tekintet nélkül támogatta a HACC (Hungarian American Congressional Caucus, tehát az USA képvislőházában a magyar érdekeket támogató 13 republikánus és 12 demokrata képviselőből álló csoport) minden tagját és nagy örömünkre szolgált, hogy mind a 25-en győztek a választáson. Az HL szintén támogatta az Albán Lobbit Macedónia önállóságának követelésében, amit azóta már el is ismert az Egyesült Államok.

Simonyi Nagykövet és az HL

Amikor múlt októberben, Mark Brzezinski (Zbigniew Brzezinski volt amerikai külügyminiszter fia) meghívta az HL-t, hogy vegyünk rész a demokrata párt által az amerikai etnikumok képviselőinek rendezett megbeszélésen, Simonyi nagykövet úr mellettem ült. Mikor megkérdeztem, hogy „Honnan tudsz erről a megbeszélésről?”, így válszolt: „Tőled, a múlt heti HL-körlevélből.” Bevallom, elcsodálkoztam, hogy Magyarország nagykövete csak a mi körlevelünkből tájékozódik!

Amikor felszólaltam, s elmondtam, hogy az HL még nem döntött, hogy melyik elnökjelöltet fogja támogatni, mert még egyik jelölt sem állt ki Európa legnagyobb nemzeti kisebbségének, a magyaroknak autonómiája mellett, akkor – mondókám közben – lenéztem Simonyi Andrásra. Azt terveztem ugyanis, hogy egy mozdulattal biztatom majd őt a tapsolásra, de arckifejezését látva e tervemet azonnal feladtam. Nem tudom, hogy szavaimat azért helytelenítte-e, mert nem voltam hajlandó ingyen felajánlani a demokrata elnökjelöltnek támogatásunkat, vagy azért, mert a jelenlegi magyar külpolitikai célok nem tartalmazzák az autonómia követelését, de annyi biztos, hogy arckifejezése nagyon helytelenítette szavaimat.

Később, a szünetben elismételtem neki régi véleményemet, hogy a másfél milliós amerikai magyarságnak akkor lesz igazi befolyása az amerikai külpolitikára, amikor majd választ egy egységes képviseletet. Ahhoz pedig, hogy ez megtörténhessen, elengedhetetlen, hogy a magyar külképviseleti szervek támogassák ezt az igyekezetet.

Ezt hallva Simonyi úr úgy nézett rám, mint egy marslakóra.

Én ennek ellenére folytattam. Elmondtam, hogy amennyiben a jövőben – több amerikai etnikumokéhoz hasonlóan – a magyar követség és konzulátusok is felvállalják, hogy megszervezik a választást, megszámolják a szavazatokat, akkor megtörténhet a csoda. Akkor elképzelhető, hogy a következő elnökválasztáson már a másfél milliós amerikai magyarság választott vezetője kérdezheti meg a jelöltektől, hogy támogatják-e a nemzeti kisebbségek autonómiáját. És akkor az is elképzelhető lesz, hogy az autonómiát támogató elnökjelölt azért győz majd, mert őreá szavaz jónéhány magyar, mondjuk Ohio 540 ezer magyar szavazója közül.

Később megértettem, hogy Simonyi nagykövet úr miért helytelenítette az HL álláspontját, ugyanis kiderült, hogy az ő befolyásának köszönhetően olyan kitűnő amerikai magyarok, mint Teleki Maxim, a Magyar Koalíció (Hungarian American Coalition –HAC) elnöke vagy Hámos László a Magyar Emberijogi Alapitvány (HHRF – Hungarian Human Rights Foundation) elnöke Ohióban résztvettek a demokrata elnökjelölt választási kampányában.

Hát szerintem ez nem egy nagykövet dolga. Egy nagykövetnek nem helyes belekeveredni a pártharcokba. Arról nem is szólva, hogy ha teszi, akkor legalább intézze okosan, tegyen mindkét lóra.

A megbékélés szükségessége

Nekem három műszaki könyvemhez írt előszót Teller Ede, míg az 1956-os szabadságharcról írt kötetemet a New York Timesben Mike Kaufmann, a Wall Street Journalban pedig Michael Korda ismertette. Mindhárman zsidó származásúak és tudják, hogy én mindig is a megbékélést igyekeztem szolgálni. Hozzám hasonlóan Simonyi András nagykövet úr is fontosnak tartja a magyar-magyar megbékélést, de szerintem helytelenül szolgálja azt, amikor a new yorki Magyar Házban vagy a Szent István templomban mégcsak meg sem fordult. Ez a magatartás nem a közös szándékot, nem a megbékélést szolgálja.

Szerintem fel kellene hagyni ezzel a politikával, és meg kellene tanulnunk a másik szemével is látni, a másik szívével is érezni. Egészséges lelkű, önbecsülő ember nem cserélgeti, hanem gyűjti a lojalitásait. Az egészséges lelkű ember azért nem cserélgeti lojalitásait, mert ragaszkodik apái tradícióihoz és így a saját kulturális vagy vallási gyökereihez. A lojalitás a szeretetnek egy formája, tehát nem olyasmi, ami elfogyhat. Attól hogy lojalitásból vagy szeretetből sokat adunk valakinek, attól még nem jut kevesebb abból valaki másnak. Simonyi nagykövet úr amikor választ lojalitásai között, azt úgy teszi, hogy egyes magyar közösségekbe egyszerűen nem látogat el.

Simonyi nagykövet úrnak értenie kellene pedig, hogy ő az összmagyarság nagykövete, hogy az ő kötelessége a megbékélést szolgálni és ehhez szükséges a kölcsönösség, szükséges, hogy eljárjunk egymás közé, észrevegyük és hangsúlyozzuk egymásban a jót.

A Jövő

Ma már csak önmagunkkal kell megküzdenünk ahhoz, hogy lelkileg is meggyógyuljon a magyarság. Ehhez pedig csak az kell, hogy a magyarság felhagyjon az önsorsrombolással, a testvérharccal és tehetségét arra használja, amire való. Simonyi nagykövet úr e célt akkor szolgálná, ha az összefogásért dolgozna, ha eljárna minden magyar közösség rendezvényére és ha nem kötelezné el magát egyik amerikai párt felé sem. Ideje, hogy a magyar külképviseletek is történelmi távlatokban, és ne pillanatnyi belpolitikai érdekekben gondolkodjanak.

Itt az ideje annak is, hogy a magyar külképviseletek ne szabotálják, hanem elősegítsék a külföldön élő magyar állampolgárok résztvételét a választásokban, népszavazásokon. Bizony szégyenletes, hogy nekem például 12 órát kellett utaznom és el kellett költenem a nyugdíjam tíz százalékát ahhoz, hogy „nyíltan” szavazhassak (rá kellett írni a nevemet a borítékra, melybe szavazatomat tettem). Nem gazdagabbá, szegényebbé tették a magyarságot azzal, hogy az Amerikában élő tízezrek közül csak 70 volt képes leküzdeni a szavazás akadályversenyét.

Végül, itt az ideje, hogy amikor tudatunk már megemésztette a huszadik század tragédiáit, amikor már beforrottak a kommunizmus és fasizmus ejtette lelki sebeink, tehát amikor már megbékélt önmagával és újra egységbe forrott a magyarság, akkor majd mi is megismételjük a IV. Bélák és Deák Ferencek példáját és újra nagyot alkossunk. Nem kell ehhez sok, csak annyi, hogy mi magunk elhiggyük, hogy unokáink jövöje rajtunk múlik és hogy most tényleg miénk az ország. Ezért kell résztvenni a szavazásokon, ezért kell odafigyelni arra, hogy miről és kire szavazunk. És persze ezért kell megtalálnunk a 21. század Deák Ferencét.
Sajnos Magyarország jelenlegi nagykövetét nem ilyen célok vezérlik.

A szerző író, volt egyetemi tanár, 56-os emigráns

The freedom of religion and the freedom of independent thought are under
assault in Roumania as well as the traditional independence of the
university
abrogated.
It seems that old habits die hard; although the Romanian Secret police
has been disbanded after the sham revolution of 1990 their methods and
tactics of intimidation harrasment and investigation even of arrest are
still the modus operandi of Rumanian authorities.
In their largesse they have acceded to the building operation and
finacement
of a Protestant University whose teaching language is mainly Hungarian
which was certainly appreciated by the international community as
evidence of good will and an almost Scandinavian level of ethnic
linguistic and religious tolerance
but now they have blown it.
It seems the Sapientia University has screened a film called Trianon,
that being a royal palace in gay Paris after which is named a not very
gay peace treaty
which lost to Hungary three quarters of its territory but
more than doubled that of Rumania. Clearly a touchy subject for both
ethnicities.
That word Trianon has a resonance somewhat more odious and troubling
than
9/11 Holocaust Biafra Ruanda Burundi Kosovo Lidice all rolled into one
for Hungarians everywhere.
The film was screened not in anger nor in sorrow but more as an
educational experience for the students who did not have a chance to
learn objective facts under the previous nationalist communistfascist
regime of Ceausescu
nor a scholarly exposition to the very simple question why I as a
Hungarian am I required to live my life in a country called
Romania without the chance to be as integrated and as free as is a German
Austrian in Tyrol or a Swede in Finland.
The Romanian authorites gave the wrong answer.
Dr Alexander Jablanczy MD

Discussion/Fórum