Lipták Béla aláírt véleményírása a Magyar Lobbi 2007. március 2-i akciólevelében. A szerző saját budapesti tapasztalataiból kiindulva ír hazaszeretetről, kirekesztésről és a megbékélésről.

Mult októberben, az 5O- ávfordulón, két alkalommal tapasztaltam az anti-szemitizmust Budapesten. Egy alkalommal, a Corvin moziból kilépve egy borotvált fejü fiatalembernek zsidózó mondata ütötte meg a fülem és egy másik alkalommal pedig a Bartók Béla úton egy plakátra firkálva láttam egy nöi nevet és a név elött azt a jelzöt, hogy zsidó.. Két hét alatt ennyit tapasztaltam! Ennek alapján az az érzésem, hogy ez a felháboritó jelenség nem különbözik különösebben a New Yorkban tapasztalható zsidózástól. Azt is meg kell jegyeznem, hogy Budapest házfalai tele voltak graffitival (sajnos) és e feliratok között nem láttam egyetlen zsidó ellenes felirat sem!

Ezért úgy gondolom, hogy öncélú propaganda volt a posztkommunista kormánynak az az állitása, hogy az antiszemitizmus megfékezésére voltak szükségesek a rendöség tettei. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a mindennapi életben nem lépünk fel elég határozottan a fajgyülölök ellen. Szerintem az irástudók felelőssége és kötelessége lenne, hogy egyrészt tájékoztassanak az igazságról, másrészt ne csak kódszavakkal célozgassanak, hanem kimondják a teljes igazságot, mert csak igy lehet feloldani a mesterségesen gerjesztett feszültséget. Csak igy születhet meg a társadalmi béke, csak igy lesz képes a társadalom összefogni és szembenézni a valódi gondokkal.

Nekem általában könnyen megy az irás, de most mégis nehezen szántam rá magam. Azért indul nehezen ez az irás, mert „tabu” témáról szeretnék öszintén irni és érzem, hogy egyik tábornask sem fog tetszeni amit irok. Ugyanakkor vannak dolgok melyeket ki kell mondani. Biztos jövöt csak a megemésztett és egységesen elfogadott multra épithetünk és a megbékéléshez szükséges úgy a tények elfogadása, mint a bocsánatkérésre és a megbocsájtásra való készség is. Persze, ami a legfontosabb, az a kölcsönösség elfogadása és annak elfogadása, hogy sokkal fontosabb az ami összeköti a keresztény és a zsidó hátterü magyart, mint ami elválaszt.

Patrióta és Nacionalista

A hazaszeretet nem más, mint honfitársaink szeretete. Nem csak a zsidó vagy keresztény, jobb vagy baloldali, szabadelvü vagy konzervativ magyaroké, de minden magyaré. A mai Magyarországon sokan nem értik ezt! Sokan a másik magyart kirekesztö lélekkel lengetik a zászlóikat, éneklik a Himnuszt és közben mélyen meg vannak gyözödve arról, hogy öket a hazaszeretet vezeti. Pedig más a nacionalizmus vagy sovinizmus és más a hazaszeretet. A hazaszeretet olyan, mint amit a nagypapa érez az unokái iránt, kiterjed az minden unokára, nincs annal előfeltétete.

Nacionalista vagy soviniszta más! A soviniszta olyan ember aki fajtáját a másikénál jobbnak, magasabbrendübbnek, kiválasztottabbnak tartja (mint az árja, vagy a cionista). A nacionalista úgy gondolja, hogy a másik faj, vallás vagy kultúra alacsonyabb rendü mint az övé, s ezért annak tagjaival nem kötelessége ugyanúgy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak. Az ilyen fajban gondolkozó embernek mindegy, hogy ki milyen ember, neki csak az számit, hogy kinek kik voltak az ösei. Az ilyen ember az egyént nem a tettei vagy életútja alapján, hanem a származása alapján itéli meg. Tehát valami olyannak alapján, amiröl az illetö nem tehet, ami felett befolyással nem rendelkezik.

A nacionalistát nem a szeretet, még csak nem is a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a másik ember lenézése, néha már gyülölete. Persze vannak akiknek érdeke, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek ezek a fogalmak és ezért nacionalistának nevezik a patriótát. Ezzel remélik saját tetteikröl elterelni a figyelmet és az “osszd meg és uralkodj” eszközével megörizni hatalmukat. Igy tettek a multban a kommunisták, igy igyekeztek bemocskolni és összekeverni a hazaszeretö, egy nemzetet, egy kultúrát védöket a fajgyülölö nacionalistákkal.

A patrióta alapvetöen különbözik a nacionalistától. Számára tiszteletre méltó, ha valaki ragaszkodik apái tradicióihoz, vallásához, nyelvéhez, kultúrájához. A patrióta megérti, hogy az egészséges lelkü ember nem cserélgeti, hanem gyüjti lojalitásait. A patrióta megérti, hogy mindenki ragaszkodik nyelvéhez, kultúrájához, a magafajta emberek között érzi jól magát, a saját népdalait szereti hallani, népviseletét látni. A patrióta tudja, hogy úgy ahogy az ember egyszerre tudja szeretni az anyját is, meg a feleségét is, úgy példáúl a zsidó származású magyar is vállalhatja mindkét lojalitását, s ettöl csak gazdagabb ember lesz belöle is és a társadalomból is, mely az amerikai, vagy a szent istváni mintájára nyerségnek tartja, ha tagjai ragaszkodnak öseik tradicióihoz is.

A Keresztény Magyarok Dolga

William O.McCagg neves történésznek (nem volt sem magyar, sem zsidó) kutatási területe a magyar zsidóság volt. Szerinte még sohasem volt olyan etnikum, amely olyan hathatósan járúlt volna hozzá hazája felvirágoztatásához és olyan kegyetlen elbánásban részesült volna, mint a Magyar zsidóság. Nekünk keresztényeknek öszintén, a családtagnak kijáró együttérzéssel kell emlékezni arra, hogy akik eltürték vagy részt is vettek zsidó honfitársaink elleni embertelenégben. Arra is szükség lenne, hogy öszinte hálával gondoljunk azokra a zsidó származású honfitársainkra, akik rendkivüli módon járultak hozzá hazánk felvirágoztatásához.

Itt az ideje, hogy mi keresztények kevesebbet emlegessük a Kún, Szamuelli, Rákosi, Gerö, Farkas, Révai vagy Péter Gáborok neveit és többet az Angyal Pistákat. Amikor ezt mondom, akkor sokak szemén látom, hogy azt sem tudják kiröl beszélek, nem tudják ki is volt Angyal Pista?! Pedig bizony tudni illene! Tudni illene, hogy volt egy Auswitzböl hazatántorgott zsidó munkásgyerek, akiből 1956-ban a Tüzoltó utcai szabadságharcosok parancsnoka lett. Bizony tudni illene azt is, hogy amikor Angyal Pistát utolsó útjára vonszolták Kádár pufajkásai, akkor ennek a magyar hazafinak, azok voltak az utolsó szavai, hogy “éljen a szabad Magyarország”! Tudni kellene, hogy sok ilyen magyar volt, 1956-ban az én parancsnokom is…

Az öszinte szókimondáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csak a kommunista vezetésben voltak sokan a zsidók, de a videkre deportáltak, az ÁVH börtöneiben, söt a különbözö kirakatperek kivégzettei között is jócskán akadtak zsidó származású magyarok. Hogy a magyar zsidóság hogyan érzett, mit gondolt a Rákosi diktatúráról mutatja az is, hogy 1949 és 1956 között 85,000 magyar zsidó ( az akkori összzsidóság mintegy 40 %-a) hagyta el az országot.

A Zsidó Származású Magyarok Dolga

Persze a zsidó származású magyarokra is vonatkozik, hogy kettőn áll a vásár: Az lenne a szép, ha ök hangsúlyoznák, hogy a magyar felsöháznak és tábornoki karnak voltak zsidó tagjai, hogy Kossuthnak zsidó ezrede volt, szép lenne, ha ök védenék meg népüket a “Hitler utolsó csatlósa” szerü vádaktól. Az szolgálná igazán a megbékélést, ha a zsidó származású magyarok, a Szálasiak és Bakyak emlegetáse helyett a Koszorús Ferenceket, és Baránszky Tiborokat emlegetnék többet. Ök emlékeztethetnének arra, hogy Magyarország volt az egyetlen (megszállott) német szövetséges, mely fegyverrel védte meg fövárosa zsidó polgárait. Szép lenne, ha emlékeznének, hogy a páncélos ezredest, aki 1944 július 6-án kiparancsolta a nácibarát csendöröket Budapestről, úgy hivták, hogy Koszorús Ferenc.

Arthur Schneidernek, a mai new yorki rabbinak, 1941-ben nagyapjával menekülnie kellett Ausztriából, és mivel Amerika (kvóta okokból) nem fogadta be őket, Magyarorzágra menekültek, ott éltek. A rabbi igy tanult meg magyarúl és igy szerette meg népünket. Ö minden beszédében hangsúlyozza, hogy a magyar zsidóságot ért tragédia egy katonailag megszállott országban történt, hogy a német megszállás elött egyetlen Magyar zsidót nem vittek Auswitzba. Azt is kimondta, hogy a nem-zsidó magyarság között akadtak akik veszélyt vállaltak zsidó honfitársaik védelmében. Szép lenne, ha erröl a magyar zsidóság is többet szólna.

Mondjuk Ki Egymásról a Jót is, Mondjuk Ki a Teljes Igazságot

Itt az ideje, hogy ugyanúgy megemlékezzünk azokól is, akiket 1944-ben zsidóságuk miatt hurcoltak el és azokról is akiket kollektiv bünösségük miatt 1946-ban kitelepitettek a Felvidékröl, vagy azokról akiket 1951-ben származásuk miatt deportáltak, bebörtönöztek, kivégeztek. Itt az ideje, hogy elitéljük a törvénytelenség, igazságtalanség és emberi szenvedés minden okozóját. Itt az ideje, hogy az erkölcsi kárpótlást megadjuk minden ártatlanul megalázott honfitársunknak. Itt az ideje, hogy történelmünk szereplöit oda soroljuk ahová valóak: a Szálasiakat és Rákosiakat együtt a hazaárulók közé, a Koszorus Ferenceket és Angyal Pistákat pedig nemzetünk hösei közé.

Itt az ideje annak is, hogy megtisztitsuk szókincsünket a kódszavaktól. Ha azt akarjuk mondani, hogy zsidó, mondjuk azt, ne azt, hogy “liberális”. Ha azt akarjuk mondani, hogy liberális vagy szabadelvü (mint volt Eötvös, Deák, Kossuth és Széchenyi), mondjuk azt. A világos beszéd, a szókimondás nem udvariatlanság, hanem az az öszinteség jele, mig a kódszavak használata az sunyi és gyáva célozgatás.

És végül itt az ideje annak is, hogy megnyugtassuk a zsidó származású magyar anyákat, hogy nincs félnivalójuk a magyar hazaszeretet, a magyar nemzeti öntudat újraébredésétöl. Itt az ideje, hogy kiközösitsük sorainkból a gyülölködést és testvérharcot szitókat, hogy visszahozzuk a kulturális pluralizmus légkörét, mely Magyarországot Szent István óta jellemezte és a szabadelvü Deák Ferenc idején fellenditette. Itt az ideje, hogy visszahozzuk azt a befogadó és toleráns légkört, mely lehetövé tette, hogy a világon elsönek nálunk mondasson ki a vallások szabadsága. Igen, itt az ideje, hogy a magyarság újra valódi arcával mutatkozzon be a világnak. Itt az ideje, hogy a “betört ablakú kirakatok és az őrizetlen irószövetségi gyüjtöládák népe” a ma már szabad hazájában átvegye a szót és az “aki magyar velünk tart!” lelkületével megkezdjen épiteni egy szép magyar jövö, minden magyar szabad Magyarországát.

Lipták Béla

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. március 2., 5d.

2007. április: eltérő olvasói válaszok

A Magyar Lobbi április 27-i száma „Levelek a holokausztról írtakat illetően” címmel közölte az alábbi válaszokat. A hírlevél nem azonosítja pontosan, melyik levélváltozatra érkeztek; a megbékélésről folytatott levelezés dokumentumaiként kapcsolódnak ide. A keresztnevükkel aláíró levelezők nevét nem egészítettük ki.

Kedves Bela!

Koszonom bizalmadat, amivel elkuldted leveledet. Bar leveled nem mond semmi ujat azok reszere, akik behatoan foglalkoztak, foglalkoznak a magyar antiszemitizmus kerdesevel, igy osszefogva a tartalom impressziv. Megsem nyulnek ehhez a temahoz most, amikor szulohazank tarsadalmanak jelentos reszeben, a vegre elert szolasszabadsag nem mindig termekenyito kovetkezteben, tobzodik a zsidogyulolet.

Ilyen korulmenyek kozott irasod termeszetenel fogva az arpadsavos lobogot lengetoknek es apologetaiknak szol, azoknak pedig hiaba magyarazod: tettukben megnyilvanulo meggyozodesuk alapjaban hazafiatlan, erzeketlen, voltat, azt, hogy zsidozasuk soran figyelembe kellene venniuk mindazt amit a magyar zsidok multban is, jelenben is tanusitott nemzetepito magatartasarol irsz. Nem kell mast tennem ennek bizonyitasara mint figyelmedet Muranyi Gabor HVG aprilis -i szamaban megjelent (mellekelt) cikkere es az arpadsavos.hu honlapon kozolt irt es rajzos reakciora.iranyitanom.

Azok, akik nyitottak intelmeid tudomasulvetelere uzenetedet mar regota magukenak valljak, azok szamara pedig, akik imamalomkent hadarjak fennen hirdetett pogany evangeliumukat szavad legjobb esetben falra borso, de inkabb olaj a tuzre. A varhato reakcio megjosolhato.

Bela, a korulmenyek nem kedvezoek az Amerikabol jovo jozanito jozan uzenet kinyilatkoztatasara. Talan remenykedhetunk abban, hogy az otthoni legkorben, az otthoni jozan magyarok egyre erosebb es gyakrabban megszolalo hangja, magatartasa hathatosnak bizonyul. Tervezett irasod nyilvanossagra hozasa – velemenyem szerint – nem szolgalja deklaralt celodat. Ellenkezoleg, a megbekeles helyett a beteges erzelmek tovabbi elmelyitesehez vezet, ujabb temper tantrum forrasa lehet..

Olel,
Pista

BELA REMEKELTEL

FERI

Köszönjük az őszinte szavakat. Igen, ezen a színvonalon lehet egymással szót érteni, ahogyan ezt mi meg is tesszük – zsidók és magyarok – a mai 30-as, 40-es, 50-es nemzedék, akik nem értük meg a rettenet idejét. Lehet, hogy ez is kell hozzá?

Tisztelettel,
Dr. Balogh Júlia

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. április 27., 5d.

2007. június: Lipták Béla a gyűlölködő levelezésről

A Magyar Lobbi június 22-i számában Lipták újabb, nevére hivatkozó levelekre reagált. Alábbi állásfoglalása a származás szerinti ítélkezést és a kölcsönös gyűlölködést utasítja el.

Az elmult napokban több olyan levelet kaptam szélsö jobboldali személyektöl, mely levelekben, az én nevemet többször emlitve, a nem zsidó magyarságot trágár hangnemben sértegette Dr. Regös Péter. Ugyanezekben a levelekben, a levél terjeszöi hasonló hangnemben sértegették öt és a zsidó származású magyarokat. Ezzel kapcsolatban megjegyzem:

Elitélem a fajelmélet minden fajtáját, az anti-szemita nacionalizmust is és a cionista nacionalizmust is. Elitélem a fajgyülölök minden fajtáját, mert elutasitják a kölcsönösség elvét, azt hiszik, hogy nekik szabad azt amit másnak nem, elitélem, hogy nem úgy bánnak embertársaikkal, mint ahogy elvárják, hogy velük bánjanak. Elitélem azért is, mert nem szolgálják egymás megértését, tiszteletét, mindannyiunk jogát, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, tradicióinkhoz, hanem a gyülölködést, a magyarság megosztását, a széthuzást hirdetik.

Elitélem ezeket az embereket azért is, mert embertársaikat nem a tetteik, az életútjuk alapján itélik meg, hanem valami olyan alapján, ami felett nincs hatalmuk, ami nem rajtuk mulik, azon az alapon, hogy kik voltak a szüleik. Én elitélem a Rákosiakat is és a Szálasiakat is, de nem azért itélem el, hogy kiktöl származtak, hanem azért mert rossz magyarokként, szemét emberekként élték le életüket.

Tudom, hogy falrahányt borsóként leperegnek ezek a szavak a fajgyölölökröl, de mégsem hallgathattam, mert “…cinkos aki néma” és azért sem, mert az anti-szemita és a cionista nacionalizmusok, mint a saját testét romboló rákos daganatok, úgy emésztik, rombolják a magyar jövöt.

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. június 22., 6b.

2007. július: idézett vélemények és az esszé átdolgozott változata

A hírlevél előbb Vámos György, Feldmájer Péter és Lantos Tamás álláspontjából idézett, majd Lipták Béla márciusban megjelent esszéjének átdolgozott változatát közölte. A nézeteket a megnevezett szerzőkhöz rendelve, teljes terjedelmükben őrizzük meg.

Vámos György, Feldmájer Péter és Lantos Tamás idézett álláspontjai

Vámos György, a Budapesti Zsidó Hitközség sajtóreferense:

„Milyen erkölcsi alapon vádol a pártelnök, amikor az általa vezetett párt jogelődje Izrael állam legádázabb ellenségei közé tartozott, és elsikkasztotta az NSZK-tól kapott zsidó kárpótlási pénzek jelentős részét? Milyen alapon vádaskodik a magánember, amikor zsidótól elkobzott villában lakik?” – foglalta össze aggályait a sajtóreferens.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke:

“Gyurcsány Ferencnek nemcsak erkölcsi alapja, hanem erkölcsi kötelessége is felemelni szavát az antiszemitizmus ellen, a Budapesti Zsidó Hitközség sajtóreferensének, Vámos Györgynek magánemberként tett minapi nyilatkozata pedig nem fedi sem a Mazsihisz, sem más zsidó szervezet álláspontját, azzal egyáltalán nem értünk egyet.”

Lantos Tamás:”Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett (…) eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal eltolódott. (…) Ez tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. (…) Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús Ferenc hősies, hazafias erőfeszítéseiről. Sok ezer család él ma, akik életüket egy ember hősies cselekedetének köszönhetik. (…) Ebben az évben, a magyar holokauszt ötvenedik évfordulóján, amikor a világ eltöpreng a történelem leckéjén, büszkén méltatom Koszorús ezredest, a hazafit, a humanistát és a hőst.”

Lipták Béla: Megbékélés és a magyar jövő

Mult októberben, Budapesten két alkalommal láttam jelét az anti-szemitizmusnak. Egyszer a Corvin moziból kilépve egy borotvált fejü fiatalembernek zsidózó mondata ütötte meg a fülem és egy más alkalommal a Bartók Béla úton egy plakátra firkálva láttam egy nöi nevet és a név elött azt, hogy zsidó.. Két hét alatt ennyi anti-szemitizmust tapasztaltam, s ugyan ez is sok, ezt is szégyenlem, de ez hasonló a New Yorkban tapasztalható zsidózáshoz. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy Budapest házfalai sajnos tele voltak graffitival, de a feliratok között nem volt egyetlen zsidó ellenes felirat sem!

Ezért úgy gondolom, hogy a posztkommunisták azon állitása, hogy a kormány az antiszemitizmus megfékezését szolgálja, mesterségesen gyártott propaganda. Szerintem az irástudók felelőssége és kötelessége, hogy egyrészt tájékoztassanak az igazságról, másrészt ne csak kódszavakkal célozgassanak, hanem mondják ki a teljes igazságot, mert csak igy lehet feloldani a mesterségesen gerjesztett feszültséget.

Ideje lenne már annak is, hogy megértsük: A nácik NEM 6OO,OOO zsidót gyilkoltak le, hanem 6OO,OOO magyar embert, szomszédainkat, honfitársainkat! Ideje lenne annak is, hogy megértsük: a megbékéléshez szükséges a tények elfogadása is, de a bocsánatkérésre és a megbocsájtásra való készség is. Persze, ami a legfontosabb, az a kölcsönösségnek és annak az elfogadása, hogy a másik emberben észrevegyük a jót, azt ami vele összeköt és nem azt ami elválaszt töle.

Patrióta és Nacionalista

A hazaszeretet nem más, mint honfitársaink szeretete. Nem csak a zsidó vagy keresztény, jobb vagy baloldali, szabadelvü vagy konzervativ magyaroké, de minden magyaré. A mai Magyarországon sokan nem értik ezt! Sokan a másik magyart kirekesztö lélekkel lengetik a zászlóikat, éneklik a Himnuszt és közben mélyen meg vannak gyözödve arról, hogy öket a hazaszeretet vezeti. Pedig más a nacionalizmus vagy sovinizmus, mint a hazaszeretet. A hazaszeretet olyan, mint amit a nagypapa érez az unokái iránt, kiterjed az minden unokára, nincs annal előfeltétete.

Nacionalista vagy soviniszta más! A soviniszta olyan aki fajtáját a másikénál jobbnak, magasabbrendübbnek, kiválasztottnak tartja (mint az árja, vagy a cionista). A nacionalista úgy gondolja, hogy a másik faj, vallás vagy kultúra alacsonyabb rendü mint az övé, s ezért annak tagjaival neki nem kötelessége ugyanúgy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak. Az ilyen fajban gondolkozó embernek mindegy, hogy ki milyen ember, neki csak az számit, hogy kinek kik voltak az ösei. Az ilyen ember az egyént nem a tettei vagy életútja, hanem a származása alapján itéli meg, tehát valami olyannak alapján, amiröl az illetö nem tehet, ami felett befolyással nem rendelkezik.

A nacionalistát nem a szeretet, még csak nem is a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a másik ember lenézése, néha már gyülölete. Persze vannak akik tudatosan nacionalistának nevezik a patriótát, mert az a céljuk, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek ezek a fogalmak. Igy tettek a multban a kommunisták, igy igyekeztek bemocskolni és összekeverni a hazaszeretö, egy nemzetet, egy kultúrát védöket a fajgyülölö nacionalistákkal.

A patrióta alapvetöen különbözik a nacionalistától. Számára tiszteletre máltó, ha valaki ragaszkodik apái tradicióihoz, nyelvéhez, kultúrájához. A patrióta megérti, hogy mindenki a magafajta emberek között érzi jól magát, a saját népdalait szereti hallani, népviseletét látni. A patrióta tudja, hogy gyenge az a jellem, sehonnai az az ember, aki cserélgeti lojalitását, elvégre az egészséges lelkü ember nem cserélgeti, hanem gyüjti lojalitásait. A patrióta tudja, hogy úgy ahogy az ember egyszerre tudja szeretni az anyját is, meg a feleségét is, úgy példáúl a zsidó származású magyar is vállalhatja mindkét lojalitását, s ettöl csak gazdagabb ember lesz.

Kettön Áll A Vásár

William O.McCagg neves történésznek (nem volt sem magyar, sem zsidó) kutatási területe a magyar zsidóság volt. Szerinte még sohasem volt olyan etnikum, amely olyan hathatósan járúlt volna hozzá hazája felvirágoztatásához és olyan kegyetlen elbánásban lett volna része, mint a Magyar zsidóságnak. Nekünk keresztényeknek öszintén, a családtagnak kijáró együttérzéssel kellene tudatunkba vésni, hogy igenis, voltak akik eltürték vagy részt is vettek zsidó honfitársaink megalázásában, megkinzásában. Arra is szükség lenne, hogy öszinte hálával gondoljunk azokra a zsidó származású honfitársainkra, akik rendkivüli módon járultak hozzá hazánk felvirágzásához.

Itt az ideje, hogy mi keresztények kevesebbet emlegessük a Kún, Szamuelli, Rákosi, Gerö, Farkas, Révai vagy Péter Gábor neveket és többet az Angyal Pistákat. Amikor ezt mondom, akkor sokak szemén látom, hogy azt sem tudják kiröl beszélek, ki is az az Angyal Pista?! Pedig bizony tudni illene! Tudni illene, hogy volt egy Auswitzböl hazatántorgott zsidó munkásgyerek, akiből 1956-ban a Tüzoltó utcai szabadságharcosok parancsnoka lett. Bizony tudni illene azt is, hogy amikor Angyal Pistát utolsó útjára vonszolták Kádár pufajkásai, akkor ennek a magyar hazafinak, azok voltak az utolsó szavai, hogy “éljen a szabad Magyarország”!

A Zsidó Származású Magyarok Dolga

Persze a zsidó származású magyarokra is vonatkozik, hogy kettőn áll a vásár: Az lenne a szép, ha ök lennének akik felhivnák a figyelmet arra, hogy a magyar felsöháznak és tábornoki karnak zsidó tagjai, Kossuthnak zsidó ezrede volt, ök védenék meg népüket a “Hitler utolsó csatlósa” szerü vádaktól. Az szolgálná igazán a megbékélést, ha ök a Szálasiak és Bakyak helyett a Koszorús Ferenceket, és Baránszky Tiborokat emlegetnék többet. Ök emlékeztethetnének arra, hogy Magyarország volt az egyetlen német szövetséges, mely fegyverrel védte meg fövárosa zsidó polgárait, s hogy a páncélos ezredest, aki 1944 július 6-án kiparancsolta a nácibarát csendöröket Budapestről, úgy hivták, hogy Koszorús Ferenc.

Arthur Schneiernek, a mai new yorki rabbinak, 1941-ben nagyapjával menekülnie kellett Ausztriából, s mivel Amerika (kvóta okokból) nem fogadta be őket, Magyarorzágra jöttek, ott éltek. A rabbi igy tanult meg magyarúl és szerette meg népünket. Ö hangsúlyozta, hogy a magyar zsidóságot ért tragédia egy katonailag megszállott országban történt, hogy a német megszállás elött egyetlen Magyar zsidót nem vittek Auswitzba. Azt is kimondta, hogy a nem-zsidó magyarság között akadtak akik veszélyt vállaltak zsidó honfitársaik védelmében.

Az öszinte szókimondáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csak a kommunista vezetésben voltak sokan a zsidók, de a videkre deportáltak, az ÁVH börtöneiben, söt a különbözö kirakatperek kivégzettei között is jócskán akadtak zsidó származású magyarok. Hogy a magyar zsidóság hogyan érzett, mit gondolt a Rákosi diktatúráról mutatja az is, hogy 1949 és 1956 között 85,000 magyar zsidó ( az akkori összzsidóság mintegy 40 %-a) hagyta el az országot.

Mondjuk Ki A Teljes Igazságot

Igen, itt az ideje, hogy kimondjuk a teljes igazságot és itt az ideje, hogy kimondjuk egymásról a jót is. Itt az ideje, hogy ugyanúgy megemlékezzünk azokól is, akiket 1944-ben zsidóságuk miatt hurcoltak el és azokról is akiket kollektiv bünösségük miatt 1946-ban kitelepitettek a Felvidékröl, vagy azokról akiket 1951-ben származásuk miatt deportáltak. Itt az ideje, hogy elitéljük az emberi szenvedés minden okozóját. Itt az ideje, hogy az erkölcsi kárpótlást megadjuk minden ártatlanul megalázott honfitársunknak. Itt az ideje, hogy történelmünk szereplöit oda soroljuk ahová valóak: a Szálasikat és Rákosikat együtt a hazaárulók közé, a Koszorus Ferenceket és Angyal Pistákat pedig nemzetünk hösei közé.

Itt az ideje annak is, hogy megtisztitsuk szókincsünket a kódszavaktól. Ha azt akarjuk mondani, hogy zsidó, mondjuk azt. Ha azt akarjuk mondani, hogy liberális vagy szabadelvü (mint volt Eötvös, Deák, Kossuth és Széchenyi), mondjuk azt. A világos beszéd, a szókimondás nem udvariatlanság, az az öszinteség jele, mig a kódszavak használata a sunyi és gyáva célozgatásé.

És végül itt az ideje annak is, hogy megnyugtassuk a zsidó származású magyar anyákat, hogy nincs félnivalójuk a magyar hazaszeretet, a magyar nemzeti öntudat újraébredésétöl. Itt az ideje, hogy kiközösitsük sorainkból a gyülölködést és testvérharcot szitókat, hogy visszahozzuk a kulturális pluralizmus légkörét, mely Magyarországot a szabadelvü Deák Ferenc idején fellenditette. Itt az ideje, hogy visszahozzuk azt a befogadó és toleráns légkört, mely lehetövé tette, hogy a világon elsönek nálunk mondasson ki a vallás szabadsága. Igen, itt az ideje, hogy a magyarság újra valódi arcával mutatkozzon be a világnak. Itt az ideje, hogy a “betört ablakú kirakatok és az őrizetlen irószövetségi gyüjtöládák népe” a ma már szabad hazájában átvegye a szót és az “aki magyar velünk tart!” lelkületével megkezdje épiteni a jövö Magyarországát.

Lipták Béla

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. július 7., 3–3a.