A megfelelés stratégiája
Az anyaország Bukarestben megint mert kicsi lenni. A
miniszterelnök a Kempinsky szállóbeli pofon után most Bukarestben is oda
tartotta az arcát Nastasénak, aki nem habozott. S ehhez a rituáléhoz
asszisztált a magyar külpolitika-csinálás siserahada, a HTMH, a
magyarországi balliberális média színe-java.
Pedig egy nappal előbb Medgyessy Péter miniszterelnök még
tétovázott, az aradi szoborügy kapcsán írt levelére kapott választ
emésztgette. A teljes és félreérthetetlen visszautasítást. Hiába volt a
decemberi koccintás, az augusztusi récevérfürdő, a budapesti elnöki
fesztvizit szeptemberben, a válasz egyértelmű: NU! Így, ilyen keményen
politizál egy ország, amely ad magára. A magyar miniszterelnök — mintha
látnám — csak ült, üldögélt férfiúi magányában, töprengett, tépelődött,
hogy mit is tegyen, aztán döntött. Az utazás mellett. Most azt mondja, egy
miniszterelnöknek sokszor kell nehéz döntést hoznia, most ezt tette, mert
"másfél millió magyarról van szó". Ezért utazott, mondja.
A kizsigerelt, (alig)engedménytörvény valahányadik, románok
által diktált változatának aláírása után pedig elégedetten nyilatkozott,
románul (románul se tud!), hogy a szignóval leemelt egy kölöncöt a
magyar–román viszonyról, amely ugyancsak akadályozta a kapcsolatokat.
Amelyeket most aztán lehet szorosabbra fűzni. Itt arra gondolhatott, hogy
legközelebb már ötezer védett madarat mészároltathat le román partnerével
a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Mert ez a maximum, ennél többet és mást nem
várhat román barátaitól. Se aradi Szabadság-szobrot, se Bolyai Egyetemet,
se egyházi vagyon-restituciót, semmit.
Mert Romániának van nemzetstratégiája s aszerint politizál!
Ezt tette egységesen Károly király és Mihály király, Maniu és Bratianu,
Gheorghiu Dej és Ceausescu, ezt teszi Iliescu és Nastase — mindent a nagy
román nemzetállamért!
A magyaroké pedig marad a megfelelés stratégiája.
Ismét született egy győzelem a megfelelés harcmezején,
zenghet a kormányzati generál-elégedettség harsonája: ettől a púptól a
hátukon — megszabadultak. Jöhet a következő.
És Kovács László a jól végzett munka örömével leül Kasza
Józseffel tárgyalni a délvidéki magyarok kettős állampolgárságának
lehetőségeiről.
Egyáltalán nem zárójelben jegyzem meg: a maroknyi délvidéki
megmentette a magyarság becsületét, amikor egységesen kiállt a kettős
állampolgárság követelése mellett, és abból a továbbiakban sem enged. Csak
lennének éberek, s ne dőljenek be semmiféle bülbülszavú csábításnak, a
kicsinek-lenni-merés nemzetveszejtő eszménytelenségének, a
konfliktuskerülés álruhájába bújtatott gyávaságnak!
Amikor Kovács László leül tárgyalni a délvidékiek kettős
állampolgárságáról, nyomban kijelenti, hogy ez a kérdés azonban a többi
határon túli magyar vonatkozásában "nincs napirenden". Hogy értsenek a
szóból — mondjuk — a kárpátaljaiak. Hogy tudniillik: mehetnek a szemük
világába.
Erre nincs kommentár.
Markóék részéről sincs kommentár, ők ugyanis azt szajkózzák,
amit a "nagyok", hogy tényleg teher volt, és most tényleg megkönnyebbülés
van, már alig győzték kivárni ezt a kölcsönös, baráti, problémamegoldó,
történelmi aláírást. Ha azonban Markóéknak lenne füle meghallani azt is,
amit az erdélyi magyar közember mond, hát azt nem tennék az ablakba.
Tehát bevégeztetett. A státustörvényt jobblétre szenderítette
a szocialista nemzetköziség itt kisértő szelleme. Szomorúan kell
megállapítanunk, hogy a státustörvénnyel megadatott a határok fölötti
békés nemzetegyesítés történelmi lehetősége. Amit megalkuvásával a magyar
kormány épp most játszott el.

írta Orbán Ferenc

Discussion/Fórum