ELNÉZÉST KÉRÜNK AZ ANGOLUL NEM TUDÓKTOL DE A MAGYAR LOBBI ÉREDMÉNYESSÉGE GYAKRAN MEGKÖVETELI AZ ANGOL NYELV HASZNÁLATÁT. AKINEK SZÁMITÓGÉPÉN NINCS MAGYAR ABC, VAGY AKIT ÉRDEKELNEK KORÁBBI AKCIÓINK, AZOK A HETI HL LEVELÜNKET ÉKEZETTEL OLVASHATJÁK HONLAPUNKON:
A MAGYAR LOBBIBA VALÓ FELIRATKOZÁS VAGY AZ ONNAN VALÓ LEATKOZÁST MINDENKI MAGA INTÉZI AZ ALÁBBI CIMEN:
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
VEGYEN RÉSZT AKCIÓINKBAN!
(Tisztelt Kollégák!
Magam és segitőtársaim, az American Hungarian Educator's Assoc. Information Technology diviziojában dolgozó a HunorNet csapata nevében is, – kik létrehozták és kezelik a honlapunkat, a cimlistát és intézik heti levelünk szétküldését – szeretettel kivánok a Magyar Lobbi résztvevőinek boldog, panaszkodás mentes, tettekben, optimizmusban gazdag újesztendőt.
Jelenleg az HL heti akció-levelét 1,365 levelező csoport és egyén kapja, mig honlapunknak havonta 5,OOO látogatója van. Tisztelettel kérem, hogy Önök a jövőben is folytassák heti akció-leveleink kiküldését, mert egy darab levélre a cimzettek fel sem figyelnek, de ha 1,OOO levelet kapnak arra igen.)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓNK
1) VERESPATAK
HÁTTÉRANYAG
2) KÖRNYEZETVÉDELEM
2a) CRAIG SMITH CIKKE VERESPATKRÓL
A NEW YORK TIMESBEN
3) KISEBBSÉGEINK
3a) BABES BOLYAI EGYETEM
3b) NÉPSZAVAZÁS A SZÉKELYFÖLDÖN
3c) A CSÁNGÓFÖLDI MAGYAR OKTATÁSÉRT
3d) MAGYAR IGAZOLVÁNY ERDÉLYBEN
3e) WASS ALBERT SZINDARAB ERDÉLYBEN
4) 5O. ÉVFORDULÓ
4a) RAYMOND ARON KÖNYVE
4b) A BÁRD FŐISKOLÁN TARTANDÓ KONFERENCIA PROGRAMJA
4c) BOGNÁR BÉLA: SZEGÉNYEK VAGYUNK!
5) EGYÉB
5a) SÓLYOM LÁSZLÓ ÚJÉVI BESZÉDE
5b) BUCSU NAGY GÁSPÁRTÓL
5c) OROSZ FÖLDGÁZ ELOSZTÓ ÁLLOMÁS MAGYARORSZÁGON
5d) EGY MAGYAR KARTOTÉK: HOZZÁFÉRHETŐEK AZ
FBI JELENTÉSEK
5e) ZIMBABWÉ SZINTJÉN A MAGYAR KÖZGAZDASÁG
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
AKCIÓNK
1) VERESPATAK
(Szépen köszönöm azoknak akik kitartóan dolgoztak Verespatak védelmében inditott akcióinkban, melyek végre sikert hoztak. Mint a 2a) bekezdésben olvasható, a New York Times végre a világ tudomására hozta a készülő tragédia hirét. A cikk irója, Craig Smith megküldte nekem a ciánnal működni tervezett felszini aranybánya megszületése ellen összefogott "csapat" kulcsembereinek alábbi cimeit. Nagyon kérem az HL minden olyan résztvevőjét, aki segiteni tud a harcban, hogy lépjen kapcsolatba velük. Egységes csapatba kell szerveznünk őket a magyar aktivistákkal és az igy létrejött egységes csapatra rá kell irányitanunk a világ közvéleményének reflektorfényét.)
A KULCSEMBEREK:
Stephanie Roth is the key activist, phone numbers in the U.K. (0044 159 064 4046 and 0044 77 68 00 41 53) – one is her of her motherás, the other of her boyfriend), but below is an e-mail with various contact information from Stephania Simion, a young Romanian woman working with Alburnus Maior, the group trying to stop the gold mining project. Stephania Simion is very helpful and can put you in touch with Ms. Roth if need be.
Radu Motoc
Director of Programs
Open Society Foundation Romania
33, Caderea Bastiliei Street
010613 Bucharest
T.+ 40 21-212.11.01
F.+ 40 21-212.10.32
www.osf.ro
(Radu Motoc works for the Soros Foundation in Romania)
Others fighting against the mine:
1. Csongor Kovaci – President of the environmental NGO "Transilvania Verde" – member of the Save Rosia Montana campaign Mobile: 0744603930
2. Ionel Haiduc – President of the Romanian Academy (chemistry professor by profession). Mobile: 0745500188
3. Renate Weber – President of the Open Society Foundation in Romania, ex-councilor of President Basescu on legal issue. Please contact the PR person of OSF, Mr. Mihai Sepetean at 021 212 1101 or 021 212 1102
5. Mircea Babes – Archeologist, member of the Romanian Academy, member of the National Commission for Archeology. Mobile: 0721 482950
6. Paul Cristian Radu – Member of the Romanian Center for Investigative Journalism. Mr.Paul Cristian Radu is "an expert" on Frank Timis (the founder of Gabriel resources) and the web of his companies and affiliated
companies proposing mine developments in the Apuseni Mountains. Mr Radu has extensive knowledge on the relations between Mr.Timis with the political class as well as with the Romanian secrete services.Mobile: 0740309074
7. Anamaria Bogdan – Press Officer Greenpeace Romania Mobile: 0744588667
8. Bartolomeu Anania – Mitropolit Ortodox Church of Cluj, Alba, Crisana and Maramures
Tel: 0264-593944; Press office: 0264- 431004 interior 221
9. Minbomb – a group of graphic artists, architects, writers and IT specialists who realized the famous poster action "Mindbomb for Rosia Montana" (see < mod=sub_actiuni&id=1&lang=RO>
Mobile: 0745939981 (Luminita Dejeu)
1O. Dan Craioveanu – Director of the environmental NGO "Clubul Ecologic Transilvania" and a consultant for Alburnus Maior Mobile: 0722365181
11. Dan Mercea – Social Sciences Researcher, President of the Independent Center for the Development of Environmental Resources and Associate Proffesor at the Babes-Bolyai Univesity. Dan Mercea has extensively researched the resettlement program in Rosia Montana and the effects on the population it has already caused and published a series of articles on the subject. Dan Mercea also researched Gabriel Resources' strategy to attract NGO support for the mining project in Rosia Montana .
Mobile: 0744342831
xxxxxxxxxxxxxx
Representing the mine:
Alburnus Maior
Str. Berk, Nr. 361
517615 Rosia Montana
Judetul Alba
Tel/Fax: +40 258 859310
Mobil: +40 740 342104
E-mail: <mailto:stefania@ngo.ro>stefania@ngo.ro
www.rosiamontana.org
<
Hope this helps. Give my best to Adam – I'm a great admirer of his stories, which he knows as I've told him so myself by email after the amazing death row series.
Craig
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
HÁTTÉRANYAG
2) KÖRNYEZETVÉDELEM
2a) CRAIG SMITH CIKKE VERESPATKRÓL A NEW YORK TIMESBEN
Fighting Over Gold in the Land of Dracula
By CRAIG S. SMITH
Published: January 3, 2007, New York Times
ROSIA MONTANA, Romania — Eugen David, a small-time farmer with a chipped tooth and muddy boots in this obscure wrinkle of Transylvania, is an unlikely man to attract the attention of movie stars and moguls. But he counts Vanessa Redgrave, George Soros and Teddy Goldsmith among his backers in a land battle with a Canadian gold mining company.
Rosia Montana was shrouded in fog and looked like a “Dracula” movie set in November. The town is in Transylvania in western Romania.
The company, Gabriel Resources, owns the rights to mine the hills here and wants Mr. David, 41, to leave his 50 acres of land so that the company can carve out what would be Europe’s largest open-pit gold mine. Mr. David says he isn’t budging.
“We don’t want to move,” he says, staring across at the brown-gray stain of Rosia Montana’s defunct gold mine, which would be swallowed by Gabriel Resource’s huge project.
In the old days, a pipsqueak like Mr. David wouldn’t stand a chance fighting powerful and sophisticated adversaries like Gabriel Resources and its minority partner, the Romanian government.
But this is the Internet age, when local activists like Mr. David can tap into an increasingly well-oiled global network of non-governmental organizations for financial and political support on a long list of causes and emerge with almost as much clout as any corporation.
Mr. David’s stubbornness has struck a chord with the anti-globalization movement. Gabriel Resources’ proposed open-pit, cyanide-leaching mining process has also drawn the ire of international environmentalists who are now trying to stop it.
They just might win.
Mining is one of the world’s most unpopular pursuits these days, particularly the gigantic gouging that leaves the earth pocked with moonscape-like craters a mile or more wide. Gold mining is disdained even more because of the perceived frivolity of its end: to provide lucre for the rich, status for the everyman and hidden stores of wealth for nations.
But it also has a strong allure, particularly for resource-rich countries like Romania that are struggling to develop impoverished communities that need jobs.
The $3.7 billion project would plow more than $2 billion into the Romanian economy and could earn Gabriel Resources and its shareholders profits of $1 billion or more. And the company involved here, a Toronto-based corporation with market capitalization of $1 billion, is run by savvy mining executives, many of them highly experienced from cutting their teeth building the Barrick Gold Corporation, the largest gold mining company in the world.
The allure is perhaps stronger in Romania because the country was created, in a way, by gold mining.
Early in the second century A.D., Emperor Trajan extended Roman territory to include what is now Transylvania, in the western half of Romania, to mine Europe’s most important gold deposits. The mines helped finance the expansion of the empire to its peak. When the Romans abandoned the territory almost 200 years later, they left behind colonists who are the ancestors of Romanians today.
When the Romans left, the mining did not stop. The eventual ruling dynasty, the Hapsburgs, and the Communists, who turned to open-pit mining, continued the process, though with dwindling efficiency. The mine was finally shut in early 2006.
Gabriel Resources was born in the breakup of the state-owned economy after Communism’s collapse when Romanian businessmen with little mining experience and suspected ties to the former secret police won a vast concession to exploit mineral deposits.
Mr. David and his neighbors realized six years ago that the company planned to expand the old mine and formed an association called Alburnus Maior — Rosia Montana’s Roman name — to try to stop the project. They were engaged in an ineffective letter-writing campaign when the founders of Gabriel Resources moved the company’s listing from Vancouver, British Columbia, to the more respectable Toronto Stock Exchange.
Mr. David’s opposition might have withered had it not been for an ill-advised plan to build a Dracula theme park near the picturesque Romanian town of Sighisoara, once home to Vlad Dracula, the notorious Romanian ruler and inspiration for “Dracula,” the Bram Stoker novel.
Prince Charles of Britain, fond of Romania’s old Saxon villages, was outraged. So was Teddy Goldsmith, the aging anti-globalist environmentalist and scion of a wealthy business family.
A Swiss-born environmental journalist named Stephanie Roth, who wrote for Mr. Goldsmith’s magazine, The Ecologist, moved to Romania to help defeat the project. With such powerful forces aligned against it, the theme park for Sighisoara died. While in Romania, Ms. Roth heard about the Gabriel Resources’ plan for Rosia Montana and went to meet Mr. David in April 2002. Within months, she had introduced him to some of the most powerful environmental organizations in the world.
“When I came there was no computer, no Web site,” Ms. Roth said. “I tried to empower the local organization.”
Ms. Roth started by helping Mr. David’s group obtain a grant for a few hundred dollars from an American environmental organization, Global Greengrants Fund. They organized a public hearing in Rosia Montana that drew 40 non-governmental organizations with Romanian operations, including Greenpeace, and catapulted Mr. David’s dispute onto the national stage.
Then Ms. Roth took to the road. By the time Gabriel Resources’ founders turned the company over to more professional management in 2005, the company had an international coalition of nongovernmental organizations arrayed against it.
But the mining industry doesn’t easily back down.
Hoping to extract an estimated 300 tons of gold and 1,200 tons of silver from the mine, Gabriel Resources introduced a public relations campaign with Madison Avenue-style television commercials and community sponsorships to win over 960 Rosia Montana families that it needed to relocate. It cast itself as an economic savior. It even countered a critical documentary with its own film, “Mine Your Own Business.”
Some efforts backfired. Gabriel Resources helped sponsor the Transylvanian International Film Festival in nearby Cluj-Napoca. But when its organizers invited Ms. Redgrave to receive a lifetime achievement award, Ms. Roth quickly put the actress and Mr. David together.
Ms. Redgrave’s acceptance speech became a rallying cry against Gabriel Resources’ project. The anti-Gabriel Resources’ movement had its mascot and the European press began covering the story.
Word of the movement had by then reached the Open Society Institute of George Soros, which has been working for years for more accountability from Romanian public officials.
“When guys in S.U.V.’s with bags full of cash show up in a poor locality in Romania, they can really make the law there,” said Radu Motoc, project director of the Open Society Foundation-Romania.
Nearly all members of Rosia Montana’s former and current council are either employed by Rosia Montana Gold, Gabriel’s local subsidiary, or have family members who are, according to the foundation.
The foundation, which has already given $35,000 to the cause, says it plans to spend as much as $240,000 next year fighting the project and helping Mr. David. Because of the polarizing debate surrounding open-pit gold mining, it is hard to find an unbiased commentator to assess the risks and benefits of Gabriel Resources’ proposed mine. A major focus of contention is the use of large quantities of highly toxic cyanide to separate gold and silver from the ore.
In 1999, Aurul, a joint venture of the Australian mining company, Esmeralda Exploration, and a Romanian national company, Remin, began a leaching operation to recover gold from old tailings in Baia Mare, or Great Mine, roughly 80 miles north of Rosia Montana. Like Gabriel Resources, the company promised a state-of-the-art, self-contained project that would not pose risks to the environment. But less than a year later, the dam holding back a lake of cyanide-laced water burst, sending 100,000 cubic meters of contaminated water downstream to the Danube, killing more than 1,200 tons of fish in Hungary.
Gabriel Resources says it would build in safeguards that were missing at Baia Mare. It has promised to convert most of the cyanide into a nontoxic compound before discharging it into the mine’s tailing pond. It also promises to clean up pollution left by past mining operations and spend $70 million to do as much as possible to repair the altered landscape after its project is done.
“Arsenic, cadmium, nickel, lead,” said Catalin Hosu, a public relations official for Gabriel Resources, ticking off just a few of the heavy metals that leach from ancient mines to give this valley its name; Rosia Montana means red mountain.
“We help the biodiversity; we help the environment,” said Yani Roditis, Gabriel Resources’ chief operating officer.
That’s difficult for many people here to believe. The new project will grind down several hills, leaving four deep pits in their place, and slowly fill an entire valley with wastewater and tailings that will take years to solidify.
Robert E. Moran, a mining expert hired by the opposition to evaluate the impact of Gabriel Resources’ plans, said that the mine, despite detoxification, would inevitably produce other toxic byproducts damaging to the environment, including heavy metals.
The controversy, meanwhile, has splintered the town, its buildings divided between those with signs that read, “Property of Rosia Montana Gold Corp.” and others that say, “This Property Is Not For Sale.”
“I was born here, so why should I leave?” said Gabriela Jorka, 38, who runs a small general store in Rosia Montana. “I’d rather kill myself.”
Eugen Bobar, 60, the school principal, says that the dispute is pitting parents against children, husbands against wives. But only about 40 percent of the families to be relocated remain, and Mr. Bobar predicts that most of them will leave. “Most of the people who talk about the environment are just making an excuse,” Mr. Bobar said, sitting in the school’s office late one night. “They will leave for a good price.”
Mr. David, however, insists there is a committed core of opponents who will not sell, whatever the offer. In that case, Gabriel Resources warns, it may ask the state to step in and move people out by force. But that could lead to years of legal wrangling.
The company has told its shareholders that it expects to receive final approval for the project from the Romanian government this year and will start producing gold by mid-2009.
Gabriel Resources, which is based in Toronto, is, meanwhile, trying to win over the remaining holdouts. It is sponsoring education for underprivileged children in Rosia Montana through a nongovernmental organization run by Leslie Hawke, the mother of the actor Ethan Hawke and a celebrity herself in Romania. She supports the project.
“It’s probably better that nothing happened, but the gold is there and if they don’t do it, somebody else will,” Ms. Hawke said. “And I’d rather that they do it than somebody else.”
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3) KISEBBSÉGEINK
3a) BABES BOLYAI EGYETEM
(Köszönet Deutsch professzornak alábbi leveléért, s nagyon remélem, hogy az HL minden résztvevője, -ha még nem irt -, úgy most ir Rehn úrnak)
Commissioner Olli Rehn
European Commission
Directorate General
A3 – Romania
A3/WdLD(2006) 106859
Brussels, 05 Dec. 2006
To: olli.rehn@ec.europa.eu)
Dear Sir,
I refer to your exchange of messages below with my colleague Béla G. Liptàk.
In my country (Belgium) we are very sensitive to the academic freedom of university professors and so react to any undue dismissal of colleagues wherever it happens in Europe. We believe, indeed, that secure working conditions are the prerequisite of a viable university system and so of the Lisbon objective of the Commission.
I trust that you will duely investigate the case brought up by Professor Liptàk and if the situation is as described, obtain the reinstallation of our romanian colleagues.
I shall forward with pleasure the confirmation of this measure to our belgian Association of University Professors and to our Rector's conference.
Looking forward to read you, with best regards,
Professor J. Deutsch
Institut de Physique Nucléaire
Université catholique de Louvain
2, chemin du Cyclotron
1348 Louvain-la-Neuve
Belgique
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3b) NÉPSZAVAZÁS A SZÉKELYFÖLDÖN
Közel kétharmados részvételi arány Székelyudvarhelyen
Népszavazás – Közel kétharmados részvételi arány Székelyudvarhelyen
[ 2006-12-26 ]
Több mint 18 ezren szavaztak az udvarhelyszéki székely tanács által december 15. és 22. között szervezett belsõ népszavazáson Székelyudvarhelyen. A voksolás végleges eredményeit legkésõbb holnap hozzák nyilvánosságra, tájékoztatott Dósa Barna, a székely tanács alelnöke. A 2004-es választói névjegyzékben 30500 szavazásra jogosult székelyudvarhelyi lakost tartanak nyilván.
A közel kétharmados részvételi aránnyal a referendum szervezõi elégedettek. „Az RMDSZ negatív kampánya helyenként nehézséget okozott, a szavazást elutasítók java része az õ sugallatukra nem vállalta a voksolást. Az eredményeket ettõl függetlenül az RMDSZ-nek is felajánljuk a jogérvényesítéshez” – fogalmazott Dósa.
Krónika
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3c) A CSÁNGÓFÖLDI MAGYAR OKTATÁSÉRT
A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány munkássága révén a magyarországi közszolgálati csatornákon 2006 decemberében (december 28-31 közt) az alábbi rövid képes felhívás lesz látható. A felhívás nyomán összegyûlt adományokat a csángóföldi magyar oktatás fenntartására, fejlesztésére
fordítjuk.
cikk:
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3d) MAGYAR IGAZOLVÁNY ERDÉLYBEN
A magyar igazolványt félmillió erdélyi magyar, a magyar lakosságnak közel egyharmada kiváltotta.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
3e) WASS ALBERT SZINDARAB ERDÉLYBEN
Újult erővel folytatódik a Wass Albert-üldözés
Az EMI elnöksége kénytelen megállapítani mindössze három nappal Románia EU-csatlakozása után, hogy hiába erőltet ki néha magából európai szólamokat egynémely román politikus, az ország vezetése nem tud vagy nem akar megszabadulni egyes szokásaitól, melyek végigkísérték a magyarsághoz való viszonyulását majdnem az egész XX. század során.
Mint ismeretes, szervezetünk a délvidéki Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház által színre vitt két Wass Albert-művet készül bemutatni Erdély több városában január 7-13 között (Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon).
Még el sem kezdődött a turné, máris keserűen kellett tapasztalnunk, hogy, bár azt hittük, a 2003-ban lebonyolított Wass Albert-felolvasómaratonnal kivívtuk az író művei bemutatásának szabadságát, Wass Albert ugyanolyan üldözött, mint akkor volt.
Még napok vannak az első előadásig, máris beindult a több oldalról támadó román gépezet: Marosvásárhelyen, Erdély frontvárosában a megyei ispánság kezdte el megfélemlíteni azokat, akik helyet adtak volna az előadásnak. Miután a tervezett épület igazgatója nem kíván állás nélkül maradni, más helyszín után kell néznünk, ami nem lesz könnyű, hiszen valamennyi állami intézetben a prefektus szava meghatározó, és úgy értesültünk, jelezte is ezt az esetleges érintetteknek. Ennek ellenére természetesen mindent megteszünk, hogy megtarthassuk a vásárhelyi elõadást.
A hadjárat kiegészítéseképpen a Gardianul című román lap címlapon kelti a szervezet, annak elnöke és egyik támogatója rossz hírét az EMI-t szeparatistának (ami az ETA robbantása után különösen rosszul cseng), Soós Sándort pedig „neohorthysta-revizionista nácinak” nevezve, akinek bűnügyi iratcsomója (dosar penal) van a Wass-felolvasómaraton miatt (ami szemen szedett hazugság).
Az igazság ezzel szemben az, hogy éppen a felolvasómaraton után elrendelt vizsgálat során ismerte el az esetet vizsgáló ügyész, hogy az 1946-os ítéletre nem lehet alapozni, mert kirakatper eredménye.
Ajánljuk ez az elismerést a Wass Albert-üldözést ismét a zászlójukra tűzők figyelmébe, együtt azzal a ténnyel, hogy mind az akkori, mind a két évre rá indított Trianon film-ellenes össztűz során megvédtük igazunkat, és ebben az esetben sem történik másként.
Ugyanakkor megköszönjük ugyanezen magyarellenes erőknek, hogy intézkedéseikkel – ahogy többek között a BKB meghurcolásával is – maguk rombolják le a „megoldott kisebbségek” helyzetének hazug képét, és segítik hozzá ezáltal nemcsak az erdélyi- hanem az összmagyarságot az öntudatra ébredéshez.
További fejleményekrõl az emi.erdely.ma honlapon tájékoztatunk.
Az Erdélyi Magyar Ifjak elnöksége nevében
Bagoly Zsolt alelnök
Kelt 2007. január 4-én Kézdivásárhelyen
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4) 5O. ÉVFORDULÓ
4a) RAYMOND ARON KÖNYVE
Kedves Béla,
Erdekes a cikk amit erröl leközöltél.
Jelezni szeretném hogy Franciaorszàgban ezt az elvakulàst analizàlta az ismert francia politologus, Raymond Aron. A könyvének cime: "L'opium des intellectuels", vagyis az intelektuelek opiuma…. Ennek az elvakulàsnak az
1956-os magyar események vetettek véget: sokan otthagytàk az addig erös francia kommunista pàrtot. Azota se tértek magukhoz…
Olel,Gyula
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4b) A BÁRD FŐISKOLÁN TARTANDÓ KONFERENCIA PROGRAMJA
(Ez a 3 napos konferencia lesz Amerikában a legnagyobb megemlékezés az 5O. évforduló kapcsán. A Bard Főiskola elnöke és alumnuszai minden anyagi és erkölcsi igyekezete arra irányúl, hogy felhivják a világ-média figyelmét a magyarság áldozatára a vörös kolonializmust halálrasebző harcában és arra, hogy mit kapott ennek eredményeként az Egyesült Államok Magyarországtól amikor 16OO magyar egyetemista itt alkotott. Eddig a Bardon nyelvet tanuló 337 diák közül 14O-et találtunk meg. Kérjük az HL résztvevőit, hogy segitsenek a többiek megtalálásában és hivják fel a 3 napos konferenciára a magyar és amerikai média figyelmét: A részletek az alábbi honlapon olvashatóak:
The Hungarian Revolution of 1956 and After: Impact and Contributions, Conference
REUNION PROGRAM
Thursday, February 15th
2:00 p.m. Registration. Olin Humanities Building Atrium
3:00 Campus Tour for alumni of 56-57 orientation program
4:30 Torchlight procession from Olin Humanities
Building Entrance
6:00 Welcome Dinner for alumni of 56-57
Kline Commons Faculty Dining Room
8:00 Concert, Malcolm Bilson ’60 performing
Olin Auditorium
9:15 Public film viewing: “Fiery Autumn”
Weis Cinema, Campus Center
Friday, February 16th
9:00 a.m. Registration and continental breakfast
Olin Atrium
10:00 Welcome Speeches, Keynote speech by Csaba Bekes
Olin Auditorium
11:00 Panel I: Remembering 1956, President Leon
Botstein, Miklós Haraszti, Béla Lipták
Olin Auditorium
12:30 p.m. Lunch, Kline Commons Committee Rooms
2:00 Panel II: The Hungarian Revolution in the
Shifting Mirror of Scholarship and Historical
Memory, Olin Auditorium
3:45 Coffee Break
4:00 Panel III: Refugee Intellectuals & the
American Experience, Olin Auditorium
6:00 Dinner for alumni and speakers
8:00 Concert by the Bard Conservatory Orchestra,
Leon Botstein conducting
Fisher Performing Arts Center,
Sosnoff Auditorium
Saturday, February 17th
10:00 a.m. Address to Bard’s Hungarian Alumni of 1956-1957
by Laszlo Bito ‘60, Olin Auditorium
11:00 Panel IV: Contributions of Hungarian Émigrés
to Contemporary Society, Olin Auditorium
12:30 p.m. Dedication of Memorial Plaque,
Preston Theater and Ludlow Willinck Hall
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
4c) BOGNÁR BÉLA: SZEGÉNYEK VAGYUNK?!
Kedves MBK Tagok!
Fulop Lacinak sajnos igaza van, talan minden politikai veszekedes mellett a jelen magyar valosag azt tukrozi, hogy
nem lehet visszaforditani nepunk fogyasat. Az a magyarazat
amit otthon hallunk a rokonoktol is teljesen elfogadhatatlan.
Nem tudunk gyereket eltartani, legfeljebb egyet, nem tobbet. Nincs ra penz.
A mai Magyarorszagnal sokkal koldusabb nep is van es megis el tud minden csalad tartani tobb gyereket.
Mexikoban jartamkor egy francia pappal talakoztam, ferences volt, egy igen szegeny faluban tartotta a lelket. Vasarnap delutan kihivott a templom ele es amit lattam hihetetlen volt. Az egesz falu apraja -nagyja kinn ult a hazak elott.
Hirtelen egy vacak Volkswagen tunt fel es oda vissza vezette egy fiatal fiu. Akkor jottem ra, hogy csak az az egy
auto volt az egesz faluban. Egy amerikai hippy hagyta ott
mikor lerobbant. A lakok megreparaltak es mindenkit aki nem felt megtanitottak vezetni. Hetkozben senki sem hasznalta, mert nem volt benzin. A varosban dolgozok hoztak benzint vasarnapra es mindenki aki tudott vezetni egyszer fol es le mehetett a falun oriasi taps kisereteben.
Vegul elfogyott a benzin es betoltak a legkozelebbi udvarba.
Kerdeztem a paptol miert ilyen boldogok ezek az emberek, hiszen mind szegenyek. Elmeseltem neki, hogy a fiam filmet csinalt a Rakoczi uton, Budapesten ahogy jottek az autok szemben es megalltak a ferencesek templomatol nem messze. Szep kocsik voltak koztuk. Sorben fogadtunk, hogy hany percet kell varnunk mig valakit mosolyogni latunk vagy az utcan vagy a kocsikban ulok kozott. A fiam azt mondta 5 percet, en meg hogy 15 percet. Pontosan 21 perc telt el
amikor jott egy fiatal par olelkezve es boldogan mosolyogva.
Az autokban ugy ultek a nepek mintha kest szurtak volna a hatukba.
A ferences pap csak mosolygott, azt mondta mindezt tapasztalta Europaban. Valaszolva kerdesemre azt fejtegette, hogy ezek a szegeny mexikoi csaladok talan azert boldogok, mert tudjak a helyuket a vilagon, van hazajuk, Istenuk, kozosseguk, sok baratjuk es ami a legfontosabb vannak szep gyerekeik akik a jovot biztositjak nekik. Nem hitte el, hogy boldogabba tenne oket egy nagy kocsi mindenki udvaraban.
De meg szomorubb jellemzojet talaltam otthon jartamban
az egykes szellemnek. Hugom szomszedja lanya elkoltozott egy masik faluba es 5 gyereke szuletett. Mikor mar az idosebbik negy gyalogolni tudott jott veluk latogatoba a kicsit a karjan hozta.. Az anyja meg szidta mint a bokrot mondvan:
"Ide soha ne hozzal 2 gyereknel tobbet, mert mindenki azt hiszi ciganyok vagyunk."
Ime kedves felebarataim.
Boldog ujevet es sok szep gyereket kivanok minden magyar csaladnak.
Bela
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5) EGYÉB
5a) SÓLYOM LÁSZLÓ ÓJÉVI BESZÉDE
Nehéz évre számít Sólyom László
"Tisztelt Honfitársaim! Nehéz évet hagytunk magunk mögött…"
A társadalmat uraló politikai megosztottságot nevezte az ország egyik legsúlyosabb bajának Sólyom László köztársasági elnök. A legfőbb közjogi méltóság újévi beszédében több figyelmet kért a gyermekeknek.
Tisztelt Honfitársaim! Nehéz évet hagytunk magunk mögött, és nehéz év áll előttünk. Mégis azt kívánom, legyen mindnyájunknak boldog az új esztendő. A tavalyi év sok mindent felszínre hozott. A tapasztalatok keserűek voltak, de lehetőséget kínálnak helyzetünk tisztázására. A választások után mindenki megtudta, hogy az állam nem képes jóléti szolgáltatásait fenntartani. A szigorítás elkerülhetetlen. Ám azt a tanulságot is le kell vonni, hogy a politika sem maradhat változatlan. A történtek figyelmeztettek arra, hogy a politikának is vannak erkölcsi korlátai. Első pillantásra úgy tűnhet, minden maradt a régiben. A társadalmat uraló pártpolitikai megosztottság az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált. Ebben a közegben nehéz a történteket tárgyszerűen értelmezni. Szinte lehetetlen a mindenkit érintő politikai kérdéseket tisztázni. Nem folyhat valódi vita még szakmai ügyekben sem. Lehet-e ilyen körülmények között változást várni, és remélni, hogy mégiscsak lehet más a politika? Hogy nemcsak a pártok, a politikusok pillanatnyi hatalmi érdekei, hanem a hosszabb távú szempontok, az autonóm vélemények is szóhoz jutnak a politikában?
Igenis, lehet más a politika. A megrázkódtatás után helyre kell állítani a közbizalmat. Ez nem épülhet a mesterségesen szított és fenntartott megosztottságra. A bizalom alapja a kölcsönösség, a kölcsönös megbecsülés a politika és a társadalom között. Úgy is mondhatom, az elvárások egyensúlya. Mit vár el polgáraitól az állam, amely megszorításokra kényszerül? És mit vár el az emberektől a felelős kormány? Bizony, a kormány elvárja a belátást, sőt az együttműködést. Emelkedettséget kér, felelős állampolgári magatartást. Azt, hogy az emberek saját közvetlen érdekeiken, életszínvonaluk romlásán emelkedjenek felül, hozzanak áldozatot az ország érdekében.
De hiszen akkor a választópolgár is hasonló emelkedettséget követelhet meg a pártoktól, az Országgyűléstől, a kormánytól. Nem az adok-kapok politikai színházat, hanem komolyságot és odafigyelést. Partneri viszonyt és tiszteletet. A választópolgár ugyanis nem puszta eszköz a hatalom megszerzésére, hanem a hatalom forrása.
És amikor a polgár erkölcsi emelkedettséget követel a politikától, egyben részvételi igényét is megerősíti. Ennek pedig alapfeltétele a tájékozottság. Mindenekelőtt világosan látnunk kell, mik a célok, milyen út vezet oda, mi a menetrend, és mik az alternatívák. Ehhez a szakmák és civil szerveződések véleményét is érdemben mérlegelni kell.
A közbizalom felépülése azért sem lehetetlen, mert a pártpolitikai megosztottság – amely ma oly sok embert elvakít – mégsem gyökerezik mélyen. Felmérések bizonyítják, hogy honfitársaink az életüket vezérlő, a tartásukat adó értékekről egyformán vélekednek, tekintet nélkül arra, hogy egyébként jobb- vagy baloldalinak tartják-e magukat. Jobb- és baloldaliak, a kormánypártiak és az ellenzékiek közül ugyanannyian – méghozzá sokan – tartják fontosnak a családot, a gyermekvállalást, a gyermekek jó neveltetését és a biztonságot. Mindkét oldalról hajszálra ugyanannyian büszkék arra, hogy magyarok. Ugyanígy egyöntetűen vallják az alapvető erkölcsi értékeket is.
Ez pedig azt jelenti, hogy az ország alapjában véve egységes, hiszen életcéljaink közös értékeken alapulnak, ugyanazt értjük jón és rosszon. És ha így a leglényegesebb dolgokban egy nyelvet beszélünk, meg kell hogy értsük egymást az ország dolgaiban is.
Egy közösség vagyunk az országon belül, de egy közösséget alkot a magyar nemzet egésze is. A mai naptól Románia az Európai Unió tagja lett. Így a magyar nemzet túlnyomó része – több mint tizenkétmillióan – immár ugyanazon közös politikai, gazdasági és jogi térség része. De természetesen a most még kívül maradt félmillió magyarral is valljuk a közösséget, és azokkal is, akik szerte a világban megtartják magyarságukat.
Az unió hatalmas teret nyit, ahol különböző nemzetek élnek együtt, hol éles nyelvi és kulturális határokkal, hol egymásba ékelődve, hol vegyesen. Egy ilyen nyitott térben nyitott szívvel kell lennünk egymás iránt, ismerve és megértve a másik nemzet fiait. Minden magyar szeretheti a Kárpát-medence egészét, minden tájat, ahová történelme és kultúrája köti. És hasonlóan érezhet az összes itt élő nép.
Közös értékeinkhez hozzátartozik a szolidaritás a szegényekkel. Az állam ugyan visszavonulhat, de a szegénység ott marad. Ezért a szociális felelősség intézményeinek át kell rendeződniük. Méltányos, hogy azok, akik a rendszer előnyeit élvezik, abból gazdagodtak meg, támogassák ugyanazon rendszer elesetteit. Gondoljuk meg, a világ jövőjét is az határozza meg, képesek lesznek-e a gazdag országok méltányosan viselkedni a világ nélkülöző részével.
Közös értékeink között mindenki első helyen említi a családot és gyermekeket. Forduljunk a gyermekek felé! Ők gazdagítanak minket a reménnyel. Értük érdemes áldozatot vállalni. Holnap ők lesznek Magyarország.
Ezért most, amikor megismételem minden magyarhoz és az ország minden lakosához intézett újévi jókívánságaimat, külön is sok örömöt és sok erőt kívánok a szülőknek, a családoknak!
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5b) BUCSU NAGY GÁSPÁRTÓL
Fájdalommal tudatom, hogy Nagy Gáspár diáktársunk ma elhunyt.
Az Úristen fogadja be õt országába. Imádkozzunk érte.
PAX! Hortobágyi T. Cirill osb (Ph'77)
Szikora Józsi összeállítása munkásságáról:
Nagy Gáspár költõ 1949-ben született Bélbaltaváron. Tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban, majd Szombathelyen névmûvelés és könyvtár szakon végezte.
1988-tól a Hitel szerkesztõje, 2004-tõl a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztõségének vezetõje. Fontosabb kötetei: a Koronatûz, a Földi pörök, a Kibiztosított beszéd és a válogatott verseit tartalmazó Múlik a jövõnk. Gyûjteményes kötete a Szabadrabok. Életmûvének fontos ihletõje az 1956-os forradalom. Kossuth, Radnóti és József Attila díjas mûvész, munkásságát Balassi emlékkarddal, Magyar Mûvészetért Díjjal és Magyar Örökség Díjjal is elismerték.
Bencés DiákSzövetség
xxxxxxxxxxxxxxx
"Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – költői szerepvállalásának vezérlő elveihez mindvégig hűséges maradt" – fogalmazott az MTI-hez eljuttatott nekrológban a Magyar Katolikus Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő vezette.
A katolikus médium vezetői kiemelték: Nagy Gáspár példamutató személyes bátorsággal akkor vállalta 1956 eszmei örökségét, amikor a bűnösök megnevezése tilalmas beszédnek minősült.
Nagy Gáspár 1949. május 4-én, Bérbaltaváron született. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett népművelés-könyvtár szakon, majd esztétikát tanult. Versei 1968-ban jelentek meg először. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt, 1989-ben a Hitel szerkesztője lett. Az Írószövetségben 1981-től választmányi tagként, 1989-től elnökségi tagként tevékenykedett. 1989-90-ben az MDF választmányi tagja volt.
A leginkább a közép-kelet-európai helyzet, a magyarság sorsa foglalkoztatta. A fiú naplójából című, 1956-ot idéző verse volt az oka a Tiszatáj 1986-os betiltásának. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazon verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteiből.
Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Életművét egyebek mellett a Koronatűz, a Földi pörök, a Múlik a jövőnk, a Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötet őrzi.
(MTI)
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5c) OROSZ FÖLDGÁZ ELOSZTÓ ÁLLOMÁS MAGYARORSZÁGON
BUDAPEST. DECEMBER 20. INTERFAX CENTRAL EUROPE – Hungarian state project company MSZKSZ Biztonsagi Foldgaztarolo Zrt has officially confirmed Hungary's top oil/gas firm MOL as the winner of a tender to build a planned HUF 150 bln strategic natural gas storage facility for Hungary, and a contract is expected to be signed before the end of the year, MSZKSZ spokesperson Zoltan Sipos told state news …
Recommended reading to those of our fellow countrymen who still tempt to discard the "Great" Russian plan of building the Central European Energy Reservoir in the Carpathian Basin: The Wall Street Journal: pp. A1, A11 VOL. CCXLVIII NO. 147 (Friday Dec 22) 2006. Title: U.S. Probes Possible Crime Links to Russian Natural-Gas Deals.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5d) EGY MAGYAR KARTOTÉK: HOZZÁFÉRHETŐEK AZ FBI JELENTÉSEK
My Father’s Red Scare
By PETER W. KLEIN
Published: January 4, 2007, NEW YORK TIMES
Vancouver, British Columbia
THIS week the United States government will begin automatically declassifying hundreds of millions of documents from the cold war, under a law meant to streamline the cost and hassle of keeping secret files that are more than 25 years old. Among the dossiers bearing names like Alger Hiss, Theodore Hall and Julius and Ethel Rosenberg will be one labeled “Frigyes Klein”: my father, Fred Klein.
My father was never a spy, never a member of the Communist Party. He came by ship to the United States in 1956, fleeing Communism during the Hungarian revolution to pursue the American dream. He worked on a Ford automobile assembly line in Cincinnati by day and moonlighted sharpening lawnmowers at night, saving enough money in a few years to buy a small house. To him, treasonous behavior meant buying a car made outside of America. Nonetheless, as I discovered recently, the F.B.I. kept a file on him from the day he arrived in the United States.
J. Edgar Hoover sent a personal memo to the C.I.A. director calling my father a person of current interest; the case was handled by Alan Belmont, a top bureau official who was instrumental in the case against the Rosenbergs. I discovered this after filing a Freedom of Information Act inquiry as part of some family research for a book. I was shocked to receive 50 F.B.I. pages riddled with my father’s name, the edges dotted with weathered stamps marked “SECRET.” I matched what I read with stories I remembered from when he was alive, and began piecing the case together.
My father once mentioned that during the voyage over, he got into an altercation with another refugee, a man he didn’t know from a town he had never visited. According to the file, this man told an Army captain that my father had been an agent for AVO — the Hungarian K.G.B. — in his town of Tatabanya, that he had interrogated and beaten the man for speaking out against the regime, and that he’d subsequently sent the man to a prison camp. The story was a complete fabrication.
I can only imagine how many names of patriotic, law-abiding Eastern European immigrants like my father are to be found in the millions of documents being released by the F.B.I. and other agencies. In a recent article in this newspaper about the declassification law, L. Britt Snider, a former intelligence official who is advising the White House on the process, warned that most of the documents were boring and suggested that the agencies concentrate first on those that were interesting and important.
But I would caution intelligence officials not to discount both the interest and the importance of files like my father’s, if only to avoid repeating some of the embarrassing legacies of the cold-war era.
It has already happened. Last year a Syrian informant told the New York police that five Arabs he knew were importing weapons for a suicide bombing. After several weeks and the involvement of more than 30 New York police agents, as well as federal customs officials, the F.B.I. and Israeli law enforcement, it was determined that the “weapons” were in fact jewelry. As with my father, the informant had a vendetta and had lied to the authorities.
My father’s case remained open for more than a decade. His F.B.I. file contains a creepy secret memo from 1963 in which a mole inside the Hungarian community in Cincinnati reported to his handler that he had “heard rumors [about] a family named Klein who do not associate with the Hungarian group.” The fact that this level of surveillance was taking place behind my family’s back seven years after they arrived in America says something about the pathological level of paranoia during the Red Scare.
The Frigyes Klein file was finally closed in 1968, only after people from the informant’s Hungarian hometown admitted to an F.B.I. special agent that my father had not been with the secret police. Twenty-five years from now, some unsuspecting son may stumble across a file about his own father — a patriotic, law-abiding Arab immigrant whose name inexplicably ended up on a list. Like the cold-war-era files, these new ones being drawn up could leave a historical paper trail about an era of scares and witch hunts — if intelligence officials do not learn from the lessons in the documents released today.
Peter W. Klein is an assistant professor at the University of British Columbia’s Graduate School of Journalism.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
5e) ZIMBABWÉ SZINTJÉN A MAGYAR KÖZGAZDASÁG
A középeurópai egyetem (CEU) professzora, Bokros Lajos úgy nyilatkozott, hogy az államháztartás hiánya szempontjából azonos szintre kerültünk Zimbabwável. Véleménye szerint a szükséges reformok végrehajtásához hitelesebb, nagyobb szakértelemmel rendelkező és a helyzetet illetve a szükséges teendőket világosan megmagyarázó kormányra lenne szükség.
