Egy Magyar Lobbi-tag figyelmeztetése a balatonkiliti zsilip megnyitásáról, és a Heti Válasz 2004. május 27-i cikkének összefoglalója a Balaton partvonalának jogszerűtlen átrajzolásáról és a tó vízszintjének mesterséges csökkentéséről. Részlet a Magyar Lobbi 2004. június 4-i akció köréből.

Egy Lobbi-tag beszámolója: “Ma rajtakaptuk a vízügyeseket, amint megnyitották a balatonkiliti zsilipet — Niagaraként ömlik a víz a Balatonból. Lefényképeztük, feljelentettük, a rendőrök is fotóztak a helyszínen. Szörnyű, ezek tényleg be akarják tölteni a hatalmas területeket a parton.”

Parttalan Balaton — a Heti Válasz nyomán

Civil egyesületek szerint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVízig) által készített térképek meghamisítják a Balaton partvonalát. A jelenlegi “jogi partvonalat” egy 1970-es tárcaközi határozat jelölte ki — nem a víz által ténylegesen rendszeresen elborított vonal alapján, hanem egy balti tengerszint feletti magassági ponthoz (104,41 Bfm) igazítva. Az így meghúzott vonal sok helyen mélyen a tó medrében húzódik; eddig az minden beavatkozás — kotrás, feltöltés, mederalakítás — megengedett.

Az Alkotmánybíróság 1996-ban eltörölte a korábbi partvonal-meghatározási eljárást, a civil egyesületek erre hivatkozva keresik a jogorvoslatot. A 2000-es Balaton-törvény ennek ellenére változatlanul a jogi partvonalat tekinti a tó belterületi határának. A KDTVízig és a VÁTI (Magyar Településfejlesztési és Urbanisztikai Kht.) az elavult partvonal alapján készítette el a partvonal-szabályozási terveket, melyeket az egyes balatoni önkormányzatoknak legkésőbb július 31-ig kormányhatározatba kellene foglalniuk.

A cikk szerint a tervezett fejlesztések — köztük több száz új kikötő — az északi part még érintetlen szakaszait, Tihanytól Vonyarcvashegyen át Balatonmáriafürdőig, célozzák. A törvény szerint tilos beavatkozni az I-III. osztályú nádasokba, ám a térképek és tanulmánytervek szerint az egyesületek állítása alapján rendszeresen alacsonyabb minőségi osztályba sorolták a nádasokat annál, mint amilyenek a valóságban — hogy a beavatkozás jogszerűnek tűnjön. Balatonmáriafürdőn például tizenhét hektár összefüggő nádast szerzett meg egy magánvállalkozás; hasonló esetekről számol be a cikk Badacsonytomajnál, Badacsonytördemicnél és Balatonkenesénél is.

A cikk azt is állítja, hogy a tó vízszintjének mesterséges csökkentése (1998 és 2000 között mintegy 1,2 milliárd köbméter vizet engedtek le a Sió-csatornán) segítette elő az alacsonyabb, olcsóbban beépíthető partvédő művek megépítését — miközben az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint hasonlóan csapadékos vagy száraz években korábban nem fordult elő ehhez hasonló vízszintcsökkenés. A Balaton megóvásáért fellépő civil egyesületek — mivel a hazai jogorvoslati kísérletek nem jártak sikerrel — keresetet nyújtottak be az EU luxemburgi bíróságához, hogy megállapíttassák a jogszabálysértést, és megóvják a tavat a mederszűkítéstől.

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. június 4. (Heti Válasz, 2004. május 27., Moldoványi Tibor cikke nyomán)