Ünnepi hírek a "szabadság fővárosából"
2006. október 24. (7. oldal)

Lukács Csaba
Sokkoló élőképek peregnek a Hír TV képernyőjén, amikor ezeket a sorokat írom:
egy földön fekvő fiatalembert rugdosnak a rendőrök, annak ellenére, hogy már
semmi ellenállást nem tanúsít; emberek buknak fel a rájuk lőtt
gumilövedékektől, rengetegen megsérülnek a hegyén-hátán menekülő tömegben.
Ostromállapot alatt a budapesti Belváros, a hatalom tömegoszlatással ünnepel.
A békésen lezajlott Fidesz-emlékezés hazainduló résztvevőit sem kímélték a
rendfenntartók: lovas rendőrök vertek válogatás nélkül mindenkit, köztük
kisgyerekes anyákat és öregeket. Miközben az emberek menekültek, a Lánchídnál
és a Parlament előtt elindult az ünnepi tűzijáték, eszünkbe juttatva egy pár
hónappal ezelőtti, szintén tragédiába fulladt hivatalos állami ünnepséget.
Akkor sem szakadt meg a műsor, annak ellenére, hogy haldokló és súlyosan
sérült emberek könyörögtek segítségért.
Mialatt a Fidesz és a KDNP által szervezett megemlékezés folyt az Astoriánál,
a korábban a Corvin közben tüntetők egy része a Deák térnél, a liberális sátor
mellett felállított "Budapest, a szabadság fővárosa" szövegű tábla hatalmas
betűiből épített barikádot az útra. Az is csak nálunk fordulhat elő, hogy a
fiatalok be tudták indítani a Városháza parkban kiállított történelmi szovjet
tankok egyikét, s azzal indultak neki a rendőröknek. Érthetetlen az is, hogy
miért éppen október 23-a tájékán kell felújítani a Deák tér egy részének
burkolatát, köveket és építkezési anyagokat hagyva a területen.
A délutáni tüntetés különben akkor fordult át erőszakba, amikor a rendőrség az
Alkotmány utcába indulókat könnygázzal és vízágyúkkal kezdte oszlatni. Délután
a rendőrök gumilövedékekkel, könnygázzal és – a későbbi azonosítás
megkönnyítése érdekében – színezett vízsugárral próbálták feloszlatni a
tömeget a Deák térnél, miközben tőlük alig háromszáz méterre százezer békés
ember próbálta a nyomasztó helikopterzajban meghallgatni Orbán Viktort, aki
bejelentette, hogy holnap ügydöntő reformnépszavazást kezdeményeznek a
megszorításokról. Öt témakörben mondhatnak az emberek véleményt: a tanügy, az
egészségügy, a termőföld, a nyugdíjak és a demokratikus garanciák kérdésében.
A pártelnök véleménye szerint ezen a népszavazáson eldőlhet "a hazugságra
épülő kormányzat" sorsa is.
Kereken ötven évvel a forradalom kitörése után vérlázító, hogy újra az
alapvető emberi jogokat lábbal tipró intézkedéseket vagyunk kénytelenek
elszenvedni. Kezdődött azzal, hogy a huszonharmadikára virradó éjjel a
rendőrök kiszorították a tüntetőket a Kossuth térről, majd a Parlament előtti
'56-os ünnepség helyszíne közelében délelőtt meggumibotozták a demonstrálók
egy csoportját, köztük nőket és időseket is. Több embert letartóztattak, a
szemtanúk vérző fejű embereket láttak, a sajtó munkatársait a helyszínről
eltávolították. Az állami ünnepségek végig közönség nélkül zajlottak – hiába
érkeztek több ezren vidékről megünnepelni a forradalmat, erre nem adott nekik
lehetőséget a hatalom.
A zászlófelvonásra, majd a délutáni, a Szabadság fényeinek nevezett programra
"biztonsági okokból" nem engedték be a polgárokat, így koalíciós pártjaink és
kormányunk jóvoltából csak televízión keresztül ünnepelhették 1956-ot azok,
akiknek fontos volt.
Tegnap újra bebizonyosodott, hogy rendőrállam, állami terror költözött
Magyarországra, a hatalom fél a saját polgáraitól, és csak paravánok és
golyóálló üveg mögött, mesterlövészek és pajzsos rendőrök biztosításával mer
"ünnepelni". Gyurcsány Ferenc a külföldi vendégekkel készült közös "családi"
fotó alatt folyamatosan ökölbe szorította a kezét, ezzel is jelezve
idegességét és zavarát. Igaza volt a Fidesz megemlékezésén felszólaló Wilfried
Martensnek, az Európai Néppárt elnökének, amikor arról beszélt, hogy a
kormánynak nincs bátorsága szembenézni a tényekkel, nem mer a saját
állampolgárai szemébe nézni.
1956-ban egy ország elégelte meg a kiszolgáltatottságot, a félelmet, a
megalázottság érzését. Akkor is a világ szeme elé kerültünk, most is rólunk
közvetítenek képet a hírtelevíziók. Akinek van szeme a látásra, az hamar
észreveszi a hasonlóságot a két időszak között. Tizenhét évvel a
rendszerváltozás és ötven esztendővel a forradalom után sok tekintetben
ugyanott tartunk. Egy krónikus hazudozó túsza lett az ország, a cinikus
hatalom megint a saját polgárai ellen fordul, és válogatás nélkül büntet
mindenkit, aki az útjába kerül.
Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a Műegyetem
épületénél emelt 1956-os emlékmű avatóünnepségén úgy fogalmazott: "Nehéz
teherként nyomja vállunkat a közös múlt. (.) Voltak, akik lövettek, voltak,
akik lőttek és voltak, akiket lőttek. Elmulasztottunk tisztán és őszintén
szembenézni ezzel."
Mi változott 1956 óta? – tehetjük fel a kérdést, és egy tegnapi tüntetőtől
kölcsönözném hozzá a választ, aki úgy fogalmazott: a polgárok és hatalom
közötti viszonyban most mindössze annyi a különbség az ötven évvel ezelőtti
időhöz képest, hogy most talán nem jönnek be az oroszok.

Discussion/Fórum