A Magyar Lobbi felhívása egy Trianon 85. évfordulóján tartandó tüntetésre az ENSZ székháza előtt. Részlet a Magyar Lobbi 2005. május 27-i akció köréből.

Szilágyi Ákos és Pápai Szabolcs szervezésében 2005. június 5-én, vasárnap délután 1 és 4 óra között tüntetést tartanak az ENSZ székháza előtti parkban (Dag Hammarskjöld Plaza Park, South side, 47th Street 1st és 2nd Avenue között), Trianon 85. évfordulójára emlékezve. A Magyar Lobbi arra kérte tagjait, hogy a szomszédos államok (New York, New Jersey, Pennsylvania, Connecticut, Massachusetts) templomaiban jelentsék be a tüntetést, szervezzenek csoportos utazásokat, és hozzák el barátaikat, gyermekeiket is — hogy megmutassák: nem feledkeznek meg az elcsatolt területeken élő magyar honfitársaikról, és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kiállnak alapvető emberi jogaikért.

A szervezők nagy méretű, rövid szövegű, otthon készített transzparenseket javasoltak, amelyek üzenete a televíziónézők számára is azonnal érthető — például: “Hungarians: the Largest Minority of Europe”, “The Nonviolent Also Deserves Attention”, “EU Members Must Guarantee Minority Rights”, “Local Self-Government Is a Basic Right”, “Return Hungarian Churches and Schools”. A Lobbi javasolta, hogy a résztvevők az amerikai sajtó tájékoztatására használják fel Lipták Béla “From Trianon’s Tragedy to the Danubian Confederation” című, a Stamford Advocate-ben megjelent tanulmányát.

Frissítés: a tüntetésen minden New York környéki magyar szervezet képviseltette magát — egy kivétellel

Lipták Béla beszámolója szerint az ENSZ előtti tüntetésen a New York környéki magyar szervezetek mind képviseltették magukat — egyetlen kivétellel: a magyar konzulátussal. Megjegyezte, hogy nem hibáztatja a konzulátus tisztviselőit, hiszen ők a külügy utasításait követik, de csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a magyar külpolitikát irányítók nem tartják helyesnek, ha egy tüntetéssel a világ figyelmét a magyarokat ért atrocitásokra, elvett egyházi vagyonokra és megvont autonómiára irányítják — s szerinte ezen nem is a kormányváltás, hanem csak az fog változtatni, ha a magyar közvélemény egészében kialakul az egyetértés a nemzet közös külpolitikai céljairól.

Frissítés: a 86. évforduló, 2006. június 4.

Egy évvel a fentiek után a Lobbi ismét kettős tüntetést hirdetett: a franciaországi Trianon-palotánál vasárnap, június 4-én délután 4 órakor, a New York-i ENSZ-palotánál pedig ugyanaznap délután 2 órakor.

A trianoni tüntetők szórólapja

A Magyar Trianon Bizottság az alábbi angol nyelvű kiáltványt osztogatta a helyszínen. Teljes szövegében, az eredeti nyelven közöljük.

Proclamation!

We Hungarians – Magyars – are here to remind the World that we do not accept the situation that the politicians of the Great Four imposed on the thousand year-old country of Hungary on June 4, 1920, by the dictated treaty that is called the Treaty of Trianon. This was a dictate that dismembered a country that was geographically and morphologically perfect, which possessed a unique cultural patrimony that had existed for more than a thousand years, based on the Constitution – The Golden Bull of 1222 – of the equality of the rights of the different national minorities that had sought refuge within her frontiers throughout the centuries.

This perfect unity was Europe’s bastion of defense against the incessant invasions, at the price of an unheard of sacrifice. Hungary’s population was approximately equal to that of fifteenth century France and, of the 21 million people who were living in Hungary in 1920, two thirds were designated to belong to countries created for the minorities on the very territory of millennial Hungary. Today, approximately five million Hungarians in the Carpathian Basin live under the jurisdiction of states that are still hostile toward them and which make their national life difficult by regulations such as the restriction of the use of their language and other abuses of human rights, not to speak of the genocide of more than a million Hungarians by the Successor States.

Upon examination of the historical circumstances which led to the Dictated Peace Treaty of Trianon, it is obvious that there was a conspiracy on the part of several prominent politicians to influence public opinion worldwide by the use of lies and, by thumbing their nose at International Law and at the principles of democracy, they imposed the geographical dismemberment of Hungary, holding her responsible for the outbreak of World War I. We call this the „Hungarian Paradox” because Hungary, represented by her Prime Minister, was fiercely opposed to the War. He paid the ultimate price for this opposition: he was killed by unidentified assassins.

By now, it has been proven that it was Czarist Russia and France, who were bent on provoking the outbreak of the War: on the one hand France wished to regain Alsace-Lorraine, on the other hand Russia was planning to slavicize Central Europe.

Clemenceau and Poincaré succeeded in convincing the Great Four and imposing on the Committee the necessity of dismembering Hungary and creating other states, without even allowing the population involved to have a plebiscite. Moreover, by refusing the Austrian Armistice, they caused the War to be prolonged by more than a year and consequently sent to their death hundreds of thousands of young people from France and other nations. Their goal was to carve up Hungary and no other proposition met these secret objectives, which were unknown at that time.

They must have known, however, what Father Gratry stated wisely: „All nations are sacred. If you destroy one, you mutilate the entire human race.”

It is more than evident today that the latent racial hatred against Hungarians was created by the distortion of the historical truth about the history of the Hungarians – Magyars – by the flagrant lies of historians, paid by those who wished to justify not only the dismemberment of Hungary but also, purely and simply, the disappearance of the Hungarian nation.

Masaryk and Beneš were the most astute and, after World War II, they overwhelmed the Hungarians of Czechoslovakia with decrees of collective blame, stripped them of their possessions and deported them into forced labor camps. They massacred more than a hundred thousand of them, by exploding trains that were transporting them. These decrees are still in force today.

No people in the world would accept an injustice similar to that imposed on the Hungarians and the World should not expect that the Hungarians accept it either. This is why today we strongly denounce the illegal Dictate. In 1946, the Tribunal of Nuremberg declared: „Only the leaders can be declared to be responsible and not the people.” Yet, by the Dictated Peace Treaty of Trianon, only the Hungarian people were unjustly punished and not the leaders of the time.

This declaration invalidated the Dictate and yet, in spite of this, at the Treaty of Paris in 1947, it was not taken into account and the collective blame of the Hungarian People was maintained. We had hoped that, with the accession of Hungary to the European Union, Europe would have corrected the errors of the shortsighted politicians of that time, would have offered recompense to the Hungarians and would have supported the territorial reunification of the Hungarian Nation. In this way, the Union would have been constructed on the foundation of justice and not at the detriment of the Hungarians, with a prolongation of the objectives of the Trianon Dictate.

Until the Hungarian people receive justice for the error of the dismemberment of millennial Hungary, the European Union will be fragile and at the mercy of those who will offer justice to the Hungarians. Today we implore all those who champion justice and democratic rights to support our petition for the re-examination of the Dictate and make the corrections, which it is our right to demand.

We will not rest until justice is given to us, for one of the most monumental blunders of the twentieth century, created by men greedy for history and for the property of others.

« Ad litem et cuique suum » – « To the specific lawsuit and to each his own »

Magyar Trianon Committee

Levél a Toronto Sunnak

Bobrovniczky Bert Eric Margolis-nak, a Toronto Sun publicistájának írt, akinek május 28-i cikkét elismeréssel fogadta, és arra kérte, emlékeztesse olvasóit 1920. június 4-ének jelentőségére. Levelébe egy friss esetet is beleszőtt:

„Talán érdekelheti, hogy körülbelül egy héttel ezelőtt egy magyar turistacsoport Pozsonyba látogatott – abba a városba, amelyet évszázadokon át magyar fővárosnak neveztek, és ahol nyolc királyt koronáztak meg –, és a Szent Mihály-templomban, miközben a csoport vezetője a templom történetét ismertette a hallgatóságának, a szlovák rendőrség letartóztatta, mert magyarul beszélt. […] Mielőtt figyelmünket az első világháború utáni imperializmus másik szörnyszülöttére, a modern Közel-Keletre fordítanánk – kérem, mondja el a világnak, hogy nem lehet békés jövőnk Európában, ha nem takarítjuk el a piszkos múltunkat.”

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. május 27. 2005. június 10. és 2006. június 2.