2006 nyarán négy különböző irányból érkeztek hírek: Pozsonyban „katasztrófa-kormány” alakult, Sepsiszentgyörgyön összeállt a Székelyföld autonómiájáról tárgyaló bizottság, Sólyom László bocsánatot kért a kitelepített sváboktól, Romániában pedig öt hét maradt a háborús sérelmek kárpótlásának igénylésére. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 30-i akciólevelének anyagából.

Katasztrófa-kormány Szlovákiában

A választásokon győztes szociáldemokrata Smer elnöke, Robert Fico bejelentette, hogy a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és a Vladimír Mečiar nevével jegyzett Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal (ĽS-HZDS) alakít kormányt. A Magyar Koalíció Pártja kimaradt.

A Lobbi kommentárja tömör volt: „Hogy mi vár a szlovákiai magyar kisebbségre és a szlovák jogrendre, azt semmi nem fejezi ki világosabban, mint hogy Mečiar pártja kapta az igazságügyi tárcát.”

A sajtó a választások óta „katasztrófa-koalícióként” emlegette ezt a lehetőséget, mert a szélsőséges magyarellenességéről elhíresült Slota pártjának kormányzati szerepével – Bugár Béla szavai szerint – Szlovákiában vége lesz a nyolc éve tartó nemzetiségi békének. Elemzők szerint a szociáldemokraták nem kényszerűségből, hanem régen elhatározott szándékuk szerint döntöttek így. Fico kijelentette: a nemzetiségi jogok nem sérülnek, kormányának nem szándéka a status quo megváltoztatása.

A történelmi emlékeztető sem maradt el: Slota nacionalista pártja 1994-től 1998-ig volt jelen Mečiar első kormányában, „amelynek európai szalonképtelensége miatt Szlovákiát nem vették fel a NATO-ba, és lenullázódtak uniós csatlakozásának esélyei is. Az akkori HZDS–SNS-kormány alatt a szlovákiai magyar nemzeti közösséget jogkorlátozások sora sújtotta. A nacionalista kormányerők még a kétnyelvű, szlovák-magyar iskolai bizonyítványokat sem tűrték meg.”

Az MKP 1998 óta két cikluson át volt kormányon Mikuláš Dzurinda mindkét kabinetjében; ezután korábbi koalíciós partnereivel együtt ellenzékbe vonult. Hármójuknak összesen 65 mandátumuk lett a 150 tagú törvényhozásban, míg a Smer (50), az SNS (20) és a ĽS-HZDS (15) együtt 85-öt birtokolt. (MTI)

A Székely Nemzeti Tanács tárgyalóbizottsága

A gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlés határozata nyomán az SZNT Állandó Bizottsága sepsiszentgyörgyi ülésén összeállította azt a tárgyalóbizottságot, amely a román hatóságokkal folytat majd megbeszéléseket Székelyföld autonómiájáról. A megbízottak: Csapó József, Andrássy Árpád, Ferencz Csaba, Izsák Balázs és Tulit Attila.

A nemzetgyűlés által szabott határidő szerint szeptember 30-ig kellett lebonyolítaniuk a tárgyalásokat; ha a kezdeményezés nem jár sikerrel, egy újabb nemzetgyűlés dönt a további lépésekről.

Az Állandó Bizottság jóváhagyta a Románia államelnökének, kormányának és parlamentjének címzett megkereséseket, valamint azt az átiratot, amelyet a magyar kormánynak küldtek azzal a kéréssel, hogy gyakoroljon védhatalmi státust Székelyföld autonómia-törekvései felett. Átiratot fogalmaztak Olli Rehn bővítési biztosnak is, amelyben felkérték az Európai Bizottságot, hogy támogassa a székely nép jogát az önrendelkezésre. (Háromszék)

Sólyom László bocsánatkérése a sváboktól

Egyetlen mondatban közölte a Lobbi: „Magyarország elnöke, Sólyom László formálisan bocsánatot kért a hazánkból erőszakkal kitelepített sváboktól és leszármazottaiktól, s bejelentette, hogy ma már a magyarországi németek újra otthon vannak hazánkban.”

Érdemes megjegyezni, hol áll ez a hír. A Lobbi hetek óta a Beneš-dekrétumok és a felvidéki magyarok kitelepítése miatti cseh és szlovák bocsánatkérést sürgette. Ez a bekezdés arról szól, hogy a magyar államfő ugyanezt megtette a saját országából kitelepítettek felé – és a szerkesztő ezt kommentár nélkül, de a kisebbségi rovat élére közel tette.

Romániában kérni kell a kárpótlást – július 31-ig

Padányi Máriusz, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének elnöke Sepsiszentgyörgyön hívta fel a figyelmet arra, hogy közel öt hét maradt azoknak, akik kárpótlást kérhetnek a második világháború idején és az azt követő kommunista rendszerben elszenvedett sérelmek miatt.

Háromszéken többek között a szárazajtai mészárlás áldozatainak családtagjai lettek volna jogosultak: az erdővidéki faluban 1944 őszén a Maniu-gárda tagjai fejszével fejeztek le és lőttek agyon több magyar embert.

Padányi becslése szerint akár százezerre is tehető azok száma, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között valamilyen atrocitás ért, és akik a sérelem időpontjában magyar állampolgárok voltak. „Nagyfokú a tájékozatlanság a törvényt illetően” – mondta, ezért 10 ezer tájékoztató füzetet osztott szét a Kárpát-medencében, benne a benyújtandó adatlappal. A jogvesztő határidő július 31. volt; a munkaszolgálat, a hadifogság, illetve az élet elvesztése után járó kárpótlás 400 ezer forintot tett ki. (Nagy Zsuzsanna tudósítása nyomán.)

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 30.