A Magyar Lobbi 2009. június 16-i akciólevele az 1956-os Intézet kutatását ismertette Nagy Imre újratemetésének állambiztonsági megfigyeléséről, valamint közölte az egyik megnevezett személy, Droppa György nyilvános válaszát.

Az 1956-os Intézet kutatása

Az 1956-os Intézet 2009. június 11-én, a huszadik évforduló alkalmából mutatta be Rainer M. János főigazgató vezetésével azt a honlapot, amely 181 fedőnévből 110 hálózati személyt azonosított — köztük dr. Bárándy Györgyöt, Vörös Vincét, Tőke Pétert és Droppa Györgyöt —, akiket az állambiztonsági szolgálat mozgósított, hogy 1989. június 16-án kontroll alatt tartsák Nagy Imre és társai újratemetését, és megakadályozzák annak nyílt párt- és rendszerellenes tömegtüntetéssé válását. A beszámoló szerint a hálózati személyek feladatai változatosak voltak: az újonnan alakuló pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP) és szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében a megbékélést hangsúlyozták politikai demonstráció helyett, újságíróként csendesítő cikkeket írtak, diplomáciai vonalon pedig a hatóságokkal egyeztetett szempontokat terjesztették. A kutatás szerint a hálózati személyek egy része (pl. Stefán Géza, a Katonai Biztonsági Hivatal későbbi főigazgatója) a rendszerváltás után is magas pozícióba került.

Droppa György válasza

Droppa György, a Zöld Demokraták elnöke — akit a fenti kutatás besúgóként azonosított — nyilvános közleményben utasította vissza a vádat, és bizonyítékok bemutatására szólította fel az Intézetet: a jelentéseket, a beszervezési okiratokat, aláírását vagy bármely, számára nyújtott kedvezmény dokumentációját. Elmondása szerint az újratemetésen nemzeti színű karszalaggal, a rendezők egyikeként vett részt, s ezt a karszalagot azóta is őrzi. Felidézte, hogy az általa akkoriban üzemeltetett két vendéglátóhely — a Fondue Bár és a Katlan Klub — a demokratikus ellenzék találkozóhelye volt, ahol rendszeres hatósági zaklatást (áram- és vízkorlátozást, feljelentéseket, napi rendőrségi razziákat) szenvedett el, és ahol a Katlan Klub egy alkalommal ismeretlen körülmények között ki is gyulladt. Elmondása szerint a titkosszolgálatok emberei többször felkeresték és együttműködést ajánlottak neki, amit soha nem fogadott el. Bejelentette, hogy bírósághoz fordul az őt ért, általa alaptalannak nevezett vád miatt.

Forrás: Magyar Lobbi, 2009. június 16., 4-5. (1956-os Intézet, 2009. június 11.; Droppa György közleménye.)

Frissítés (2009. július): az 1956-os Intézet helyesbítése

Droppa György, a Duna Kör elnöke a Magyar Lobbi 2009. júliusi akciólevelében arról számolt be, hogy tárgyalásai eredményeként az 1956-os Intézet honlapján közzétett hivatalos nyilatkozatban helyesbítette a korábbi besúgó-vádat. Droppa elmondta: sokan azt tanácsolták, ne reagáljon a vádra, nehogy a sajtóvisszhang tovább rontson a megítélésén, de úgy érezte, különbséget kell tenni “egy megfigyelt és egy megfigyelő között” — különösen mivel őt előbb megzsarolták, majd együttműködésre kérték, s ő nemet mondott.

Rainer M. János, az 1956-os Intézet főigazgatója aláírásával megjelent nyilatkozat szerint az intézet Droppa Györgynek a pártállami belügyminiszter 1984. február 23-i parancsa szerint kitöltött, Droppa aláírását nem tartalmazó hálózati nyilvántartó kartonját, valamint az újratemetéssel kapcsolatos operatív biztosítási tervet ismerte meg és tette közzé — de mint a nyilatkozat hangsúlyozta, “az operatív biztosítási terv, mint ezt címe is mutatja, terv”: az intézet semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy az állambiztonsági szerv ténylegesen felkereste volna Droppa Györgyöt, vagy hogy ő bármilyen jelentést adott volna. Az intézet kijelentette, hogy a legkevésbé sem állt szándékában Droppa Györgyöt megsérteni vagy megvádolni.

Forrás: Magyar Lobbi, 2009. július, 2g. (Droppa György; Rainer M. János, 1956-os Intézet.)