NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY RÉSZT AKCIÓINKBAN! NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!
NE ÁTKOZZAD A SÖTÉTSÉGET, HANEM GYUJTS GYERTYÁT!

FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS:

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.
Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévő ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

E HETI AKCIÓINK (TENNIVALÓINK):

1) MINDSZENTY
2) SAJTÓNYILATKOZAT
3) MAGYAR ÉS ERDÉLYI TURIZMUSÉRT
4) CSEHORSZÁGI KÉNYSZERMUNKA

HÁTTÉRANYAG
5) GRATULÁLUNK
6) BÖS-NAGYMAROS HATÁSTANULMÁNYA
7) 1956
7a) KÖNYVEK
7b) KÉRDÉSEK
8) MIKES KELEMEN KÖR TANULMÁNYI NAPJAI
9) MÁRCIUS 15-i BESZÉDEK
9a) DEÁK ISTVÁN
9b) DÖMÖTÖR GÁBOR
10) ELBOCSÁJTÁSOK AZ EÖTVÖS EGYETEMEN
11) LEVÉLTÁRAK FELDOLGOZÁSA
12) SEGITSÉGKÉRÉS
13) FELSZABADULÁS VAGY CSÖBÖRBÖL VÖDÖRBE
14) ÚJ LAKITELKI NYILATKOZAT

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) MINDSZENTY

Kérem a Magyar Lobbi tagjait, hogy ha egyetértenek az alábbi levéllel, úgy küldjék el azt, vagy egy ahhoz hasonlót az általuk olvasott angol nyelvü lapnak.

RE: ”Did John Paul Help Win the Cold War?”

To The Editor,

While John Paul did play a major role in winning the cold war, it was a generation earlier, when in 1956 the Hungarian freedom fighters exposed Communism for what it was and at the cost of some quarter million Hungarians, mortally wounded that brutal dictatorship.

Your readers should also remember the role of another church leader, Cardinal József Mindszenty of Hungary. He was imprisoned by the Communists from 1948 to 1955 and was freed by the freedom fighters during the revolution. After the revolution was crushed, he took refuge at the U.S. legation from 1956 to 1971.

Throughout history, the Poles and the Hungarians stood together for freedom and liberty. Cardinals Vojtyla and Mindszenty acted in that tradition.

AZ ÖN NEVE ÉS CIME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) SAJTÓNYILATKOZAT

Kérjük a Magyar Lobbi minden tagját, hogy ha egyetért az alábbi nyilatkozattal, úgy továbbitsa azt az általa olvasott angol nyelvü ujságok szerkesztöinek.

PROVOCATIVE ANTI-MINORITY STATEMENT
UNDERMINES DEMOCRACY IN ROMANIA

We the undersigned believe that an indispensable component of stability and security in Central and Eastern Europe is a demonstrable and sustained commitment to democracy, including the respect for the rule of law and the rights of national and religious minorities. Tragically during most of the last century these ideals were frequently sacrificed.

As much as we welcome newly-elected President Traian Basescu’s pledge to implement reforms in Romania, we are appalled by former President Ion Iliescu’s shocking statement on March 25 blaming Hungarians of Tirgu Mures (Marosvasarhely) for the violence in March 1990 when ethnic Romanians brought in by trucks viciously attacked ethnic Hungarians who were seeking rights denied them by the dictator Ceausescu. As noted by Andrei Codrescu in his acclaimed book, “The Hole in the Flag,” the “trucks and the weapons resembled very much the trucks and weapons with which Iliescu’s ‘workers’ had gone to work on the [pro-democracy] demonstrators of Bucharest. It was no coincidence.”

We are confident that all democratic-minded Romanians will reject former President Iliescu’s blatant attempt to rewrite history and we urge them to speak out against such revisionism that only serves to foment ethnic hatred and intolerance and thereby undermines genuine democracy in Romania.

Rt. Rev. Imre Bertalan,
Catherine E. Bocskor,
Bryan Dawson,
Bishop Andor Demeter,
Laszlo Fulop,
Robert Gabor,
Dr. Alexander Havadtoy,
Paul D. Kamenar,
Atilla S. Kocsis,
Frank Koszorus, Jr.,
Patrick LaCombe,
Béla Lipták,
Prof. Andrew Ludanyi,
Eugene Megyesy,
Dr. Janos Radvanyi,
Louis Segesvary, Ph.D.,
Peter S. Ujvagi,
Csaba K. Zoltani

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) MAGYAR ÉS ERDÉLYI TURIZMUSÉRT
a) Az Overseas Adventure Travel (OAT) vállalat, – mely a népi kultúra és természeti kincsek bemutatására specializál – gondolkozik egy erdélyi hangsúlyú Kárpát medencei túracsomag szervezésén. Kérem a Magyar Lobbi azon tagjait akik ezt helyeslik, hogy támogatásukról értesisék az OAT-t, s egyben adjanak ötleteket is arra, hogy mi is érdekelné az amerikai turistákat, milyen állomásokat tervezzenek?

His name is Mark Frevert, the big boss of Grand Circle and who is in charge of the OAT too.
Email address: mfrevert@gct.com
b) Az American Hungarian Foundation egy 13 napos (11 éjtszakás) magyar túrát szervez 2005 június 23 és július 5 között. A túracsomag ára személyenként, kétszemélyes szállodaszoba esetén $2,899. Jelentkezés: Howard Rossman-nál: 1-800-799-7999 vagy: info@ahfoundation.org

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) CSEHORSZÁGI KÉNYSZERMUNKA

Fölkérjük azokat az amerikai magyarokat akik vagy maguk vagy hozzátartozóik által szenvedő alanyai voltak az 1946-1949-es évek csehországi kényszermunkára való elhurcolásnak, hogy szíveskedjenek a következő címen jelentkezni:

ZODPO
Pova¾ská 18..
04011 Ko¹ice
EU-Slovakia
Europe

vagy

assdepvic@yahoo.co.uk

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HÁTTÉRANYAG:

5) GRATULÁLUNK

Gratulálunk Megyesy Jenönek aki irányitotta és a Magyar Lobbi minden tagjának akik részt vettek a HACC (Hungarian American Congressionak Caucus) tagjaihoz cimzett levélkampányunkban. Mint alább olvashatjuk, megvolt az eredménye!

Kedves Bela!

Mint a telefonon is tajekoztattalak, az alabbiakban roviden leirom a jelen helyzetet a romaniai egyhazi ingatlanokra vonatkozo kongresszusi hatarozat kapcsan.

JO HIR A ROMANIAI EGYHAZI INGATLANOKRA VONATKOZO KONGRESSZUSI HATAROZATROL

A tavaly Kepviselo Tancredo altal kezdemenyezett kongresszusi hatarozat modositott valtozatat, H. RES. 191, Aprilis 6-an ismet be lett nyujtva a mostani Kongresszusban Kepviselok Lantos es Tancredo kezdemenyezese eredmenyeul. A hatarozat celja az mint tavaly volt. Jovo heten, a hatarozatot, reszletesebb tajekoztatot, es minta levelet fogunk kozreadni. Majd ismet mindenki segitseget kerjuk, hogy lepjenek kapcsolatba a kepviseloikkel, hogy vegre jova legyen hagyva a regen emlegetett hatarozat. Bizunk, hogy osszefogassal sikeresek leszunk.

Udvozlettel,

Megyesy Jeno
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) BÖS-NAGYMAROS HATÁSTANULMÁNYA

Science is ally of international law on Danube
UNU book details formula for alleviating international conflict over water
A new study by United Nations University reveals the limits of international environmental law, and the potential for scientific methods to help resolve disputes between countries that share water resources.
After the collapse of communism in the 1990s, a dispute arose between Hungary and Slovakia over a project to dam the Danube River. It was the first of its type heard by the International Court of Justice and highlighted the difficulty for the Court to resolve such issues decisively.

"The Danube: Environmental Monitoring of an International River," formally launched today by United Nations University Press, is the most complete examination yet of the way that dispute has been managed, and the new scientific tools and political process it required.

The authors show how science came to the aid of the International Court. Instead of determining the case outright, the Court left it up to the parties to reach an agreement in view of their treaty obligations and the damages born by each of the countries. To assess them, Hungarian and Slovak scientists and engineers used joint environmental monitoring and evaluation to determine and agree on the amount of environmental impact caused by the dam.

The book shows the environmental monitoring and other scientific techniques and political tools can help countries achieve sustainable management of shared water resources.

"There are 17 European countries directly reliant on water from the Danube so there is clear potential for conflict if any of these countries act selfishly," says author Libor Jansky, Senior Academic Programme officer at UNU. "Cooperation is the only way they can avoid wasteful disputes."

"The issues and solutions are not restricted to Europe," adds co-author Masahiro Murakami, Professor of International Development at the Kochi University of Technology, Japan. "Governments worldwide are now becoming acutely aware that their economic, environmental and social development relies on adequate supplies of water, and yet they are often sharing water resources with other countries. Conflict will erupt over water disputes in the next decade if countries cannot find ways to resolve their competing needs for this scarce resource."

The troubled Gabcíkovo-Nagymaros project began with a 1977 treaty between Slovakia and Hungary to create two dams for electricity, flood control and navigation on the Danube. In 1989, Hungary suspended and subsequently abandoned the project, alleging its completion would pose grave environmental risks and threaten Budapest's water supply. Slovakia rejected those claims and insisted Hungary comply with its treaty obligations. Slovakia later created an alternative project entirely within its territory, the operation of which had some adverse impacts, Hungary alleged, landing the case by mutual consent at the International Court.

The monitoring system eventually instituted by the two nations along a 70 km shared stretch of the river is one of the most intensive in the world, the two sides having achieved agreement on national experts to undertake the monitoring, the monitoring parameters and sites, and the sampling frequency.

To make the best use of the system, however, the authors recommend that Hungary and the Slovak Republic integrate their joint monitoring work with that of the International Commission for the Protection of the Danube River. "This is not only a cost-effective optimization strategy but also a necessity in view of the new water management obligations of the two countries resulting from their recent entry into the European Union."

Based on the lessons from the case, they suggest that joint monitoring of international waters needs to be designed in line with clearly defined scientific rather than political goals, and integrated in the framework of basin-wide or regional monitoring, information exchange and decision-making structures.

"Science can provide an objective basis for decision-making but decisions are inevitably based on subjective judgments of scientific, political, social and economic factors that often go beyond the borders of the concerned states," says co-author and UNU Research Assistant Nevelina I. Pachova. "Those limitations need to be clearly recognized if science is to contribute to international water management effectively."

There are an estimated 300 freshwater basins around the world that straddle or cross international borders. Due to population growth, pollution and continuing degradation, the risk of conflicts linked to freshwater is rising.

"The situation on the Danube between Hungary and Slovakia represents a classic water conflict and the way it has been handled represents a model for many nations in similar circumstances. Managing water disputes between states requires more than international law – it takes real cooperation among the parties concerned, including joint legal, technical and environmental impact assessments."

###
Authors Libor Jansky, Masahiro Murakami and Nevelina I. Pachova are available for interviews. Please use contacts above to schedule a time.

Established by the U.N. General Assembly in 1973, UNU is an international community of scholars engaged in research, advanced training and the dissemination of knowledge related to pressing global problems. Activities focus mainly on peace and conflict resolution, sustainable development and the use of science and technology to advance human welfare. The University operates a worldwide network of research and post-graduate training centres, with headquarters in Tokyo.

Contacts: Terry Collins
terrycollins@rogers.com
1-416-538-8712
1-416-878-8712 (mobile)
United Nations University

Libor Jansky
Jansky@hq.unu.edu
Japan
81-3-3499-2811
United Nations University, Japan

Ruediger Kuehr
kuehr@online.de
49-40-5363-0931
United Nations University, Germany

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

7) 1956

7a) KÖNYVEK

Dear Bela:

Where and how can one buy your book TESTAMENT OF
REVOLUTION. When was it published? Who published it?
Do you have a copy for sale? If so, what is the price?

Regards,
Erno

xxxxxxxxxxxx

The book was published in the USA by Texas University Press in 2001. I do not sell books, but you can order it online from Amazon.com for about $20.

To order "A Testament of Revolution" on Amazon.com:

Magyar nyelven 2003-ban jelent meg a könyv "35 Nap" cimmel. Az elektrónikus világhálón megrendelhetö a következö cimen:

E-mail: info@bbs.hu
xxxxxxxxxxxxx

VINCZE JÁNOS KÖNYVE A CORVIN KÖZRÖL

ndp@mail.datanet.hu
Vincze János: Igazságot az 1956-os Corvin köznek!

Megjelent Budapesten Vincze Jánosnak: Az igazságot az 1956-os Corvin köznek! című könyve. A szerző véleménye szerint a Magyarországon lezajlott 1956-os forradalom és szabadságharc két fő síkban zajlott: a mérhetetlenül kizsákmányolt és jogfosztott magyar nép fellázadt a magyarellenes kommunista vezető réteg ellen és ezzel egyidőben szabadságharcot hirdetett meg a Magyarország függetlenségét gúzsbakötő és megszálló szovjet hadsereg ellen. A történelmi tények alapján jól ismert, hogy a legnagyobb forradalmi gócpontot a Corvin-Kilián együttes képezte: speciális helyi adottságai révén, az ott tartózkodók nagy létszáma miatt, a legjobb fegyveres ellátottsággal rendelkezett és a szovjet csapatoknak a Budapestre történő egyik fő bevonulási útján helyezkedett el. Ezen kívül a Corvin-Kilián ívet megelőző többemeletes házsorok elősegítették a forradalmárok sikeres egyedi akcióit a harckocsikkal bejövő szovjet katonák ellen.

E kötetben kerül először részletesen feltárásra, azon okok, amelyek Nagy Imrét determinálták, hogy a kormány honvédelmi miniszterévé Maléter Pált válassza. A szerző körültekintően bemutatja a Corvin köz keletkezését, melynek meghatározó személyisége M. Nagy Gábor volt; a Corvin közi sikeres fegyveres harcokat a szovjet katonasággal szemben, melynek fő katonai szervezője Iván Kovács László volt. A Corvin közi forradalmárok nagyon szoros kapcsolatot építettek ki Maléter Pál parancsnoksága alá tartozó Kilián laktanya fegyvertelen munkás-katonai brigádjaival. Márton András, a Zrínyi Katonai Akadémia parancsnoka 1956. október 28. katonai parancs megtagadásával elérte, hogy Nagy Imre megtiltotta a Corvin köz szétverését, a szovjet és magyar katonaság együttes megsemmisítő támadását – miniszterelnöki nem-mel – leállította.

A Corvin közben mintegy 50-60 több tucatból álló szervezetlen forradalmár vette fel a harcot a szovjet csapatokkal és e csoportoknak választott parancsnokai nem voltak. A csoportok összetétele és azoknak vezetése óráról-órára változott és egyetlen esetben sem történt általános parancs kiadása a Corvin közben, mert e lazán szervezett csoportok nem rendelkeztek információs hálózattal és csak szájról-szájra jártak hírek, s egyetlen írott utasítást sem adott ki senki.

November 4. után, a kialakult nehéz katonai helyzetre hivatkozván a létszámában töredékére zsugorodott Corvin közi harcosok közel kilencven százaléka, Fáncsik György vezetésével elhagyják Budapestet november 6-án és Tatabánya környékén, november 9-én megsemmisítő vereséget szenvednek a szovjetektől.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Corvin közi eseményeket döntő módon öt személy tevékenysége határozta meg: Iván Kovács László, M. Nagy Gábor, Fáncsik György, Maléter Pál és Márton András. A megtorlás idején a vérbíróság halálra ítélte Iván Kovácsot, Fáncsikot, Malétert és börtönnel sújtotta M. Nagyot és Mártont.

A szerző szerint az 56-os forradalom és szabadságharc jövőbemutató tanulsága, hogy Magyarország vezető politikai-gazdasági-pénzügyi elitje nem szakadhat el a magyar néptől, nem hozhat döntéseket a magyar néppel szemben; és magyar katona semmilyen ürüggyel sem tartózkodhat más ország területén, és viszont semmilyen idegen katona bármely ürüggyel sem tartózkodhat Magyarország területén.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

7b) KÉRDÉSEK

Kedves Bela!

Elvis Presley is szolidaris volt az 56-os forradalommal. Komponalt egy dalt 56-ban a forradalomrol. Nem tudna megszerezni?

Elnezest, hogy zaklatom ilyen kerdesekkel, de azt hiszem Belanak vannak lehetösegei ezekhez hozzajutni. Nekem nincs, mert nem tudok angolul sajnos!

kellemes Husvetot kivanok: Sari
xxxxxxxx

Kedves Béla!

Abelovszky Zsoka látott 20 évvel ezelőtt egy filmet Amerikában, amit Schäfer Francois teológus csinált. Abban szerepel Toth Ilonka egyetemista hallgató is, akit megismert a forradalom alatt, majd elment a tárgyalására is. Leírja, hogy milyen rémesen megkínozták, mit művelt a gazság ezzel az emberrel. Nem tudja hol lehetne esetleg megszerezni ezt a filmet?

Ma jöttem vissza Budapestről, találkoztam Abelovszky Zsókával. Ö adta nekem ezt a néhány sort angolul, amit itt mellékelek:

Dr. Francis A. Schaeffer is the author of
Escape from Reason
The God Who Is There
Death in the City
Pollution and the Death of Man
The church at the End of the Twentieth Century
The Mark of the Christian
The Church Before the Watching World
True Spirituality

In 1948 God called Francis A. Schaeffer and his wife to leave their St. Louis pastorate and make their home in Switzerland. From this beginning grew the fruitful ministry of L Abri Fellowship in the Swiss Alps. Philosopher, theologian, lecturer, autor, counselor – but above all, apostle to the questioning youth of many cultures – Schaeffer is remembered for his unusual ability to communicate the truth to all who sat under his teaching.

Allitólag csinált egy vallásos jellegű filmet arról, hogyan tudjuk túlélni ezt a kegytetlen korszakot, melyben szép részeket szentel Toth Ilonkának.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

8) MIKES KELEMEN KÖR TANULMÁNYI NAPJAI

A Hollandiai Mikes Kelemen Kor 2005 szeptember 8 es 11 kozott rendezi meg 46. Tanulmanyi Napok konferenciajat a hollandiai Elspeet-ben.

A negy napos konferencia temaja: ’ NYUGATI MAGYAR SZELLEMVILAG ’

A konferencia programja es tovabbi reszletes informacio a Mikes Tanulmanyi Napok honlapjan olvashato. A meghivo, a jelentkezesi lap es az eloadok rovid eletrajza PDF-formatumban letoltheto a honlaprol:

A Tanulmanyi Napokra szeretettel varjuk.

A szeptemberi viszontlatas remenyeben,

Szives udvozlettel,

A Hollandiai Mikes Kelemen Kor vezetosege

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

9) MÁRCIUS 15-i BESZÉDEK

9a) DEÁK ISTVÁN

KOSSUTH SZOBOR

2005 március 13.

A szerencse úgy hozta, hogy csaknem harmincöt éve lakom a Kossuth szobor felett, ott fenn a 12-ik emeleten, onnan figyelem a szobor sorsának alakulását. A változások néha majdnem olyan drámainak tűnnek, mint a nagy magyar sorsfordulók. Rossz időszakokban falfirkák éktelenkedtek a szobron, körülötte szemét és olyan fokú elhanyagoltság, hogy gyakran mi környékbeliek mostuk valamennyire tisztára a szegény honvédet és az esdeklő parasztembert. Máskor, mint most is, egy helyrehozott, a helyi közösség által gondosan ápolt szobor szépíti környékünket.

Évenként egyszer-kétszer van itt ünnepség. Meghatódva gondolok azokra, akik gyakran messziről, zord idővel, jeges szelekkel dacolva járnak ide, hogy leróják tiszteletüket Kossuth, a 48-as forradalom, a szabadságharc, a márciusi ifjak előtt.

Engedjék meg, hogy rövid beszédemet három gondolatkörnek szenteljem. Az első a márciusi ifjúság programja, célkitűzései, és hogy mennyire egyeztek ezek Kossuh Lajos programjával, céljaival. A második téma annak a kérdésnek rövid fejtegetése, hogy mennyire valósult meg Magyarországon a politikai jogegyenlőség, amelyet mind a pesti forradalmárok, mind a pozsonyi reformerek legfontosabb programpontjuknak tekintettek. És a harmadik téma: mennyire volt magyar és mennyire többnemzetiségü a forradalom és a szabadságharc.

Ami az első pontot illeti: nem kétséges, hogy mind a Pesten gyülekező forradalmi ifjúság, mind a pozsonyi országgyűlésen székelő Kossuth Lajos és politikus társai igen hasonló célokat tűztek ki maguk elé. Feladatuknak tekintették egy olyan alkotmányosságra épült, szuverén állam kialakítását, amelynek minden lakosa egyenlő jogokkal rendelkezik, amelyben nincsenek többé privilégiumok, nem lesznek jobbágyok, a sajtó szabad, és a boldogulás lehetősége mindenki előtt fennáll. A hasonló célok azonban nem jelentették azt, hogy minden kérdésben egyetértettek, már csak azért sem, mert a márciusi fiatalok nagy része nem volt nemesi származású, míg a pozsonyi diétán végeredményben csak a nemességnek volt döntö szava. Amíg a márciusi fiatalok nagyon is el tudták képzelni a jövőt grófok, köznemesek, püspökök, sőt még a király nélkül is egy forradalmi köztársaság keretein belül, addig a Kossuth-féle reformer nemesség az ország lakosságát fel akarta emelni a nemesség színvonalára, de politikailag továbbra is döntő jelentőséggel kívánt bírni az országban. Így elkerülhetetlen volt az ellentét a két forradalmi központ, Pozsony és Pest-Buda között.

Az igazság az – és erről ritkán hallani – , hogy Kossuth és Petőfi, a pozsonyi diéta és a pesti Fiatal Magyarország nem szerették egymást. Kossuth 1848 márciusában eltiprással fenyegette a márciusi fiatalokat, Petöfi viszont, egy Arany Jánosnak irt levelében, akasztófát igért a magyar kormánynak, közöttük Kossuth Lajos pénzügyminiszternek. Ezért egy kicsit furcsa lenne éppen a Kossuth szobornál emlékezni a március 15-i eseményekre ha nem tudnánk azt is, hogy a szabadságharc kitörése után, 1848 őszén, Kossuth Lajos felhívására a márciusi fiatalok hösiesen fegyvert ragadtak a haza védelmében.

Had emlitsem még, hogy 1928-ban, amikor ezt a szobrot felavatták, amerikai lovasrendörök választották szét az egymás ellen tüntetö jobboldali és a baloldali magyarokat.

Mindazok közülünk, akik azon sopánkodnak, hogy megosztott a magyar nemzet, s különösen a magyar emigrácó, akiket bánt, hogy otthon egymásra acsarkodnak a különböző politikai pártok, megnyugvással vehetik tudomásul, hogy ez mindig is így volt, sőt azt is mondhatnánk, hogy az ilyen viszalykodás a politikában természetes és szükséges állapot.

A második téma a politikai jogegyenlőség, amelynel szebbet és fontosabbat nem hirdethetett volna a márciusi, vérontás nélküli magyar forradalom. Igaz, hamar kiderült, hogy ezt az elvi eltökéltséget nem lehetett azonnal és teljes mértékben a gyakorlatba átültetni, s ezért aztán a szegeny és tanulatlan embereknek nem adtak akkoriban választójogot, sem Magyarországon, sem másutt Európában. Újabb száz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy végül 1945 novemberében felnőtt férfiak és nők, vagyonra, iskolázottságra és származásra való tekintet nélkül részt vehettek az országgyűlési választásokon. Tragikus módon még ezt a nagyszerű vivmányt is visszavették a magyar néptől, amikor – nem egészen két év múltán – a kommunisták új, áldemokratikus választásokkal meghamisították az első általanos, titkos, egyenlő választás eredményeit.

Viszont a politikai jogegyenlőség más kérdéseiben nagyon is előre haladt hazánk, annyira, hogy 1868-ra megszűnt az utolsó korlátozás is a vallási kisebbségek tevékenységével kapcsolatban. De mielőtt ünnepelnénk magunkat, hogy lám a magyarság mennyire elől járt Európában a törvény előtti egyenlőség kérdésében, gondoljunk arra, hogy 1938-tól kezdődően az ország lakosságának hat százelékát kitevő zsidóságot fokozatosan megfosztották az 1868-ra kivívott alapvető polgári jogaiktól, majd kitaszították őket a nemzetből, sőt félmilliót közülük kiszolgáltattak a náci Németországnak, amely aztán nagyrészt elégette őket. Egy évvel később egy másik magyar kormány kétszázezer német ajkú magyart kergetett külföldre, majd röviddel azután egy harmadik magyar kormány megfosztotta emberi jogaiktól azokat, akik szerecsétlensegükre grófoknak, kulákoknak vagy úgynevezett kulákcsemetéknek születtek. Így aztán csak az utóbbi két évtizedben lett újra teljes a jogegyenlőség, és állhat mindenki a törvény elé anélkül, hogy attól kellene rettegnie: társadalmi, vallási vagy nemzetisegi származása miatt nem fognak úgy bánni vele, mint a másik emberrel.

A harmadik téma a forradalom nemzeti, illetve többnemzetiségü jellege. Nem kétséges, hogy a kezdetben vér nélküli forradalom a magyar nemzet, a magyar egység , az ország egyesítése érdekében zajlott le. Sőt az 1848-as áprilisi törvények meg sem említették a nem-magyar ajkú nemzetiségeket, pedig azok akkor az ország lakosságának több mint hatvan százalékát tették ki, Dehát akkoriban mindenki úgy hitte, egy haladó országban, ahol minden polgár egyenlő jogokkal rendelkezik, nem lesz, nem létezhet nemzetiségi kérdés. Sőt a nemzetiségeknek autonómiát adni egyenlő lenne a régi, feudális privilégiumok helyreállításával. Azonban a magyarországi románok, szlovákok, szerbek, horvátok tanultak a magyaroktól és 1848-ban ugyanazokat a jogokat követelték maguknak, amelyeket eredetileg a magyarok követeltek a bécsi udvartól. Igy aztán a nemzetiségi kérdés megoldatlan és megoldhatatlan maradt.

Amíg azonban élt a forradalom, élt a remény is, hogy a fiatal, forradalmi Magyarország Európa más népeivel karöltve fog menetelni a szebb jövő felé. Erre a nagy bizalomra vallott maguknak a forradalmároknak többnemzetiségü összetétele. Gondoljunk arra, hogy a Pilvax Kávéházban találkozó márcusi fiatalok közül Petőfi Sándor szlovák, Jókai Mór német, Degré Alajos francia, Vasvári Pál pedig román származású volt, és zsidó származásúak is akadtak a fiatalok között nem is kevesen. Ha pedig magát a szabadságharcot tekintjük, emlékeznünk kell arra, hogy mind Kossuth Lajos, mind Görgey Arthur édesanyjuk révén cipszer németek voltak, a legendás hírű erdélyi katonai parancsnok: Bem apó pedig lengyel ember volt. Továbbá a tizenhárom aradi vértanú tábornok közül Pöltenberg Ernő osztrák, Leiningen-Westerburg Károly birodalmi német, Schweidel József, Láhner György és Aulich Lajos magyarországi németek, Damjanich János szerb, Knézich Károly pedig horvát volt, s a magyar származású tabornokok közül egy vagy kettő épp csak hogy törte a magyar nyelvet. Mindamellett a magyar hazaszeretet fogta össze ezeket a nem-magyar származású embereket.

Amikor jogos büszkeséggel gondolunk 1848-ra, mint a magyar történelem egyik legszebb, legtisztább nemzeti megmozdulására, emlékeznünk kell arra is, hogy a forradalmárok nem voltak egymás között egységesebbek mint például az amerikai Egyesült Államokat alapító olyan honatyák, mint Jefferson és Hamilton, akik egy kanál vízben megfojtották volna egymást. Továbbá gondolnunk kell arra, hogy hiába harcoltak a 48-as forradalmárok a törvény előtti egyenlőségért, nem egészen száz évvel később magyar politkusok, akik beszédeikben minduntalan Kossuthra és Petőfire hivatkoztak, a legfőbb feladatuknak azt tekintették, hogy fokozatosan megfossszák a magyarság jó részét polgári és emberi jogaitól, sőt hogy százezreket kiűzzenek az országból. Végeredményben tehát március 15-én nem csak ünnepelnünk kell, hanem magunkba szállni és mindent megtenni azért, hogy megörizzük, sot tovább fejlesszük a 48-as fiatalok, valamint a pozsonyi országgyülés nagyjainak csodalatos emberjogi és politikai vívmányait.

Deák István

Columbia University

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

9b) DÖMÖTÖR GÁBOR

A SZERETET ÜNNEPE

Március 15-én általában a szabadság kivívásáról, a nemzeti önrendelkezés megszerzéséről szoktunk megemlékezni. Felidézzük a szabadságharc kirobbanásának napjait, mi is elszavaljuk a Nemzeti dalt, mint annak idején Petőfi, megemlékezünk a diadalmas harcokról és a sok egyéni hőstettről, majd pedig az orosz túlerő segítségével levert forradalomról, a hősi halottakról, a kivégzettekről, a megtorlás éveiről és, esetleg, a későbbi kiegyezésről.

Méltó és jogos, hogy a szabadságért harcoló, sok esetben életüket áldozó hősök emlékét megőrízzük. De nemzeti ünnepeinknek csak akkor van igazán értelmük, ha a történelmi visszapillantás a jövőbe tekintéssel párosul, ha a múlt eseményeinek tanulsága útmutatásként szolgál számunkra, ha az ünnepet arra használjuk fel, hogy felmérjük helyzetünket és teendőinket. Nemzeti jövőnkre döntően kiható korszakot élünk, amikor minden magyar-érzésű, magát az egyetemes magyar nemzethez tartozónak tekintő személy joga, sőt kötelessége, hogy átgondolja a nemzetre háruló feladatokat és megkeresse a módot arra, hogy a lehető leghatékonyabban kivegye részét a teendőkből. Ez alul mi, külföldön élő magyarok sem vagyunk mentesek. Vegyük tehát számba a nemzetre háruló kihívásokat és keressük meg, hogyan segíthet legjobban a külföldi magyarság. Mérjük fel, mit jelent ma, mit kell hogy jelentsen számunkra március 15-e ?

Míg március 15-e általában a szabadság megszerzéséért való küzdelem emlékünnepe, legyen ma elsősorban a hálaadás alkalma. Hiszen négy évtized szovjet megszállás és kommunista uralom után, a sors kerekének egy végre számunkra is szerencsés fordulása következtében, Magyarország visszanyerte szabadságát, önrendelkezését és szervesen bekapcsolódott a nyugati világba mint a NATO-nak és az Európai Uniónak tagja. Talán Mátyás óta nem volt az ország olyan mértékben önálló, mint most. A szabadság megszerzésében nemcsak a jó sors, de népünk magatartása, szívós élniakarása is közrejátszottak, hiszen a szovjet birodalom szétbomlásának lassú folyamatát az 1956-os magyar szabadságharc indította el. De az ezt követő évtizedeknek, minden hibájuk ellenére, szintén voltak érdemei, ha figyelembe vesszük, hogy egy megszálló hatalom jelenléte mellett kellett, a lehetőségek korlátain belül, a nemzet fennmaradását biztosítani.

Igen, elnyomás alatt, vagy a nyilvánvaló végveszély küszöbén, mindig képesek vagyunk az összetartásra, az önfeláldozó harcra, vagy akár a hősi halálra. Ilyenkor fellángol bennünk a hazaszeretet. De sajnálatosan sikertelenek vagyunk, ha feladatunk a kitartó, folyamatos építő munka, a szabadságnak nem kivívása, hanem megőrzése, a nemzet tartós felvirágzásának biztosítása. Ilyenkor mintha kialudna bennünk a hazaszeretet: a közérdeket elnyomja az önérdek, az összetartást behelyettesíti a széthúzás, a nemzet érdekében folytatott államvezetés helyett előtérbe lép az egyéni és párthatalmat célzó politika. És miközben az így elgyengült nemzeti testben erőre kapnak lappangó betegségeink: a korrupció parazitái, a hatalmaskodás fekélyei, az opportunizmus vírusai, gyenge ellenállóképességünk a kívülről jövő káros behatásokat sem tudja kivédeni.

Már neves költőnk, Gyulai Pál másfél évszázaddal ezelőtti keserű szavai is ezt tükrözték:

Hazáját most jobban szerette,
Az eltiport, szegény hazát!
Magyar természet, öröklötte:
Már így van több száz éven át.
Ha jobb dolgunk van, meg nem férünk.
Hiúság és viszálynak élünk,
S csak akkor csüggünk igazán,
Ha tönkretettük, a hazán.

Igen, a szabadságot megszereztük. De csak az elkövetkezendő évek fogják eldönteni, hogy megszerzett szabadságunkra bölcsen és sikeresen építve, biztosítani tudjuk-e nemzetünk felemelkedését, maradandó jobb jövőjét. Ezért nagy szükség van arra, hogy március 15-ét, a jogos hálaadáson kívül a hazaszeretet gondolatának szenteljük. Mert a hazaszeretet az összetartó erő, amely a tömegből népet, nemzetet kovácsol, amely az egyéni érdekeket összehangolja és a közös érdekek útjára vezeti. A hazaszeretet különbözteti meg az államférfit a csupán politikustól és ad neki erkölcsi erőt arra, hogy az egyéni vagy pártérdekek fölé emelkedve, nemzete jövőjéért dolgozzon. De a hazaszeretet készteti a polgárt is arra, hogy a nemzeti kérdésekkel tudatosan foglalkozzon és azok ismeretében kellő bölcsességgel és körültekintéssel válassza meg az ország vezetőit.

Ma, amikor 40 év szocialista próbálkozás után a nemzet ráállt a piacgazdaság útjára, különös szükség van mély közösségi érzésre, melynek legtágabb megnyilvánulása a nemes értelemben vett hazaszeretet. Mert a hazaszeretet, a közjó iránt érzett felelősség szab irányító medret a piacgazdaságnak is. Hiszen alapjában véve a piacgazdaság az egyéni, önző érdek alkotó, kezdeményező erejére épül. De ez az erő csak akkor válik általános alkotó rendszerré, csak akkor érik tartósan építő társadalmi formává, ha egy belső értékrendszer korlátai között mozog, amelynek jogi kifejezője az egyéni szabadságot és a közjót kiegyensúlyozó törvény.

A szocializmus a közjót helyezi az egyéni érdek fölé. A liberális kapitalizmus, piacgazdaság az egyéni érdekek szabadságának, egyensúlyának sikerében bízik. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a két irányzat törvény-szabta egyensúlya szükséges. A helyes egyensúly-pontot a nemzet sajátos helyzetének, körülményeinek függvényeként kell meghatározni és az azt biztosító jogrendszert megalkotni. E feladatnak sikeres elvégzése felvilágosult polgárokat és felelősségteljes, mindenek felett nemzetük javát szolgáló államférfiakat, politikusokat igényel.

Igen: a szabadság sikeres megőrzése és a nemzet felemelkedése más tulajdonságokat igényel, mint a szabadság megszerzése. Nem hősi önfeláldozást, hanem szívós, kitartó munkát. Nem egyéni harci virtust, hanem türelmes összmunkát. Nem lángoló, merész támadásokat, hanem bölcs mérlegelést és megfontolt döntést. Nem testi erőt és bátorságot, hanem lelki erényt és becsületet. Nem a fegyverforgatás ismeretét, hanem szellemi felkészültséget arra, hogy megálljuk helyünket a nemzetek versenyében.

Önfegyelem és törvénytisztelet kell, ami behelyettesíti a kormányhatalom erőszakával biztosított rendet. Becsületesség kell és emberi tisztesség, hogy az egyéni vállalkozás és a piaci verseny egészséges, serkentő ereje ne váljon az önzés és opportunizmus melegágyává. Türelem kell, hogy békésen meglegyünk egymással, hogy meghallgassuk, megértsük egymás gondolatait, elképzeléseit, hogy belássuk, sok út vezethet a közös cél felé és, hogy ebben a feladatban segítenünk, nem pedig gáncsolnunk kell egymást. Kell becsvágy, ambíció, hogy akaratunkat, kitartásunkat fűtse, de kell szerénység, önzetlenség, hogy egyéni céljaink ne vakítsanak el, hogy szem előtt tudjuk tartani közös céljainkat.

A szabadsággal való élés, bölcs sáfárkodás, szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, képzett, felvilágosult szellemi és lelki alkatot igényel. Bár a nemzet történelmében, sőt manapság is vannak ennek megfelelő kimagasló példák, mégis azt kell mondanunk, hogy nem ezek a tulajdonságok képezik népünk erős oldalát. A rendszerváltás előtti négy évtized pedig nem kedvezett ezek kifejlesztésének. Az ilyen életfelfogást, emberi magatartást leginkább a fiatalkori években lehet elsajátítani. A szülői otthonon kívül az iskolák, egyházak és az ennek megfelelő szellemben működő ifjúsági szervezetek hivatottak arra, hogy a most felnövő nemzedéket felkészítsék az új időkre, feladatokra. Ezért lényeges, hogy mind az anyaország, mind a határon túli magyar közösségek elsődleges fontosságú feladatként kezeljék a tanítást és nevelést. Mert van remény arra, hogy a most felnövő nemzedék elsajátítsa azokat az ismereteket és szellemi, lelki értékeket, amelyek előfeltételei a nemzet felemelkedésének. Az egyre több egyházi iskola, a cserkészet, melynek létszáma Magyarországon már megközelíti a tizenöt ezret és a szomszédos országok magyarlakta vidékein is közel hatezer fiatallal működik, a sokezer áldozatkész tanár és vezető: ezek kezében van a nemzet igazi jövője. Már azért is, mert nyersanyagokban szegény országunknak potenciálisan legnagyobb tőkéje népének erkölcsi ereje és szellemi felkészültsége.

Sokszor hallom honfitársaimtól a panaszos megjegyzést, hogy “ja, kérem, kis nemzet vagyunk!” Nem elfogadható kibúvó a sikertelenség felelőssége alól! Svájc, Svédország, Finnország, Ausztria lakossága kevesebb Magyarországénál és, míg Hollandia népessége meghaladja Magyarországét, területe fele akkora. És mégis sikeres, jó módban élő országok, amelyek olyan élvonalbeli világcégeket tudtak létrehozni mint a holland Phillips, a finn Nokia és a svéd Ericsson, nem is beszélve a kis Svájc ipari és pénzügyi hatalmáról. Sikerük titka nem területük vagy népességük nagysága – legtöbbjük nyersanyagokban is szegény ország – hanem lakosságuk képzettsége, kezdeményezése, kitartása és társadalmuk jól működő rendezettsége. Ha pedig végig tekintünk a minket környező országokon, azt látjuk, hogy Románián és Ukrajnán kívül mindegyik – így Szlovákia, Horvátország, Szerbia-Montenegro és Ausztria – Magyarországhoz hasonló nagyságuak vagy kisebbek, mind terület, mind népesség szempontjából. És amikor Magyarország csatlakozott az Európai Uniohoz, vele együtt belépett hat sokkal kisebb ország: Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta és Ciprus görög része.

Nem, a világ színpadán nem nemzetünk létszáma vagy országunk nagysága fogja sikeres előrehaladásunkat meghatározni, hanem népünk képzettsége és erkölcsi ereje. És ez az a terület, ahol a külföldön élő magyarság is kiveheti részét. Hisz a számos ujjáinduló egyházi iskola, a cserkészet, de a már fennálló iskolák és egyetemek is anyagi nehézséggel küzdenek. Méghozzá leginkább a határon túli magyarlakta vidékeken, ahol a magyar iskolák, egyházközségek és szervezetek a nemzeti, kulturális fennmaradás végvárai. Ha ritkán is vehet tevékeny részt a mindennapi munkában, segítsen a külföldi magyarság legalább anyagilag. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a külföldi magyarság sok helyen felismerte ennek fontosságát és, miközben igyekszik külföldi fiataljaink magyarságát megőrízni, rendszeres és hatékony segítséget nyújt az otthoni, elsősoban határon túli ifjúság oktatásában, nevelésében.

Történelmi évfordulókról való megemlékezés akkor hoz gyümölcsöt, ha alkalmat ad jelenünk kiértékelésére és jövőnk tervezésére. Ezévi március 15-i megemlékezésünk alkalmából adjunk hálát azért, hogy Magyarország visszanyerte szabadságát, önrendelkezését. Ugyanakkor viszont tartsunk lelkiismeret vizsgálatot a felett, hogy lehetőségünk szerint kivesszük-e részünket a megszerzett szabadsággal való bölcs élésnek elősegítésében, úgymint nemzetünk azon tagjainak támogatásában, akik az ország határain túl küzdenek nyelvünk, kulturánk és magyar azonosságuk fennmaradásáért.

Dömötör Gábor
Easton, CT – USA

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

10) ELBOCSÁJTÁSOK AZ EÖTVÖS EGYETEMEN

There is a growing tension in universities for the
compulsory dismissals.

The council of the Faculty of Science of Eötvös
University openly faces the rector and the deans of
the Faculties of Science of the four greatest
universities have turned to Premier Gyurcsány in an
open letter. On March 7 the council of the Faculty of
Science of Eötvös University (ELTE) decided to stick
to the former regulations of the university in spite
of the measures taken by the new commissioner. István
Klinghammer, rector of ELTE finds the decision of the
faculty council ’childish’ but said though he thought
the measures were not fair the financial problems must
be tackled somehow. There are severe lay-offs planned
in Debrecen, Szeged, Pécs, and Gödöllő. The Democratic
Trade Union of Teachers has also called on Bálint
Magyar, Minister of Education to revise the amendment
of the law of education which has increased the
overtaxing of teachers.

Translated by Péter Szentmihályi Szabó

Tisztelettel: Fodor Andras

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

11) LEVÉLTÁRAK FELDOLGOZÁSA

Bela batyam

Mar reg elszantam magam, hogy irok Bela batyamnak, de sosem jott ossze.

Mostani levelem celja, hogy az On tanacsat kerjem.
Mint tetszik tudni, kozel 3 evet toltottem a Medea Gmbh
alkalmazasaban archivalokent. A feladatom a Berlini Allami Konyvtar mult szazadokbol rankmaradt keziratainak internetes archivalasa volt.

Az emlitett cegbol kivaltam tobb kollegammal, es egy masik ceggel mukodunk jelenleg egyutt, az ADAPS BT-vel www.adatrogzites.hu).
Testverem segitsegevel (aki reformatus lelkesz) felvettuk a kapcsolatot a reformatus konyvtarakkal, leveltarakkal, hogy felajanjuk nekik szolgaltatasainkat. Ok hallvan a mi referenciainkat, es tudomast szerezve munkatarsaim kepesiteserol, orommel dolgoztatnak fel velunk leveltaraikat, azonban sulyos anyagi gondokkal kuszkodnek.
Ugy nyilatkoztak, hogy a magyar allam nem tamogatja oket ebbeli tevekenysegeikben, es mas penzforrast nem tudnak. Testveremmel ugy gondoltuk, hogy mi magunk probalunk alapitvanyokat keresni, akik az ilyen kulturalis munkalatokat tamogatjak.

Ezert fordulok tehat Bela batyamhoz, mert tudom, hogy onnek
szerteagazo kapcsolatai vannak. Szeretnem megkerni Ont, hogy kerdezzen korbe ismerosei kozott, hogy valakinek nincs-e olyan kapcsolata, akik tamogatnak e nemes feladatot.

A magyarsagunk bizonyitekai, felbecsulhetetlen kulturalis remekei, tortenelmi adatai ott porosodnak az egyhazmegyei leveltarakban, mert nincs anyagi lehetoseg a digitalizalasukra.

Ha van olyasvalaki, vagy akar maga Bela batyam, aki ilyen
lehetosegekrol tud, kerem jelentkezzen nalam, hogy segitsek
letrehozni a kapcsolatot kozotte es a leveltari archivumok igazgatoi kozott.

Udvozlettel
Genda Csongor

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

12) SEGITSÉGKÉRÉS

Kiss Zsuzsanna Kolozsváron másodéves történelem- régészet szakos hallgató. Az alapképzés 4 éves, de szeretné a 5-is évet is elvégezni ( jó tanuló- elsők között van) mert az minősül egyetemnek.

tandíj 400 Euro/év
lakbér + rezsi : 500-600 E /év
hazautazás (120 km.) 10 E /hó
élelem 30 E/hó
tavaly -1 év alatt 125 E : tankönyvek (nagyon drágák, de ebből tud készülni) tanszerek, kurzusok stb.
Ezek a ridek számok, de mivel ismerem a családot ők önerőből nem tudják előteremteni a fenti összeget.
Bármi kérdés felmerül, állunk elébe.

Tisztelettel köszönöm megértését és segítségét.
Üdvözlettel: Matild

matild317@freemail.hu

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

13) FELSZABADULÁS VAGY CSÖBÖRBÖL VÖDÖRBE

Tiszteljük egymás emlékeit

Népszabadság • Solymosi Frigyes • 2005. április 6.

Voltak idők, amikor visszamenőleg "átíratták" velünk még az
emlékeinket is. Bár ennek már vége, ma is vannak olyan kortársaink – "balról" is és "jobbról" is -, akik némi lelki nyomást gyakorolva szeretnék, ha az ő szemüvegükön keresztül látnánk még azokat az éveket is, amelyeket saját szemünkkel is láttunk.

Ez a törekvés megnyilvánul a Magyarországon most hatvan éve
befejeződött háborúval kapcsolatban is: hogyan kell minősítenünk a szovjet csapatok magyarországi bevonulását; felszabadításnak vagy megszállásnak. Annyi bizonyos, hogy a lakosság nem egyformán élte meg ezeket az esztendőket.

1. Teljesen természetes, hogy zsidó származású honfitársaink számára az ország elfoglalása, a német és magyar csapatok legyőzése igenis felszabadulást jelentett. Aki ezt tagadja, az nem veszi tudomásul, hogy a nácik el akarták pusztítani a zsidóságot, és ebbéli törekvésükben, a zsidóság diszkriminálásában, üldözésében, deportálásában a magyar közigazgatás aktívan közreműködött. Ezen nem változtat – legfeljebb a bűnöket enyhíti -, hogy Budapesten a zsidók nagy részét sikerült megmenteni, és mindenütt voltak olyanok, akik segítettek zsidó honfitársainkon, akik a deportálásokat megpróbálták késleltetni, akadályozni. Nyilvánvaló, hogy a pusztulásra ítéltek a szovjet csapatok bevonulását örömmel üdvözölték. Már csak azért is, mert ha később értek volna az országba, ha később zárták volna körbe Budapestet, akkor még azok is elpusztultak volna, akik így megmenekültek. Mindezen nem változtathat az a tény, amit a Magyar Nemzet publicistája felhoz, hogy később "Kohn bácsi szatócsboltját elvették", "Kohn bácsit az AVH-ban verték", és "az ő életére is rátelepedett egy szörnyállam". A vörös diktatúra egyébként nem egy népet, népcsoportot "pusztítgatott": egészen más, egyáltalán nem valami egységes szempont alapján választotta ki a lassú vagy azonnali megsemmisítésre ítélteket. Azon se lehet csodálkozni, hogy a szörnyűségeket túlélt zsidó polgártársaink közül sokan a háború után csatlakoztak a kommunista párthoz, és hitték, hinni akarták, hogy egy szebb világot, demokráciát építenek, ahol nem tesznek különbséget ember és ember között. Amikor rájöttek, hogy ez csak álom volt, közülük számosan aktív szereplőivé, majd áldozataivá váltak az '56-os forradalomnak.

2. Az is igaz viszont, és ezt üldözött honfitársainknak is figyelembe kell venniük, hogy a magyar nép túlnyomó része a szovjet csapatok bevonulását, az ország elfoglalását sohasem tekintette felszabadításnak. Nem tekinthette, mert háborúban álltunk velük, mert apáink, testvéreink, rokonaink harcoltak ellenük, és estek el a csatatereken. Be kell vallanunk, hogy a magyar nép, eltekintve egy szűk németellenes, éleslátó értelmiségi csoporttól és – a szintén csekély létszámú – illegális kommunista párttól, nem tudva vagy nem véve tudomásul a nácik szörnyű terveit, szinte az utolsó pillanatig a háború megnyerésében bizakodott. Hiszen melyik az az ország, amely belekeveredve egy háborúba, annak elvesztéséért fohászkodik? A magyar nép hozzáállását jelentősen befolyásolta Trianon igazságtalansága, elvesztett területeink visszaszerzésének lehetősége. Hiszen az iskolában naponta elmondtuk: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország". És sorolhatnám tovább az egyéb hazafias, érzelmekkel teli megnyilvánulásokat, amelyek belénk ivódtak. Mégis meglehetős aggodalommal fogadtuk '44 márciusában a szövetséges német csapatok megjelenését. A szegedi SZVSE pályán éppen labdarúgó-mérkőzés zajlott, amikor a közeli Izabella hídon átdübörögtek a német katonákat szállító járművek. A közönség csendben, szorongással bandukolt a teherautók mellett a belváros felé. Ugyanezt a hangulatot tapasztaltam másnap a Piarista Gimnáziumban is. Mi, tizenhárom éves gyermekek, akik korábban sírva ünnepeltük az elszakadt területek egy részének visszacsatolását, egyáltalán nem lelkesedtünk a város utcáin időnként rendben végigvonuló, szépen éneklő s velünk egyébként barátságosan viselkedő idegen katonákért.

Fél évvel később viszont kifejezetten féltünk, remegtünk a közeledő ellenséges haderőtől, amelyet megelőzött a rossz híre. Nem véletlen, hogy tíz- és százezrek hagyták el otthonaikat, menekültek néhány kofferral a szovjet csapatok elől. A jelen írás szerzője szüleivel először kerékpárral indult Szegedről a Duna mentén a fővárosba. Hogy miért kellett egy adóügyi jegyzőnek és egy tanítónőnek otthagynia évtizedeken keresztül létrehozott, és soha vissza nem szerzett otthonát, és miben reménykedtek a hozzájuk hasonlók… Talán a csodafegyverekben? Vagy abban, hogy nem érnek utol bennünket a szovjet csapatok?

3. Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kísérletével, a nyilas-hatalomátvétellel kétségkívül megváltozott a helyzet, s ez módosíthatta volna a lakosság viszonyát a háborúhoz. Gyermekként naphosszat a főváros utcáin barangolva sok mindennek tanúja voltam.
Borzongva és könnyes szemmel figyeltem, hogyan bántak a nyilasok zsidó honfitársainkkal, hogyan űzték ki őket a nyolcadik kerület egyes épületeiből. Való igaz, hogy a bámészkodók közül senki nem merészelte kifogásolni ténykedésüket, de magatartásuk, arckifejezésük elárulta érzéseiket. Borzasztó élmény volt, amikor később, már Keszthelyen, menekülésünk végső állomásán, a gimnázium falánál végignéztem két katona agyonlövetését, akik nem kívántak a náci és a nyilasuralom meghosszabbításáért tovább harcolni. Mindezen szörnyűségek ellenére, a szovjet csapatokat még ekkor sem felszabadítóként üdvözöltük. Ezt már azért sem tehettük, mert a szovjet katonák nem felszabadítóként viselkedtek. Bennünket – jogosan – egy ellenséges ország lakosainak tartottak, akik megtámadták hazájukat, akikkel azt csinálhattak, amit akartak. Nem véletlen, hogy a lakosság nem virágcsokrokkal,
örömujjongással fogadta őket – mint a franciák az amerikaiakat. Életem legszörnyűbb éjszakája volt, amikor Keszthelyen, már apa nélkül, édesanyámmal összebújva, remegve hallgattuk a háziasszonynak a szomszéd szobából átszűrődő sikoltozását, és azért imádkoztunk, hogy a katonák bennünket ne látogassanak meg. Hiába biztatott a másnap már lehiggadt, hozzám igen kedves tatár kapitány, hogy "jó bolsevik lesz belőled", az az éjszaka maradandó emléket hagyott bennem.

Való igaz, hogy a szovjet hadsereg megszabadított bennünket a hitleri uralomtól, a fasizmustól, a nyakunkra ültetett őrült nyilasoktól.
Ezzel történelmileg pozitív tettet hajtott végre. Nem lehet kizárni, hogy ha a szovjetek meghagyták volna önállóságunkat, később könnyebben elfeledtük volna bevonulásuk kísérő mozzanatait, és úgy tekintettünk volna rájuk, mint a németek az amerikai katonákra. De ezt nem tehettük, mert elvették szabadságunkat, malenkij robotra hurcoltak százezreket, vazallusukká alacsonyítottak bennünket, és a hazánk sorsát hosszú évtizedekig meghatározó diktatúrát ültettek a nyakunkra.
A történelem fintora, hogy ennek "áldásaiból" részesült az a szovjet kiskatona is, aki végigharcolva a háborút győztesen tért vissza hazájába.

Ma már ezen is túl vagyunk. Demokráciában élünk, és senki nem gátolhatja meg a másikat abban, hogy az általa vagy szülei, nagyszülei által átélt eseményeket saját élettapasztalata, családjának sorsa alapján nézze. Nincs joga senkinek arra, hogy megmondja: hogyan éreztünk akkor, vagy előírja, hogyan kellett volna éreznünk. De arra sincs jogunk, hogy az elődök hibái, vétkei miatt bármelyik országban és bármelyik oldalon lévő utódokat elmarasztaljuk, ellenségnek tekintsük.

Aszerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

14) ÚJ AKITELKI NYILATKOZAT

A Magyar Demokrata Fórum életre hívói ismét szólni kívánnak a magyar nyilvánossághoz. Erre kényszerít bennünket az ország és a magyarság mai áldatlan helyzete. Saját felelősségünk is erre sarkall bennünket, hiszen 1987 szeptemberében a súlyosodó válság nyomása alatt, de a megújulás reményében hívtuk barátainkat az első lakiteleki találkozóra. Az általunk alapított párt jelenlegi vezetői már csak bitorolják az MDF nevet. Meggyőződésünk szerint
politikájuknak és magatartásuknak semmi köze sincs Lakitelek szelleméhez.
Úgy érezzük: szólni kell ismét. Politikai nézeteinkben vannak ugyan különbségek, de közös nevezőnek tartjuk a jövő iránti felelősséget.
Közállapotaink nyomorúságosak, az 1990 óta eltelt másfél évtizedben nemzetközi és hazai érdekcsoportok kiszolgáltatott helyzetbe hozták az országot. A nemzeti vagyon döntő hányada külföldi érdekeltségek és hazai spekulánsok kezére jutott. E vagyon maradékát – például a termőföldet – a most akarják kiárusítani. Az ország eladósodása ismét veszélyes méretet öltött, az adózó magyar polgár nem láthatott elszámolást sem a felvett hitelekről, sem a privatizációs bevételekről. A társadalomban nőttön-nő az elkeseredés és a tehetetlenség érzése.
A magyar népesség vészesen fogy a Kárpát-medencében, határainkon belül és határainkon túl. A nemzet bizonytalanná lett öntudatában, értékítéletében. Maga az állam is szinte eszköztelenné vált, ki van szolgáltatva a globalizmus erőinek és akaratának. A magyarnak nevezett kormány nem képviseli a nemzet érdekeit. A miniszterelnök és köre a tavaly decemberi népszavazás előtt hazug és félelemkeltő kampányt folytatott a nemzet – legalább jelképes – újraegyesítése ellen.
A nemzet jövőjét érintő fontos kérdésekben (népesedés, oktatásügy, egészségügy, kistelepülések, mezőgazdaság) ugyanilyen felelőtlen politikát folytat a kormány. Indokolatlan támadások érik a hazai egyházakat, semmi sem szab gátat a tömegtájékoztatás erkölcsöt és jó ízlést romboló ténykedésének.
Lesújtó a látlelet, ez azonban senkinek sem adhat felmentést, sem nekünk, akik ezt írjuk, sem azoknak, akiknek szánjuk. A magyarságnak vannak erői, szellemi és erkölcsi tartalékai, melyeket lehet mozgósítani és megszervezni. Újra a magyar értelmiségnek, a közélet szereplőinek a feladata, hogy felrázzák társadalmunkat. Ehhez mindenekelőtt összefogásra és együttműködésre van szükség.
A következő sorsdöntő országgyűlési és önkormányzati választásokra fel kell készíteni a magyar választópolgárokat, mert kell ismertetni az ország valóságos helyzetével és lehetőségeivel – minden szűk
látókörű bal- és jobboldali elfogultság nélkül. A 2006-os
választásokon nem a pártok, hanem az ország, a nemzet sorsa dőlhet el.
Egyszer s mindenkorra meg kell törni a tegnapi diktatúra uraiból lett nagytőkések hatalmát! A szellem fegyverével, nemzeti közösségek mozgósításával.
Hódítsuk vissza Magyarországot!

Budapest-Lakitelek 2005. április 7.

Bíró Zoltán s.k.
Csoóri Sándor s.k.
Csurka István s.k.
Fekete Gyula s.k.
Für Lajos s.k.
Kiss Gy. Csaba s.k.
Lezsák Sándor s.k.

Discussion/Fórum