Lipták Béla nyilvános levele a Magyar Lobbi zsidó–nem zsidó magyarság közötti megbékélési törekvéseinek védelmében, válaszul a Lobbi márciusi, a német megszállás 60. évfordulóján tartott megemlékezéséhez érkezett szélsőséges hangú levelekre. Részlet a Magyar Lobbi 2004. június 4-i akció köréből.

Lipták Béla: Idén, a Magyar Lobbinak az volt az egyik akciója, hogy március 19-én elmentünk a német megszállás 60. évfordulós megemlékezéseire, s azokon a pozitívumok hangsúlyozásával a megbékélést igyekeztünk szolgálni. Magam a New York-i Beth Zion megemlékezésre mentem el, de ott nem kaptam szót.

Ennek az akciónknak nagy visszhangja volt — a levelek jó része szkeptikus volt, de érkezett néhány olyan is, amely a Magyar Lobbi fiataljainak integritását kérdőjelezte meg, faji alapon próbálva megbontani a soraikat. Az alábbi sorok ezt az integritást és megbékélési igyekezetünk őszinteségét védik, válaszul néhány, a Lobbit képmutatással vádoló levélre. A levélírók nevét nem hozom nyilvánosságra, de fontosnak tartom, hogy a szélesebb magyar közvélemény is elutasítsa az ilyen testvérharcot szító uszítást — annak mindkét végletén.

Nehezen szántam rá magam erre az írásra, mert egy ilyen tabutémáról csak teljesen őszintén szabad írni, ugyanakkor egyetlen megfontolatlan szóval is többet árthatok a megbékélés ügyének, mintha hallgattam volna.

A Magyar Lobbi motorja a hazaszeretet, a nagy magyar család szeretete. Számunkra mindegy, hogy ki honnan jött — csak az számít, hogy magyarnak tartsa magát, és szeresse a magyar népet. Tudjuk azt is, hogy a testvérharc gyengít minden közösséget, hogy csak egységben erős a nemzet, ezért célunk, hogy visszahozzuk az 1956-os nemzeti egységet. A megbékéléshez szükséges a tények és az igazság elfogadása, a bocsánatkérésre való képesség, a megbocsátási készség — és mindenekelőtt a jóindulat és a megértés légköre: hogy azt hangsúlyozzuk, ami összeköt, ne azt, ami elválaszt.

Keresztény barátaimnak gyakran mondom: ideje lenne világosan kimondanunk, hogy hazánk felvirágoztatásához Magyarország zsidó etnikuma a múltban rendkívüli módon járult hozzá, és ennek ellenére igazságtalan, kegyetlen elbánásban lett később része. Ideje lenne, ha mi, keresztények, kevesebbet emlegetnénk a Kun Bélákat és Rákosi Mátyásokat, és többet az Angyal Pistákat — egy Auschwitzból hazatántorgott magyar zsidó fiút, akiből 1956-ban a Tűzoltó utcai szabadságharcosok parancsnoka lett, és akinek utolsó szavai, amikor Kádár pufajkásai utolsó útjára vonszolták, azok voltak: “éljen a szabad Magyarország!”

Zsidó származású barátaimnak is gyakran mondom: ideje lenne, ha ők állnának ki megvédeni a magyar népet a “bűnös nép” és “Hitler utolsó csatlósa” vádjaktól, és figyelmeztetnék a világot, hogy a szörnyűség, ami történt, egy a németektől megszállt országban ment végbe. Ideje lenne, hogy a Szálasiak és Bakyak helyett többet emlegessük a Koszorús Ferenceket és Baránszky Tiborokat: Magyarország volt az egyetlen német szövetséges, amely fegyverrel védte meg fővárosa zsidó polgárait — a páncélos ezredest, aki 1944. július 6-án 24 órát adott a náciknak Pestről való kitakarodásra, Koszorús Ferencnek hívták, és nemcsak Raoul Wallenberg, hanem a pápai nunciust segítő Baránszky Tibor is zsidó származású magyar honfitársaink ezreit mentette meg.

Itt az ideje, hogy kimondjuk a teljes igazságot — és egymásról a jót is. Hogy az embereket ne aszerint ítéljük meg, kik voltak a szüleik, hanem aszerint, ők milyen emberek voltak. Hogy egyaránt megemlékezzünk minden deportáltról, és megadjuk a — különösen erkölcsi — kárpótlást minden ártatlanul megalázott honfitársunknak. Hogy történelmünk szereplőit oda soroljuk, ahová valók: a Szálasikat és Rákosikat, származásuktól függetlenül, egyaránt a hazaárulók közé, a Koszorús Ferenceket és Angyal Pistákat pedig egyaránt nemzetünk hősei közé.

És leginkább itt az ideje, hogy megnyugtassuk a zsidó származású magyar anyákat: nincs félnivalójuk a magyar hazaszeretet újraébredésétől, mert gyermekeik is tagjai annak a családnak, amelyet védünk, amelyre büszkék vagyunk. Ugyanakkor itt az ideje annak is, hogy kiközösítsük sorainkból a gyűlölködést és testvérharcot szítókat — hogy visszahozzuk azt a befogadó, toleráns légkört, mely lehetővé tette, hogy a világon elsőként nálunk mondassék ki a vallásszabadság.

Lipták Béla

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. június 4. Lásd még: 1944. Március 19: A Német Megszállás 60. Évfordulója — Tanúvallomások (2004)