Lipták Béla személyes visszatekintése a Duna 1992-es elterelésére, az 1997-es hágai ítéletre, a Magyar Környezetvédelmi Alap alkotmánybírósági beadványára és a Kiegyezési Tervre. A jogi és történeti állítások Lipták 2007-es beszámolóját tükrözik. Kapcsolódó háttér: A második hágai per zöld lámpát kap és Alkotmánybírósági per a Duna elterelése ügyében.

Elmúlt 15 év – itt az ideje a második hágai pernek!

1987-ben Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja a halálos ágyáról telefonált nekem, és megkért, hogy – mint az USA Környezetvédelmi Kézikönyvének szerkesztője – vegyem át tőle a Duna védelmének irányítását, mert, mint ahogy azt már csak suttogva volt képes akkor kimondani: „Egy nép végérvényesen csak azt veszítheti el, amit maga felad, és mi a határfolyónkat nem adhatjuk fel.”

1992. október 24-én Szlovákia Dunacsúnynál – Magyarországon legyártott betontömbökkel – elrekesztette a Duna természetes medrét, és a saját területén egy betoncsatornába vezette Magyarország határfolyóját. Én 1992. október 24-én 643 magyar természetvédővel átmentem Szlovákiába, odaálltam a bulldózerek elé, de puszta kézzel a bulldózereket megállítani nem tudtuk.

A magyar határőrség ottani parancsnoka megkérdezte: „Tudja, hogy engedély nélkül tilos a határt átlépniük?”

Én visszakérdeztem: „És Ön tudja, hogy a Magyar Alkotmány kötelezi a magyar kormányt az ország integritásának megvédésére? Ön tudja, hogy ha most egy szakasz katonájával mellénk áll, akkor nemcsak népünk becsülete, de a Pannon-tenger deltájából kialakult, a világon egyedülálló Szigetköz is megmenekül?”

Nem nézett a szemembe, bajuszos arcán vöröslött a szégyen, csendben válaszolt: „Én csak parancsot teljesítek.”

Később megtudtam, hogy határfolyónk megvédését az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza helyeselte – ő tudta, hogy a riói szerződés védi a világon egyedülálló Szigetköz élőlényeit, és kötelezi az érintett kormányokat azok megvédésére –, de Für Lajos honvédelmi miniszter megvétózta álláspontját. Így, miközben egy árva magyar helikopter keringett a fejünk felett, és miközben mi, a 643 fegyvertelen természetbarát – onnan tudom a számot, mert a határőrök megszámoltak – képtelenek voltunk megakadályozni a szörnyűséget, bekövetkezett a tragédia.

1997-ben a hágai Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy Csehszlovákia jogtalanul terelte el a Dunát, míg Magyarország jogtalanul mondta fel a bősi szerződést. Így, mivel mindkét fél hibás, a bíróság azt látta helyesnek, ha az érintett felek maguk igyekeznek megegyezést találni; ha ez három éven belül nem sikerül, térjenek vissza Hágába egy „második” körre, és akkor a bíróság dönt helyettük.

Mikor 2000-ben a három év lejárt, mi, a Magyar Környezetvédelmi Alap és támogatói, beadvánnyal fordultunk a Magyar Alkotmánybírósághoz, kérve, hogy kényszerítsék a Magyar Kormányt a második hágai kör kezdeményezésére. Érveink között hivatkoztunk a Magyar Alkotmányra, amely kötelezi a mindenkori kormányt az ország integritásának megvédésére, hivatkoztunk a riói szerződésre, amely kötelez bennünket a Földön egyedülálló élőlényfajták védelmére, és a beadványhoz mellékeltünk egy Kiegyezési Tervet is, amelyet a világ környezetvédői együttesen dolgoztak ki. A terv úgy menti meg a Szigetközt, hogy közben a hajózás és az áramtermelés is megmarad.

A Kiegyezési Terv, miközben biztosítja a hajózást, az árvízvédelmet és az áramtermelést, nemcsak felszámolja a mederzárat és a szennyezett tározót, hanem helyreállítja a szigetközi árvidék – a néhai Pannon-tenger deltája helyén az utolsó jégkorszak óta kialakult árvidék – elterelés óta két-három métert zuhant talajvízszintjét is. Egy integrált, az ENSZ és az EU által támogatott tájrendezési koncepcióval létrehozza azt a háromnemzeti természetvédelmi parkot, amely nemcsak a Szigetköz lakóinak hagyományos életformáját, hanem a világ ökoturizmusát is gazdagítaná.

Dr. Holló András előadó alkotmánybíró úr a 988/E/2000-es sorszámmal elfogadta periratunkat, és kitűzte a beadáskor párton kívüli Cseh Sándor képviselő úr által szignált beadványunk tárgyalását. Mivel addig nem adhatjuk be perünket a strasbourgi európai bírósághoz, amíg ki nem merítettük az érintett állam – ez esetben Magyarország – bíróságai által adott lehetőségeket, többször is tiltakoztunk a huzavona miatt. Perünk több mint három évig nem került tárgyalásra, majd végül elutasította az Alkotmánybíróság.

Így most nyitva áll előttünk az út a strasbourgi bírósághoz és a második hágai kör elindításához. Elkészült a Kiegyezési Terv, mellettünk állnak nemcsak a világ környezetvédői, hanem még a Szlovák Tudományos Akadémia egy tagja is – nevét érthető okokból itt nem említem, de majd megismeri a világ, amikor Hágában tanúskodik –, de ez esetben győzni akarunk. Nem ismételhetjük meg 1997-et, amikor a Mečiar- és Horn-kormányok összedolgoztak ellenünk, természetvédők ellen, és a betonmonstrumok sztálini gigantomániájába esett „szakértőket” felsorakoztatva félrevezették a bíróságot.

Ezért a világ környezetvédő szervezeteivel úgy döntöttünk, hogy fontosabb a Szigetköz megmentése, mint egy kis késedelem, és ezért csak akkor indítjuk majd el a pert, amikor Magyarországnak felelős kormánya van. „Lassan járj, tovább érsz!” – mondja a közmondás; én pedig csak azt mondom, hogy amikor a betonmonstrumok megszállottjai már megöltek minden fát és kiirtottak minden halat, ők is rájönnek majd, hogy a pénz nem ehető.

Utóirat: Békéscsabai tót családból származom, rézfedelű családi imakönyvünk még tót nyelven íródott, nagyapám még tót népdalokat dúdolt borotválkozás közben. A Lipták név annyit jelent tótul, hogy Liptóból való. Olyan családokat neveznek ma is Liptáknak, akik büszkék voltak tót származásukra, nem voltak hajlandók nevüket Liptóira vagy Liptayra „magyarosítani”; más szóval én a Kiegyezési Terv kidolgozásával az ezer éve egymást tisztelő, szerető és szimbiózisban élő két népem megbékélését is szeretném szolgálni.

Lipták Béla

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. december 1., 2b. pont. A korábbi importálásból származó oldal címét, dátumát és helyesírását helyreállítottuk; az elavult lakcím-, telefon-, fax- és e-mail-blokkot elhagytuk.

Az ellenkező oldal: Újhelyi Géza védelmébe veszi a bősi erőművet (2008)

Lipták Béla ezt az esszéjét eredetileg 2007-ben írta; 2008 májusában újraközölte, kifejezetten válaszul a Mérnök Újság 2008. májusi számában megjelent cikkre, amelyet Újhelyi Géza — az egykori Erőmű Beruházási Vállalat (ERBE) egyik akkori műszaki vezetője — írt “15 éves a bősi erőmű” címmel. A két írás egymás ellenpontjaként olvasandó; az alábbiakban Újhelyi érvelését közöljük.

Újhelyi szerint a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer leállítása annak idején rendkívül káros döntés volt, amelynek helytelenségét a 15 éves üzemi adatok igazolják. Számításai szerint a Bős/Gabčíkovó erőmű az első 15 év alatt 34,034 terawattóra energiát termelt — ha az eredetileg tervezett, nagymarosi lépcsővel kiegészített kaszkád megépült volna, ez az érték 41,21 terawattórára nőtt volna, a kaszkád fele Magyarországot illette volna meg. Ennek elmaradását ő mintegy 473,8 milliárd forint elmaradt bevételként (15 évre) számszerűsítette, hivatkozva Kerényi A. Ödön korábbi becslésére is, amely a beruházás leállításából eredő közvetlen kárt 1998-as árakon 1,45 milliárd dollárra tette.

Érvelése szerint a nagymarosi erőmű beruházási költsége mintegy 11 év alatt megtérült volna, azt követően pedig — a vízenergia gyakorlatilag nulla üzemanyagköltsége és a vízerőművek száz év körüli élettartama miatt — tiszta nyereséget termelt volna, amellett hogy megoldotta volna a hajózhatóság, az árvízvédelem és az öntözés kérdéseit is, és hozzájárult volna Magyarország megújulóenergia-arányának teljesítéséhez. Elismerte ugyanakkor a Szigetköz vízhiányból eredő természeti károsodását, de azt állította, hogy ezen a helyzeten éppen a nagymarosi lépcső elmaradása (és az annak helyén megépült dunacsúnyi “papírtigris” gát) rontott a legtöbbet, mert az eredeti duna­kiliti műtárggyal Magyarország saját kezében tarthatta volna a Szigetköz vízpótlását.

Írását azzal zárta, hogy szerinte a kérdés megoldására — a szlovák féllel való megegyezés alapján — még ma is a nagymarosi gát megépítése lenne a legjobb választás: „Jobb későn, mint soha!”

Forrás: Magyar Lobbi, 2008. május 9., 2. (Mérnök Újság, 2008. május, Újhelyi Géza.) A cikkben szereplő teljes hivatkozásjegyzéket nem közöljük.

2008. szeptember: a magyar kormány új vízlépcsőket tervez

Lipták Béla 2008. szeptemberi hírlevelében arról számolt be — volt diákján, Illés Zoltánon keresztül szerzett, “megbízhatónak tűnő” értesülés alapján —, hogy a magyar kormány nem kíván második hágai tárgyalást kezdeményezni, és helyette új vízlépcsők építését tervezi. Mivel a Kiegyezési Terv szerinte lehetővé tenné a vízerőmű-építést természeti károk és a hajózás/áramtermelés akadályozása nélkül, arra kérte a résztvevőket, hogy minél szélesebb körben terjesszék a tervről szóló információt.

Forrás: Magyar Lobbi, 2008. szeptember 19., 5.

2009. március: Magyarország felfüggeszti a bősi tárgyalásokat

Az MTI 2009. március 19-i jelentése szerint Magyarország és Szlovákia felfüggesztette a tárgyalásokat a bős–nagymarosi vízerőmű ügyében 1997-ben hozott hágai nemzetközi bírósági ítélet végrehajtásáról szóló ideiglenes megállapodásról — ebben állapodott meg a két ország kormányküldöttsége (Erdei György, illetve Gabriel Jencík kormánybiztosok vezetésével) pozsonyi találkozóján. A felfüggesztést mindkét fél ahhoz kötötte, hogy befejeződjön a Duna kihasználásának stratégiai környezetvédelmi felmérése; a felek megállapodtak, hogy a kérdést nemzetközi szakértők bevonásával, egy áprilisi szlovákiai tárgyaláson vitatják meg újra.

Lipták Béla ezzel egy időben jelezte, hogy Csillag Ádám Hábel György segítségével hat DVD-n dolgozta fel a Duna-ügy történetét, és arra kérte a Lobbi tagjait, segítsék elő a Kiegyezési Terv és a Legfelső Bírósághoz benyújtott peranyag minél szélesebb körű megismertetését.

Forrás: Magyar Lobbi, 2009. március, 2. (MTI, 2009. március 19.)

Discussion/Fórum