Jeszenszky Géza korábbi külügyminiszter helyesbítése és vitája Lipták Bélával, majd Nagy Lajos hozzászólása, az európai nemzeti és etnikai kisebbségek fogalmi különbségeiről. Részlet a Magyar Lobbi 2005. július 29-i akció köréből.

Jeszenszky Géza levelében két pontosítást tett egy korábbi Lobbi-körlevélhez. Egyrészt felidézte, hogy Horn Gyula 1990-ben a somogyi egyéni körzetében (Lelle, Boglár) a helyi MDF-es állatorvos, Gál Antal jelöltől szenvedett vereséget — akinek kampányát maga is támogatta, mivel együtt volt segédmunkás vele a Pénzjegynyomdában 1960–61-ben. Másrészt vitatta azt az állítást, hogy a magyarság volna Európa legnagyobb kisebbsége: szerinte ez a cím valójában az oroszoké, akikből egyedül Ukrajnában 10-11 millió, Eurázsia egészében pedig mintegy 25 millió él, bár nemzeti tudatuk nem olyan erős, mint a magyaroké — egyszerűen orosz az anyanyelvük. A cigányságot ugyanakkor nem nemzeti, hanem etnikai kisebbségnek nevezte, amelynek nincs egységes, önálló nyelve vagy tudata; véleménye szerint Nyugat-Európa részben azért foglalkozik velük gyakran, mert nem jelentenek határproblémát egyetlen kormánynak sem, részben pedig — ahogy fogalmazott, szerinte naiv módon — abban bízva, hogy asszimilációval vagy felzárkóztatással megoldható a kérdés.

Lipták Béla válaszában megerősítette Jeszenszky tényszerű pontosítását Horn kaposvári kampányáról, és felidézte egy nagyatádi lakossági fórum emlékét, ahol nem tudott kezet fogni Hornnal — eszébe jutott, hogy pár méterre tőle két pufajkás sortűzzel végzett barátjával, Danner Jancsival, s ez az emlék akkor is erősebb volt nála, mint az udvariasság szabálya. Egyetértett abban, hogy létezik nemzeti és etnikai kisebbség is, és hogy az orosz nemzeti kisebbség létszámban nagyobb — de szerinte az európai nemzeti kisebbségek ügyében nem az egyes népek létszáma, hanem együttes erejük a lényeg: ha az összesen több mint száz milliós európai kisebbségi népesség összefogna, komoly politikai erőt képviselhetne, s ezért a magyar külpolitika céljának az európai kisebbségek egységbe kovácsolását, velük közös fellépést kellene tekintenie.

Nagy Lajos hozzászólásában finomította a vitát: szerinte két, alapvetően különböző jogi-történeti helyzetű “idegen” kategóriát nem szabad összemosni — azt, “aki a határon átlép” (a bevándorlót, aki fokozatosan asszimilálódik a befogadó közösséghez), és azt, “akin a határ lép át” (az őshonos kisebbséget, mint a trianoni határmódosítások által kisebbségbe szorult magyarokat). Rámutatott: a trianoni békeszerződés az utódállamokat a magyar közösségekkel szembeni egyenlő bánásmódra kötelezte, de erről a jövevény közösségek — köztük a cigányság, amely már akkor is jelentős számban élt a lecsatolt területeken — esetében szó sem esett. Véleménye szerint még ha a vitatott állítás tárgyilag téves is volt, az ilyen belső vitákat kontraproduktívnak nevezte — “sajnos ebben nagyok vagyunk, mi magyarok” —, majd megköszönte Lipták évtizedes munkáját.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. július 29.