A Magyar Lobbi 2007. január 20-i akciólevelének „A magyar külügyminiszter asszony levele” című tétele. Göncz Kinga külügyminiszter válasza Lipták Béla korábbi megkeresésére (Budapest, 2007. január 9.), és Lipták viszontválasza (Stamford, 2007. január 19.). A kettő együtt közölve — a lista ritkán jutott el odáig, hogy hivatalban lévő magyar külügyminisztertől kapjon érdemi választ, és a viszontválasz mutatja, mit tartott a Lobbi hiánynak benne.

A külügyminiszter levele

Göncz Kinga a kormány 2002 óta követett „új típusú megközelítésére” hivatkozik: a magyar–román kétoldalú kapcsolatokat — beleértve a romániai magyar kisebbség ügyét — együttműködés-orientált módon alakítják. Ezért ratifikálta a parlamenti többség 2005 szeptemberében Románia uniós csatlakozási szerződését.

A konkrétumok, amelyeket felsorol:

• rendszeres konzultáció az RMDSZ-szel a kisebbségi törvény ügyében, és az álláspontról az európai partnerek tájékoztatása;
• magyar politikusok „kivétel nélkül” felhívják román partnereik figyelmét a kisebbségi törvénytervezet elfogadásának szükségességére és a kulturális autonómia koncepció európai párhuzamaira;
• uniós szinten is napirenden tartják a kérdést — a miniszter maga is felvetette a külügyminiszterek tanácsülésein, és „a kérdéskör magyar szorgalmazásra került be számos uniós dokumentumba”;
• rendszeres kapcsolattartás a magyarországi EP-képviselőkkel.

„A magyar kormány természetesen Románia csatlakozását követően is megkülönböztetett figyelmet fordít a romániai kisebbség helyzetére, legitim törekvéseinek támogatására.”

— Dr. Göncz Kinga, Budapest, 2007. január 9.

Lipták Béla válasza

A viszontválasz udvarias, és pontosan azt teszi, amit egy lobbiszervezettől várni lehet: felsorolja, amiről a miniszteri levél nem szólt. Nyitása egy friss ténnyel szúr:

„Örömmel olvasom, hogy támogatja kisebbségeink kulturális autonómiáját és a romániai kisebbségi törvényt, melyet a napokban elutasított a Román Képviselőház.

Kíváncsi lettem volna véleményére a területi autonómiáról, kettős állampolgárságról — melyet Románia tudtommal már megadott a moldovai románoknak —, az egyházi javak visszaadásáról, a Bolyai Egyetemen történtekről, a második hágai perről, a verespataki bányáról, a visegrádi államok közösségének — Európa egyensúlyát helyreállító — kiszélesítéséről, az összmagyar konzultációs fórum visszaállításáról — tehát általában a pártérdekek feletti, hosszú távú és össznemzeti érdekeket szolgáló, a jövő-menő kormányokkal meg nem változó külpolitikai céljainkról.

Persze megértem, hogy egy ilyen levélben nem lehet könyvet írni, és biztosítom a Magyar Lobbi együttműködéséről minden olyan igyekezetben, mely a magyar állam és a magyar nemzet érdekeit egyaránt szolgálja.”

— Kézcsókkal, Lipták Béla, Stamford, 2007. január 19.

A felsorolás gyakorlatilag ennek az archívumnak a tartalomjegyzéke: majdnem minden tétele önálló szálként fut végig a Lobbi levelein — a hágai per, Verespatak, a Bolyai, az egyházi javak, a kettős állampolgárság mind saját anyaggal szerepel a site-on.

Frissítés: ugyanaz a kérdéssor, most a miniszterelnöknek (2007. február)

Két héttel később a Lobbi akciólevelet adott ki, amelyben a tagok ugyanezeket a kérdéseket tehették fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek — a levél aljára a résztvevő saját nevét és aláírását kellett írnia. Az apropó ezúttal Gémesi Ferenc összeállítása volt a kormánynak a külhoni magyarsággal való viszonyáról.

A szöveg majdnem szó szerint azonos a külügyminiszternek írt viszontválasszal, ugyanazzal a nyitó megjegyzéssel a román parlament döntéséről:

„Örömmel olvasom, hogy támogatja kisebbségeink kulturális autonómiáját és a romániai kisebbségi törvényt — melyet a napokban elutasított a Román Képviselőház.

Kíváncsi lettem volna véleményére a területi autonómiáról, kettős állampolgárságról… az egyházi javak visszaadásáról, a Bolyai Egyetem tanárainak elbocsátásáról, a második hágai perről, a verespataki bányáról, a visegrádi államok közösségének kiszélesítéséről, az összmagyar konzultációs fórum visszaállításáról — tehát általában a pártérdekek feletti, hosszútávú és össznemzeti érdekeket szolgáló, a kormányoktól nem függő, össznemzeti külpolitikai céljainkról.”

Egyetlen érdemi eltérés van a két változat között, és az beszédes: ahol a külügyminiszternek írt levél még „a Bolyai Egyetemen történtekről” érdeklődött, ott a miniszterelnöknek szóló változat már kimondja, mi történt — „a Bolyai Egyetem tanárainak elbocsátásáról”.