Lipták Béla idézett egy Columbia Encyclopedia-szócikket 1919-ről, és megkérte olvasóit, hogy ha hibás, javítsák ki. Hárman is válaszoltak – és a válaszok nem mindenben egyeznek. Az alábbi összeállítás megtartja a nézeteltéréseket. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 16-i akciólevelének anyagából.

A kiinduló állítás

Lipták az előző heti akciólevélben ezt írta: „Horthyt és Kun Bélát illetően, a Columbia Enciklopédia szerint Kun Vörös Hadserege felszabadította Szlovákiát, és eredményes volt Horthy »ellenforradalmi« csapatai ellen is, amíg a románok be nem törtek az országba, s le nem verték Kun csapatait.” Egyben kérte: ha hibás, válaszoljon valaki.

Éltető Lajos: nem Szlovákiát, hanem Kassát

„A magyar vörösök Stromfeld Aurél volt k. u. k. vezérkari tábornok vezetésével valóban felszabadította Kassát – Magyarország számára. Szlovákiát nem volt elég erejük elfoglalni. Hogy Stromfeldet személy szerint mi vezérelte ebben, nem tudom. A kommunista magyarázat szerint a cél az volt, hogy Leninék bolsevik csapataihoz áttörjenek, s azokkal egyesülve harcoljanak tovább a világforradalom ügyéért.”

Ehhez családi tanúságot is fűzött: „Édesapám ezalatt géppuskás volt a Székely hadosztályban. Vezetőjük, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg az önkéntes hadosztályt, s harcolt a románok ellen 1919 májusáig. A szilágysomlyói ütközetnél kértek és kaptak segítséget a magyar vörösöktől, de a frigy csak napokig tartott, aztán lőttek egymásra. Így került a Székely hadosztály két tűz közé…”

Lipták válasza: „A Székely hadosztályra mindannyian büszkék lehetünk. Azt én sem értem, hogy Stromfeld miért nem őket támogatta Kassa felszabadítása helyett.”

Deák István: a francia szerep és a Nemzeti Hadsereg mérete

„Nem hinném, hogy Horthyék kapcsolatot tartottak volna a románokkal, akik a nemzetieket ugyanúgy ellenségüknek tekintették, mint a vörösöket. De Horthyék a franciák megszállta Szegeden tartózkodtak, francia védelem alatt álltak, a franciák viszont a románok fő szövetségesei és támogatói voltak. Az úgynevezett nemzeti hadsereg a francia vezérkar felszólítására alakult a Vörös Hadsereg elleni hadjárat céljából, ami közvetve a románok, csehszlovákok és jugoszlávok érdekeit szolgálta.

Azonban a Nemzeti Hadsereg soha 5000-nél többet nem számolt, azoknak is a fele tiszt volt, szemben a 200 000 vörös katonával. A Nemzeti Hadsereg a világon semmit sem csinált egészen addig, amíg a románok le nem verték a Vörös Hadsereget és augusztusban meg nem szállták Budapestet. Horthyék akkor átmentek a még nem megszállt Dunántúlra, és ott nekikezdtek a kommunisták és sok teljesen ártatlan zsidó lemészárlásának.”

Deák további forrásként Pastor Pétert és Tom Sakmystert ajánlotta.

„Kristóf”: a hadtörténeti kronológia

Egy harmadik olvasó két munkából állította össze a választ – Bogyay Tamás Magyarország története távlatból (Mérleg, Bécs–Budapest–München, 1993) és a Dálnoki Veress Lajos szerkesztette háromkötetes Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (München, 1972) alapján:

„1919-ben már a Felvidék nagy részét a csehek birtokolták, a szerbek délen Pécs városát tartották kézben és rabolták ki a komlói bányák szenét, és a románok Erdélyből törtek előre, hiába próbálták megállításra parancsolni őket az antant nagyhatalmak.

Ekkor lemondott gróf Károlyi Mihály, és átvette március 21-én a hatalmat Kun Béla. Az ellenoffenzíva sokat váratott magára, de végül is, Stromfeld Aurél alatt, a Kun által szervezett 100 000 fős Vörös Hadsereg Debrecent, Miskolcot és végül Kassát is visszafoglalta a csehektől (május 9. – június 12.). Június 14-én Georges Clemenceau ultimátumot adott Kunnak, hogy vonuljon vissza. Ezt – sajnos – meg is tette, és emiatt demoralizálódott a főleg munkásokból összeverődött serege. Még próbált délen a románok ellen egy offenzívát (július 20.), de azok ellentámadása miatt a Vörös Hadsereg teljesen összeomlott. Augusztus 1-jén a Kommün megbukott, a román hadsereg követve őket bevonult Budapestre, sőt a Dunántúl egy részére is.

Horthy időközben Szegeden szervezte kis »Nemzeti Hadseregét«, és a demoralizált vörös katonákból többet átcsalt repülőkről dobott cédulákkal. Nem volt semmilyen összetűzés a Vörös Hadsereg és a Nemzeti Hadsereg között. (Lehetséges, hogy egy-két kis incidens történt, de harc, mint olyan, nem volt.) Amikor az antantnak sikerült a románokat rávenni, hogy kivonuljanak Budapestről, akkor vonult csak be Horthy, november 16-án. Ez is mutatja, hogy nem harcolt a Nemzeti Hadsereg Kun Béláék ellen.”

Mi maradt a Columbia-szócikkből

A három válasz két ponton egybehangzóan cáfolta a kiinduló állítást: a Vörös Hadsereg nem foglalta el Szlovákiát, csak Kassát és a Felvidék keleti részét, és nem aratott győzelmeket Horthy csapatai fölött, mert érdemi harc nem is volt köztük. Abban is egyetértettek, hogy a döntő tényező a francia diplomácia volt – Clemenceau ultimátuma, illetve az, hogy Horthy szegedi bázisa francia védelem alatt állt.

A Székely hadosztály sorsáról Éltető, a fehérterrorról Deák szól – ezekben egymást nem cáfolják, hanem kiegészítik. A Lobbi mindhárom levelet közölte, egymás mellett; ez az összeállítás is így tartja meg őket.

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 16.

2007. június: újabb vita és Lipták átfogalmazott szövege

A Magyar Lobbi június 22-i száma Szappanos István levelét, az általa idézett Szakály Sándor-választ, Jeszenszky Géza és Deák István hozzászólását, végül Lipták Béla módosított angol bekezdését közölte. Az alábbi levelek teljes szövege megőrzi a résztvevők közötti különbségeket.

SZAPPANOS ISTVÁN

Kedves Béla!

Trianoni essay-det már egy tavalyi közlésedben is olvastam, de nagy figyelemmel és odaadással csak most. Igazán nagyszerű munka, tanúlságos nemcsak idegennek, de még sokaknak közülünk is. Nagyra becsülöm ezirányú munkásságodat, mert azt hatásosnak és sok esetben eredményesnek is mondhatjuk.

Szabadjon azonban egy mondatodra kitérnem.

“… After Count Michael Károlyi’s government resigned in 1919, Béla Kun established a Communist dictatorship, raised a Red Army and overran Slovakia. In response to the Red dictatorship, a counterrevolution broke out and its leader, Nicholas Horthy invited the Romanian army into Hungary to overthrow it. President Wilson objected to the Serb and Romanian occupation of Hungary, but he was overruled by the French, who argued that this occupation will prevent the spread of Communism. …”

Nekem, akinek még a negyvenes évek elején volt alkalmam a magyar történelmet középiskolai szinten megismerni, nagyon szemet szúrt fennti, pirossal megjelölt mondatod. Tudom, hogy annak a generációnak, akik a negyvenes évek végén jártak középiskolába az akkori Rákosi rendszer történelem könyvei alapozták meg zsigeri történelmi ismereteit. És Vas Zoltán és más akkori írók könyvei.

Azonban ma már Magyarországon is kimondható az a tény, hogy az ezek által bemutatott a két világháború közötti történelme Magyarországnak, nem hogy nem volt tárgyilagos, de a tényszerűség és valóság határait is messze túllépték. Kétségtelen a mindenkori politikai beállítottság szabja meg az abban történő történelmi ismeretek megfogalmazását, így én is felfogom azt, hogy az általam felvett akkori történelmi légkőr befolyása sokkal elnézőbbé nevelt a két világháború közötti államvezetés és annak vezetői irányában, és sokkal szigrúbb és eltaszító indulatokkal a kommunizmus minden megnyilvánulásával szemben, és elfogadom azt, hogy ma van egy tárgyilagos és tényekre alapozott történelem ami a két álláspont között foglal helyet. Mint például Nemeskürthy István és dr. Szakály Sándor írásai.

Az általános vélemény az, hogy ez az állítás úgy időrendbelileg, mint történelmi fejtegetések alapján, olvasván olyan forrásmunkákat mint pl. : Erdély Története III.kötet, 1701 – 1732 oldal (Magyar Tudományos Akadémia kiadása, 1988), Küldetés, 517 – 522 oldal (Dr. Somogyi Ferenc, Kárpát Kiadó, 1973), Horthy Miklós, Emlékirataim, 104 – 120 oldal (BuenosAires,1953) , nem igazolható. Ezen forrásmunkákból inkább az olvasható ki, hogy a románokat a franciák hívták be, vagy adtak hallgatólagos rábólintást, amellyel a bolsevizmus további terjedését remélték megakadályozni. Mintahogy Horthy ellenforradalmi szervezkedését is a franciák, bár fogcsikorgatva, hagyták jóvá ugyanebből az okbol. Ebből a két tényből Horthy és a román invázió között egy hidat építeni egy képtelen nagy ugrás lenne.

Ebben az ügyben dr. Szakály Sándort, ennek a kornak egyik kiválló otthoni történészét is megkerestem és a következő választ kaptam:

“Kedves István!
Köszönöm a kitüntető figyelmedet és a leveledet, amely megtisztelő a számomra. Röviden azt tudom mondani, hogy nem ismeretes előttem, hogy Horthy Miklós hívta volna be a román haderőt. A román, illetve az alakuló csehszlovák állam hadereje és a szerb királyságé is már 1919 tavaszán támadást indított a még meg nem szállt Magyarország területei ellen. A kezdeti sikerek után az un. Vörös Hadsereg megállította a támadókat és Észak-Magyarország egy jelentős részét visszafoglalta. Az un. szegedi ellenforradalmi kormány hadügyminisztereként Horthy Miklós 1919. június 6-ától szervezte a Nemzeti Hadsereget, amely kislétszámú volt és 1919. augusztusában az antant engedélyével vonulhatott be a Dunántúlra. Megismételve: nem ismerek olyan dokumentumot ami azt támasztaná alá, hogy Horthy Miklós — hadügyminiszterből Fővezér lett – hívta volna be a románokat. Röviden ennyit. Szivélyes baráti üdvözlettel: Sándor. “

Kedves Béla, kérem vedd levelmet tiszteletem kifejezéséül, amiben bátorkodtam egy, talán jelentéktelen állításodra kifogást emelni. Mint fenn már említettem, írásaid, munkásságod minden magyar részéről csak megbecsülést engedhet meg. Tőlem is.

Tisztelettel
Szappanos István
a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat alelnöke.

JESZENSZKY GÉZA

Kedves Mindnyájan!

Lipták Béla igazi polihisztor, de a történelem minden részletét nem ismerheti. A szóbanforgó részhez néhány rövid kommentár.

Károlyi és kormánya Magyarország integritását kívánta megőrizni – nem éppen eredményesen, súlyos hibákat is vétve. Ezzel szemben Kun Béla nyíltan lemondott az integritásról – követve Lenint – és egy breszti békét akart, amit majd a győztes világforradalom elsöpör. Nem helyes azt mondani, hogy „overran Slovakia,” nem is annyira azért, mert olyan ország akkor még nem létezett, hanem mert Észak-kelet Magyarországot szabadította fel, magyar, német és szlovák lakossággal – Kassával, Eperjesig és Bártfáig.

Szabad népszavazáson ez a terület Magyarországot választotta volna. A Csallóközt, Mátyusföldet, és az északnyugati meg középső szlováklakta megyék cseh katonai megszállás alatt maradtak.

A románok már 1918. nov. 8-án „hadat üzentek” a fegyverszünetet az antanttal nov. 3-án aláíró Osztrák-Magyar Monarchiának, s az antant engedélyével, a nov. 13-i belgrádi Károlyi – Franchet d’Esperay konvenció alapján a Szamos-Maros vonalig megszállták Erdélyt, így a színmagyar Székelyföldet is. Hallgatólagos francia engedéllyel dec. 25-én bevonultak Kolozsvárra és Csucsáig terjesztették ki a megszállást. A Kommün kikiáltása után az antant – francia kezdeményezésre – mindhárom szomszédunkat a maradék Magyarország megszállására és a bolsevizmus megdöntésére bíztatta. Ketten lelkesen vállalták, de a szerbek megelégedtek Pécs és Baja – véglegesnek tervezett – megszállásával. 1919. áprilisban a román előrenyomulás folytatódott, a két tűz közé került Székely Hadosztály ekkor letette a fegyvert, a románok eljutottak a Tiszáig. Amikor Clemenceau ultimátumának engedve Kunék kiürítették a visszafoglalt Felvidéket, de a románoknak eszük ágában sem volt visszavonulni, amit Clemenceau megígért, a demoralizálódott Vörös Hadsereg a románok elleni offenzívában kudarcot vallott, a bolsevikok Bécsbe menekültek, s a románok bevonultak Budapestre. A szegedi ellenforradalmi kormány, amelynek Horthy lett a hadügyminisztere, ha akarta volna sem tudta volna behívni a románokat a bolsevikok ellen – a románok már rég itt voltak.

Ennnyit röviden.

Baráti köszöntéssel
J. Géza

DEÁK ISTVÁN

Kedves Mindnyajan, teljesen egyetertek Gezaval abban, hogy a romanokat nem Horthyek hivtak be, erre lehetoseguk sem lett volna hiszen a romanok 1918. november 10.-i ujabb haduzenetuket kovetoen szuntelenul nyomultak elore es, amint tudjuk, meg sem alltak Budapestig. Viszont semmi ketseg sem lehet azirant, s lasd erre peldaul Omos Maria, Pastor Peter, Gratz Gusztav es masok irasait, hogy a szegedi ellenforradalmarok felajanlottak, hogy a romanok oldalan reszt vesznek a magyar Voros Hadsereg elleni hadjaratban. Ajanlatukat azonban a roman foparancsnoksag kovetkezetesen elutasitotta. Ezert vegul Horthyek kizarolag a szegedi francia megszallo hadseregre tamaszkodhattak, amely semmikeppen sem fogcsikorgatva, amint ezt Szappanos Pista irja, hanem inkabb meglehetos lelkesedessel tamogatta egy szegedi ellenkormany megalakitasat, s az ellenforradalmarokat ellatta elelemmel valamint fegyverekkel. Tovabba a francia megszallo katonasag, foleg szenegaliak, fegyveresen szallt szembe a varost felszabaditani probalo Voros huszarokkal.

Bizonyos, hogy sem a farncia kormany nem rajongott a tulsagosan reakciosnak velt ellenforradalmarokkal, sem Bethlen Istvannak es Horthynak nem voltak illuzioik a franciakkal kapcsolatban, akik vegeredmenyben felelosek voltak Magyarorszag fokozatos megcsonkitasaert, de mind a magyar ellenforadalmarok mind a franciak Kun Belaekban nagyobb ellenseget lattak mint egymasban. Igy az “ellensegem ellensege a baratom” alapjan a franciak es magyar ellenforradalmarok laza szovetsegben voltak egymassal. Ha peldaul Kun Belaek 1919 junius 23.-an nem engedelmeskednek Foch marshall ultimatumanak hogy kivonjak a Voros Hadsereg egysegeit a visszahoditott Felvidekrol, akkor az Entente francia, csehszlovak es roman csapatok bevonasaval ossztamadast inditott volna Magyarorszag ellen. A franciak csalodast ereztek amikor a Voros kormany eleget tett a kivansaguknak. Hogy az Entente hadjaratahoz az egeszen kisszamu, foleg tisztekbol allo ugy nevezett Magyar Nemzeti Hadsereg csatlakozott, illetve csatlakozhatott volna, azt ma nehez megmondani.

A teny megmarad, hogy a Horthy-fele Nemzeti Hadsereg soha egy puskalovest nem adott le a Magyarorszagot feldarabolo csehszlovak, delszlav es roman egysegekre, mint ahogy soha egy puskalovest nem adott le a magyar Voros Hadregre. Ezzel szemben a kommunista komany bukasat es Budapest roman megszallssat kovetoen a Nemzeti Hadsereg egysegei tobb ezer velt vagy valosagos kommunistat valamint sok zsido polgart megkinoztak es kivegeztek..

Minden jot
Deak Istvan

LIPTÁK BÉLA

Szépen megköszönöm a javitásokat, melyek alapján a szóbanforgó mondatot , a Stamford Advocateben megjelent irásomban átfogalmaztam:

After Count Michael Károlyi’s government resigned in 1919, Béla Kun established a Communist dictatorship, raised a Red Army and temporarily occupied the approximate area of today’s Slovakia. Fearing the Red dictatorship, French, Romanian and Slavic anti-communist armies invaded Hungary. The French ordered the Hungarian Red Army out of Slovakia, Romania occupied Budapest and the counterrevolutionary leader, Nicholas Horthy, while avoiding any military engagement with either the Communists or the foreign occupiers, took revenge on the civilian Red sympathizers.

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. június 22., 4a–4d.